tag:blogger.com,1999:blog-22473223839898280022024-03-13T22:16:52.192+01:00Varázstinta könyves és pszichológiai blogLonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.comBlogger317125tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-22210118241686343922022-10-31T14:48:00.003+01:002022-10-31T14:48:45.437+01:00Neil Gaiman: Coraline // Szimbólumok a történetben (Jung pszichológiája alapján)<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCdRCchCLA8tfPaMpfnpk_OB34O0SkXJm_c23g7qbF97iULAGX7ygqs9ed41wyyntI9T79pLCLfeiI3j8gukJGxv-nLNsdSGKmYF6ELwGn9zgYfmkek-Dh34sAeOtIazCnkXsfmBYnmrCZmAJ3WUmT3nDf8zhrofc1irI7woBZIO2_ChHHNi1ir_Ttpw/s1920/Ne%CC%81vtelen%20terv%20ma%CC%81solata%20(10).png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCdRCchCLA8tfPaMpfnpk_OB34O0SkXJm_c23g7qbF97iULAGX7ygqs9ed41wyyntI9T79pLCLfeiI3j8gukJGxv-nLNsdSGKmYF6ELwGn9zgYfmkek-Dh34sAeOtIazCnkXsfmBYnmrCZmAJ3WUmT3nDf8zhrofc1irI7woBZIO2_ChHHNi1ir_Ttpw/s16000/Ne%CC%81vtelen%20terv%20ma%CC%81solata%20(10).png" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Halloween napján egy tematikus bejegyzéssel készültem nektek, ami a <i>Coraline</i> című filmfeldolgozásban lévő szimbólumokat mutatja be Jung pszichológiája alapján. A poszt az <a href="http://varazstinta.blogspot.com/2021/10/neil-gaiman-coraline-archetipusok.html" target="_blank">előző, tavalyi írásomat</a> szeretné tovább bővíteni: most nem az archetípusokról, hanem a filmben megjelenő <b><span style="color: #89a769;">szimbólumokról</span></b> fogok írni.<b> Javaslom, hogy olvassátok el előtte az <a href="http://varazstinta.blogspot.com/2021/10/neil-gaiman-coraline-archetipusok.html" target="_blank">archetípusokról szóló bejegyzést</a>, mert sok mindenre fogok visszautalni ebben az írásban.</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b>A szimbólum nagyon szorosan kapcsolódik az archetípusokhoz</b>. A szimbólum ábrázolja az archetípusok lényegét, de a személyes konfliktusanyagot is. Megfogalmazhatjuk ezt máshogyan is, <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Roberto_Assagioli" target="_blank">Roberto Assagioli</a>, olasz pszichiáter szavaival: </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><i>olyan fogalmakat, jelentésrétegeket ragadnak meg és sűrítenek össze egyetlen képben, amelyeket az emberi nyelv nehezen, nagy körülírással, vagy egyáltalán nem tudna kifejezni</i>. (forrás: <a href="https://gyokerekesszarnyak.blog.hu/2018/01/18/szimbolumaink_a_pszichenket_megmozgato_belso_kepek" target="_blank">Gyökerek és szárnyak blog</a>)</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Emlékeztek még, hogy <b>Coraline</b> karakterére melyik archetípus volt jellemző? Ő <b>testesítette meg többek között a Mélymagot, vagyis a Selbst-et</b>. Rövid emlékeztető: </span><span style="font-family: georgia; text-align: left;">Selbst-nek nevezzük a Tudat és Tudattalan központját, az ember teljességét. Életünk célja ennek a struktúrának a tudatosítása, ez az individuáció folyamata. A Selbst nemcsak a múlt ismereteit foglalja magába, hanem egyediségünk hordozója is.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Nagyon érdekes volt számomra (és csak megerősített az előbbi elméletben), hogy Coraline-nak kihívások teljesítésénél elengedhetetlen segítséget jelentett </span><b style="font-family: georgia;"><span style="color: #89a769;">egy háromszög alakú, középen lyukas varázskő</span></b><span style="font-family: georgia;">, amelyen átnézve olyan rejtett dolgokat látott (a szellem-gyerekek szemét, tehát lelkét), amelyek szabad szemmel nem voltak érzékelhetőek (így </span><b style="font-family: georgia;">egyesültek a tudatos és tudattalan motívumok</b><span style="font-family: georgia;">). A Selbst általában kör formában jelenik meg, de álmokban sokszor a kő alakját veszi fel. Úgy vélem, nem véletlen, hogy a Selbst vonásait magán viselő személy mesebeli kelléke ilyen megjelenéssel és kontextusbeli szereppel jellemezhető.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: georgia;"><div>Ahogyan Coraline-nak, a <b>Másik Anyának</b> is voltak szimbolikus kellékei, amelyek <b>a nőiesség, a nő ősi szimbólumai</b>: <b><span style="color: #89a769;">a ház és a barlang</span></b>. Egy kis ajtó, illetve onnan vezető alagútszerű átjáró nyílt a másik világra, azon keresztül lehetett csak oda átjutni. Ez az alagút bár hosszú volt, de alacsony mennyezetű, így csak kúszva lehetett benne közlekedni. <b>Ez az elrendezés olyan, mintha egy köldökzsinór vagy szülőcsatorna lenne</b>, ami a két világot köti össze, de a másik világ az tulajdonképpen a Másik Anya kiterjedt valósága, hiszen ott minden az ő teremtménye (az ott lévő tárgyak, emberek, a környezet és a ház is). </div><div>A másik szimbólum, ami a nő létéhez hozzátartozik, az a <b>ház</b>. Ez <b>a nőiesség legősibb szimbóluma, ami az egységet, teljességet, az Egészet jelenti</b>. Tökéletesen illik a Másik Anyához, hiszen ő időben és térben is kiterjedt volt, dimenziókon és világokon átívelt (a való világban jelen volt a gyerekekről mintázott játék babákban, amelyeken keresztül megfigyelte a valóságot; bár a kora ismeretlen volt, több emberöltő életet is betöltött már, hiszen több gyermeket is sikerült fiatal korukban elrabolnia különböző időkből).</div><div>A ház egyébként önmagában is az Egészet jelenti: <b>összesen három szintje van, ami még jobban kiemeli a teljességet</b>, ráadásul ez az a helyszín (a kicsit távolabb lévő kúttól – amiről a későbbiekben írok majd), ahol a cselekmény majdnem egésze játszódik, tehát ez szimbolizálja a kerek és egész világot.</div><div><br /></div></div><div style="font-family: georgia;"><span style="text-align: left;">A Másik Anyát az Árnyék archetípusával is azonosítottuk. Az Árnyék a psziché félelmetes, sötét oldala, jellemző rá a vadság és a káosz. A <b><span style="color: #89a769;">pók alakja</span></b> így valószínűleg nem véletlen: a keresztény kultúra <b>a pókot sokszor a sátán, gonosz megtestesülésének</b> tulajdonította, <b>ami megbénít, alkot és pusztít</b> (először létrehozza Coraline számára a világot, majd a végén elpusztítja azt); <b>az ősi erő, mágia, misztérium szimbóluma.</b></span></div><div style="font-family: georgia;"><span style="text-align: left;"><b><br /></b></span></div><div style="font-family: georgia;"><span style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtI_C_k7JxkpaWsP4M3-clT9FpYc2mAOrs8QdEKhN-xiASDJqex6wQfNRH-h41dikqRgt_60TmQOctxAi4bZvwa5qj8mtjyYdsij1j1algyhmr4JwWYSz6bxro0J8Y9WUZjBLCVNIE3mLsVuUxI8OWSy5upPHhLy59xvGqdH6kxnjBwECE1Z4HnqHtyw/s1024/coraline%20szimbo%CC%81lumok.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtI_C_k7JxkpaWsP4M3-clT9FpYc2mAOrs8QdEKhN-xiASDJqex6wQfNRH-h41dikqRgt_60TmQOctxAi4bZvwa5qj8mtjyYdsij1j1algyhmr4JwWYSz6bxro0J8Y9WUZjBLCVNIE3mLsVuUxI8OWSy5upPHhLy59xvGqdH6kxnjBwECE1Z4HnqHtyw/s16000/coraline%20szimbo%CC%81lumok.png" /></a></div><b style="text-align: justify;"><div style="font-family: georgia;"><span style="text-align: left;"><b style="text-align: justify;"><br /></b></span></div>A <span style="color: #89a769;">fa</span> egy bonyolult szimbólum</b><span style="text-align: justify;">, sokan igyekeztek jelentését megfejteni, több aspektusból is megközelítették már. A történet kontextusában </span><b style="text-align: justify;">az összeköttetést szimbolizálja a világok között.</b><span style="text-align: justify;"> Az ősi kultúrákban a fa lombkoronája és gyökere jelenti a földalatti és égi világgal való összekötést. A </span><b style="text-align: justify;"><span style="color: #89a769;">Macska</span></b><span style="text-align: justify;"> is egybefonódik ezzel a szimbólummal, hiszen olyan érzékekkel rendelkezik, amelyek többlettudást biztosítanak számára, és olyan képessége van (világok közti átjárás), amivel csak ő rendelkezik, ez pedig a fákon keresztül bontakozik ki. </span><span><b>A kedvenc részem az egész filmből az utolsó képsor: a Macska a való világban egy fa felé közelít, majd eltűnik mögötte </b>(ugyanúgy, ahogyan</span></span><span style="text-align: left;"> a másik világban tette – viszont ez a mozzanat a történetben eddig csak ott fordult elő). Számtalan kérdést vetett fel ez a jelenet bennem, még most is sokszor gondolkodom el a jelentésén. </span><b style="text-align: left;">Vajon ez a világ egy álom? Nem ez az igazi valóság? Létezik egy másik, eddig „fel nem fedezett” világ?</b></div><div style="font-family: georgia;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="font-family: georgia;"><b><span style="color: #89a769;">A kút</span> keretet ad a történetnek</b>: itt játszódik a nyitójelent, illetve itt teljesedik be a végső küldetése Coraline-nak (ide dobja be a kulcsot, és a Másik Anya egy részét elpusztítva, ami átjutott a való világba). Ez volt számomra a legkülönlegesebb szimbólum, ami feltűnt a történet során. <b>Ez is egy ősi szimbólum, ami átjárót, kaput jelképez, és átvezet minket egy másik világba, az ismeretlenbe. </b>A misztikusságot csak erősíti a filmben az ábrázolásmód: a kutat egy <b><span style="color: #89a769;">gombakör</span>, másnéven boszorkánykör</b> veszi körül. Különböző hiedelmek születtek már azzal kapcsolatban, hogyan is keletkeznek ezek a körök: bár a magyarázatok eltérnek, abban megegyezés van, hogy ezek nem evilági lényekhez, tündérekhez, sőt, boszorkányokhoz, az ördöghöz kötődnek. A hiedelmek arra nézve is igen különbözőek, hogy mi történik azzal, aki átlépi ezt a kört, de ezeknek a közös eleme, hogy tilos belépni a körbe. Ugyanis <b>ezek is átjárók egy másik világba, és aki ebbe belép, az áttranszportálja magát, soha nem fog tudni visszatérni.</b> Így a kút szimbóluma a boszorkánykör jelenlétével csak még jobban felerősödött, és talán az sem véletlen, hogy az átjáró kulcsa és a Másik Anya keze (ami átjutott az igazi világba) a kútba dobással lett elpusztítva. <b>De felmerülhet bennünk a kérdés, hogy milyen világ létezik a kút mélyén? Nem a Másik Anya gonosz világába sikerült visszajuttatniuk a kulcsot, és így megint lehetőséget adni neki a szabad átjárásra?</b> Bár a kérdés megválaszolatlan marad, én mégis sokszor szoktam ezen elgondolkodni...</div><div style="font-family: georgia;"><br /></div><div style="font-family: georgia;"><div><u style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">Ha felkeltette az érdeklődéseteket a film, vagy a bemutatott téma, akkor az alábbi könyveket tudom ajánlani:</u></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">→ Nagy Ágnes: Szimbólumok, archetípusok a mesében</span></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">→ </span><span style="color: #1f1f1f;">Antalfai Mária: IV.2. Személyiség és archetípusok Jung analitikus pszichológiájában</span></div><div><span style="color: #1f1f1f;">→ <a href="https://moly.hu/konyvek/carl-gustav-jung-az-archetipusok-es-a-kollektiv-tudattalan" target="_blank">Carl Gustav Jung: Az archetípusok és a kollektív tudattalan</a></span></div><div><br /></div></div><div style="font-family: georgia; text-align: center;"><i>Remélem, hogy tetszett nektek ez a két részes bejegyzés sorozat, melyben a kedvenc történetemet elemeztem Jung pszichológiájának főbb pontjai alapján. Ha bármi kérdésetek van, írjátok meg nekem kérlek a komment szekcióban! Köszönöm szépen, hogy elolvastátok a posztot!</i></div><div style="font-family: georgia; text-align: center;"><i><br /></i></div><div style="text-align: left;"><span style="color: #89a769; font-family: La Belle Aurore; font-size: x-large;">Csenge</span></div></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-63612451292601681162022-09-07T14:15:00.003+02:002022-09-07T14:15:56.343+02:00„Ennek a házasságnak vagy válás, vagy gyilkosság lesz a vége” | Gárdonyi Géza: Ida regénye<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><i><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMaY5NYyQcEs3m8yVwUtOSCdeixo8B8G24cHQj9OJe8WBDmpZE3FHIxEY_jMGYeYs1ZABLXtwsEjvhEgstLaWAzJ8bsyxIDztof7W1wqjtSQ7Dpc1AJFxvGJXfn5fvZPNYa8eRxzNA0PhrjTL2tKLGyZEQK4cN0GU6e7g4J8jEJBpvI70EPU9x-MGjaw/s1920/Ne%CC%81vtelen%20terv%20ma%CC%81solata%20(9).png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMaY5NYyQcEs3m8yVwUtOSCdeixo8B8G24cHQj9OJe8WBDmpZE3FHIxEY_jMGYeYs1ZABLXtwsEjvhEgstLaWAzJ8bsyxIDztof7W1wqjtSQ7Dpc1AJFxvGJXfn5fvZPNYa8eRxzNA0PhrjTL2tKLGyZEQK4cN0GU6e7g4J8jEJBpvI70EPU9x-MGjaw/s16000/Ne%CC%81vtelen%20terv%20ma%CC%81solata%20(9).png" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: georgia;">Minden egy hirdetéssel kezdődött: </span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: georgia;">Férjhez adnám a lányomat művelt fiatalemberhez, akinek foglalkozása vagy hivatala hacsak kissé is úri, de nem iszákos, nem kártyás és ép, egészséges. A lányom móringja most 300 ezer korona készpénzben. Később örökség ennél is nagyobb, talán milliókra is rúgó. </span></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: georgia;">A szabados életet élő Ó Péter borkereskedő mielőbb szeretne megszabadulni a zárdából nemrég hazatért lányától. A pénz nem számít, így elhatározza, hogy a jelentékeny hozomány ígéretével kerít férjet Ida számára. Jönnek is a kérők tucatszám: villás bajszú katonatisztek, cilinderes fiatal- és kevésbé fiatal emberek. Az apa választása a festőművész-újságíró Balogh Csabára esik, akinek sürgősen pénzre van szüksége. A kényszer szülte házasság szigorúan üzleti alapokon köttetik – az esküvő előtt Ida és Csaba megfogadja: a külvilág felé eljátsszák a boldog ifjú párt, míg egymás számára idegenek maradnak, és egy év elteltével megszabadulnak kötelékeiktől. A fiatalok ártatlan titkokkal terhelt múltja számos félreértéshez vezet, ígéretüket azonban egyre nehezebb megtartaniuk. </span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: georgia;">1918 körül új „műfaj” bukkant fel a pesti lapok hasábjain: a házassági hirdetés. Ez ihlette meg Gárdonyit is, aki 1920-ra megírta ezt a lélekmelengető regényt két tiszta szívű, egymásra szemérmesen pillantgató fiatal lassan kibontakozó szerelméről. ↓↓</span></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><br /></span></i></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: georgia;">Ismeritek azt az érzést, amikor alig várjátok, hogy elkezdhessetek olvasni egy könyvet, mert biztosak vagytok abban, hogy az nektek íródott? Nos, bennem is hasonló érzések kavarogtak az <i>Ida regénye</i> című kötet kapcsán, de </span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: georgia;">messzebb nem is állhattam volna az igazságtól... Sajnos, nem egyszer fordult már elő, hogy egy felkapott és sok ember által kedvelt könyv nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. De ne szaladjunk </span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: georgia;">ennyire előre, <b>nézzük szépen sorjában, hogy nálam miért került „feketelistára” végül az <i>Ida regénye.</i></b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: georgia;"><b><i><br /></i></b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Az első fejezetek során <b>kifejezetten rossz érzés volt Ida sorsáról olvasni, aki határozottan az elnyomott és akaratától megfosztott női karaktert testesítette meg</b>. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a történet előrehaladtával változik-e a dinamika a főszereplők, vagyis Ida és Csaba, illetve Ida és édesapja között? Bár olyan volt olvasni ezt a könyvet, mintha egy érzelmi hullámvasúton ültem volna, <b>az alá-fölérendelt viszony legnagyobb bánatomra</b></span><span style="font-family: georgia;"><b> nem sokat változott</b>. Lehet, hogy más érzelmekkel viszonyult egymáshoz Csaba és Ida a kötet végén, de ugyanúgy ott voltak azok a rövid és egyenlőtlen viszonyról, kapcsolatról árulkodó mozzanatok. A legjobban talán az bántott, hogy<b> a narrátor</b> (ebben az esetben mondhatjuk azt, hogy Gárdonyi Géza?) <b>kifejezetten sokat alkalmazta az ezt erősítő és támogató megjegyzéseket</b>... Annyira dühös voltam ilyenkor, hiszen <b>sütött a szavakból, a leírásokból, a szereplők gondolataiból a jóindulatú szexizmus</b>, ami van annyira veszélyes véleményem szerint, mint a nyíltan kimutatott formája. Talán nem zavart volna túlságosan ennek a jelenléte, ha az ilyen viselkedések el vannak ítélve legalább a narrátor által a cselekményben, de ez (ahogyan már említettem) egyáltalán nem történt meg.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Végig az a kérdés zakatolt a fejemben, hogy <b>a jóindulató szexizmus elfogadható ennél a könyvnél, vagy legalábbis enyhítőbb körülményt biztosít az, ha egy régebbi történetről van szó, mely olyan korban játszódik, amikor ez a bánásmód sokak által alkalmazott és megszokott volt?</b> Ez is egy korrajznak minősülne? Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, de <b>végül arra a válaszra jutottam, hogy számomra ez nem fogadható el</b>. Hiszen ha sosem állunk ki az egyenlőtlenség ellen, akkor sosem következik be a változás, beszéljünk akármilyen korról. Gondoljunk csak bele, lehet, hogy pár évtized múlva pont a mostani időszak társadalmi egyenlőtlenségei felett fognak szemet hunyni az emberek azzal a mondattal, hogy az régen volt, akkor az volt a „normális”... A változtatásra kizárólag a jelen pillanatában van lehetőségünk (mondhatjuk azt is, hogy a jelen pillanatai és döntései határozzák meg a jövőt), így ha nem ítéljük el az egyenlőtlen erőviszonyokat, és nem tanulunk a múlt hibáiból (de kezdetben még csak fel sem ismerjük, és ki sem mondjuk azokat), akkor ugyanabba a problémakörbe leszünk örökké beleragadva.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: large;"><i>„S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.”</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Képzeljetek el egy olyan főhősnőt, aki tapasztalatlan és tájékozatlan a világban; egészen felnőtt koráig az életét elzárásban töltötte, végig azt sulykolták belé, hogyan kell mások kedvére tenni, miközben a saját igényeit és vágyait folyamatosan a háttérbe szorította. Ebből kiindulva talán nem meglepetés, hogy számára nem a személyes vágyainak beteljesítése jelenti a boldogságot, hanem az, hogy egy olyan partnert találjon, akitől megbecsülést és szeretetet kaphat. <b>Nagyon szépen kirajzolódik a szeretethiánya (ami gyerekkorából és neveltetéséből fakad), a folyamatos megbecsülésre és elfogadásra való igénye</b>; ezek azok a motívumok, amik kialakíthatják a másoktól való folyamatos és állandó érzelmi függést. Az is nagyon elgondolkodtató, hogy egyes esetekben fellángolt Ida önbizalma, ami kizárólag a saját szépségének tudatából állt... Semmi baj nincs azzal, ha valaki elégedett önmagával és a kinézetével (sőt, az szerintem nagyon is szükséges a lelki egészségünkhöz), de ha csak a külső, látható tényezőkre épül az önbizalmunk, önbecsülésünk, akkor ingatag lábakon fogunk állni. Illetve ennek kizárólagossága Ida esetében továbbra is erősítette a könyvben azt a sztereotípiát, hogy a nőknek hihetetlenül fontos a szépségük fenntartása és óvása, hiszen az segítheti őket igazán hozzá a „tökéletes férfi” megtalálásához, aminek ugyebár az elsődleges célnak kell lennie... </span><span style="font-family: georgia;">Ehhez még hozzájött a már megemlített „korrajz”, mely azt sugallta többször is, hogy egy nő a férje mellett lehet csak valaki (nem egyszer megjelent a következő gondolat: „[...] ez a természet rendje, minden nőnek keresnie és találnia kell magának egy férjet.”).</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: large;"><i>„Ida olyanformán érezte világát, mint aki hosszú sóvárgás után végre eljut Olaszországba – de decemberben.”</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ezek után felmerült bennem a kérdés: <b>kialakulhat így szegény Idának bármilyen férfival is egészséges kapcsolata? Nevezhetjük szerelemnek azt az érzelmi viszonyt, mely az előbb említett tulajdonságok és látásmódok talaján alakul ki?</b> A könyv tulajdonképpen Ida és Csaba vívódását, egymáshoz való sikertelen közeledését mutatja be, és nem is ezzel van a problémám. Engem az zavart, hogy a könyv végére természetesen „egymásba szeretnek”, és a cselekmény szempontjából olyan hirtelen alakul ki köztük a „szerelem”, mintha Idának nem lettek volna hasonló vívódásai, nehézségei. Tehát számomra zavaróan gyorsan eljutottunk a történet végpontjáig, ellenben az átkötés, a problémák megoldása, a nehézségek feloldása nekem nem volt egyértelmű. Hogyan alakulhat ki egy egészséges kapcsolat, ha már az egyik fél megoldandó lelki problémákkal rendelkezik, és az egyenlőség a partnerek között a későbbiekben sem alakult ki? Így <b>a befejezés csöpögött a cukormáztól, ami egy igen megkérdőjelezhető dolgot próbált leplezni: egy olyan kapcsolati dinamikát, ami nem biztosít egyenlő terepet mindkét fél számára...</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A bejegyzés érdekes részéhez érkeztünk: <b>vajon milyen személyes tapasztalatok inspirálhatták Gárdonyit az Ida regénye megírására? Kíváncsi voltam arra, hogy a történet tükröz-e bizonyos eseményeket, vonatkozásokat az író életéből; meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy igen.</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Gárdonyi élete egy szakaszán Dabronyban telepedett le, ahol a helyi plébánosnak köszönhette néptanítói kinevezését (a plébános sokszor jelentős pénzösszegekkel is támogatta őt). Ezek után a plébános könnyebben elérte, hogy feleségül vegye az <i>állítólagos</i> unokahúgát... Spanyol szappanoperába illő fordulat, hogy az unokahúg valójában a plébános és a házvezetőnő eltitkolt leánya volt! A lányt Csányi Máriának hívták, aki csupán 16 éves volt, mikor összeházasodtak Gárdonyival. A házasság vitákkal teli volt: az íróban egy idealizált kép élt a „tökéletes házasságról”, míg a lány ennyi idősen (és korához hűen) szórakozni és élni szeretett volna. A feleség többször is megcsalta a férjét, de Gárdonyival éveken keresztül éltek együtt. A válásra végül sor került, de előtte három gyermekük született, a válás után 10 hónappal pedig megszületett a negyedik gyermek is (aki nem az író vér szerinti fia volt) (forrás: <a href="http://tanarnocafe.hu/tudomany/tortenelem/31-elkepeszto-teny-gardonyi-gezarol-amitol-lehidalsz/?fbclid=IwAR0wuDWagXxnDYYtOG-GSy65tGAu6PfRwHtWTSggBSD2aJKYGfSGwsd6-OU" target="_blank">31 elképesztő tény Gárdonyi Gézáról, amitől lehidalsz</a>). <b>A rengeteg feszültséget Gárdonyi egyik mondata is hűen tükrözi, mely Csányi Máriával való kapcsolatára vonatkozik: „Ennek a házasságnak vagy válás, vagy gyilkosság lesz a vége.”</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A rosszul sikerült házasság után Gárdonyiban kialakult egy platói szerelem Mátékovicsné Tóth Ilona (Mila) iránt, aki lelki társa és betegágyban gondozója volt. Gárdonyi számára Mila testesítette meg a tökéletes női eszmét, így sokak szerint ő ihlette Ida karakterét is.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Az író személyisége nagyon összetett volt, annak egy részét alkotta az, hogy több kortársa is házasságellenes nőgyűlölőnek tartotta; talán ezt támaszthatta alá az a tény, hogy első befejezett regényének a címe Nőgyűlölő volt, ami végül Cyprián néven jelent meg 1888-ban (forrás: <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A1rdonyi_G%C3%A9za?fbclid=IwAR35Yfuf7Z7pjxE2DMwiY5679mE_7NS89zv4FaybdU7_I3nC6Z4lpt41auU#Mag%C3%A1n%C3%A9lete" target="_blank">Wikipédia</a>).</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ezen információk birtokában <b>az a feltételezés keletkezett bennem, hogy Gárdonyi az Ida regényében azt a történetet írta meg, melyet saját életében is szeretett volna</b>. Talán szerette volna, hogy egy pénzügyi megegyezésen alapuló házasság szerelemben végződjön, és egy olyan nő legyen a társa, aki engedelmeskedik a férjének és apjának, továbbá az életében szereplő férfiaknak igyekszik megfelelni. Az életrajzi tények (a rengeteg csalódás és becsapottság érzése, ami valószínűleg dühvé alakult át) megindokolhatják a könyvben oly sokszor előkerülő jóindulatú szexizmust, de (ahogyan már elmélkedtem ezen) a kérdés valójában az, hogy ennek jelenlétéhez és tényéhez mi,</span><span style="font-family: georgia;"> olvasók, hogyan viszonyulunk...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A cselekmény: 60% | A szókincs: 90% | A karakterek: 65% | A borító: 95% | <b>Összesen: 77.5%</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><i>Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Ha bármi kérdésed van, vagy csak szeretnéd Te is megosztani a véleményed, kérlek, írd meg nekem a komment szekcióban!</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #89a769; font-family: La Belle Aurore; font-size: x-large;">Csenge</span></div></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-82896467308212196652022-08-22T17:26:00.000+02:002022-08-22T17:26:55.625+02:005 fontos készség, amit a pszichológia alapszakon sajátítottam el<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjamwTCkxH_MUXVxbvXBCwZMfmpJhOBaxo76G6RLjwmWOVrDnWRL8gbRYJoI7zpEtKEdFj-kot7-dMn0A3DMJoR03GmKQbysSjhX6G25g6mNBeNy8b0FBX78FOpPIgIxNO4G0OffCEdM5A8bfyGAtXZJiD6vFT7XEk8kOfdXuztRjyJuu-_BzUd7HDf4g/s1920/Ne%CC%81vtelen%20terv%20ma%CC%81solata%20(6).png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjamwTCkxH_MUXVxbvXBCwZMfmpJhOBaxo76G6RLjwmWOVrDnWRL8gbRYJoI7zpEtKEdFj-kot7-dMn0A3DMJoR03GmKQbysSjhX6G25g6mNBeNy8b0FBX78FOpPIgIxNO4G0OffCEdM5A8bfyGAtXZJiD6vFT7XEk8kOfdXuztRjyJuu-_BzUd7HDf4g/s16000/Ne%CC%81vtelen%20terv%20ma%CC%81solata%20(6).png" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Három évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan el fognak repülni az alapszakos éveim, és azt sem feltételeztem volna, hogy mennyi nem várt helyzettel és kihívással fogok találkozni. <b><span style="color: #89a769;">Júliusban kaptam kézhez az első diplomámat, ami azt jelenti, hogy a pszichológia alapszak elvégzésével hivatalosan is viselkedéselemző lettem!</span></b> Ez a fő oka annak, hogy januártól inaktív voltam a blogon, hiszen rengeteg energiámat emésztette fel a több száz oldalas szakirodalmak elolvasása, az államvizsga tételek kidolgozása és tanulása, a „sima” vizsgákra való felkészülés, továbbá a védésre való gyakorlás... Gondoltam, jó lenne egy visszatérő poszttal indítanom újra a blogos tevékenységemet, amiben azt mesélem el, hogy mit is adott számomra az elmúlt három év. A pszichológia szak nagyon felkapott lett az elmúlt időben, így talán azoknak is segítséget nyújthatok, akik bizonytalanok abban, hogy ez az irány valóban nekik való-e. <i>Természetesen a felsorolt pontok csupán a saját tapasztalataim, az is lehet, hogy más pszichológus hallgató más készséggel gazdagodott, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy a különböző egyetemek képzései is különböznek egymástól.</i><br /></span><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #89a769; font-family: georgia; font-size: large;"><b>1. Egy teljes, önálló kutatás elkészítése</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Az alapszak során arra voltam a legbüszkébb, hogy sikeresen véghezvittem életem első önálló kutatását (melyet a pszichológiai reziliencia, vagyis lelki ellenálló képesség és az olvasás kapcsolatáról készítettem el). A pszichológia szakon mindenkinek kötelező a szakdolgozat keretén belül egy olyan kutatási tervet megvalósítania, ami statisztikai elemzéseket és így a hipotézisek alátámasztását is tartalmazza. Természetesen kaptunk professzionális segítséget és útmutatást a munkánk során az oktatóinktól, hiszen rengeteg kérdés és dilemma merült fel bennünk; szerencsére a témavezetőim és konzulenseim segítőkészek és nyitottak voltak minden ötletemmel kapcsolatban. Nagyon élveztem a folyamatot, ami bár kemény munkát, illetve nagyfokú koncentrációt követelt, mégis izgatottan várom, hogy a további ötleteimet majd mesterszakon is megvalósíthassam.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #89a769; font-family: georgia; font-size: large;"><b>2. Mérőeszközök helyes használata és kiértékelése</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A szakdolgozat elkészüléséhez elengedhetetlen az, hogy megtanuljuk a különböző pszichológiai kérdőívek és mérőeszközök helyes használatát. Ennek részeként kötelező a hipotéziseinket pszichológusok által validált és ellenőrzött kérdőívekkel tesztelni (biztos találkoztatok ilyen felmérésekkel, talán Ti is kitöltöttétek őket, hiszen január-február környékén minden egyetemista facebookon hirdeti a kutatását 😉). De ennél talán izgalmasabbak voltak azok az órák, ahol egy-egy személlyel kellett különböző klinikai teszteket elvégeznünk és kiértékelnünk, amiket a valóságban is sokat alkalmaznak (három év során egy óvodás- és egy iskoláskorú gyermekkel, majd több felnőtt vizsgálati személlyel kellett találkoznunk). Nagyon örülök, hogy az egyetemem erre kifejezetten nagy hangsúlyt helyezett, hiszen a tesztfelvételeknél ténylegesen azokat a készségeket gyakorolhattuk, amiket majdnem minden pszichológus is alkalmaz a munkájánál, továbbá megtanultuk, hogyan kell egy-egy ilyen teszthelyzetben a megfelelő körülményeket biztosítani, a teszteket pontosan és precízen felvenni, kiértékelni, és a rapportot, vagyis a biztonságot nyújtó „terapeuta-kliens kapcsolatot” megteremteni (és az esetlegesen felmerült váratlan helyzeteket jól megoldani). </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #89a769; font-family: georgia; font-size: large;"><b>3. A pszichológia tudományának rendszerszintű szemlélete</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ezt nem sajátíthattam volna el egy szuper tanárom nélkül, aki hihetetlenül érdekesen mutatta be számunkra a pszichológia kialakulásának történetét, és annak folyamatos változását. Ez egy olyan óra volt, ahol célként a rendszerszintű szemléletmód elsajátítását tűztük ki: meg kellett tanulnunk, hogy milyen történelmi változások álltak összefüggésben a pszichológiatörténet egyes szakaszaival, milyen (ma is) elhallgatott előzményekkel rendelkezik ez a tudomány, és hogy egy-egy téma, gondolat, hogyan vonult végig a pszichológián, illetve az egyes elméletalkotók hogyan értelmezték azokat. Az összefüggések felfedezésével sokkal könnyebben meg tudtam tanulni az anyagot, és sokkal több mindenre emlékszem még most is, mintha egyszerű, egymástól elkülönülő anyagrészeket magoltam volna be (ahogyan az sajnos a magyar oktatás nagyobb részére, de még a felsőoktatásra is jellemző)... Biztos, hogy mesterszakos tanulmányaim során szintén törekedni fogok ennek a látásmódnak a használatára, hiszen hatalmas segítséget adott a rendszerszemlélet.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNqtych87h0zif1DvMjJx4o5xKyoEDbAwRFINwDwx_6SSLvVHG8kqEUjSqipAmLRQ984vGXZ-40JjM605R8IHbbGexeS1YFuuvDFArl_TaG3LPXn2MeENACesyHHW8xr0d0ad05MPGrQTVNMrMHB-uLg_dgncZwLR2nasAc0p83kCFzHVUwaNg5pGhWg/s700/Ne%CC%81vtelen%20terv%20ma%CC%81solata%20(5).png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNqtych87h0zif1DvMjJx4o5xKyoEDbAwRFINwDwx_6SSLvVHG8kqEUjSqipAmLRQ984vGXZ-40JjM605R8IHbbGexeS1YFuuvDFArl_TaG3LPXn2MeENACesyHHW8xr0d0ad05MPGrQTVNMrMHB-uLg_dgncZwLR2nasAc0p83kCFzHVUwaNg5pGhWg/s16000/Ne%CC%81vtelen%20terv%20ma%CC%81solata%20(5).png" title="Fotók a diplomaosztó ünnepség napjáról (2022. július, Esztergom)" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fotók a diplomaosztó ünnepség napjáról (2022. július, Esztergom)</td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #89a769; font-family: georgia; font-size: large;"><b>4. Az emberi elme és lélek alapos és többszempontú megismerése</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ez a pont szervesen kapcsolódik az előzőhöz. Egy-egy jelenséget, viselkedésmódot több órán teljesen más szemszögből dolgoztunk fel, így egy fogalomhoz már az alapszak végére képes voltam több pszichológiai aspektust és több irányzat megközelítési módját is hozzákapcsolni. Ez főleg akkor csúcsosodott ki igazán, amikor az államvizsga tételeimen dolgoztam: annyira jó érzés volt, hogy egyes tételeket tartalmilag össze tudtam kapcsolni, egy-egy helyen több mindenre is utaltam, fogalmakat és kísérleteket több szempontból is megközelítettem. Ennek szintén része volt az is, hogy elkezdtem rendszerben látni a tananyagot. Végül pedig sokkal jobban el tudtam mélyülni egyes részekben, mint amennyire mondjuk azt a tankönyvek tették. Nagyon remélem, hogy ez hozzájárul majd ahhoz, hogy az embereket mélyebben meg tudjam ismerni és érteni, egy-egy viselkedést, vagy reakciót több perspektívából tudjak majd szemlélni, illetve ezáltal is jó szakember lehessek a későbbiekben.</span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #89a769; font-family: georgia; font-size: large;"><b>5. A „tudományos fogalmazásmód” elsajátítása</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Az egyik legnagyobb előnye volt a sok szakirodalom olvasásának, hogy megtanultam, hogyan kell tudományosan, objektíven, csupán a tényekre hagyatkozva fogalmazni. Még az egyetem elején nehezen szűrtem ki azokat a kifejezéseket, melyek érzelemmel, esetleg másodlagos jelentéssel rendelkeztek; nehéz volt eleinte úgy megválogatnom a szavaimat, hogy azok ne tükrözzenek semmilyen szubjektív véleményt (természetesen a „kevésbé hivatalos” beadandóknál, esszéknél, amiknél sokszor a saját véleményünket kérdezték, el kellett tekintenünk ettől). Biztos páran úgy gondolhatjátok, hogy borzalmas lehet az, hogy nem minden esetben mondhatjuk el a saját véleményünket, vagy legalábbis néhány esetben azokat kifejezetten mellőznünk kell... Nos, bizonyos esetekben valóban hátrány ez, hiszen hogyan tudhatnánk úgy beszélni és írni az emberekről, emberi viselkedésekről, ha kizárjuk magunkban azokat a tényezőket, melyek az igazi mozgatórugók mindannyiunkban, vagyis az érzelmeket, illetve a belső, szubjektív tartalmakat? Rengeteg vita folyik ennek a kettősségéről, és az az érzésem, hogy ez még nagyon sokáig egy megoldatlan dilemma marad... Ugyanakkor, csak úgy tudunk tiszta lappal, ítéletmentesen viszonyulni egy-egy jelenséghez, emberhez, ha az adott szituációban a saját érzelmeink és saját, személyes életünk tapasztalatai nem kapnak helyet; ekkor kifejezetten az egyénre, a körülményekre fókuszálunk, és felhasználjuk pszichológiai tudásunkat. Ez az elv ugyanúgy vonatkozik a tudományos munkák elkészítésére és megírására is, főleg a szakdolgozatok esetében.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Mindenki megnyugtatására írom, hogy ez nem minden esetben ennyire fekete és fehér szabály: a humanisztikus pszichológia azt vallja, hogy egy terápiás ülésen kifejezetten fontos szerepe van a terapeuta érzelmeinek (hiszen a pszichológusok is emberek), azok elfojtása csak nagyobb kárt okozhat a végkimenetelben; ehelyett a pszichológusnak tudatosítania kell magában a gondolatait, majd azokat a megfelelő időben és módon ki kell fejeznie a kliensnek.Viszont a saját, terápiával kapcsolatos érzelmeknek nem szabad az értelmezésben helyet kapniuk!! Látszik, hogy ez nem egy egyszerű folyamat, ha valakit érdekel ennek a menete, az mindenképp mélyedjen el Carl Rogers három terápiás alapelvének részleteiben.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Kicsit elkalandoztam a kiindulóponttól, de láthatjátok, hogy milyen nagy ereje van a szavainknak, különösen akkor, ha emberekkel foglalkozunk, vagy olyan munkánk, hivatásunk van, melyeknél nagy hatása van az egyéni véleményeknek.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Bár még rengeteget tudnék írni arról, hogy miért volt számomra jó döntés a pszichológia alapszakot választani, de akkor "kicsit" hosszabb lenne ez a bejegyzés. Remélem, hogy tetszett nektek ez a visszatérő-poszt, és ha eddig esetleg bizonytalanok voltatok az egyetemi jövőtökkel kapcsolatban, akkor sikerült valamennyi betekintést nyújtanom abba, hogy többek között mi vár azokra, akik a pszichológia alapszakot választják.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><i>Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Ha bármi kérdésed van, írd meg nekem kérlek a komment szekcióban!</i></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><i><br /></i></span></div><div style="text-align: left;"><span style="color: #89a769; font-family: La Belle Aurore; font-size: x-large;">Csenge</span></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-81547673857893922292022-02-01T16:53:00.001+01:002022-02-01T16:58:48.310+01:00Katherine May: Út a télbe & regressziós verem és krízisfeldolgozás<div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: georgia;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjdvVKiG-ZtSjdszoHIg6GlZymdf0NYDhcuolmZXWiOeTEmT_EBZH8xaAdsJB_2MOOvK_gT8DWrHmII-KGTc1nL3qHoWegCUQGpdC0NPjbvpZDuiye6vfJMwTKb28-BcnekOXdftDB4R2gZKuDmOuO8dNq0EUn7w25kQYHkaEOG3GB5rAhn9aeYZsLD7A=s1920" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjdvVKiG-ZtSjdszoHIg6GlZymdf0NYDhcuolmZXWiOeTEmT_EBZH8xaAdsJB_2MOOvK_gT8DWrHmII-KGTc1nL3qHoWegCUQGpdC0NPjbvpZDuiye6vfJMwTKb28-BcnekOXdftDB4R2gZKuDmOuO8dNq0EUn7w25kQYHkaEOG3GB5rAhn9aeYZsLD7A=s16000" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></span></span></div><div style="text-align: justify;"><i style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: georgia;">Az élet néha kisiklik. A szeretett lény halála, egy fontos kapcsolat vége, egy súlyos betegség vagy az állástalanság földhöz vágja az embert. Az Út a télbe lapjain a szerző személyes beszámolója elevenedik meg, amely irodalmi, mitológiai és a természetből vett példákkal átszőve nyújt bepillantást abba, mekkora átalakító erővel bír a pihenés, a visszavonultság. Katherine May a szomorúság aktív elfogadását modellezi számunkra, és tápláló energiát talál a visszavonultságban, örömet a tél csendes szépségében. Arra biztat, hogy fogadjuk el: az élet nem egyenes vonalú, hanem ciklikus. Útmutatót ad ahhoz, hogyan alakíthatók át a magányos időszak tornyosuló nehézségei az új évszak beköszönte előtt. </i></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;"><i><br /></i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;">Ahogyan az előző, <i><a href="http://varazstinta.blogspot.com/2022/01/szemelyes-visszatekintes-2021-es-evre-5.html" target="_blank">évzáró bejegyzésemben</a></i> olvashattátok, a 2021-es évem nem sikerült valami fényesen. Rengeteg krízishelyzettel kellett megküzdenem, olyan pillanatok követték egymást, amelyek folyamatos érzelmi és lelki kimerülést idéztek elő, sokszor ez fizikai tünetekben is megmutatkozott. Jellemezhetjük az elmúlt 12 hónapomat <i><a href="https://katherine-may.co.uk/" target="_blank">Katherine May</a></i> írónő fogalmával: állandó <i>telelésben</i> éltem. Néhány szituációt jobban, mást kevésbé hatékonyan sikerült kezelnem... Ezért úgy gondoltam, tökéletes választás lenne a 2022-es évet egy olyan olvasmánnyal indítani, ami a krízisekkel való megküzdést helyezi előtérbe, egy teljesen más, nem megszokott szemszögből: hogyan öleljük magunkhoz a <i>telet</i>, bánatainkat, és hogyan fogadjuk el az élet ciklikusságát, ami a mai kor emberén kívül mindennek a szerves része.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;"><b>Mi jellemző a 21. századi ember hozzáállására a bánathoz, krízishez, nehéz élethelyzethez?</b> Inspiráló, boldogságcentrikus, önfejlesztő könyvek, idézetek és gondolatok sokasága, amiket kikerülni a közösségi médiának hála lehetetlen... Ezekkel párhuzamosan <b>úgy viszonyulunk a negatív érzelmeinkhez, érzéseinkhez, mintha azok tiltott dolgok lennének, amelyek semmiféle módon sem illeszthetőek bele az életünkbe, ebbe a világba</b>. Már a megfogalmazásban (negatív emóciók) is benne van az ítélet: ezek az érzések nem tolerálhatóak. <b>Egészséges reakció ez tőlünk és a környezetünktől? Ha tagadjuk ezeket, elrejtjük sebeinket még önmagunk előtt is, nem pont a gyógyulást akadályozzuk meg? </b><i>Katherine May</i> szerint ezzel nemcsak a változást, lelki növekedést tagadjuk meg magunktól, de az adaptív választ is az előidéző eseményekre. <i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Sigmund_Freud" target="_blank">Freud</a></i> szerint az elfojtott érzelmek, gondolatok előbb-utóbb nagyon csúnya úton fognak felszínre törni (ezt saját tapasztalatból is igazolni tudom...). Hívőként fontosnak tartom, hogy krízishelyzetekben is az egyik legnagyobb támaszom a hitem legyen. A Biblia ezt írja: „Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív” (Préd 7,3). Ennél talán még érzékletesebb a Préd 3,1-8 rész, amely már egész régóta végigkíséri az életemet.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;">Vagyis a negatív életesemények, tragédiák, és sokszor a betegségek (főleg a pszichoszomatikus alapúak) többségének nem az a célja, hogy lejjebb húzzanak minket, és végül egy regressziós veremben ragadjunk (amiről később írni fogok), hanem maga a változás a lényeg. Egy olyan gondolkodásmód, életmód kialakítása, ami békességet és örömet tartogat számunkra, nem pedig szenvedést. De ehhez első lépésként fel kell ismernünk és el kell fogadnunk, hogy nem érezzük jól magunkat a jelenlegi szituációban, és a lelkünk bizony nincsen jó állapotban. A terápia sikerességének is az alapja a felelősség felvállalása: <b>csak az tud kitörni káros szituációkból és az tud épülni, fejlődni, aki saját magáért, a cselekedeteiért és sorsáért is felvállalja a felelősséget, azokat nem külső körülményeknek, vagy másoknak tulajdonítja.</b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;"><br /></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia; font-size: large;"><span style="background-color: white;"><i>„Ez a telelés. A szomorúság aktív elfogadása. Az a gyakorlat, hogy hagyjuk úgy érezni magunkat, ahogy épp akkor szükséges. A bátorság, hogy végignézünk legrémesebb élettapasztalatainkon, és megfogadjuk, hogy tőlünk telhetően próbáljuk a szerzett sebeket begyógyítani. A telelés az intuíció pillanata, amikor valódi szükségleteink olyan élesnek érződnek, mint a kés hegye.”</i></span></span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b>Senki se egy önfejlesztő könyvre számítson. Ebben a kötetben nem találunk konkrét tanácsokat, sem ránk erőltetett „életigazságokat”, ahogyan elcsépelt kliséket sem</b>. És számomra pont emiatt lett hiteles ez a kötet: az írónő nem szeretne olvasóira bizonyos gondolkodási sémákat erőltetni, csupán rávilágít arra metaforákon és történeteken keresztül, hogy a környezetünkben, a természetben, a mitológiában és ősi hagyományokban milyen szervesen jelen van a ciklikusság. <b>Mert semmilyen egészséges és természetes jelenségben, körforgásban nincs konstans virágzás, folyamatos gyümölcstermés, napsütés és vidámság. De pont ez nyújtson nekünk támaszt: minden nehéz pillanatban ott van a fellélegzés és megújulás ígérete.</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Mindenkinek csak ajánlani tudom a kötetet, hiszen nehéz pillanatokkal természetesen mindenki találkozik az életben, ezek elkerülése lehetetlen. Viszont, ahogy az<i> Út a télbe</i> című könyv is üzeni: <b>választhatjuk a görcsös tagadás és a hamis, toxikus optimizmus helyett az elfogadást, így a gyógyulás, változás és növekedés ösvényét.</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">A cselekmény: 80% | A szókincs: 95% | A karakterek: - | A borító: 100% | <b>Összesen: 91.66%</b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">✳✳✳</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><i>Katherine May</i> nagyszerűen megfogalmazta többször is azt, amit a krízisről semmiképp sem szabad szem elől tévesztenünk: <i>a krízis nem betegség, de betegséget okozhat</i>. Úgy is mondhatjuk, hogy <b>a krízishelyzet egy Janus-arcú jelenség: nemcsak a regressziós verem </b>(lásd később)<b>, hanem a fejlődés lehetőségét is magában hordozza</b>. Mindkét kimenetelről olvashattok a bejegyzés további részében.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b>Mi történik velünk az esetek többségében, amikor krízishelyzetbe kerülünk?</b> <i>Caplan</i> szerint nemcsak az érzelmi egyensúlyunk billen meg, hanem az addig hatékony megküzdési mechanizmusaink is csődöt mondanak. <i>Csiszér-Füri</i> azt írja, hogy ilyenkor kifejezetten a problémára fókuszálunk, és bár sok tudásunk van az adott krízisről (hiszen annak megoldásán és magyarázatán gondolkodunk), azt nem tudjuk rendszerbe foglalni, illetve lehetnek szorongásos epizódjaink és ragadhatunk a félelmeink fogságában is. Impulzívak leszünk, az érzelmi reakciónkat nehezen kontrolláljuk, és a másokkal való kapcsolatainkat annak alapján fogjuk értékelni, hogy kapunk-e tőlük segítséget.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">De, ahogyan említettem, <b>a krízis lehetőséget nyújt számunkra a növekedésre</b>: ezt nevezzük <b><span style="color: #89a769;">poszttraumás növekedésnek</span></b>. Ilyenkor nem a krízis előtti, hanem egy magasabb állapotra kerülünk vissza, ami lehetőséget nyújt a megküzdési stratégiáink erősítésére, bővítésére, és felkészít minket a jövőbeli nehézségekkel való megküzdésre.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ennél jóval súlyosabb reakciók alakulnak ki, amikor a regressziós veremben<span style="color: #89a769; font-weight: bold;"> </span>ragadunk. De mit is jelent ez a kifejezés, és <b>mit nevezünk egyáltalán regressziónak?</b> A pszichoanalitikusok nagyon szerették és szeretik vizsgálni a <b><span style="color: #89a769;">regressziót</span></b>, ez egy ma is sokat emlegetett fogalom a pszichológia területén. Krízisek, traumák hatására különböző elhárító vagy megküzdési mechanizmusokat alkalmazhatunk. <b>Az elhárító mechanizmusok egyik korai formája</b> a regresszió, amely során <b>visszacsúszunk egy alacsonyabb, fejlődésben már túlhaladott szintre</b>. Hogy tudományosabban is bemutassam ezt a jelenséget: a visszacsúszás <b><span style="color: #89a769;">fixációs pontok</span></b> mentén lehetséges (amiket traumatikus élmények hagynak hátra), ezekhez (a fixációs pontokon belül pedig korábbi célképzetekhez, tárgyakhoz) kötődik az ösztönenergiánk - ez tulajdonképpen a <b><span style="color: #89a769;">tárgymegszállás</span></b>, bonyolult szóval <b><span style="color: #89a769;">kathexis</span></b>. Ennek alkalmazása tőlünk alacsonyabb alkalmazkodási erőfeszítést és kevesebb felelősséget kíván, ezért lehet sokszor vonzóbb és egyszerűbb megoldás, mint mondjuk egy adaptív, problémafókuszú megküzdési stílus.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A lényeg az, hogy a regresszió a korai években teljesen normális elhárító mechanizmus; ennek az alkalmazása idősebb korban, illetve állandósulva viszont már nem mindig adaptív. Például ha a pszichotikus betegségek tüneteinek kialakulását nézzük (szintén pszichoanalitikus szemmel), akkor azt láthatjuk, hogy a regresszió kiterjed a beteg perceptuális (észlelési), kognitív és motoros folyamataira is; vagyis a regresszió ebben az esetben a kóros tünetek (pl. auditív, vizuális hallucináció) kialakulásáért lesz felelős.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A <b><span style="color: #89a769;">regressziós verem</span></b> sem egy kellemes állapot, sajnos sokan ebbe kerülünk hatalmas erejű érzelmi megterhelések hatására. Az elnevezés igen találó: a verembe kerülve azt tapasztalhatjuk, hogy <b>megszűnik a múlt, jelen és jövő folytonossága</b> - a jelen ezektől eltávolodik, megszűnik köztük az átjárhatóság. Átéljük a <b>magányosság, kilátástalanság és reményvesztettség</b> érzését. Jellemző lesz még az <b>ambivalencia, döntésképtelenség, önállótlanság</b>. Oltalmat ilyenkor egy <b>mágikus, irracionális és prelogikus gondolkodás</b>ban keresünk, hiszen elvesztjük azt a biztonságot, amit saját magunk megszilárdulása jelentett.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhqEy6ptAUm-i_qH0OFs74JnUy3iFBDCwTfh_hvVI8LOGiW7V_kuL2tZUS2AHhAClAhK9sdV3oJ0ERb4oadYqjVYjr4FxGPWOT2L8xTTgEGrt7CeVZ5Ilds06QWcks-etWzumb7TepJNSZBULiixjDpeZ7RiSjEuhtS0QphpcPhojafLvZJ2yJXOLA4LQ=s1024" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhqEy6ptAUm-i_qH0OFs74JnUy3iFBDCwTfh_hvVI8LOGiW7V_kuL2tZUS2AHhAClAhK9sdV3oJ0ERb4oadYqjVYjr4FxGPWOT2L8xTTgEGrt7CeVZ5Ilds06QWcks-etWzumb7TepJNSZBULiixjDpeZ7RiSjEuhtS0QphpcPhojafLvZJ2yJXOLA4LQ=s16000" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b>Hogyan törhetünk ki a regressziós veremből?</b> Erre is léteznek adaptív és káros módszerek. Káros lehet az <b><span style="color: #89a769;">önpusztítás</span></b> (pl. drog, alkohol, szélsőséges esetben öngyilkosság - ekkor a verem egy olyan belső feszültséget és fájdalmas szorongást generál, aminél úgy érzékeljük, hogy nincs más lehetőség, csak a test elpusztítása). Szintén nem jó kimenetel, ha a <b><span style="color: #89a769;">veremben ragadunk</span></b> huzamosabb ideig: ekkor az élmény elmélyül, krónikus lesz, és súlyos betegítő, pszichoszomatikus folyamatoknak lehet az alapja (ami szintén öngyilkossághoz vezethet súlyos esetekben). </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">De dönthetünk úgy, hogy a bánatunkat műalkotások formájában fejezzük ki: ekkor az alkotás egy olyan átmeneti tárgyat fog képezni, ami csökkenti az elveszett személy / tárgy miatt megélt fájdalmat. <i>Freud</i> ezt nevezte <b><span style="color: #89a769;">szublimációnak</span></b>. Ugyanakkor ez nemcsak a továbblépés, feldolgozás szerepét töltheti be, hanem az elveszett személy fenntartását, megtartását is. Utóbbinál a feldolgozás még nem történt meg, a sebezhetőség folyamatosan jelen van.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A számomra legkedvesebb megküzdési mód a <b><span style="color: #89a769;">behelyettesítő cselekvés</span></b>. Ilyenkor az egyén az életútját úgy éli meg és úgy alakítja folyamatosan, mintha az a trauma feldolgozási módja lenne. Az öngyógyító erők a „neutralizált traumát” beleszövik az intellektuális érdeklődésbe, esetleg azt a foglalkozásuk részévé teszik. <i><a href="https://wmn.hu/wmn-life/55943-martirok-unokaja-vagyok--virag-terez-pszichoanalitikus-heroikus-kuzdelme-a-tulelokert" target="_blank">Virág Teréz</a></i> szerint ilyenkor a passzívan átélt cselekvés tudatosan aktív és szenvedélyes cselekvésbe fordul, aminek eredményeként a személyiség újraintegrálódik. Ilyen megküzdési módot választott például <i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Viktor_Frankl" target="_blank">Viktor Frankl</a></i>, vagy <i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Edith_Eger" target="_blank">Edith Eva Eger</a></i>. Ők a koncentrációs táborban megélt tapasztalataikon keresztül másoknak (és ezzel önmaguknak is) segítettek úgy, hogy azok részei lettek munkájuknak, életüknek.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Bárhogy is alakuljon az életünk, tudjuk azt, hogy mindig lesznek nehéz és boldog pillanataink is. Ezeket igyekezzünk megélni, hiszen <b><span style="color: #89a769;">a pozitív tapasztalataink erőt adhatnak a nehéz időszakokban, a negatív tapasztalatok viszont katalizátorai lehetnek személyiségünk és lelki ellenálló képességünk (rezilienciánk) fejlődésének.</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><u>A bejegyzésben felhasznált szakirodalmak:</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">→ <a href="https://moly.hu/konyvek/bako-tihamer-verem-melyen" target="_blank">Dr. Bakó Tihamér: A verem mélyén - Könyv a krízisről</a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><u>Ha felkeltette az érdeklődéseteket a kötet, vagy a bemutatott téma, akkor az alábbi könyveket tudom ajánlani:</u></span></div><div style="text-align: justify;"><div><span style="font-family: georgia;">→ <a href="https://moly.hu/konyvek/bako-tihamer-verem-melyen">Dr. Bakó Tihamér: A verem mélyén - Könyv a krízisről</a></span></div><div><span style="font-family: georgia;">→ <a href="https://moly.hu/konyvek/viktor-e-frankl-megis-mondj-igent-az-eletre" target="_blank">Viktor E. Frankl: ...mégis mondj igent az életre! - Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort</a></span></div><div><span style="font-family: georgia;">→ <a href="http://varazstinta.blogspot.com/2021/08/edith-eva-eger-dontes-ismerteto.html" target="_blank">Edith Eva Eger: A döntés</a></span></div><div><span style="font-family: georgia;">→ </span><span style="font-family: georgia; text-align: left;"><a href="https://moly.hu/konyvek/kiss-eniko-csilla-sz-mako-hajnalka-gyasz-krizis-trauma-es-a-megkuzdes-lelektana" target="_blank">Kiss Enikő Csilla és Sz. Makó Hajnalka: Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana</a></span></div><div><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><i>Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Ha bármi kérdésed van, írd meg nekem kérlek a komment szekcióban!</i></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><i><br /></i></span></div><div style="text-align: left;"><span style="color: #89a769; font-family: La Belle Aurore; font-size: x-large;">Csenge</span></div></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-42278222312688868152022-01-01T20:24:00.008+01:002022-01-02T11:38:17.380+01:00Személyes visszatekintés a 2021-es évre | 5 dolog, amire büszke vagyok & célkitűzéseim a következő évre<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgg4dSEj_xZGkQfbXzRuku6SBUCSbaCZvk3c5cPMnJQRinw0B7soEdnEeSjIsb-xnNXzyNXVNubOjY6cHOENQUzm72ylo3MpvTKVFuYTCITPtDxf29mcFLdi5W9Lb_5Q0QEOGO2b8go3JSDa7X0QASNDefs--zbuj3P1mXo-uje9vXkJFx1oO2eJHuHqw=s700" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgg4dSEj_xZGkQfbXzRuku6SBUCSbaCZvk3c5cPMnJQRinw0B7soEdnEeSjIsb-xnNXzyNXVNubOjY6cHOENQUzm72ylo3MpvTKVFuYTCITPtDxf29mcFLdi5W9Lb_5Q0QEOGO2b8go3JSDa7X0QASNDefs--zbuj3P1mXo-uje9vXkJFx1oO2eJHuHqw=s16000" /></a></div></span><b style="font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;"><b style="font-family: georgia;"><br /></b></div>2021</b><span style="font-family: georgia;">. Mit is írhatnék erről az évről? Ha egy mondatban kellene összefoglalnom az élményeimet, tapasztalataimat, azt mondanám, hogy az idei év volt életem egyik legnehezebb időszaka. Néha (az esetek többségében) nem jó értelemben. Nagyon sok váratlan helyzet történt, amikkel épphogy sikerült megbirkóznom, amikor jött a következő nehézség... Ebben az évben tulajdonképpen nagyon mély lelki utazást tettem, rengeteg mindent át kellett magamban értékelnem. Szeretem a nehézségeket „jóra fordítani”, és az értelmüket keresni, vagyis azt, hogy mit tanultam meg, hogyan fejlődtem és erősödtem általuk. Igyekeztem az elmúlt hónapokban is ezt az elvet alkalmazni, bár néha nem volt könnyű ezt tennem...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ugyanakkor szép emlékeket is gyűjtöttem, amelyek támaszt nyújtottak a nehéz időszakokban. Nehéz ezekre emlékezni, mikor nagy a baj körülöttünk, de fontos, hogy pozitív élményeinkbe is tudjunk kapaszkodni, és a gyönyörű emlékek ne halványuljanak el, ne veszítsenek erejükből a rosszak mellett.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Miről is fog szólni ez a bejegyzés? Már nagyon régen írtam éves visszatekintést, így idén szeretném újra feléleszteni ezt a hagyományt. Szeretnék veletek megosztani pár elért sikert, amikre igazán büszke vagyok, és néhány célkitűzést a 2022-es évre. Ezek között találhattok személyesebb pontokat is, de van, ami kifejezetten a Varázstinta útjához kapcsolódik. Lássuk is ezeket!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">✳✳✳</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #89a769; font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #89a769; font-family: georgia; font-size: large;"><b>1. Elkezdtem intenzíven tanulni a harmadik idegen nyelvemet, a norvégot.</b></span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Az egyik nagy tanulsága az volt az évnek, hogy sosem szabad halogatni. A vágyaitokon minél előbb kezdjetek el dolgozni, és a Titeket körülvevő emberi kapcsolataitokat is ápoljátok. Az élet roppant törékeny, így minden pillanatot meg kell becsülni, amit egymással tölthetünk, és minden egyes lehetőséget meg kell ragadni, amelyek a céljaink teljesítését segíthetik.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Már több mint két éve tervezem, hogy elkezdem a norvég nyelvet tanulni, de ezt mindig magam által felállított feltételekhez kötöttem. Majd ha nyár lesz, majd ha leteszem angolból is a felsőfokú nyelvvizsgát, majd ha végzek az egyetemen... A kifogások sora végtelen volt, de idén sikerült végre ezt a kört megtörnöm, és már nyár óta intenzíven tanulom a nyelvet, és ismerkedem a kultúrával is. Szerencsére heti egy tanórát sikerült tökéletesen beilleszteni a sűrű hétköznapok teendői közé, és bár nem haladok fénysebességgel, már tapasztalom magamon a változást és fejlődést is.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #89a769; font-family: georgia; font-size: large;"><b>2. Elkészültem bőven idő előtt az alapszakos szakdolgozatommal.</b></span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A pszichológia alapszakon már egy évvel a leadás előtt el kell kezdenünk a portfóliónk kidolgozását (legalábbis a Pázmányon</span><span style="font-family: georgia;">). Egy egész portfólió négy komplett részt / kutatást foglal magába (általános-, szociál-, személyiség- és fejlődéspszichológia), amelyeknek megírása nem kis munka (ezekből egy területet kell kiválasztani, amihez saját kutatást és statisztikai elemzést kell levezényelni). Én a fejlődéspszichológia területét választottam nagy kutatásnak, és az olvasás, illetve a pszichológiai reziliencia (lelki ellenálló képesség) kapcsolatát vizsgáltam. Nagyon jól sikerült az egész portfólió: nemcsak abból a szempontból, hogy félévvel a leadás előtt sikerült befejeznem, hanem abból is, hogy mindegyik részre jeles érdemjegyet kaptam.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Bár a perfekcionizmusom néha elbizonytalanít, hiszen egy-két dolgot ma már máshogy szerveznék a kutatásomban / másról írnék az elméleti bevezetőben, mégis büszke vagyok magamra, mert az akkori képességeimhez és tudásomhoz mérten a legjobbat sikerült kihoznom önmagamból.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #89a769; font-family: georgia; font-size: large;"><b>3. Megújult a blog felülete, a könyves irányt a pszichológia egészíti ki.</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Nagyon örülök, hogy nyáron belevágtam az új irányba, hiszen az elmúlt hónapok során rengeteg örömet szerzett nekem az, hogy a friss érdeklődési területem is helyet kapott a régóta tartó hobbimban, a blogírásban. Úgy vettem észre, hogy Ti is szeretitek a bejegyzéseket, hiszen rengeteg interakció alakult ki a különböző felületeken, amelyeken megosztottam az írásaimat, főleg a <a href="https://moly.hu/tagok/csokitorta" target="_blank"><b>moly.hu</b></a> oldalon. És természetesen én is élvezem, hogy az ismertetők gyártásával sok új dolgot tanulok, és még jobb, hogy olyan kérdéseket tesztek fel, amelyek igazán elgondolkodtatóak. Hasonló tartalmak fognak következni a 2022-es évben, már gyűjtöm is az inspirációkat!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #89a769; font-family: georgia; font-size: large;"><b>4. Év végén tagja lettem a <i>Jog és Pszichológia</i> csapatának, közös együttműködést indítottunk el.</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Már régóta figyelemmel követem a <a href="https://jogespszichologia.hu/" target="_blank"><b>Jog és Pszichológia</b></a> különböző eseményeit, előadásait és természetesen a közösségi oldalakon megjelenő tartalmakat. Nagyon szimpatikus és izgalmas számomra a munkájuk, így izgatottan várom a további közös együttműködéseket. Az általuk szervezett <a href="https://www.facebook.com/groups/1929819653916705" target="_blank"><b>Pszicho könyvklubba</b></a> készítek rövid könyvajánlókat, kifejezetten pszichológiai témájú kötetekről. Ezek elolvashatóak egyébként a <a href="https://www.instagram.com/varazstinta.blog/" target="_blank"><b>blogom instagram oldalán</b></a> is, de mindenképp érdemes nektek is csatlakozni a könyves csoportba, ha kíváncsiak vagytok a többi, ott megjelenő ajánlóra! Az első értékelésemet egyébként már láthatjátok a csoportban, hiszen <i>Viktor Frankl: Válaszd az életet!</i> című kötetéről írtam még két ünnep között.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #89a769; font-family: georgia; font-size: large;"><b>5. Elértük a blog instagram oldalán az 500 követőszámot.</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ezt természetesen nektek köszönhetem, nagyon hálás vagyok, hogy bizalmat szavaztatok a munkámnak és a jövő bejegyzéseinek is! Nem tudom, hogy miért akkor kezdenek el hirtelen sokan követni, amikor éppen egy inaktívabb fázisban vagyok (valaki esetleg tudja erre a furcsa, mások által is tapasztalt jelenségre a választ?), de nagy szeretettel köszöntöm az új követőket a régi olvasók mellett! Hálás vagyok, hogy velem tartotok!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhX1bKMWyh138llausY36VJmMNnsN6UhtSBJvVtyH2ozz9W-TYGGUZLd0SK6F9SS5cE4skrnjRbbxcKdMQn80bsk9GsN-ZYnx0HdCJZo6CAsmnw-bMYTa2UB0Z_Vd_ZL0CYV86DR5eiVt921-4Nc6-GvoW9nMHHl_a6Q3QbVorCd6LQ6c2raiDe-ZoCEA=s700" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhX1bKMWyh138llausY36VJmMNnsN6UhtSBJvVtyH2ozz9W-TYGGUZLd0SK6F9SS5cE4skrnjRbbxcKdMQn80bsk9GsN-ZYnx0HdCJZo6CAsmnw-bMYTa2UB0Z_Vd_ZL0CYV86DR5eiVt921-4Nc6-GvoW9nMHHl_a6Q3QbVorCd6LQ6c2raiDe-ZoCEA=s16000" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #89a769; font-family: georgia; font-size: large;"><b>Mi a helyzet a 2022-es évvel?</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Nagyon szeretném, ha ez ténylegesen a <span style="color: #89a769;">lelki és fizikai gyógyulás, megerősödés</span> éve lenne. Ebben persze nem csak nekem, de az apró, viszont annál összetartóbb családomnak is szerepe van, igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy ez megvalósuljon.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Továbbra is tervben van a <span style="color: #89a769;">norvég nyelv tanulása</span>. Bár a nyelvvizsga még egy sokkal távolibb cél, jó lenne jövő év végére olyan szinten beszélni, hogy biztos legyek önmagamban, abban, amit mondok, és folyékonyan menjen a társalgás. Az <span style="color: #89a769;">angol tudásomat</span> is fejleszteni kívánom, szeretném úgy elkezdeni a mesterszakot, hogy az angol nyelvet is magabiztosan használom, jobban értem a szakirodalmi szövegeket.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Igyekszem megtalálni a következő életszakaszom ösvényét is. Tavasszal befejezem az alapszakot, és bár már vannak terveim a <span style="color: #89a769;">tanulmányaim folytatására</span> nézve, azokat még meg kell valósítanom, és át kell gondolnom, hogy az a nekem való út-e.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A <span style="color: #89a769;">futásban</span>, az egyik legkedvesebb mozgási formámban is szeretnék fejlődni, illetve újra felvenni a ritmust. Ebben az évben sajnos több alkalmat hagytam ki, mint amire számítottam, többször betegedtem meg az év során (ráadásul decemberre sikerült egy kis koronavírust is elkapnom, így a tényleges felgyógyulás most hosszabb ideig tart). De persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kihagyásokban nem volt szerepe néha a lustaságnak, vagy a forró nyári napoknak... Már belátom, és értékelem is, milyen nagy ajándék, ha valaki korlátok nélkül képes mozogni; igyekszem eszerint kezdeni majd minden futást, és ezzel a gondolattal indítani a következő évet.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Persze nem én lennék, ha a <span style="color: #89a769;">felfedezéseket</span> nem írnám fel a listámra. Van már egy-két utazós ötletünk nyárra, de évközben is tervezünk városnézéseket, kirándulásokat beiktatni. Jó lenne legalább hetente, kéthetente valami izgalmas programot szervezni, mert a tanévben sokszor az íróasztalomhoz köt a rengeteg tanulnivaló (ahonnan nem olyan nehéz elszakadnom). M</span><span style="font-family: georgia;">ár tudom, hogy ezek a pillanatok számítanak az életben, nem a tökéletes jegyek, értékelések hajszolása...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Bár több fantasztikus élményben volt részem az idei évben, a bejegyzés szempontjából itt a végszó. Hálásan köszönöm, hogy pozitívan és lelkesen fogadtátok az arculatváltást és az új </span><span style="font-family: georgia;">bejegyzéseket! Találkozunk következő esztendőben, igyekszem minél több érdekes, pszichológiás tartalmat készíteni! </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><i><br /></i></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><i>Egészségben, megerősödésben és természetesen olvasásban gazdag újévet kívánok minden kedves Olvasómnak! Viszlát, 2021! Üdvözöllek, 2022!</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #89a769; font-family: La Belle Aurore; font-size: x-large;">Csenge</span></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-16259961249000954362021-10-31T09:33:00.002+01:002021-11-05T07:49:20.769+01:00Neil Gaiman: Coraline // Archetípusok a történetben (Jung alapján)<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhar4m2raEYSLZ6xFRQrprVfRrDKFoNOayhSc5uknFYSQHxPRSDHMOe1dpMJ5bu8xe9bZuReCXyH9ZUe-Iif7WP1mqUl3DifapYcyxP0jfswD13qwYNENqKqtoVpdkgFnUdvVMtcP49pfUz/s700/20211031_072438_0000.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhar4m2raEYSLZ6xFRQrprVfRrDKFoNOayhSc5uknFYSQHxPRSDHMOe1dpMJ5bu8xe9bZuReCXyH9ZUe-Iif7WP1mqUl3DifapYcyxP0jfswD13qwYNENqKqtoVpdkgFnUdvVMtcP49pfUz/s16000/20211031_072438_0000.png" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Coraline története már hosszú évek óta szerves része az életemnek. Nem tudom miért, de évről évre újraolvasom a könyvet, néhány havonta újranézem a filmet, és valamiért mindig úgy érzem, hogy minden alkalommal csak jobban megszeretem az atmoszférát... Biztos nektek is van olyan könyvetek, amely mintha kifejezetten nektek íródott volna, szívetek-lelketek erősen kötődik a szereplőkhöz és a leírt szavakhoz.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Még régebben írtam a blogra <a href="http://varazstinta.blogspot.com/2016/10/neil-gaiman-coraline-filmadaptacio.html" target="_blank">egy könyv- és filmértékelést</a>, melyben hosszasan kifejtettem, miért is lett Coraline a kedvencem. Így a mostani bejegyzés másról fog szólni, ami hűen illeszkedik a blog új arculatához. Bár a halloween-t én sem ünneplem, szeretem az októbert félelmetesebb olvasmányoknak, őszi dekorációknak, spooky filmeknek, na meg természetesen sütőtökös sütinek és forró teának szentelni. Így ennek a napnak a hangulatát fokozva készült többek között ez a poszt, melyben <b>a Coraline című könyvről készült filmadaptációt fogom elemezni: bemutatom, hogy a karakterek Jung mely archetípusát jelenítik meg, és később azt is ismertetem, milyen szimbólumok tűnnek fel a filmben</b>. Biztos vagyok benne, hogy <b>ezek után Ti is más szemmel fogjátok nézni a filmfeldolgozást</b>... És hogy miért a filmet választottam a könyv helyett? Nos, az esetek többségében abszolút a könyvek táborát erősítem a filmadaptációkkal szemben, az elemzésnek viszont több teret és lehetőséget ad az, ha a képi világot is figyelembe vesszük.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #89a769; font-family: georgia;"><b>A bejegyzés írása során rájöttem, hogy nagyon hosszú poszt lenne, ha minden fontos dolgot elmesélnék a témával kapcsolatban... Így az írásomnak 2 része lesz: az első részben bemutatom a szereplők által megjelenített archetípusokat, a második részben (külön bejegyzésben) pedig a szimbólumokat.</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Talán kezdjük azzal, hogy mit jelent az <b style="color: #89a769;">archetípus </b>szó? Természetesen görög eredetű, melynek jelentése kezdet, eredet, lenyomat. Ezek tulajdonképpen bizonyos ősi lenyomatok, amelyek lelki és viselkedési formaként egyedileg és kollektíven is jellemzik az embert. Jung sokat foglalkozott az archetípusokkal, több fajtájukat leírta és feltárta. Ezeknek vannak egyetemes formái, de vannak olyanok is, amelyek kevésbé ismertek és használtak.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Coraline történetében tulajdonképpen két főszereplő van, így két nagy típus bontakozik ki: az egyik Coraline-hoz, a másik pedig a Másik Anyához köthető. <b>Coraline a <span style="color: #89a769;">gyermek archetípusát</span> jeleníti meg.</b> </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">A cselekmény során két szereppel hozható összefüggésbe: kezdetben a kiszolgáltatottságot, a történet végén pedig a beteljesedést szimbolizálja – így válik a lány a <b><span style="color: #89a769;">Teljesség szimbólumává</span></b>. Hiszen a cselekmény a szülői elhanyagolással, a gyermeki védtelenséggel, a „másik-szülőnek” való kiszolgáltatottsággal kezdődik; ugyanakkor a végén Coraline „töri meg az átkot”, ő győzi le a boszorkányt (a Másik Anyát), aki több gyermek életét is elvette. Így válik Coraline kiszolgáltatott szerepből egy aktív és cselekvő egyénné.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">Így lesz ő egy ellentéteket egyesítő szimbólum is, tehát a <b><span style="color: #89a769;">Selbst</span></b>, vagyis <b><span style="color: #89a769;">Mélymag</span></b> megjelenítése. <b>Mit jelent ez a kifejezés Jung pszichológiájában?</b> Selbst-nek nevezzük a Tudat és Tudattalan központját, az ember teljességét. Életünk célja ennek a struktúrának a tudatosítása, ez az individuáció folyamata. A Selbst nemcsak a múlt ismereteit foglalja magába, hanem egyediségünk hordozója is. Fontos lesz még a szimbólumok ismertetésénél, hogy ezt a személyiség részt a kör jelképezi (teljesség és tökéletesség).</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><b>Vagyis Coraline több mint egy gyermek-archetípus, ugyanis beteljesíti a Selbst, másnéven Abszolút Én szerepét</b>: ez az Abszolút Én a történetben mindig ott lakozott benne, csak egy magszerű, az elején kifejletlen állapotban (ahogyan kezdetben bennünk is). Ez volt jellemző rá, amíg a Másik Anya ajándékait, és teremtményeit örömmel fogadta; és addig tartott, amíg nem szembesült a gonosz valódi céljával, eddigi tetteivel, a lelkek és életek elrablásával). Viszont amikor elkezdte felismerni célját és beteljesíteni küldetését (a gonosz, vagyis Másik Anya elpusztítását, illetve a fogva tartott lelkek, vagyis szellem-gyerekek felszabadítását), elkezdett az Abszolút Énnel is azonosulni. Ez túlnőtt mindenen, magába foglalt mindent, világokon átívelt (a gonoszt elpusztította, a foglyul ejtett lelkeket kiszabadította, és egy negyedik próbatétel során a másik, gonosz világba vezető átjárás lehetőségét is felszámolta) – tehát <b>Coraline megegyezik Jung megállapításával, miszerint a Gyermek nem csak kezdeti, de bevégző lény is; öregebb és ifjabb a tudatnál, amit időben és térben átfog.</b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">Bár Coraline karaktere is sok „rejtett” tartalommal azonosítható, véleményem szerint a Másik Anya jóval komplexebb és kidolgozottabb szereplő a jungi archetípusok szempontjából. <b>A Másik Anya tulajdonképpen a <span style="color: #89a769;">Nagy Anya archetípusa</span></b>: a történetben végig jellemző rá az anyaság kettős aspektusa, ami ennek az archetípusnak a fő lényege. Az Anya életet ad, táplál és oltalmaz, ugyanakkor fogva is tart. A Másik Anya elárasztja Coraline-t a vágyott ajándékokkal, tárgyakkal, a kedvenc ételeit készíti számára, berendez neki egy tökéletes világot. Viszont célja az, hogy a lány örökre ott maradjon vele, csapdába akarja ejteni, a lelkét (amit a történetben a szemek jelképeznek) pedig elvenni (amelyet a szemek gombokra való cserélése szimbolizál). Tehát <b>látványosan kirajzolódik az ölel és öl kettőssége</b>, így pedig a Nagy Anya archetípusa (amit csak erősít a Másik Anyának az a felfogása, hogy szeretettel a gyerek örökre ott tartható, pl.: „A legbüszkébb lelket is megtöri az anyai szeretet.”).</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">Erre az archetípusra <b>jellemzőek a pozitív és negatív vonások is</b>: bölcsesség, szellemi magasság, átváltozás, növekedés, ami ellentétben áll az elcsábító, megmérgező és elnyelő jellemzőkkel. <b>Ez az archetípus gyakran ölti magára a boszorkányság vonásait</b> – a Másik Anya a történet előrehaladtával (ahogyan Coraline ellenállóbbá válik, és erőteljesebben kibontakozik benne a Mélymag) egyre jobban magára ölti ezeket a vonásokat, olyan lesz, mint egy pókszerű boszorkány. Ezt nevezzük <b><span style="color: #89a769;">transzformatív karakternek</span></b>, hiszen a pszichés, lelki átalakulások mellett megjelennek a fizikai elváltozások is.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdiob7o648ZDsID9m_SuS0o1e6gW-n-EVPJzw69M1iM_6cmExFemC2SaeaUuC3k7U44tj6C-tquP4USC8QwFqrkGc99x76hk7efaCohxNoszkFXhqQ4exkbHxlps_lsYJQe6LA55MbxJjG/s1024/Copy+of+Copy+of+protekti%25CC%2581v+te%25CC%2581nyezo%25CC%258Bk+e%25CC%2581s+mechanizmusok.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdiob7o648ZDsID9m_SuS0o1e6gW-n-EVPJzw69M1iM_6cmExFemC2SaeaUuC3k7U44tj6C-tquP4USC8QwFqrkGc99x76hk7efaCohxNoszkFXhqQ4exkbHxlps_lsYJQe6LA55MbxJjG/s16000/Copy+of+Copy+of+protekti%25CC%2581v+te%25CC%2581nyezo%25CC%258Bk+e%25CC%2581s+mechanizmusok.png" /></a></div><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">Ugyanakkor a történet vége felé egyre jobban azt éreztem, hogy<b> a Másik Anya karaktere az <span style="color: #89a769;">Árnyékot</span>, mint archetípust is megszemélyesítheti</b>. Az Árnyék a psziché félelmetes, sötét oldala, jellemző rá a vadság és a káosz. Jung szerint minden olyan személyes és kollektív lelki elem, ami nem egyeztethető össze a tudatosan választott életformával, Árnyékot alkot. Ez a Tudattalan személyiségrészben lakozik, és ha betör a Tudatba, morális konfliktus alakulhat ki az egyénben. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">Az ezzel (tehát a Másik Anyával) való találkozás olyan, mintha Coraline alászállt volna az alvilágba (találkozott a tudattalan elfojtott részével, vágyaival, hiányosságaival gyengeségeivel). Így <b>a másik világba való átlépés egy határ-szimbólum is lehet</b>: Coraline lelke belemerítkezik az ismeretlen veszélyeibe. A tudattalan őserő, indulatok és ösztönök a film végén a felszínre törnek, nemcsak a Másik Anya szavain, viselkedésén, hanem a kinézetén is keresztül: egy pókká változik (ahogyan az Árnyék sokszor bestia alakjában jelenik meg), a világa (ház) pedig felbomlik, és csak a pók hálója marad, középen a csapdába esett lánnyal. Jegyezzük meg, hogy a pók is egy fontos szimbólum, melynek jelentését a következő bejegyzésben fogom kifejteni. Coraline-nak ezzel a szörnyeteggel való szembenézése, a vele való megküzdése, majd pedig legyőzése nem más, mint maga a <b>beavatás motívuma, így az individuáció folyamata</b>, amely során beteljesedik a sorsa, elkezdődik az Abszolút énnel való azonosulása, a kezdeti, kiszolgáltatott lényéhez pedig a bevégző szerep is társul. Így az individuáció csak úgy mehet végbe, ha Coraline megismeri önmaga félelmetes aspektusát. Az Árnyék ráadásul sokszor azonos neműként, de ellentétes státuszú szereplő formájában jelenik meg (ami itt megfeleltethető az anya-gyerek kapcsolatnak).</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Érdemes a <b>két idős szomszédról</b> is pár szót ejteni. <b>Ők megfelelhetnek a <span style="color: #89a769;">Persona</span> archetípusának</b>: a színésznő szerepét veszik fel mindketten, ezen keresztül érintkeznek a társadalommal. Jung pszichológiájában Personának nevezzük azt a szerepszemélyiséget, amivel a világban mozgunk. Ez tulajdonképpen nem más, mint amiről magunk és mások azt gondolják, hogy mi vagyunk. Ez védelmet nyújt nekünk a külső hatások ellen, és segíti a belső működésünk lehatárolását.</div><div style="text-align: justify;">Viszont (ahogy erre Jung is felhívta a figyelmet), ha valaki mereven rögzül a szerepében (ami a történetben helytálló, hiszen az idős néniket csak hivatásuk határozza meg), az gátolhatja a lelki fejlődést. Ez a megrekedés a cselekményben úgy jelenik meg, hogy folyamatosan vitatkoznak egymással (évtizedekkel ezelőtti színdarabokon, fellépéseken és jelenlegi szituációkon), miközben a való életet, a többi embert (Coraline-t, mint a náluk lévő vendéget) nem veszik figyelembe; vagyis elszalad mellettük az élet, miközben ők megrekedtek egy bizonyos szerepben. De egyben <b>betöltik az öreg mesebeli tanácsadók szerepét is</b>, akik a lélekben az ősök tapasztalatait hordozó kollektív tudat reprezentációi. Ők adják Coraline-nak a varázskövet, és ők jósolnak neki a tealevélből, a jóslat pedig történet végén értelmet nyer („Egy nagyon fura kezet látok.” – a Másik Anya karomszerű kezét, ami később átjut a való világba; „Szerezz be egy hosszú létrát, és légy nagyon óvatos!” – hogy a lány ki tudjon mászni a pók hálójából).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A filmben nem egyértelműen jelenik meg a másik világ: az esetek többségében álomképként utalnak rá. Nem lenne meglepő, hiszen <b>Jung szerint az archetípusok és szimbólumok sokszor álmon keresztül bontakoznak ki.</b> A másik világban csak olyan dolgok léteznek, amelyek tetszenek Coraline-nak. Ugyanakkor egy álomban nem rendelkezünk akarattal, ki vagyunk az álomesemények sodrásának szolgáltatva; de itt (a másik világban) Coraline rendelkezik akarattal, és van tudata is. A Másik Anya így egy fenyegetett pozícióba kerül az „álomban” is öntudattal rendelkező lány által – ezért a gonosz célja a lélektől való megfosztás lesz („a szem a lélek tükre”), így az akaratának, Coraline életének elvétele.</div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #89a769;"><b>Ne feledjétek, ez csak az első része volt a bejegyzésnek, jövő héten érkezik a második felvonás, melyben ismertetem a filmben megjelenő szimbólumokat! Jó borzongást kívánok Halloween napjára! Ha pedig szeretnétek egy igazi őszi filmet sorra keríteni, a Coraline-t semmiképp se hagyjátok ki... </b></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">Ha felkeltette az érdeklődéseteket a film, vagy a bemutatott téma, akkor az alábbi könyveket tudom ajánlani:</u></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">→ Nagy Ágnes: Szimbólumok, archetípusok a mesében</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">→ </span><span style="color: #1f1f1f;">Antalfai Mária: IV.2. Személyiség és archetípusok Jung analitikus pszichológiájában</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #1f1f1f;">→ <a href="https://moly.hu/konyvek/carl-gustav-jung-az-archetipusok-es-a-kollektiv-tudattalan" target="_blank">Carl Gustav Jung: Az archetípusok és a kollektív tudattalan</a></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: Times; text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><i>Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Ha bármi kérdésed van, írd meg nekem kérlek a komment szekcióban!</i></span></div><div style="font-family: Times; text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><i><br /></i></span></div><div style="font-family: Times; text-align: left;"><span style="color: #89a769; font-family: La Belle Aurore; font-size: x-large;">Csenge</span></div></div></span></span></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-61144000961264047022021-10-24T09:16:00.003+02:002021-10-24T20:21:20.330+02:00Sigríður Hagalín Björnsdóttir: Szent szó & az olvasás folyamatának pszichológiája<div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvyDyikYAJLXYVgI-97TS3_enLSHnyRYk2YiQSSNN-p0bkB8VXg3_fGkjnzZqYI50r5ME0hRLAGiTCQywGl3MMt9-jaWz6Pgbv3vRqeME8KFyUyLZd1XGfDFfzQUTY5NhFf5xZB1EIhhZ6/s700/Ne%25CC%2581vtelen+terv+ma%25CC%2581solata.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvyDyikYAJLXYVgI-97TS3_enLSHnyRYk2YiQSSNN-p0bkB8VXg3_fGkjnzZqYI50r5ME0hRLAGiTCQywGl3MMt9-jaWz6Pgbv3vRqeME8KFyUyLZd1XGfDFfzQUTY5NhFf5xZB1EIhhZ6/s16000/Ne%25CC%2581vtelen+terv+ma%25CC%2581solata.png" /></a></div></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;"><i><br /></i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;"><i>Egy fiatal nő, Edda eltűnik az otthonából, újszülött gyermeke mellől. A rendőrség tanácstalan, és a család a nő öccsét kéri meg, hogy keresse meg Eddát. A rejtély megoldásához egy idegen világban kell követnie a nő nyomait, és meg kell küzdenie a család nem mindennapi múltjával. A Szent szó szenvedélyekről és olvasásról, menekülésről és utazásokról és az emberi elme bámulatos labirintusáról szól. </i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;">Az írónőtől már volt szerencsém elolvasni <i>A sziget</i> című disztópiát (melynek értékelését <a href="http://varazstinta.blogspot.com/2019/09/egy-disztopia-az-elszigetelodesrol.html" target="_blank">itt tudjátok elérni</a>), és ott egy vérbeli izlandi kötetet kaptam. Hasonló elvárásaim voltak így a <i>Szent szó</i> esetében is, melyek véleményem szerint teljesültek. Bár a kötetnek igen kurta és titokzatos fülszövege van, mégis több minden megragadta a figyelmemet. Különlegesnek tartottam, hogy egy családi történet keveredik rejtélyekkel, eltemetett múlttal, utazásokkal, de legfőképpen az olvasással és az emberi elme mélységeivel. Főleg az utóbbi két elem miatt nagyon izgatottan vágtam bele az olvasásba, és elégedetten jelenthetem ki, hogy egy nagyon izgalmas és rendhagyó északi történettel ismerkedtem meg.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;">Hol is lenne érdemes elkezdenem a könyv pozitívumainak ismertetését? Talán az egyik legalapvetőbb „összetevőnél” a karakterek ábrázolásánál. Ha a fülszöveg azt harangozza be, hogy a kötet középpontjában többek között az emberi elme áll, akkor mi, olvasók azt várjuk, hogy részletes és pontos jellemábrázolásokat kapunk majd. Ez így is történt, nagyon tetszett az, hogy <b>az írónő a szereplők jellemére, gondolataira, érzelmeire hatalmas hangsúlyt helyezett, </b>valójában ez adta a történet sava-borsát. Ezt a hatást elősegítette az, hogy a történet váltott szemszögből íródott, így majdnem minden karakter bőrébe bele tudtunk bújni, megértettük cselekedeteik és szándékaik motivációját.<b> A középpontban egy testvérpár áll, akiknek dinamikája vitte előre a cselekményt</b>, a köztük lévő különbségek nagyon lényegesek voltak a történet alakulása szempontjából. És olyan érdekes, mert olvasás során rádöbbenünk, hogy <b>a köztük lévő ellentétek szorosan összefonódnak egymással, és ehhez nem feltétlen szükséges erős vérbeli kötelék</b> (de ennél többet már igazán nem árulhatok el). Ha már a családnál tartunk, <b>egy nagyon érdekes, és egyáltalán nem szokványos családmodell jelenik meg a könyvben, ami az emberi érzelmek egy igazán új és erős oldalát mutatja be számunkra.</b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: georgia; font-size: large;"><i>„Nem számít, hogy tényleg megtörtént-e. Valaki kitalálta, és leírta, én pedig felolvastam, és most már mindig létezni fog. Bármikor elővehetem és elmondhatom, ezzel fájdalmat okozva magamnak és másoknak. A történeteket nem lehet el nem hangzottá tenni, ha egyszer elmondtuk őket.”</i></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;">De ejtsünk pár szót a hangulatról is. Nagyon tetszett, hogy <b>a könyvet a misztikum járta át, ami keveredett az izlandi regényekre jellemző zordabb hangulattal</b>... Ezt a hatást fokozta még az, hogy a múlt fokozatosan tárult fel a szemünk előtt, és az írónő stílusa sem elhanyagolható tény, ami szerintem abszolút fejlődött <i>A sziget</i> című könyv megjelenése óta. Olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek biztosan el fognak kísérni a jövőben, és olyan szituációkat bontakoztatott ki, amelyek mélyen megérintettek. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;">Ha ki kellene emelnem egy olyan részt, amivel nem voltam annyira elégedett, vagy amin változtattam volna, akkor az biztosan a lezárás momentuma lenne, vagyis a főszereplő egyik nagy titkának és sorsfordító élményének feltárása. Valahogy úgy éreztem, hogy az kilóg a történet hangulatából és menetéből, de ez a fejezet ennek ellenére sem nem vont le nálam az összehatásból.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;">Összességében nagy öröm volt olvasni a <i>Szent szó</i> című könyvet, <b>élveztem az izgalmas és pörgős történetet, aminek hála kicsit úgy éreztem, mintha én is Izlandon járnék</b>. Tökéletes választás borongós, novemberi napokra, tipikusan olyan kötet ez, amelyet nehezen tud letenni az olvasó. Én jobban élveztem ezt, mint <i>A szigetet</i>, az írónő másik könyvét, így ha esetleg azon gondolkodtok, hogy melyik kötetét lenne érdemes elsőként olvasni, én a <i>Szent szót</i> tudnám javasolni. De aztán kerítsétek sorra a disztópiáját is, mert az egy nagyon különleges és hátborzongató szituációt jelenít meg a lelki szemeink előtt.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;"><i>Hálásan köszönöm a Cser kiadónak a recenziós lehetőséget! A könyvet <a href="https://cserkiado.hu/irodalom/szent-szo-17190.html" target="_blank">itt tudjátok megrendelni</a> -15% kedvezménnyel.</i></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px;"><span style="font-family: georgia;"><i><br /></i></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;">A cselekmény: 90% | A szókincs: 100% | A karakterek: 95% | A borító: 100% | <b>Összesen: 96.25%</b></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;"><b><br /></b></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;"><b>✽✽✽</b></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;"><b><br /></b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="background-color: white;"><span style="color: #1f1f1f;">A könyv elég sokat foglalkozik az olvasással, egy nagyon érdekes szempontból közelíti meg ezt a témát, amit természetesen nem szeretnék elárulni, hiszen ez az egyik nagy fordulata a történetnek. Viszont lényeges a cselekmény szempontjából a mesékben, regényekben való elmerülés, a fantáziavilágba menekülés. Így a bejegyzés másik részében szeretnék arról írni, hogy tulajdonképpen milyen pszichológiai folyamat játszódik le bennünk olvasás közben, és hogyan jön létre a cselekménybe való bevonódás, szakszóval kifejezve: a </span><b><span style="color: #89a769;">narratív abszorpció</span></b><span style="color: #1f1f1f;">.</span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;">De mit is jelent ez a bonyolult kifejezés? Nemcsak az orvosok, hanem a pszichológusok is imádnak szakterminusokkal dobálózni, de az esetek többségében ezeknek létezik köznyelvi megfogalmazása is: <b>narratív abszorpciónak, vagyis történetbe való bevonódásnak nevezzük azt a folyamatot, amely során mi, olvasók a könyv segítségével eltávolodunk a valóságtól, és mire visszatérünk az eredeti kiinduló pontra (vagyis a való életbe), valami megváltozik bennünk a „megtett út” során</b> (Gerrig, 1999). Tehát ez a folyamat többet feltételez, mint információk egyszerű befogadását: teljesen beleéljük magunkat a történetbe, aktívan átéljük a kontextust, továbbá az érzelmeink is folyamatosan és erőteljesen változnak (Wang, 2006). Érdekesség, hogy <b>a bevonódást nem mindig tartották pozitív dolognak</b>: például Appel (2008) munkájában arra utal, hogy az abszorpció összezavarhatja az olvasó (filmek esetében pedig a néző) realitásérzékét, és ezen felül a művek negatív attitűdök felvételére hajlamosíthatnak minket. Ha már a filmek szóba jöttek, az abszorpció természetesen akkor is jellemző, amikor képi világú műveket (filmek, sorozatok, színházi darabok) fogadunk be. Sajnos a szakirodalmak többsége ezekre vonatkozik és nem az olvasásra, de a bejegyzésemben a narratív bevonódást a könyvek szempontjából értelmezem.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;"><b>Mi jellemző erre a folyamatra, vagyis ránk, miközben olvasunk?</b> Élénk képzeleti tevékenység, a figyelem beszűkülése, és a megélt érzelmek intenzitásának erősödése (Green és Brock, 2000). Busselle és Bilandzic (2009) 4 összetevőt azonosít, amely az előbbi felsorolásnál talán pontosabb és részletesebb képet nyújt:</span></span></div><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;">1. narratív megértés= realizmus, valószerűség</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;">2. figyelmi fókusz= fókusz iránya és koncentráltsága, figyelemelterelődés mértéke</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;">3. érzelmi bevonódás= szereplőkkel való együttérzés, értük való aggódás</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;">4. narratív jelenlét= valóságos </span></span><span style="font-family: georgia;">világtól való távolság, képzeleti jelenségbe belemerülés</span></div></blockquote><div><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Viszont nagyon lényeges megemlítenem, hogy <b>a bevonódás mértéke és minősége egyénenként nagy eltérést mutat!</b> Így sokan azt vizsgálták, hogy <b>ezt mi határozhatja meg</b>. Többen azt állítják, hogy létezik bennünk egy hajlam, ami a visszajátszásra, vizualizációra, mentális megjelenítésre sarkall minket (fizikai ingerek hiányában), és ez befolyásolhatja a belemerülés kialakulását. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Érdekes gondolat, hogy a kötődési stílusnak (vagyis az intimitásra és érzelmi elköteleződésre való képességnek) is szerepe lehet ebben az esetben. Azt állapították meg, hogy <b>a bizonytalanul kötődők hajlamosabbak</b></span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><b> a fikció során átélt élményeiket hosszabb ideig magukkal hordozni a való világban</b>. Ennek az az oka, hogy a karakterek megfigyelésén keresztül biztonságosan átélhetik az érzelmeiket. Nagyon hosszan lehetne a kötődési stílusokról is írni, de röviden csupán annyit említenék meg, hogy a bizonytalan kötődésnek is több csoportja van, és azoknak az összesített jellemzőik a következők: intimitás kerülése (vagy attól és a cserbenhagyástól félelem); kevés érzelem és distressz átélése konfliktushelyzetben (vagy épphogy erős negatív érzelmek megjelenése); attól való félelem, hogy mások nem szeretnének bensőséges viszonyt kialakítani stb. Ez egy nagyon elnagyolt felsorolás volt, melyben a jellemzők keverten jelentek meg, nem pedig típusokhoz párosítva. De talán ezekből is láthatjuk, miért képesek a bizonytalanul kötődők az olvasás során keletkezett élményeiket hosszabb ideig magukban hordozni, és miért érzik azt, hogy az olvasás egy biztonságos terep számukra az érzelemkifejezés szempontjából.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">Nekem személy szerint <b>Csíkszentmihályi Mihály pszichológus gondolata</b> (1991/2001) a kedvencem. Szerinte természetes igényünk van arra, hogy a</span></span><span style="font-family: georgia;"> kaotikus elmetartalmainkat (pl. érzések, gondolatok, szándékok) valamilyen módon rendezzük és rendszerezzük. Ezt tehetjük a belső rend kialakításával (pl. meditációval), vagy egy rajtunk kívül álló rendre való összpontosítással (pl. egy történet rendjére való figyelmi fókuszálással). És tényleg, néha én is azt érzem, hogy jó egy olyan fiktív világban elmerülni, ahol megszűnnek egy időre a saját gondjaim, és a szereplők képesek olyan kihívásokat megoldani és azokkal szembenézni, amelyek elsőre lehetetlennek tűnnek. De még számtalan okot fel tudnék sorolni (és biztosan Ti is), hogy miért szerettek belemerülni az olvasásba...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFSn7mAdRzYN6bWyWGzr9GfxCnowA7vOkV6lcyULqR1zPAVs63scVbTxyikABgX9gpD-brGBD0Fudp7rheT3u3hMzCiKUmz87hVt9HfAFqpUmTCGOElpBlcf613oUqABBltgK6cHfEesIQ/s1024/Copy+of+protekti%25CC%2581v+te%25CC%2581nyezo%25CC%258Bk+e%25CC%2581s+mechanizmusok+%25282%2529.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFSn7mAdRzYN6bWyWGzr9GfxCnowA7vOkV6lcyULqR1zPAVs63scVbTxyikABgX9gpD-brGBD0Fudp7rheT3u3hMzCiKUmz87hVt9HfAFqpUmTCGOElpBlcf613oUqABBltgK6cHfEesIQ/s16000/Copy+of+protekti%25CC%2581v+te%25CC%2581nyezo%25CC%258Bk+e%25CC%2581s+mechanizmusok+%25282%2529.png" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Nagyon érdekes és fontos kérdés, hogy <b>milyen következményei vannak a narratív bevonódásnak? </b>Augusztus során <a href="http://varazstinta.blogspot.com/2021/08/az-olvasas-pozitiv-es-bizonyitott.html" target="_blank">írtam egy olyan bejegyzést</a>, ahol az olvasás pozitív és pszichológiai hatásait mutattam be. A most következő hatások az előző bejegyzésben bemutatottaktól különbözni fognak, ugyanis ebben az esetben az olvasás minőségi folyamata lesz fókuszban, a másik posztban inkább a mennyiségi olvasás eredményeit mutattam be.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Az egyik legfontosabb következmény, az a <b>narratív meggyőzés</b>. Igen, tudom, megint szakterminussal dobálózok, de ez sem jelent egy bonyolult folyamatot. Azt jelenti, hogy minél nagyobb a történet befogadása során megélt élménymódosulás, annál erőteljesebb a történet üzenetével egyirányú és önkéntelen hiedelemváltozás az egyénben (Appel és Richter, 2010). Tehát minél intenzívebb élményeket élünk át olvasás közben, annál inkább jellemző lesz ránk az olvasottakkal megegyező véleményváltozás, ami nem egy tudatos folyamat.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Az <b>énképünkre is hatással lehet</b> az elmélyülés (Sestir és Green, 2010): a bevonódás elérhet egy olyan magas szintet, hogy a fiktív szereplő tulajdonságait az egyén átmenetileg beépíti saját magáról alkotott énképébe (gondolom emiatt is állították, hogy az abszorpció nem mindig pozitív dolog; hiszen beépíthetjük énképünkbe a szereplők nemcsak pozitív, hanem negatív tulajdonságait is).</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Nagyon izgalmas elmélete a pszichológiának az <b>elmeteória</b> (<i>Theory of Mind</i> - TOM). Eszerint kialakul bennünk az a képesség, hogy mentális állapotokat tulajdonítunk a rajtunk kívülálló személyeknek (pl. gondolatokat és szándékot), illetve felismerjük azt, hogy mások céljai, gondolatai, szándékai nem egyeznek meg a miénkkel. Ez általában késő óvodáskorban szokott kialakulni, több teszt is van ennek mérésére. Ez a képességünk még jobban fejlődik a későbbiekben, ha sokat olvasunk: ugyanis a történetek segítenek a szereplők gondolataiba, érzéseibe bepillantást adni, így a való életben is fejlődni fog az elmeteóriánk (Mar és Oatley, 2008).</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Érdekes kutatási terület a narratív abszorpció a pszichológián belül, nagyon remélem, hogy a jövőben minél alaposabban fogják az olvasást is vizsgálni, hiszen számtalan technikai újítás van, mely a bevonódás mértékére és minőségére is hatással lehet (pl. Vajon a hangoskönyvek és ekönyvek során is hasonló folyamat játszódik le bennünk?).</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><u>A bejegyzésben felhasznált szakirodalmak és cikkek:</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">→ </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><b>Prentice, D. A., & Gerrig, R. J. (1999)</b>. Exploring the boundary between fiction and reality. In S. Chaiken & Y. Trope (Eds.), <i>Dual-process theories in social psychology</i> (pp. 529–546). The Guilford Press.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="text-align: left;">→ </span><b>Wang, J. (2006).</b> Lost in the Story: Factors That Affect Narrative Transportation and </span><span style="font-family: georgia;">Advertising. <i>Advances in Consumer Research</i>, 33, 406-408.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">→ </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><b>Appel M. (2008).</b> Fictional Narratives Cultivate Just-World Beliefs. <i>Journal of Communication</i>, 58 (1), 62–83.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">→ </span></span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><b>Green, M. C., & Brock, T. C. (2000)</b>. The role of transportation in the persuasiveness of public narratives. <i>Journal of Personality and Social Psychology</i>, 79(5), 701–721.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">→ </span></span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><b>Busselle, R., & Bilandzic, H. (2009)</b>. Measuring Narrative Engagement. <i>Media Psychology</i>, 12(4), 321–347.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">→ </span></span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><b>Csíkszentmihályi, M. (1991/2001)</b>. Flow: az áramlat, a tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">→<b> </b></span></span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><b>Appel, M., & Richter, T. (2010)</b>. Transportation and need for affect in narrative persuasion: A mediated moderation model. <i>Media Psychology</i>, 13(2), 101–135. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">→ </span></span><span style="font-family: georgia;"><b>Sestir, M., & Green, M. C. (2010)</b>. You are who you watch: Identification and transportation </span><span style="font-family: georgia;">effects on temporary self-concept. <i>Social Influence</i>, 5(4), 272–288.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">→ <b>Bálint K. (2015)</b>. </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">„Feldagad a film a fejemben” – a történetekbe való bevonódás élménye mint módosult tudatállapot. In Rábeszélőtér - A szuggesztív kommunikáció környezetpszichológiája. 465-488.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">→ <b>Peszeki N. és Dr. Papp-Zipernovszky O. (2017)</b>. A filmekbe való bevonódás, az emlékezet, és a preferenciaítéletek a médium.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">→ <b>Papp-Zipernovszky O. (2012)</b>. </span></span><span style="font-family: georgia;">A személyiségkoherencia és az esztétikai válasz összefüggései - </span><span style="font-family: georgia;">A művészetbefogadás pszichoanalitikus és narratív pszichológiai vizsgálata.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">→ <b>(Szerk.) </b></span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><b>Hakemulder, F., Kuijpers, M. M., Tan, E. S., Bálint, K., Doicaru, M. M. (2017). </b>Narrative Absorption.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">→ </span></span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><a href="https://mindsetpszichologia.hu/olvass-itt-biztonsagban-vagy">https://mindsetpszichologia.hu/olvass-itt-biztonsagban-vagy</a></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><i>Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Ha bármi kérdésed van, írd meg nekem kérlek a komment szekcióban!</i></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><i><br /></i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #89a769; font-family: La Belle Aurore; font-size: x-large;"><i>Csenge</i></span></span></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-67754261699729960212021-10-04T15:28:00.000+02:002021-10-04T15:28:12.678+02:00A nagy pszichológiai könyvajánló & az afantázia, vagyis a vizuális képzelet nélküli állapot ismertetése<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRtngQ-VZ0YR1F7m8PrThi5DTscUD6BS0paRSzqpFf5LJFgAC-QhdgOQm_QBgw6lkocZK504mXBePY6fTexK36NvKD_LoGZi8h8ba-z9jkeezkyLr9Y_3bHyICKsD1pd8ZO1quFTe_otQ3/s700/Untitled+design+%252813%2529.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRtngQ-VZ0YR1F7m8PrThi5DTscUD6BS0paRSzqpFf5LJFgAC-QhdgOQm_QBgw6lkocZK504mXBePY6fTexK36NvKD_LoGZi8h8ba-z9jkeezkyLr9Y_3bHyICKsD1pd8ZO1quFTe_otQ3/s16000/Untitled+design+%252813%2529.png" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><span style="font-family: georgia;">A rovat ismét visszatér, újabb pszichológiai kötetekről írok ebben a posztban. A legutóbbi </span><a href="http://varazstinta.blogspot.com/2020/04/a-nagy-pszichologiai-konyv-es.html" style="font-family: georgia;" target="_blank">ilyen bejegyzésben </a><span style="font-family: georgia;">három kötetet és szintén három, nagyon izgalmas lélektani filmet ajánlottam. A mostani posztban eltérek kicsit ettől a formától, a filmek bemutatása helyett elménk ritka, de egyre inkább kutatott állapotát szeretném veletek megismertetni, ami fantáziánkat, vizuális képzeletünket (pontosabban annak hiányát) érinti.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><b>1. Oliver Sacks: Első szerelmek és utolsó történetek</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><i><a href="http://varazstinta.blogspot.com/2020/01/betegseg-mogott-meglatni-az-embert.html" target="_blank">A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét</a></i> című könyv</span> <span style="font-family: georgia;">alapműnek számít minden pszichológus hallgatónál és pszichológiát kedvelő személynél. A könyv elolvasása után én is csatlakoztam a rajongói táborhoz, és megfogadtam, hogy biztosan olvasok még<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Oliver_Sacks" target="_blank"> Oliver Sacks</a>-tól. Az idei év első olvasmányával teljesítettem ezt a fogadalmat, sorra kerítettem ugyanis az író utolsó esszékötetét, az <i>Első szerelmek és utolsó történetek</i> című írásgyűjteményt. A könyv nemcsak neurológiai eseteket mutatott be olvasmányosan (mint az előzőleg említett könyvnél), hanem mindenféle más témájú írásokat is tartalmazott. Legtöbbször ezek az író életének egy-egy darabkáját jelenítették meg, más érdeklődési területeit a neurológián, gyógyításon kívül (például úszást, páfrányok tanulmányozását). De senki ne féljen attól, hogy ezek nem olyan izgalmasak, mint az esetleírások; Oliver Sacks ebben az esetben is teljesen lenyűgözött írói stílusával. Többször is eszembe jutott az a gondolat, hogy egy bevásárló listát, vagy egy teljesen egyszerű, hétköznapi dolgot is képes lenne érdekfeszítően papírra vetni... Kedvenc részem a könyvben az <i>Istent látni a harmadik évezredben</i> című fejezet volt, ami az epilepszia során megjelenő eksztatikus, általában vallásos vetületű, „testen kívüli” hallucinációkat mutatja be. Külön tetszett benne az, hogy Oliver Sacks nem próbálja ránk, olvasókra erőltetni a két tábor véleményét: vagyis a csak biológiai alapon nyugvó magyarázatot (ami teljesen kizárja a hit szerepét), illetve a vallással kapcsolatos érvet.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Aki olvasott már az írótól, annak ez a kötet is kötelező olvasmány, de aki esetleg még nem ismerkedett meg Oliver Sacks műveivel, az inkább <i>A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét</i> című könyvvel kezdje a sort.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><b>2. Jonah Berger: Láthatatlan befolyás</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A szociálpszichológia egyik legizgalmasabb része a befolyásolási technikák témaköre. Biztos vagyok benne, hogy ez olyan szelete a pszichológiának, ami laikusoknak is nagyon érdekes lehet, hiszen nemcsak minket érhetnek ilyen hatások, hanem képesek lehetünk ezeket alkalmazni is. A <i>Láthatatlan befolyás</i> című könyv a leggyakoribb társas befolyásolási technikákat mutatja be érthetően, érdekesen, mindegyiket egy-egy izgalmas kísérlettel, való életből vett szituációval kiegészítve. Az író, <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Jonah_Berger" target="_blank">Jonah Berger</a> egyébként marketingprofesszor, aki rengeteg tudományos cikket, illetve ismeretterjesztő könyvet írt már a témában. Bár így alapszak végén a technikák ismertek voltak már számomra, a bemutatott példák és kutatások miatt mégis tartogatott a könyv újdonságokat, amelyektől abszolút nem volt unalmas az olvasás.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><b>3. Mary Aiken: Cybercsapda</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Sok pszichológiai könyvet olvastam már, de eddig a könyvig egy olyat sem, ami az internet árnyoldalait ilyen részletesen és valósághűen bemutatná. Pedig ez az a téma, aminek ma már nagyon előtérbe kellene kerülnie, hiszen az esetek többségében az online világban élünk és működünk a valóság helyett. A probléma csupán az, hogy azt hisszük, átlátjuk az internet minden szegletét és értjük ezeknek működését, de legfőképpen ismerjük azokat az oldalakat, amiket nap mint nap használunk. Rengeteg témát bemutat az írónő, <a href="https://www.maryaiken.com/" target="_blank">Mary Aiken</a> (aki egyben cyberpszichológus is), főleg arról ír, hogy mennyiben és hogyan alakította át az internet a társas normáinkat és az alapvető emberi viselkedésünket. Főleg az internet árnyoldalai kerülnek előtérbe a <i>Cybercsapda</i> című könyvben, megdöbbentő, mennyi pszichológiai és jogi probléma adódhat a helytelen internethasználatból. Senki ne ijedjen meg, nem egy száraz, tankönyvszagú könyvvel állunk szemben, Mary Aiken izgalmasan mutatja be ezeket a problémákat, és garantáltan azt fogjuk érezni, hogy mi is érintettek vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy találni fogtok legalább egy olyan jelenséget a kötetben, amely már a Ti környezetetekben is megjelent. Nálam újraolvasós lesz ez a könyv, de másodszorra biztosan készítek jegyzeteket is... Mindenkinek ajánlom a <i>Cybercsapdát</i>, de legfőképpen pedagógusoknak és szülőknek lehet nagyon hasznos és tanulságos olvasmány.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">✽✽✽</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Vizuális képzeletünk az életünk olyan természetes részévé vált, hogy használata, jelenléte szinte fel sem tűnik számunkra. Pedig a mindennapok során szinte folyamatosan erre támaszkodunk, nemcsak az álmaink és képzelődés közben, hanem olvasás, tanulás és más fontos tevékenységeknél is. De <b>vajon vannak olyan emberek, akik nem rendelkeznek vizuális képzelőerővel, vagy esetleg ez a képességük gyengébb formában van jelen? A válasz: igen. Ezt az esetet <span style="color: #89a769;">afantáziának</span> hívjuk.</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Az afantázia elnevezése és az ehhez kapcsolódó első, modern tudományos eredmények Adam Z. J. Zeman nevéhez fűződnek. Zeman 2015-ös cikkében javasolta az afantázia elnevezést azon emberek esetében, akik egyáltalán nem rendelkeznek vizuális képzelettel, illetve képi képzeleti képeket nehezebben tudnak mentálisan létrehozni. Nagyon érdekes viszont, hogy az első, korai eredmények a 19. században keletkeztek: már maga Galton is felfigyelt arra az 1880-as években, hogy bizonyos embereknél hiányzik, vagy nem olyan erős a képi képzelet.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b>Mi jellemző erre az állapotra?</b> Érdekes, hogy akik nem rendelkeznek képi képzelettel, azok közül 11-ből 10-en számoltak be önkéntelen vizuális képzelet jelentkezéséről nappali és éjszakai „álmodozás” közben (tehát azoknál is jelentkezhetnek vizuális képek, akik afantáziások, de ezek a képek nem idézhetőek elő szándékosan). Az éjszakai álmodásról is készült felmérés: az afantáziások 20.7%-a képek nélkül álmodott, 7.5%-uk egyáltalán nem álmodott. </span><span style="font-family: georgia;">Továbbá problémájuk akadt az önéletrajzi memóriával, amely saját életünk eseményeit tárolja, illetve az arcfelismeréssel is. Viszont erősebb képességet mutattak verbális, matematikai és logikai területen! Ez azt jelenti, hogy aki afantáziás, annál kompenzációs képességek jelentkezhetnek, tehát jobban teljesíthetnek az előbb felsorolt területeken azoknál, akik nem számoltak be képzelettel kapcsolatos problémáról. Ezért talán nem is meglepő, hogy aki afantáziás, az szívesebben helyezkedik el reál területeken.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5hz4Hh4pFkV0V81gzPzuO-76pHFGNT-XcVUVeNgvBucXFo38Ju6RdUbSW2Nt5V-S-adpzMvTxk_2gs60aMhWDzcY5icGqlkidDj6PAXu3hsMlR8vKTVsTyO8pkda8od_GYMb3ViGramzm/s1024/Copy+of+protekti%25CC%2581v+te%25CC%2581nyezo%25CC%258Bk+e%25CC%2581s+mechanizmusok+%25281%2529.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5hz4Hh4pFkV0V81gzPzuO-76pHFGNT-XcVUVeNgvBucXFo38Ju6RdUbSW2Nt5V-S-adpzMvTxk_2gs60aMhWDzcY5icGqlkidDj6PAXu3hsMlR8vKTVsTyO8pkda8od_GYMb3ViGramzm/s16000/Copy+of+protekti%25CC%2581v+te%25CC%2581nyezo%25CC%258Bk+e%25CC%2581s+mechanizmusok+%25281%2529.png" /></a></div><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Az eddigi kutatási eredmények alapján elmondható, hogy </span><b style="font-family: georgia;">a populáció 2.1-2.7%-át érintheti az afantázia állapota</b><span style="font-family: georgia;"> (Faw, 2009); ugyanakkor további, nagy elemszámú minta szükséges a pontosabb becslésekhez. Érdekes még, hogy ez az állapot </span><b style="font-family: georgia;">jellemzőbben fordul elő férfiak körében</b><span style="font-family: georgia;"> (bár sok cikk szerint ennek az is lehet az oka, hogy a vizsgálati mintákban több férfi található, mint nő). Ráadásul sokan nem is gondolnák, hogy a képi képzeletük hiányzik, ezért az állapotuk általában sokáig rejtve marad maguk és mások számára is – hiszen nincs arra a mindennapi életben sok lehetőségünk, hogy összehasonlítsuk a saját képzeleti tevékenységünket a többi emberével.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b>De mi lehet az afantázia kialakulásának oka?</b> Ezek feltárásához elengedhetetlen az, hogy segítségül hívjuk az agyi képalkotó eljárásokat. Ezekkel fedezték fel, hogy aki nem rendelkezett a vizuális képzelet képességével, annál csökkent volt az aktivitás az agy posterior területén (ez felelős többek között az arcészlelésért, és normál esetben a vizuális képzelet közben aktívak). Ugyanakkor magasabb volt az aktivitás az anterior régiókon (amelyek végrehajtó funkciók közben működnek). Ez többek között balesetek eredménye, ugyanakkor a mai kutatások részben a genetikai vizsgálatra helyezik a fókuszt, mert <b>fennáll annak a lehetősége, hogy az afantázia öröklődhet a családban</b>. Véleményem szerint nagyon izgalmas az öröklődés lehetőségének felderítése, mert szakirodalmi kutatásaim során sok olyan személyes történetet olvastam, melyek arról számolnak be, hogy ez az állapot több közeli rokont is érint (pl. testvér- és ikerpárokat).</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">És hogy miért választottam ezt a témát a könyvértékelések kiegészítéséhez? <b>Nos, kevesen tudják, hogy Oliver Sacks-ra is jellemző volt ez az állapot!</b> És ki tudja, hogy még hány emberre, akik nem is gondolnák, hogy afantáziások... <b>Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy nektek milyen a képzeletetek, akkor töltsétek ki a <a href="https://elteppk.eu.qualtrics.com/jfe/form/SV_8kKR7c9mDEeGtJX" target="_blank">VVIQ-kérdőívet</a>, ami abszolút megbízható és validált, pszichológiai kutatásokban is sokszor használt mérőeszköz.</b> A teszt végén kaptok egy pontszámot, ami elhelyez Titeket a vizuális képzelet erősségét mérő spektrumon.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Biztos vagyok benne, hogy akár már a közeljövőben is sokkal több mindent fogunk tudni erről az állapotról, ez pedig bizonyosan hasznos lesz nemcsak a ténylegesen érintetteknek, hanem nekünk, „átlagos” vizuális képzelettel rendelkezőknek is: ezek hatására egyre inkább rá fogunk döbbeni arra, hogy milyen értékes és különleges nemcsak a saját, szubjektív világunk, hanem a körülöttünk élőké is.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><u>Ha felkeltették az érdeklődéseteket a könyvek, vagy a bemutatott téma, akkor az alábbi köteteket, cikkeket, videókat tudom ajánlani:</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">→ <a href="http://varazstinta.blogspot.com/2020/01/betegseg-mogott-meglatni-az-embert.html" target="_blank">Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét</a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">→ </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><a href="https://moly.hu/konyvek/anthony-r-pratkanis-elliot-aronson-a-rabeszelogep" target="_blank">Anthony R. Pratkanis és Elliot Aronson: A rábeszélőgép</a></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">→ <a href="https://www.afantazia.hu/home/" target="_blank">Afantázia magyar weboldal</a></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">→ <span style="font-family: georgia;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=Xa84hA3OsHU&list=LL&index=2" target="_blank">Aphantasia: The People Without a Mind's Eye (videó)</a></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><u>A bejegyzésben felhasznált szakirodalom és cikkek:</u></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">→ <b>Zeman, A., Dewar, M, Della Sala, S</b> (2015). Lives without imagery: Congenital aphantasia. Cortex, vol. 73, 378-380.</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">→ <b>Zeman et al.</b> (2020). Phantasia – The Psychological significance of lifelong visual imagery vividness extremes. Cortex, vol. 130, 426-440.</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">→ <b>Fulford et al.</b> (2018). The neural correlates of visual imagery vividness – An fMRI study and literature review. Cortex, 105, 26-40.</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">→ <b>MacKisack et al.</b> (2016). On Picturing a Candle: The Prehistory of Imagery Science. Front. Psychol., 7:515.</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><br /></div><div style="font-family: georgia; text-align: center;"><i>Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Ha bármi kérdésed van a könyvekkel vagy a bemutatott témával kapcsolatban, írd meg nekem kérlek a komment szekcióban!</i></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #89a769; font-family: La Belle Aurore; font-size: x-large;">Csenge</span></div></span></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-47906554614231698612021-09-12T11:21:00.001+02:002021-09-15T09:56:55.232+02:00Richard Powers: Égig érő történet & ismertető a klímaszorongás jelenségéről<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: left;"><div style="color: #1f1f1f; font-size: 16px; text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBmG-y-BbWMESWIzz5hZNu5X7VGSz_nZ732XbZ6erwBbMUuj0_WhCo1pAJa770BPKLUIFKkrHjoek72N0ce3rr51JUJEary80F5ceFowQjlLyGfIXnRyXQGX2UT-JBePwp0pJXCcafFjjV/s700/Untitled+design+%252811%2529.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBmG-y-BbWMESWIzz5hZNu5X7VGSz_nZ732XbZ6erwBbMUuj0_WhCo1pAJa770BPKLUIFKkrHjoek72N0ce3rr51JUJEary80F5ceFowQjlLyGfIXnRyXQGX2UT-JBePwp0pJXCcafFjjV/s16000/Untitled+design+%252811%2529.png" /></a></div><span style="font-family: georgia;"><i><div style="color: #1f1f1f; font-size: 16px; text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-family: georgia;"><i><br /></i></span></span></div>A légierő rakodásvezetőjének gépét lelövik a vietnámi háborúban. A katona életét az menti meg, hogy egy fafojtó fügefára zuhan. Egy festőművész százévnyi fotóportrét örököl, mindegyik kép ugyanarról a pusztulásra ítélt gesztenyefáról készült. Egy keményen bulizó egyetemista lány hozzáér a villanyvezetékhez, bele is hal az áramütésbe, hogy azután légi és fénylények lökjék vissza az életbe. Egy hallássérült tudós fölfedezi, hogy a fák kommunikálnak egymással. Ők négyen és további öt idegen végső, erőszakos együttlétre jönnek össze, hogy megmentsék az amerikai földrész utolsó, néhány hektárnyi érintetlen erdejét. </i></span><span style="font-family: georgia; font-style: italic;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Richard_Powers" target="_blank">Richard Powers</a> regénye szenvedélyesen és elsöprő erővel mutatja be a környezetvédő aktivisták elszántságát. Az Égig érő történet koncentrikus gyűrűkben bontja ki az egymásba fonódó mítoszokat a polgárháború előtti New Yorktól a csendes-óceáni partvidék 20. század végi fakitermelési válságáig és azon is túl. Meggyőző erővel ábrázolja, hogy az emberi mellett létezik egy másik világ – hatalmas, lassú, minden részével egymásba kapcsolódó, leleményes –, de az számunkra szinte láthatatlan. </span><span style="font-family: georgia; font-style: italic;">Az Égig érő történet azoknak szól, akiket elkeserít, hogy az ember önző módon pusztítja a természetet, s akik bíznak abban, hogy ez a folyamat még megállítható. </span><span style="font-family: georgia; font-style: italic;">Richard Powers írói munkásságát kritikusai Jonathan Franzenéhez, Dave Eggerséhez vagy Don DeLillóéhoz hasonlítják. Az Égig érő történet, a tizenkettedik regénye 2019-ben elnyerte az irodalmi Pulitzer-díjat. ↓↓</span></span></div><div style="color: #1f1f1f; font-size: 16px; text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-style: italic;"><br /></span></div><div style="color: #1f1f1f; font-size: 16px; text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Vaskos kötet ez, tele értékesebbnél értékesebb üzenetekkel, és egy égetően aktuális témával. Az <i>Égig érő történet</i> volt nálam az év egyik legjobb, de egyben legtöbb meglepetést tartogató olvasmánya, amelyet legszívesebben minden olyan emberrel elolvastatnék, aki nem becsüli eléggé a természet kincseit, a minket körülvevő környezetet és embereket. Terjedelmes és részletes történettel állunk szemben, de úgy gondolom, hogy ez is egy olyan könyv, aminek mondanivalója és cselekménye hosszú időn át elkísér minket. Nem véletlen, hogy 2019-ben irodalmi Pulitzer-díjat nyert a regény.</span></div><div style="color: #1f1f1f; font-size: 16px; text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A történet különlegességét és alapját tulajdonképpen a cselekmény felépítése adja. Tényleg olyan ez a könyv, mint egy fa: különböző (és elsőre egymástól független) karaktereket ismerhet meg az olvasó, akiknek élete egy idő után párhuzamosan és összekapcsolódva fut egymással (akárcsak egy törzs), egészen az elágazásig, a lombkoronáig, ahol bár egy-két közös momentum még összeköti a szereplőket, ezek is szétválnak egy idő után. Végül pedig következnek a magok, vagyis a tettek következményeinek bemutatása. De ez a felépítés mit sem ért volna a különleges, abszolút nem hagyományos életutak és jellemrajzok nélkül. Ez a könyv bővelkedett ezekben, nagyon tetszett, hogy nem tudtam előre megjósolni, milyen fordulatok következnek. Mivel kliséktől mentes volt a regény, úgy éreztem, mintha egy igaz történetet olvasnék (ezt az érzést tovább erősítette bennem az, hogy az író hihetetlenül részletesen utánajárt egy-két témának, de legfőképpen a fák biológiai és kémiai működésének; mintha egy ismeretterjesztő könyvet tartottam volna végig a kezemben, természetesen olvasmányos formában megírva).</span></div><div style="color: #1f1f1f; font-size: 16px; text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><i>„<span style="text-align: left;">Így szokták ezt az emberek – mások életében oldják meg a saját problémáikat.”</span></i></span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><i><span style="text-align: left;"><br /></span></i></span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="text-align: left;">De az ok, ami miatt bekerült a kedvenceim közé a könyv, az nem más, mint egy többször megjelenített, és nagyon pontosan bemutatott életérzés, gondolat, amivel én is rengetegszer azonosultam már. Hogyan tudnám ezt a legkönnyebben megfogalmazni? Két <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Murakami_Haruki" target="_blank">Murakami Haruki</a> idézettel, amiknek sajnos nem találtam meg a magyar fordítását, de talán érzékletesebbek is angol nyelven. Az egyik így szól: <i>„Have you ever had that feeling that you'd like to go to a whole different place and become a whole different self?”</i> A másik hasonló az előbbihez: <i>„Don't you think it would be wonderful to get rid of everything and everybody and just go someplace where you don't know a soul?”</i></span></span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Amikor nehéznek és megoldhatatlannak érzem a rám nehezedő feladatokat, az engem körülvevő környezetet pedig kifejezetten hátráltatónak, akkor egy nagyon erős belső késztetést érzek arra, hogy teletömjek egy bőröndöt, és elinduljak valamerre mindenféle úti cél nélkül. Az egyetlen kikötés csupán az lenne, hogy minél messzebbre kerüljek a nyomasztó szituációtól, és egy teljesen új helyre kerüljek, ahol valami teljesen mást csinálnék, mint eddig. Biztos nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, ahogyan a könyv szereplői sem... Szeretem azokat az írásokat, amelyek a kimondatlan gondolataimat jelenítik meg, és a karakterek hasonló módon éreznek, mint én. Ettől mindig megerősödik bennem a 'nem vagyok egyedül' érzés.</span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ami a történet egyik előnye, az a hátránya is: egy-két cselekményszálat nem találtam olyan fontosnak a többihez képest. A könyvben összesen kilenc karakter élete van bemutatva, ami nem kis szám, még egy több mint 600 oldalas regényhez képest is. Úgy éreztem, hogy három olyan szereplő volt, akiknek hiánya teljesen rendben lett volna a történet és a végső kifutás szempontjából. Ők lazábban kapcsolódtak a többi karakterhez és a fő cselekményszálhoz, így néha a zsúfoltság érzetét keltették bennem. </span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: center;"><span style="text-align: start;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><i>„Nagy, aranyszínű villanásban látja az egészet: a fákat és az embereket, amint összecsapnak a földért, a vízért és a légkörért. És már hallja, hangosabban, mint a nyárfalevelek zizegését, melyik oldal fog veszíteni azáltal, hogy nyer.”</i></span></span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: center;"><span style="text-align: start;"><span style="font-family: georgia;"><i><br /></i></span></span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: justify;"><span style="text-align: start;"><span style="font-family: georgia;">Összességében mindenkinek meleg szívvel tudom ajánlani ezt a könyvet. Tipikusan azt az érzetet keltette bennem, mintha egy hosszú utazáson vettem volna részt: én is átéltem a szereplők érzelmeit, izgultam, aggódtam, küzdöttem velük együtt... Ha szeretnétek felfedezni a természet rejtett csodáit, különösképpen a fák egyedi és megdöbbentően fejlett világát, és szeretnétek teljesen más szemmel nézni a minket körülvevő környezetre, akkor semmiképp se hagyjátok ki ezt az olvasmányt. </span></span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: justify;"><span style="text-align: start;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: center;"><span style="text-align: start;"><span style="font-family: georgia;">A cselekmény: 90% | A borító: 100% | A szókincs: 100% | A karakterek: 90% | <b>Összesen: 95%</b></span></span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: center;"><span style="text-align: start;"><span style="font-family: georgia;"><b><br /></b></span></span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: center;"><span style="text-align: start;"><span style="font-family: georgia;"><b>✽✽✽</b></span></span></div><div style="color: #1f1f1f; text-align: center;"><span style="text-align: start;"><span style="font-family: georgia;"><b><br /></b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="color: #1f1f1f;">Mikor befejeztem a könyvet, egyre jobban erősödött bennem az az érzés, hogy tennem kell valamit a természet, különösképpen a fák megmentéséért. Szinte már nyomasztott az a gondolat, hogy napról napra csökken az erdők száma, amivel párhuzamosan pedig annyi más káros hatás folyamatosan erősödik. Ekkor tudatosult bennem, hogy a történet hatására eluralkodott rajtam a </span><b><span style="color: #89a769;">klímaszorongás</span></b><span style="color: #1f1f1f;">, másnéven </span><b><span style="color: #89a769;">ökoszorongás</span></b><span style="color: #1f1f1f;">. De mit is jelent ez? Ez a szorongásfajta akkor jellemző ránk, amikor a környezetünket ért pusztító folyamatok, illetve az így bizonytalanná vált jövőnk miatt szorongunk. Fontos kiemelni, hogy </span><span style="color: #1f1f1f;"><b>ez nem számít neurotikus jelenségnek, tehát nem mentális zavarról vagy betegségről van szó</b></span><span style="color: #1f1f1f;"><b>!</b> Ugyanakkor a klímaszorongás során olyan gyászfolyamatot élhetünk meg, mint egy szeretett tárgy elvesztésénél (ami mellett megjelenhet az önvád és a bűntudat is); ez főleg a természeti katasztrófát átélt embereknél jelentkezik (ezt nevezzük egyébként </span><b><span style="color: #89a769;">klímagyásznak</span></b><span style="color: #1f1f1f;">). Minden szorongástípusra igaz, hogy a szorongás nem egyenlő az egyszerű félelemmel: a szorongásnak nincsen konkrét tárgya (így nem fóbiáról van szó). </span></span><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;">Fontos, hogy az ökoszorongás nemcsak akkor alakulhat ki, ha közvetlen tapasztaljuk a környezetünk pusztítását, vagy esetleg környezeti katasztrófát élünk át, hanem akkor is, amikor ezekről csupán olvasunk. Így nem csoda, hogy bennem is elkezdett kibontakozni ez a folyamat, miközben az </span><i style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;">Égig érő történetet</i><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"> olvastam. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="color: #1f1f1f;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5WwO7rH13Gx6ZzOESVlpN5OicoGkeqCJwOiyTQsxQvYaa_g90Zb8ztHb1JWHBCKjaZVeZOYNyhf6EbRj4ppGFy__W2rZlM3-cjT0APpVWVOrOYIW3WukxmiaLfbegn8gvv5-S6ZlYVc7R/s1024/Copy+of+protekti%25CC%2581v+te%25CC%2581nyezo%25CC%258Bk+e%25CC%2581s+mechanizmusok.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5WwO7rH13Gx6ZzOESVlpN5OicoGkeqCJwOiyTQsxQvYaa_g90Zb8ztHb1JWHBCKjaZVeZOYNyhf6EbRj4ppGFy__W2rZlM3-cjT0APpVWVOrOYIW3WukxmiaLfbegn8gvv5-S6ZlYVc7R/s16000/Copy+of+protekti%25CC%2581v+te%25CC%2581nyezo%25CC%258Bk+e%25CC%2581s+mechanizmusok.png" /></a></div><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="color: #1f1f1f;"><b>Milyen tünetekről ismerhető fel a klímaszorongás?</b> Negatív érzelmek széles skálájáról: gyászról, félelemről, szomorúságról, dühről stb. Emellett jellemzőek természetesen a szorongásos tünetek is: álmatlanság, depresszió, pánikroham, gyomorbajok. Az aggodalom és őrlődés szintén gyakori tünet, ez eredményezheti a tudatunk beszűkülését. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="color: #1f1f1f;">Bár a jelenség az utóbbi években terjedt csak el a köztudatban, már 1972-ben megjelent a definíció, ami Harold Searles nevéhez köthető. 2020-ban kiértékelték egy reprezentatív számú kérdőívnek az adatait (Clayton és Karazsia), melynek eredményeként két negatív tünetcsoportot különböztettek meg: érzelmi és kognitív sérülés, illetve funkcióbeli sérülés. Ugyanis nemcsak érzelmeinket és gondolatainkat, hanem a tetteinket is befolyásolhatja a szorongás: kialakulhat a bénultság, és így eluralkodhat rajtunk a cselekvésképtelenség (ezt nevezzük </span><b><span style="color: #89a769;">öko-paralízisnek</span></b><span style="color: #1f1f1f;">), ami miatt nem fogunk tenni végül semmit azért, hogy környezetünket megóvjuk. Ez főleg katasztrófa sújtotta területeken élőkre jellemző, akiknél nagyobb arányban fedeztek fel depressziós tüneteket és öngyilkosságra való hajlandóságot is.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="color: #1f1f1f;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="color: #1f1f1f;"><b>De a klímaszorongás nem mindig maladaptív, vagyis káros folyamatokat indít el bennünk!</b></span><span style="color: #1f1f1f;"> Sokszor ez kell ahhoz, hogy tényleges tetteket hajtsunk végre környezetünk megóvása érdekében (ilyenkor válunk </span><span style="color: #89a769; font-weight: bold;">ökotudatos </span><span>egyénekké</span><span style="color: #1f1f1f;">). Vagyis feltehetünk egy nagyon lényeges kérdést: <b>a klímaszorongás valójában káros vagy hasznos?</b> Szeretném válaszként egy magyar pszichológus, Dr. Kőváry Zoltán szavait idézni (akitől rengeteg ilyen témájú cikket, interjút lelhetünk fel az interneten): </span><i><span style="color: #89a769;">„</span></i></span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><i><span style="color: #89a769;">A fokozottan klímaszorongó emberek képviselik számomra valahol az új normalitást, mert megmutatják, hogy túl lehet lépni a létezéssel, az élettel kapcsolatos rövidlátó önzésen és hedonizmuson egy etikai, felelősségteljesebb viszonyulás felé, az egocentrizmusból az ökocentrizmus irányába.”</span> </i><span style="color: #1f1f1f;">(idézet </span><a href="https://index.hu/belfold/2021/09/04/klimaszorongas-okotudatossag-pszichologus/" target="_blank">forrása</a><span style="color: #1f1f1f;">).</span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><span style="color: #1f1f1f;"><br /></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;">De mégis mit tehetünk az ellen, ha eluralkodnának rajtunk a tünetek, amelyek egy idő után nemcsak kellemetlenné, hanem kifejezetten károssá válnak? <b>Különféle technikák léteznek ezek intenzitásának csökkentésére:</b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;">→ „átkeretezés” - jelenre és azok lehetőségeire való fókuszálás a bizonytalan jövő helyett</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;">→ napló vezetése - gondolataink, érzelmeink szavakba öntése, így a felgyűlt feszültség csökkentése</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;">→ tájékozódás a lehetőségeinkről (áttérés ökotudatos életmódra)</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;">→ kognitív viselkedés terápia</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;">→ meditáció</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;">Az ismertetőt szeretném pár statisztikai adattal zárni, amelyek igazán megdöbbentőek: egy friss felmérés (ALTEO csoport, 2021 április) szerint <b>a magyar emberek 87%-ra jellemző a klímaszorongás (a válaszadók 31%-a súlyosabb tünetekről számolt be)</b>. És kikre jellemző ez a tendencia? Nagyrészt a budapesti lakosokra és egyetemistákra, fiatal felnőttekre. Nagyon hasonló eredményt kaptak egy 2016-os kutatás során, melyet Európa több országában végeztek el: <b>az európai emberek 20-40%-a szorong, legfőképpen a fiatal felnőttek. </b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><span style="color: #1f1f1f;">Számomra a bejegyzésben ismertetett tényekből a legnagyobb tanulság az, hogy ne várjunk egy hatalmas megoldásra, ami mindet elrendez egy pillanat alatt, de legfőképpen ne várjunk arra, hogy mások majd helyettünk cselekednek. Legyünk mi a változás, tegyünk mi azért, hogy egy élhetőbb és egészségesebb bolygón élhessünk, és a következő generációnak is legyen erre lehetősége! Ismeritek a mondást: </span><b><span style="color: #89a769;">gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!</span></b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><u>Ha felkeltette az érdeklődéseteket a könyv, vagy a bemutatott téma, akkor az alábbi könyveket tudom ajánlani:</u></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;">→ <a href="https://moly.hu/konyvek/peter-wohlleben-a-fak-titkos-elete" target="_blank">Peter Wohlleben: A fák titkos élete</a></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">→ <span style="font-family: georgia;"><a href="https://moly.hu/konyvek/peter-wohlleben-a-termeszet-rejtett-halozata" target="_blank">Peter Wohlleben: A természet rejtett hálózata</a></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">→ <span style="font-family: georgia;"><a href="https://moly.hu/konyvek/maja-lunde-a-mehek-tortenete" target="_blank">Maja Lunde: A méhek története</a></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">→ <span style="font-family: georgia;"><a href="https://moly.hu/konyvek/maja-lunde-kekseg" target="_blank">Maja Lunde: Kékség</a></span></span></div><div style="text-align: left;">→ <span style="font-family: georgia;"><a href="https://moly.hu/konyvek/morten-a-stroksnes-tengerkonyv" target="_blank">Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv</a></span></div><div style="text-align: left;"><u><br /></u></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><u>A bejegyzésben felhasznált szakirodalom és cikkek:</u></span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">→ <b>Clayton, S., Karazsia, B. T.</b> (2020). Development and validation of a measure of climate change anxiety. <i>Journal of Environmental Psychology</i>, volume 69. https://doi.org/10.1016/j.jenvp.2020.101434.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">→ <b>K. Steentjes, N. Pidgeon, W. Poortinga, A. Corner, A. Arnold, G. Böhm, et al. </b>(2016). European Perceptions of Climate Change: Topline findings of a survey conducted in four European countries in 2016.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">→ <a href="https://mindsetpszichologia.hu/a-vegso-hatar-klimaszorongas-oko-gyasz-es-az-emberi-egzisztencia" target="_blank">https://mindsetpszichologia.hu/a-vegso-hatar-klimaszorongas-oko-gyasz-es-az-emberi-egzisztencia</a></span></div><div style="text-align: left;">→ <span style="font-family: georgia;"><a href="https://hvg.hu/zhvg/20210412_klimavaltozas_klimavedelem_globalis_felmelegedes_kornyezet" target="_blank">https://hvg.hu/zhvg/20210412_klimavaltozas_klimavedelem_globalis_felmelegedes_kornyezet</a></span></div><div style="text-align: left;">→<span style="font-family: georgia;"><a href="https://index.hu/belfold/2021/09/04/klimaszorongas-okotudatossag-pszichologus/" target="_blank"> https://index.hu/belfold/2021/09/04/klimaszorongas-okotudatossag-pszichologus/</a></span></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><i>Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Ha bármi kérdésed van, írd meg nekem kérlek a komment szekcióban!</i></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><i><br /></i></span></div><div style="text-align: left;"><span style="color: #89a769; font-family: La Belle Aurore; font-size: x-large;">Csenge</span></div></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-87528068263316295372021-08-24T10:40:00.002+02:002021-08-25T17:53:19.486+02:00Az olvasás pozitív és bizonyított pszichológiai hatásai<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEnQq8AWbcMtI78jcjJQtkDGjr7lgalOf6z9y6mIkFlq21hGnROXgRNwvX-7TW6qTWjnM34-DVla6gGT9DMIPUlUSvR4HTKj4MXHmloPHBbYOxsse9feqKinHg8_QYsPu4IvMchfDS2loR/s700/Untitled+design+%252810%2529.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEnQq8AWbcMtI78jcjJQtkDGjr7lgalOf6z9y6mIkFlq21hGnROXgRNwvX-7TW6qTWjnM34-DVla6gGT9DMIPUlUSvR4HTKj4MXHmloPHBbYOxsse9feqKinHg8_QYsPu4IvMchfDS2loR/s16000/Untitled+design+%252810%2529.png" /></a></div><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Biztosan Ti is fel tudnátok sorolni olyan tulajdonságokat, képességeket, amelyek megerősödésében és létrejöttében elengedhetetlen szerepe van az olvasásnak. Bejegyzésemben ezeket nemcsak megemlítem, hanem mindegyik tulajdonsághoz egy-egy érdekes pszichológiai kutatást is kapcsolok (illetve megmagyarázom, milyen tényezők állhatnak ezek hátterében). A pozitív hatásokat három nagy terület mentén szeretném kifejteni (az alapján, hogy mely területeket befolyásolja az olvasás): szociális és érzelmi, kognitív, végezetül pedig élettani. Mielőtt belevágnék az ismertetésbe, úgy gondolom, hogy <i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Vekerdy_Tam%C3%A1s" target="_blank">Vekerdy Tamás</a></i> pszichológus meglátása elengedhetetlen a bejegyzés szempontjából, amivel biztosan minden könyvmoly könnyen tud azonosulni! </span></div><div style="text-align: justify;"><span><br /><div style="font-family: georgia; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><i>„Az a jó olvasó, akinek az olvasás örömöt, élvezetet okoz, mert át tudja élni a hősök sorsát,
azonosulni tud velük, ez megmozgatja, felidézi érzelmeit, és ebben az érzelmileg megragadott
állapotban tágul a világról való tudása és önmagáról való tudása is. [...] Tudjuk, hogy azok a
felnőttek, kamaszok, akik jó olvasók, sikeresebben dolgozzák fel konfliktusaikat, bajaikat,
sokkal kevésbé vannak kiszolgáltatva lelki (és testi) megbetegedéseknek vagy netán
személyiségüket roncsoló ön – és közveszélyes sodródásnak. <span style="font-weight: 700;">Az olvasás – ha élvezetet okoz
– segít élni. Átélni és túlélni is.</span>” </i><span>(Vekerdy Tamás, 2010)</span></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><br /></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><u><b>I. Szociális és érzelmi terület</b></u></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><br /></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="color: #89a769;"><b>1.1 A fikciós könyvek olvasása bizonyítottan fejleszti az empátiánkat</b></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">Talán az empátia az a tényező, amit a legtöbben kapcsolatba hoztak már az olvasással. Rengeteg különböző kutatás létezik, ami a két konstruktum közötti kapcsolatot vizsgálja, ugyanakkor a vizsgálatok közös pontja, hogy a legtöbbször az erős empátiát csak a fikciós olvasmányokkal sikerült pozitív kapcsolatba hozniuk. Tehát a fő eredmény így szól: minél több fikciós (vagyis nem valós történeteket bemutató) könyveket olvasunk, annál erősebb lesz az empátiánk (vagyis könnyebben értjük meg mások gondolatait és érzéseit)! Bal és Veltkamp (2013) szerint ez az eredmény már egy hét intenzív olvasás után is megmutatkozhat, de csak abban az esetben, ha a résztvevők érzelmileg bevonódtak a történetbe! Ez az eredmény nem volt megtalálható azoknál, akik nem fikciós könyvet olvastak (vagyis valós eseményeket bemutató történetekkel ismerkedtek meg).</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">De miért pont a fikciós történeteknek van ilyen hatása? Goldstein (2009) szerint ezek a könyvek olyan biztonságos teret nyújtanak, ahol az egyén gátlások nélkül kifejezheti az érzelmeit, és nem kell a környezete esetleg bíráló reakciójától tartania. Vagyis megszűnnek azok a szorongások, amelyeket a valóságban élünk át, miközben az érzelmeinket feltárjuk mások előtt.</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">Fontolgatják az eredmények hasznosítását a mindennapi életben is: külföldön több börtön is szorgalmazta, hogy könyvtárukat minél több fikciós olvasmánnyal bővítsék ki (így azok pozitív hatással legyenek a rabok empátiájára). </div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><br /></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="color: #89a769;"><b>1.2. Az olvasás befolyásolja a szelfünk fejlődését</b></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">A szelf a pszichológia egyik legfontosabb fogalma, mely az önmagunkra vonatkozó tudatos és tudattalan mentális reprezentációkat foglalja magába (vagyis az „én ilyen vagyok” érzést). Mi, olvasók képesek vagyunk arra, hogy a történetek morális vonatkozásait beépítsük a saját életünkbe, így fejlesztjük önmagunkat. Hogy ennél messzebbre menjek, abban is létrejöhet a változás, ahogyan saját magunkról gondolkodunk, saját magunkra tekintünk. Ross 1999-es vizsgálatában kimutatta, hogy 60%-a azoknak, akik élvezetből olvasnak, változásokat tapasztalnak a szelfükben! Bár ez hangzatos eredmény, sok kritikát kapott ez az állítás (pl. az olvasók lehet, hogy a változásokat a könyveknek tulajdonítják a külvilág eseményei helyett; mindenki mást ért az 'önmagunkban való változás' alatt stb). </div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">Később elvégeztek egy jobban kontrollált vizsgálatot is, amely több validált teszten alapult, így a résztvevők személyéből adódó torzításokat sokkal jobban ki lehetett kerülni. Sikerült pontosítani Ross kutatásának eredményét: azzal, hogy belehelyezkedünk kitalált világokba és karakterekbe, sokkal több lehetőségünk nyílik arra, hogy formálódjon a személyiségünk és a szelfünk. A kísérlet nem egy kollektív irányt mutatott a résztvevők fejlődésével kapcsolatban (nem mindenki lett nyitottabb, extravertáltabb stb). Az eredményt tehát úgy sikerült finomítaniuk, hogy a résztvevők nem feltétlen a szelfükben tapasztaltak változásokat, hanem azokban a lehetőségekben, amelyekkel minél jobban meg tudták ismerni önmagukat (tehát olyan módszereket sikerült felfedezniük a vizsgálati személyeknek, amelyekkel bővíteni tudták a szelfük „tartalmát” - vagyis az önmagukról alkotott személyes benyomásaikat).</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><br /></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><u><b>II. Kognitív terület</b></u></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><br /></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><b><span style="color: #89a769;">2.1. Az olvasás fejleszti a szóhasználat képességét és a szókincset</span></b></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">Azt hiszem, ez senkinek nem meglepő eredmény, de sokan talán nem tudják, hogy a szókincs exponenciális növekedését Matthew-effektusnak hívjuk (Stanovich, 1986). És hogy honnan kapta ez az effektus a nevét, ha nem Stanovich után? Az elnevezés a Bibliához köthető, pontosabban Máté 13,12 idézethez: „<span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);"><i>Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van”. </i>Vagyis minél többet olvasunk, annál jobban gyarapodik a szókincsünk, ellentétben azzal, aki nagyon keveset vagy egyáltalán nem olvas.</span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);">Gondolom mindenki érzi, hogy milyen fontos, hogy jó fogalmazási készséggel és nagy szókinccsel rendelkezzünk, hiszen így az iskolai tanulmányokban és később bizonyos állásoknál is jobban fogunk teljesíteni, esetleg nagyobb eséllyel indulunk a többi pályázóval szemben.</span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);"><br /></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);"><b><span style="color: #89a769;">2.2. Az érvelési képességben is változások lesznek</span></b></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);">Azok a fiatalok, akik többet olvasnak, sokkal változatosabban érvelnek, sokkal több nézőpontot sikerül elsajátítaniuk egy-egy esetről, mint azok, akik nem olvasnak. Ugyanis a könyvekben olyan történésekkel szembesülnek, amelyek az ő életükben is általában megjelennek. Az események alapos feldolgozása, a különböző nézőpontokkal való szembesülés pedig segít nekik abban, hogy jól felépített és alapos érveket tudjanak a későbbiekben egy-egy témával kapcsolatban felsorakoztatni (Ivey és Broaddus, 2000).</span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);"><br /></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);"><b><u>III. Élettani hatások</u></b></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);"><br /></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);"><b><span style="color: #89a769;">3.1. Az olvasás megerősíti az agyi idegpályákat</span></b></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);">Mi is tulajdonképpen a gondolkodás? Röviden és nagyon egyszerűen: különböző agyi idegpályákon (szinapszisokon) végigfutó ingerület. Ezek az idegpályák rendelkeznek a plaszticitás képességével: az idegpályák állandó alakulásban vannak, attól függően, hogy mennyit használjuk ezeket; így létre is jöhetnek, ugyanakkor el is pusztulhatnak idegpályák (a tanulás és emlékezés mechanizmusa tulajdonképpen a sokszor használt idegpályák következtében alakul ki). Ha szeretnétek látni, milyen ez a valóságban, akkor ajánlom ezt a csupán <i><a href="https://hu.pinterest.com/pin/368380444531518152/" target="_blank">pár másodperces, de nagyon érzékletes videót</a></i>.</span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);">Az olvasás rengeteg szinapszist hoz ingerületbe, hiszen képzeljük csak el, mennyi gondolat cikázik közben a fejünkben! Egy 2013-as kutatásban (Berns és mtsai) kimutatták egy MRI készülékkel, hogy már 9, intenzív olvasással eltöltött nap után is sokkal több agyterületünk lesz aktív! Főleg a szomatoszenzoros agyi területen történnek változások (ez a terület fogadja és továbbítja testünk által érzékelt fizikai ingereket, mint például a nyomásérzést és a fájdalmat).</span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);"><br /></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51); color: #89a769;"><b>3.2. Az olvasás csökkenti a stresszt és enyhíti a depressziós tüneteket</b></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);">Rizzolo és mtsai (2009) diákok körében azt vizsgálták, hogy mely elfoglaltság nyújtja a leghatékonyabb megküzdési stratégiát a stresszes élethelyzetekkel szemben. Érdekes eredményt kaptak: már 30 perc olvasás is csökkentette a pszichológiai és fiziológiai stresszt egyaránt! De ugyanilyen eredményt kaptak a jóga és a jókedv esetében is. Ez azt jelenti, hogy a diákoknak alacsonyabb lett a pulzusa és vérnyomása, illetve jobb lett a közérzetük is. Ez nekünk, könyvmolyoknak nagyon jó hír, hiszen napi fél óra olvasás még egy sűrű, tanulós időszakba is könnyedén beilleszthető. Gondoljunk majd erre az eredményre, amikor a tankönyvek felett görnyedünk esténként, vagy pedig a vizsgáink miatt szorongunk!</span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);">És miért enyhíti az olvasás a depressziós tüneteket? Erre egyszerű a válasz: a könyvek lehetőséget adnak nekünk arra, hogy kilépjünk a valóságból, egy időre magunk mögött hagyjuk a problémáinkat, és más emberek bőrébe bújhatunk. Ez a tény</span><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);"> már abszolút a biblioterápia határát súrolja... Szerencsére egyre többen felismerik annak lehetőségét, hogy milyen hasznos tud lenni mentális betegséggel küzdő emberek számára a könyvek végtelen világa. Nagy-Britanniában már indult ezzel kapcsolatban egy nagyobb kezdeményezés, mely keretein belül szakemberek különböző problémákra különböző könyveket ajánlanak (ezek nemcsak önsegítő olvasmányok, vannak köztük regények is). Ugyanis egy hasonló sorsú ember megismerése nagy segítséget nyújthat: példát mutathat nekünk abban, hogyan érdemes egy-egy kihívással megküzdenünk, milyen lehetőségeink állnak rendelkezésünkre, és nem utolsó sorban az az érzés járja át a lelkünket, hogy nem vagyunk egyedül (</span><a href="http://varazstinta.blogspot.com/2021/08/edith-eva-eger-dontes-ismerteto.html" style="caret-color: rgb(51, 51, 51);" target="_blank">Edith Eger is hasonló módszerrel tudta feldolgozni az őt ért traumákat</a><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);">). Ha kíváncsiak vagytok erre az oldalra, akkor </span><i style="caret-color: rgb(51, 51, 51);"><a href="https://reading-well.org.uk" target="_blank">kattintsatok a linkre. </a></i></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);"><u><br /></u></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMOn8FK2a5exjns1wBIzAZAvkJULEemqG0nyo9iSp4vTTDjkFn-NyrKZb1LmQIkaUflUb7Ad73WFw2XUaYZNel7bG3s-iT5cHzsLY-BH_UqdsHV-7e9-4Bv2QP9Ed8RFdgZUUD1NwH49GZ/s1024/Az+olvasa%25CC%2581s+poziti%25CC%2581v%252C+pszicholo%25CC%2581giai+hata%25CC%2581sai.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMOn8FK2a5exjns1wBIzAZAvkJULEemqG0nyo9iSp4vTTDjkFn-NyrKZb1LmQIkaUflUb7Ad73WFw2XUaYZNel7bG3s-iT5cHzsLY-BH_UqdsHV-7e9-4Bv2QP9Ed8RFdgZUUD1NwH49GZ/s16000/Az+olvasa%25CC%2581s+poziti%25CC%2581v%252C+pszicholo%25CC%2581giai+hata%25CC%2581sai.png" /></a></div><br /></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);"><u>A bejegyzésben felhasznált szakirodalom:</u></span></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(51, 51, 51);">→ </span><span style="font-weight: 700;">Vekerdy Tamás</span>: A meséléstől az olvasásig. In.: Az olvasás védelmében. Olvasáskutatási tanulmányok., Pont Kiadó, Bp., 2010. Összeáll., és szerk.: Szávai Ilona. p.27-39. </div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">→ <b>Bal, P. M. & Veltkamp, M.</b> (2013). How Does Fiction Reading Influence Empathy? An Experimental Investigation on the Role of Emotional Transportation. PLOS ONE, 8(1), e55341.</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">→ <b>Goldstein TR</b> (2009). The pleasure of unaldulterated sadness: experiencing sorrow in fiction, nonfiction, and “in person”. Psychology of Aesthetics, Creativity, and the Arts 3: 232–237.</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">→ <b>Ross, C. S.</b> (1999). Finding without seeking: the information encounter in the context of reading for pleasure. Information Processing & Management, 35(6), 783-799.</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">→ <b>Stanovich, Keith E.</b> (1986). Matthew effects in reading: Some consequences of individual differences in the acquisition of literacy. Reading Research Quarterly, 22, 360-407.</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">→ <b>Ivey, G., & Broaddus, K. </b>(2000). Tailoring the Fit: Reading Instruction and Middle School Readers. The Reading Teacher, 54 (1), 68-78.</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">→ <b>Berns, G. S., Blaine, K., Prietula, M. J., Pye, B. E.</b> (2013). Short- and Long-Term Effects of a Novel on Connectivity in the Brain. Brain Connectivity, 3(6), 590-600.</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">→ <b>Rizzolo, Denise & Zipp, Genevieve & Simpkins, Susan & Stiskal, Doreen.</b> (2009). Stress Management Strategies For Students: The Immediate Effects Of Yoga, Humor, And Reading On Stress. Journal of College Teaching and Learning, 6. 79-88.</div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">→ <a href="https://www.healthline.com/health/benefits-of-reading-books" target="_blank">Benefits of Reading Books: How It Can Positively Affect Your Life</a></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;">→ <a href="https://www.verywellfamily.com/developmental-benefits-of-reading-literature-3287753" target="_blank">Developmental Benefits of Reading Literature</a></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><br /></div><div style="font-family: georgia; text-align: center;"><i>Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Ha bármi kérdésed van a leírtakkal kapcsolatban, írd meg nekem kérlek a komment szekcióban!</i></div><div style="font-family: georgia; text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #89a769; font-family: La Belle Aurore; font-size: x-large;">Csenge</span></div></span></div><p style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia;"></span></p>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-31110158546555286492021-08-12T15:26:00.005+02:002021-08-12T20:40:17.936+02:00Edith Eva Eger: A döntés & ismertető a pszichológiai rezilienciáról, vagyis a lelki ellenálló képességről<p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqqwtI7F8VVYhepuujUKWcDyfuijo8NL7z6F3Ly19VSsiPbDpIXS39dticfcbzTM_HQTWcOfSP8apkQ2nnS9zsEUK0-LZje4ruKcMquZsur220knOUvR27LDdB_96hjvuafvWlfYkJ77In/s700/20210812_141802_0000.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqqwtI7F8VVYhepuujUKWcDyfuijo8NL7z6F3Ly19VSsiPbDpIXS39dticfcbzTM_HQTWcOfSP8apkQ2nnS9zsEUK0-LZje4ruKcMquZsur220knOUvR27LDdB_96hjvuafvWlfYkJ77In/s16000/20210812_141802_0000.png" /></a></span></div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: georgia;"><i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Edith_Eger" target="_blank">Dr. Edith Eva Eger</a> tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt – jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk. ↓↓</i></span></span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Érdekes módon sodorta az élet utamba ezt a könyvet. Éppen a szakdolgozatom kérdőívének válaszait dolgoztam fel, amikor arra lettem figyelmes, hogy a <i>Mely könyv segített a nehéz élethelyzetben, és az miért adott reményt és erőt egy kihívásokkal teli időszakban? </i>című kérdésnél toronymagasan <i>A döntés </i>című könyv állt első helyen. Bár nem volt ismeretlen számomra ez a kötet, hiszen könyvmolyként ki ne hallott volna már róla, illetve a sikeréről, mégsem olvastam el részletesebben addig a pillanatig a fülszöveget. Talán a hirtelen felkapottsága miatt nem mertem belevágni az olvasásba, már nem tudom, mindenesetre megdöbbentett kutatásom során ez a tény, és akkor eldöntöttem, hogy márpedig én is szeretnék ezzel a könyvvel megismerkedni (anya is bátorított elhatározásomban, akinek szintén nagy segítségére volt ez a könyv). Vigyázat, spoiler: egyáltalán nem bántam meg a döntésemet.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b>Egy kifejezetten nehéz és néhol igen megrázó olvasmánnyal állunk szemben, én mégis azt gondolom, hogy ez az a könyv, amit legalább egyszer minden felnőttnek el kellene olvasnia.</b> Az írónő nagyon sok életigazságra mutat rá, olyan dolgokkal kapcsolatban nyitotta fel a szememet, amelyek már bennem mélyen megvoltak, de ennek a könyvnek a segítségével fogalmazódtak meg szavakban. Úgy érzem, nagyszerűen passzol hozzá a <i>Forrest Gump</i> című film egyik híres mondata: <i>„Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja mit vesz belőle.”</i> Nem tudtam, mit tartogatnak a következő oldalak és fejezetek, nem tudtam, hogy azok milyen élethelyzetre fognak vonatkozni, de biztos voltam benne, hogy értékes és mély gondolatok lesznek (és ezt a könyvnek egyszer sem sikerült megcáfolnia).</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: large;"><i>„A túlélők nem érnek rá megkérdezni: Miért én? A túlélők szempontjából az egyetlen lényeges kérdés ez lehet: Miért most?”</i></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: large;"><i><br /></i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Szerintem az a jó könyv egyik ismérve, hogy képes vagy a tartalmát a saját életedre vonatkoztatni. Persze ezzel vigyázni kell, hiszen bizonyos szituációk bár első pillantásra hasonlónak tűnhetnek, lehet, hogy más dologból gyökereznek; vagy esetleg a szituációdban élő emberek mások, mint a könyvben... <b>Én több helyen is úgy éreztem, hogy bizonyos esetek megjelentek az én életemben és környezetemben is, amik segítettek a lehetséges megoldások felismerésében, vagy esetleg ténylegesen elindítottak egy olyan úton, amiről úgy érzem, hogy a végén helyes döntéshez vezet engem.</b> Biztos vagyok abban, hogy sokan másoknak is ez volt a benyomásuk; így ha olyan élethelyzetben vagy, hogy szükséged van más perspektívára, esetleg megoldási javaslatra (legyen az szituációt megváltoztató tényleges cselekedet, vagy esetleg egy bizonyos gondolkodásmód elsajátítása), akkor mindenképp érdemes megismerkedned ezzel a kötettel.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b>Ha a könyv pszichológiai aspektusáról beszélünk, az kifejezetten tetszett, hogy hallhattuk az írónő és egyben pszichológusnő, Dr. Eger gondolatait egy-egy páciense esetéről.</b> Nem olvastam még olyan könyvet, amiben a pszichológus-páciens kapcsolat áll a középpontban, így már régóta foglalkoztatott az a dilemma, hogy egy pszichológus hogyan tud ráhangolódni a segítségkérőre úgy, hogy megértő és empatikus legyen, ugyanakkor ne vonódjon be teljesen érzelmileg egy-egy ügybe? Nos, bár a könyv nem erre a kérdésre kereste a választ, nagyon meglepett az, hogy Edith Eger néha igenis személyesen érintett volt egy-egy ügyben, és ő sem tudta sokszor elkerülni, hogy a páciensei esetét ne a saját életére vonatkoztassa (ezeket mind már elismert és tapasztalt pszichológusként tette). Ugyanakkor képes volt végül a szubjektív és személyes tapasztalatait és érzelmeit a háttérbe szorítani, hogy teljes egészében a másik emberre koncentráljon. Ezzel párhuzamosan sokszor a páciens esetei és érzelmei adtak neki bátorságot, vagy nyitották fel a szemét egy-két dologgal kapcsolatban. Többször is tett arra említést a könyvében, hogy neki a lelki gyógyulásban és traumák feldolgozásában kifejezetten sokat segített az, hogy megismerte más, hasonló vagy esetleg ugyanolyan cipőben járó sorstársak életét: ez elindította benne is a feldolgozás hosszú, nehézségekkel teli, de eredményes folyamatát. Szeretnék egyszer én is egy ilyen szakember lenni, igazi példakép számomra ebből a szempontból (is).</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: large;"><i>„A harag nem egy érték - mondtam Agnesnek. - Hanem egy érzelem. Nem jelenti azt, hogy maga rossz. Csak azt jelenti, hogy él.”</i></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A könyv négy részre van osztva, így az írónő élete is: börtön, szökés, szabadság és gyógyulás. Nagyon részletesen megismerhetjük Edith E. Eger életét, így az Auschwitzban történteket is. Ez volt számomra a legnehezebb rész a könyvből: <b>bár olvastam már holokauszt-témában íródott könyveket, egyik sem volt olyan szókimondó és brutális, mint az itt bemutatott történések</b>. Ezzel semmi baj nincs, hiszen ez volt a valóság, amit baj lenne cukormázzal fedve tálalni az olvasóknak. De kicsit kevésnek találtam ehhez képest a gyógyulás-részt. Bár a többi fejezet során is tesz kitérést bizonyos gyógyulási folyamatokkal kapcsolatban, nagyon szívesen olvastam volna még hasznos módszerekről, technikákról és belső folyamatokról. Ki tudja, talán egy következő könyv formájában erre is sor kerülhet majd...</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">A cselekmény: 95% | A borító: 100% | A szókincs: 100% | A karakterek: - | <b>Összesen: 98.33%</b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">✽✽✽</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><b>Mit jelent pontosan a reziliencia, vagyis a lelki ellenálló képesség? </b>Bár sok definíció létezik a meghatározására, a legáltalánosabb talán így hangzik: <i>A</i></span><span style="font-family: georgia; text-align: left;"><i> reziliencia viszontagságos
körülményekkel szemben megnyilvánuló képesség, ami segíti a boldogulást, éretté válást és a
kompetenciák fejlődését; tehát segíti a pozitív kimenetel kialakulását a nehéz körülmények
ellenére</i> (Gordon, 1995). <b>Két alapvető feltétele van</b> tehát a rezilienciának: rizikónak való kitettség és kedvező fejlődési kimenetel. Vagyis a reziliencia nem csupán azt jelenti, hogy túléljük a minket ért traumákat, hanem „vissza is vágunk” azáltal, hogy megerősödünk és fejlődik a személyiségünk (ezt a folyamatot hívjuk idegen szóval <i>bounce back</i>-nek).</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy <b>ez nem egy adottság, amivel csak a mentálisan erős egyének rendelkeznek, hanem egy kiterjedt humán jelenség</b>! Tehát mindenki rendelkezik ezzel a képességgel. A különbség csupán annyiban van, hogy ennek a mértéke / erőssége egyénenként és szituációként változik. Ezt a felfogást erősíti az ökológiai megközelítés (Ungar, 2008), amit ma már a pszichológusok többsége támogat: a reziliencia nemcsak az egyénből fakad (mint bizonyos személyiségvonások megléte), hanem a környezetből, valamint az öröklött biológiai tényezőkből és a pszichológiai adottságokból is.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">De talán a kérdés, ami mindenkit érdekel, a következő: <b>milyen protektív tényezők és mechanizmusok segítik a reziliencia kialakulását egyéni, társas és családi szinten? </b>A következő grafika a teljesség igénye nélkül bemutat ezek közül párat:</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrk6PhDMBoVlSsPsucYbHnhdFsozC_rp5sd1evECF2QHN-Khisqog3tHAzdzcbHvEQSP7Fq5YQZtlEodRv0wIFFdh2oPK_5t9GsWB9Txl_OWg2InLsGaP3fhm3O8eE0vKlghdiuQFvPTcO/s1024/protekti%25CC%2581v+te%25CC%2581nyezo%25CC%258Bk+e%25CC%2581s+mechanizmusok.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrk6PhDMBoVlSsPsucYbHnhdFsozC_rp5sd1evECF2QHN-Khisqog3tHAzdzcbHvEQSP7Fq5YQZtlEodRv0wIFFdh2oPK_5t9GsWB9Txl_OWg2InLsGaP3fhm3O8eE0vKlghdiuQFvPTcO/s16000/protekti%25CC%2581v+te%25CC%2581nyezo%25CC%258Bk+e%25CC%2581s+mechanizmusok.png" /></a></div><br /><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">A grafika megalkotásában és a reziliencia kialakulásának megértésében rengeteget segített <i>Kiss Enikő Csilla és Sz. Makó Hajnalka: Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana</i> című könyve. Szerintem minden pszichológia iránt érdeklődőnek érdemes belenéznie. Ha van hozzáférésetek internetes adatbázisokhoz (általában erre bizonyos egyetemi szakokon ingyenes lehetőséget biztosítanak a diákoknak), akkor <a href="https://www.researchgate.net/publication/296486913_A_lelki_ellenallo_kepesseg_a_reziliencia_jelensege_a_pszichologiaban" target="_blank">például innen tudjátok a könyvet letölteni.</a></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Igen, ez mind szép és jó, hogy tudjuk, mi is az a reziliencia és milyen „összetevői” vannak. <b>De hogyan derítsük ki, hogy nekünk milyen erős a saját rezilienciánk?</b> Nos, a jó hír az, hogy nem kell a megbízhatatlan internetes tesztekre hagyatkoznunk, ugyanis léteznek olyan pszichológiailag validált mérőeszközök, amelyeket könnyű használni és ingyen elérhetőek bárki számára. Véleményem szerint az egyik legjobb kérdőív ebben a kategóriában, ami ingyen elérhető, az a <a href="http://ap.elte.hu/wp-content/uploads/2015/07/AP_2015_1_Jarai_etal.pdf" target="_blank">10 tételes (vagyis 10 állításból álló) <i>Connor-Davidson Reziliencia kérdőív</i></a> (amely 2015-ben jelent meg Járai és mtsai-nak köszönhetően magyar fordításban). A kérdőívet (illetve a hozzá tartozó szakmai cikket) az előbbi linkre kattintva tudjátok elérni, a kérdőív maga pedig a cikk legalján található meg kitöltési segédlettel együtt. Így ezt elvégezve Ti is meg tudjátok nézni, hogy a teszten elérhető maximális ponthoz képest milyen a reziliencia-értéketek.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ha felkeltette az érdeklődéseteket <i>A döntés</i> című kötet, vagy szívesen olvasnátok a rezilienciáról, a következő könyveket tudom ajánlani:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">→ <a href="https://moly.hu/konyvek/edith-eva-eger-az-ajandek" target="_blank">Edith Eva Eger: Az ajándék</a></span></div><div style="text-align: justify;">→ <span style="font-family: georgia;"><a href="https://moly.hu/konyvek/feldmar-andras-buky-dorottya-a-lelek-rugalmassaga" target="_blank">Feldmár András és Büky Dorottya: A lélek rugalmassága</a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">→ </span><span style="font-family: georgia; text-align: left;"><a href="https://moly.hu/konyvek/kiss-eniko-csilla-sz-mako-hajnalka-gyasz-krizis-trauma-es-a-megkuzdes-lelektana" target="_blank">Kiss Enikő Csilla és Sz. Makó Hajnalka: Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana</a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">→ <a href="https://www.eltereader.hu/media/2015/06/APA_2015-1_READER.pdf" target="_blank">Alkalmazott Pszichológia folyóirat (2015/1-es szám)</a></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><u>A bejegyzésben felhasznált szakirodalom:</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">→ <span style="font-size: 12pt; font-weight: 700; text-align: left;">Gordon, K. A. </span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">(1995). The self-concept and motivational patterns of resilient African
American high school students</span><span style="font-size: 12pt; font-style: italic; text-align: left;">. Journal of Black Psychology</span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">, 21, 239-255.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">→ </span><span style="font-size: 12pt; font-weight: 700; text-align: left;">Ungar, M</span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">. (2008). Resilience across cultures. </span><span style="font-size: 12pt; font-style: italic; text-align: left;">British Journal of Social Work</span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">, 38(2), 218-235.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">→ </span></span><span style="font-family: georgia; font-weight: 700; text-align: left;">Kiss, E</span><span style="font-family: georgia; text-align: left;">. (2015). A lelki ellenálló képesség, a reziliencia jelensége a pszichológiában. In Kiss, </span><span style="font-family: georgia; text-align: left;">E. and Sz. Makó H. (szerk.), </span><span style="font-family: georgia; font-style: italic; text-align: left;">Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana </span><span style="font-family: georgia; text-align: left;">(pp. 352-</span><span style="font-family: georgia; text-align: left;">368). Pro Pannonia Kiadói Alapítvány.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="text-align: left;">→ </span><span style="font-size: 12pt; font-weight: 700; text-align: left;">Járai, R. és mtsai </span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">(2015). A Connor-Davidson Reziliencia Kérdőív 10 itemes változatának
jellemzői. </span><span style="font-size: 12pt; font-style: italic; text-align: left;">Alkalmazott pszichológia</span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">, 15(1), 129-136.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: TimesNewRomanPSMT; font-size: 12pt; text-align: left;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; text-align: left;"><i>Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Ha bármi kérdésed vagy esetleg javaslatod van az új iránnyal kapcsolatban, írd meg nekem kérlek a komment szekcióban!</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #89a769; font-family: La Belle Aurore; font-size: x-large;"><i>Csenge</i></span></span></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-74883434401677855732021-08-09T08:00:00.002+02:002021-08-09T08:25:30.647+02:00A blog arculatváltása<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBoiRE7SethE4ycZ4WfulJEhuEL_-qLNpKsXdexayILCeRe8TSgc-7iO_CZd0Gwo7bEd8lhQcUV5DssnDYirfWaDp85Z8QaGmYfJJBSEE4ftLDXwFGaJXbxbhrXvMTYx9mHbVN7jMspjNk/s700/Untitled+design+%25287%2529.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBoiRE7SethE4ycZ4WfulJEhuEL_-qLNpKsXdexayILCeRe8TSgc-7iO_CZd0Gwo7bEd8lhQcUV5DssnDYirfWaDp85Z8QaGmYfJJBSEE4ftLDXwFGaJXbxbhrXvMTYx9mHbVN7jMspjNk/s16000/Untitled+design+%25287%2529.png" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ismeritek azt az érzést, amikor egy hobbitok szenvedéllyé növi ki magát, de olyan hosszú ideig foglalkoztok vele, hogy úgy érzitek, valami mást csinálnátok, vagy inkább máshogyan folytatnátok azt a tevékenységet? Nekem pontosan ilyen érzésem volt az elmúlt pár hónapban a Varázstinta bloggal kapcsolatban.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Idén ünnepeljük az oldal indulásának 6. évfordulóját. Bár 6 év nem tűnik soknak, hiszen kinek ne szaladnának el az évek az életében, mégis soknak számít, ha egy bizonyos dologgal foglalkozol rendszeresen ilyen sokáig. 14 éves voltam, amikor elindultam ezen az úton, most viszont már 20 évesen pötyögöm ezeket a sorokat... A blog végigkísért életemnek azon szakaszán, amikor egy ember és környezete tulajdonképpen a legtöbbet változik: gimnázium, érettségi, egyetem, kezdetek és lezárások, új kapcsolatok, de ami a legfontosabb, az a személyiségfejlődés. Bár klisének hangzik, tényleg nem vagyok már ugyanaz az ember, mint kezdetek kezdetén. Ami teljesen normális, hiszen ki ne változna meg serdülőként?! Mégis, ami akkor örömet szerzett, az ma már nem feltétlen ugyanaz a dolog. Akkoriban az egyszerű könyvértékelések és book tagek hatalmas örömforrást jelentettek számomra, és bevallom őszintén, most inkább untat az írásuk, mint lelkesedéssel töltenének el. Valami másra vágyok, mást szeretnék alkotni, valami olyat, ami ismét visszahozza a kezdeti lelkesedésemet. Bizonyos külső események is közrejátszottak abban, hogy változásra vágyok; bár hosszasan lehetne ezeket taglalni, legyen elég annyi, hogy ezek bár kellemetlenek, néhol világrengetőek voltak, mégis felnyitották a szememet bizonyos, addig evidensnek számító tényekkel kapcsolatban.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Időközben elkezdtem az egyetemet (pszichológia alapszakot), ahol rengeteg új dolgot tanultam meg, szélesítettem a világképemet, a tudásom spektrumát az emberről, emberi kapcsolatokról. Nagyon örülök, hogy a PPKE-t választottam, mert itt tényleg a gyakorlatra helyeződik a fókusz, illetve több olyan feladatot is kapunk évközben, amelyeknek bár a keretük kötött, mégis olyan témában végezhetjük el azokat, amelyek minket érdekelnek, amiket mi választunk. Így történt többek között, hogy a szakdolgozatom fő témája (amihez egy komplett kutatást kellett elvégeznünk adatgyűjtéssel, majd statisztikai elemzésekkel együtt) az olvasás és a pszichológiai reziliencia összefüggéseinek feltárása lett. Nagyon boldog vagyok, hogy a két fő érdeklődési területemet sikerült összekapcsolnom, ezért valahogy ez a tervem a Varázstinta bloggal is... <b>Szeretném a blog keretét megtartani (vagyis továbbra is a könyvek lesznek a középpontban), de arra kicsit más tartalmat szeretnék helyezni: a könyves bejegyzéseket pszichológiai tartalommal fogom kiegészíteni.</b> Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban? Lássunk pár példát:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">- Egyszerű könyvértékelések továbbra is lesznek, de szeretnék majd a kötetek témájához kapcsolódóan egy-egy pszichológiai jelenséget vagy elméletet lényegre törően és izgalmasan bemutatni (tehát a könyvértékelésekhez tartoznak majd rövid ismeretterjesztők is). <span style="color: #89a769;"><b>Egy ilyen bejegyzés pár napon belül elérhető lesz az oldalon!!</b></span><br /></span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">- Szeretném minél több bejegyzéssel kiegészíteni a <i>Nagy pszichológia könyv- és filmajánló</i> című rovatot.<br /></span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">- Lesznek olyan bejegyzések, amelyek inkább a pszichológiára fognak vonatkozni (de természetesen ezeknek is lesz könyves vonatkozása).<br /></span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">- Ugyanakkor a régebbi típusú bejegyzések sem felejtődnek el: tematikus könyvajánlók, élménybeszámolók, szezonális lezárások stb. továbbra is lesznek.</span></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;">- <span style="font-family: georgia; text-align: justify;">Rendszeresség: most biztosan csóváljátok a fejeteket, hiszen ez volt az a tényező, ami a </span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;"> </span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">legjobban hiányzott az elmúlt egy-két évben a blog életéből. Bízok benne és természetesen </span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">dolgozni fogok azon, hogy az új lelkesedéssel és motivációval ezt a problémát orvosoljam.</span><span style="font-family: georgia;"> Szeretnék havonta minimum egy olyan bejegyzést megírni, ami nagyobb volumenű (ld. majd a következő bejegyzést), ezzel is motiválni magam arra, hogy a blogírás ismét a mindennapok részévé váljon, és hogy tartsak azért néha két tanulás között hosszabb-rövidebb pihenőket.</span></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">- A blog <i><a href="https://www.facebook.com/varazstintablog" target="_blank">facebook</a></i> és <i><a href="https://www.instagram.com/varazstinta.blog/" target="_blank">instagram</a></i> profiljának felpörgetése: eddig szinte csak a bejegyzéseket osztottam meg</span><span> </span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">a felületeken, de mostantól különlegesebb, nem posztokkal kapcsolatos tartalmakkal fogom bővíteni ezeket (pl. fotók, amelyek csak ott találhatóak meg, és nem a bejegyzéseken; pszichológiával kapcsolatos idézetek, képek, tartalmak stb).</span></blockquote><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Nagyon remélem, hogy a régebbi olvasók ugyanúgy követnek majd engem ezen az új úton, illetve sikerül elérnem a közeljövőben minél több olyan embert, akiket szintén érdekel ez az irány és természetesen a pszichológia világa!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span><span style="color: #89a769; font-family: La Belle Aurore; font-size: x-large;"><i>Csenge</i></span></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-13385285130847860792020-10-29T10:07:00.004+01:002021-06-28T13:30:50.075+02:00Betekintés az űrutazás titkaiba § Scott Kelly: Egy év az űrben<div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB8KAwhQBzIK6fk9BJrQHRVhkX4D7QWwuNoUGnFsKFh2mDnpfE6_Y0aX7bzLApsMZe2LW3s8dGMz4N-4QcO3L7shjaNbbfXf6ftvx2O8-L1ZNH4Rg4r29bu7xM8JqR7hXxzwkDLCMKE5oS/s700/20201028_154341_0000.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB8KAwhQBzIK6fk9BJrQHRVhkX4D7QWwuNoUGnFsKFh2mDnpfE6_Y0aX7bzLApsMZe2LW3s8dGMz4N-4QcO3L7shjaNbbfXf6ftvx2O8-L1ZNH4Rg4r29bu7xM8JqR7hXxzwkDLCMKE5oS/w640-h360/20201028_154341_0000.png" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i style="color: #666666; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;"></span></i></div><div style="text-align: justify;"><i style="color: #666666; font-family: georgia;"><span style="background-color: white;">Scott Kelly, miután közel egy évet, pontosan 340 napot töltött a világűrben, a Nemzetközi Űrállomáson, 2016. március 1-jén érkezett vissza a Földre. Könyvében veszélyes küldetését meséli el, megosztja velünk, miféle kihívásokkal kellett e hosszú idő alatt szembenéznie, milyen fizikai és lelki megpróbáltatásoknak volt kitéve. Személyes hangvételű történetének középpontjában elsősorban mégsem a nehézségek, hanem az életre szóló, rendkívüli élmények állnak, s az a lelkesedés és akaraterő, mellyel az ember a határait feszegetve az álmait igyekszik megvalósítani. Ez az erő, véli Kelly, jogosít fel bennünket a reményre, hogy mindent képesek vagyunk megtenni a nekünk otthont adó Föld természeti szépségeinek megőrzéséért. </span><span style="background-color: white;">Scott Kelly (1964) amerikai űrhajós, négyszer járt a világűrben. A Nemzetközi Űrállomás parancsnokaként legutóbbi, s egyben utolsó útjával minden korábbi rekordot megdöntve ő lett a leghosszabb ideig az űrben szolgálatot teljesítő, amerikai űrhajós. ↓↓</span></i></div><a name='more'></a><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az űrutazás számomra mindig is a világ egyik legnagyobb csodájának számított. Hogyan lehetséges az, hogy sikerült embereket feljuttatnunk a világűrbe épségben, egészségben, akik egy komplett állomást szereltek ott össze, és többek között egy olyan teleszkópot is megalkottak, amely segítségével több száz millió fényévnyire betekintést nyerhetünk az univerzum rejtélyeibe, csodáiba? Az előbbi felsorolás csak egy apró szelete volt az űrkutatás sikereinek, nem is gondolnánk, mennyi lehetetlennek tűnő feladatot sikerült teljesítenünk. És mennyi mindent fogunk tudni megvalósítani a közeljövőben (a <i>Marsra</i> történő utazásról nem is beszélve)... <b>Ez a kötet pont erről szólt számomra: a világ legbátrabb és legtehetségesebb asztronautái szembenéztek a lehetetlennel, életveszélyes problémákat oldottak meg hidegvérrel</b>, miközben <b>olyan kísérleteket végeztek magukon az űrben, amelyek nemcsak az űrutazás biztonságán javíthatnak, hanem a Földön felmerülő betegségekre, egészségügyi gondokra is választ adhatnak</b>. Ezért is szeretek ennyire ilyen témájú filmeket nézni, és könyveket olvasni, hiszen erőt sugároznak, és megerősítik az önbizalmam és kitartásom azzal, hogy bebizonyítják: nincs lehetetlen, csak tehetetlen, így nekem sem szabad kétségbe esnem, vagy panaszkodnom, ha egy nehezebb, elsőre teljesíthetetlen kihívással nézek szembe, hiszen szembesültem azzal, mire vagyunk képesek akkor, ha igazán fontos dolgok forognak kockán, mint például emberi életek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="background-color: white; text-align: start;"><div style="text-align: center;"><i style="color: #666666; font-family: georgia;"><span style="font-size: large;">„Eszembe jut egy mondás, amely a fáma szerint a haditengerészet kommandósaitól származik: A lassú hatékony. A hatékony gyors. A lassú gyors.”</span></i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="color: #666666; font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white;">Tegyük félre egy kicsit a személyes gondolataimat erről a témáról, és nézzük meg közelebbről az <i>Egy év az űrben</i> című vaskos könyvet. Az elvárásaim magasak voltak, éppen ezért picit tartottam attól, mi fog történni, ha belekezdek egy majdnem 500 oldalas kötetbe, amely nem fog tetszeni? Tudom, létezik olyan, hogy félbehagyás, de én a könyvmolyok azon csoportját erősítem, akik akkor is szeretnek végigolvasni egy kötetet, ha azt nem tartják túl izgalmasnak. Így kicsit halogattam az olvasását, de <b>életem egyik legjobb döntése volt, hogy elkezdtem, ugyanis egy kedvencet avattam. </b></span></div></span><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;">Nagyon meglepődtem, hogy milyen logikus felépítése volt a könyvnek. <i>Scott Kelly</i> életét megismerhetjük már egészen kisgyermekkorától: a szemünk előtt bontakozik ki életútja, választ kaphatunk arra, miért döntött az űrhajós-hivatás mellett, és milyen kihívásokkal kellett szembenéznie, míg sikerült elérnie ezt az életcélját. <b>Személyesebb történetek is helyet kaptak, amelyekre aztán végképp nem számítottam</b> (azt hittem, csak az űrbéli munkájáról lesz szó), ezek pedig megszeretteték velem az írót, és még <b>tágabb bepillantást engedtek az asztronauta-élet nehézségeibe, boldog pillanataiba</b>. A múlt felidézésével váltakozott a jelen, amely az űrben töltött küldetés napjait mutatta be. Ez a két szál szépen, lassan, szinte észrevétlenül összefonódik, és a visszautazás pillanatába torkollik. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia;"><div style="text-align: center;"><i><span style="font-size: large;">„A kozmosz vákuumának kitett tárgyak olyan szagot árasztanak, amilyet hegesztéskor érez az ember – ez az űr illata.”</span></i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="color: #666666; font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;">A másik fantasztikus dolog ebben a könyvben (amely egyesek számára lehet, hogy elkeserítő lesz) az, hogy <b>lerombolja azokat a mítoszokat, túlromantizált képzeteket, amelyek az űrhajós filmeknek köszönhetően élnek bennünk</b>. Én is imádok ilyen filmeket nézni, de beleestem abba a hibába, hogy abszolút készpénznek vettem a látottakat. Pedig ezeknek a jeleneteknek a fele (ha nem háromnegyede) hamisan, eltorzítva mutatja be a valóságot! Legyen szó az űrsétára való felkészülésről, magáról az űrsétáról, űrállomáson zajló életről... Ezek mind sokkal időigényesebb, veszélyesebb és jóval több koncentrációt igénylő folyamatok, mint ahogy a köztudatban élnek. De <b>ami a legjobban meglepett, az az, hogy mennyi baleset árán sikerül kiküszöbölnie a különböző nemzetiségű kutatócsoportoknak a hibákat.</b> A könyv rengeteg olyan esetet említett, amikor űrhajók robbantak fel (nem is olyan régen), vagy pedig olyan teherűrhajók estek szét, amelyek utánpótlást szállítottak a <i>Nemzetközi Űrállomásra </i>(<i>Scott Kelly</i> világűrben tartózkodása során ez két, egymást követő alkalommal is megtörtént!). Hihetetlen mennyi kockázattal és veszteséggel járnak ezek az utazások, expedíciók, annak ellenére, hogy egy seregnyi szakértő dolgozik több országgal is együttműködve éjjel-nappal a felmerülő problémák kijavításán, vagy azok megelőzésén. <b>És tudjátok mi szokott a leggyakoribb problémaforrásként felmerülni? A legapróbb dolgok, mint például egy tömítőgyűrű, vagy nem elég erősen rögzített csavar... </b>Számomra ez megdöbbentő volt, ugyanakkor végig a fejemben motoszkált az a gondolat, hogy <b>valójában az élet is ilyen. </b>Egyrészt sokszor<b> jelentéktelennek tűnő pillanatok határoznak meg minket, vagy sorsunk útját, </b>másrészt, ha szándékosan figyelmen kívül hagyjuk a nagyon halvány jelzéseket (legyen szó egészségügyi tünetekről, egy-egy elejtett szóról, vagy személyiségváltozásról), annak megváltoztathatatlan következményei is lehetnek. Szerintem nincs szükség külön részleteznem azt, mennyi mindent adott számomra ez a könyv, és mennyi gondolatébresztő impulzusban volt részem. <b>Szívesen ajánlom mindenkinek az <i>Egy év az űrben</i> című kötetet, felejthetetlen olvasmányélményben lesz részetek!</b></div><div style="text-align: center;"><br /></div></span><span style="color: #666666; font-family: georgia;"><div style="text-align: center;">A cselekmény: 95%</div></span><span style="color: #666666; font-family: georgia;"><div style="text-align: center;">A borító: 100%</div></span><span style="color: #666666; font-family: georgia;"><div style="text-align: center;">A szókincs: 100%</div></span><span style="color: #666666; font-family: georgia;"><div style="text-align: center;">A karakterek: -</div></span><span style="color: #666666; font-family: georgia;"><div style="text-align: center;"><b><u>Összesen: 98.33%</u></b></div></span></div><p></p>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-44706401202461828702020-09-10T17:21:00.002+02:002021-06-28T13:31:10.683+02:00Titkot legjobban a kagylóhéjak tudnak tartani § Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek<div style="text-align: justify;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4acC0ZImeIwQj5kGlKs0wLO1ZqEGgYte-h6L-T78Dhrdiz79wTliWoMQ_oemKKa02Abv5in1bovbfPtv24x_l_SMPAEFeFbYnlWqND1qT2s4AcU9gRHwRaOzCTw0X0ma4Fis8_ClXHrBV/s700/20200910_100805_0000.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4acC0ZImeIwQj5kGlKs0wLO1ZqEGgYte-h6L-T78Dhrdiz79wTliWoMQ_oemKKa02Abv5in1bovbfPtv24x_l_SMPAEFeFbYnlWqND1qT2s4AcU9gRHwRaOzCTw0X0ma4Fis8_ClXHrBV/w640-h360/20200910_100805_0000.png" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;"><i>Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel. Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt… Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik. A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből. ↓↓<span><a name='more'></a></span></i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;"><i><br /></i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;">Minden alkalommal, amikor egy sikerkönyvet lapozok fel, megszólal bennem a vészcsengő: biztos, hogy nekem való ez a kötet? Nem lesznek túl magasak az elvárásaim a rengeteg dicsérő szó és értékelés miatt? Ennél a regénynél sem volt másképp, ugyanez a szituáció játszódott le, és sajnálattal pötyögöm most ezeket a sorokat, de abszolút jogos és helytálló volt az előérzetem. <b>Számomra rengeteg minden nem stimmelt ezzel a könyvvel</b>, így ha esetleg a kedvencedről van szó, és nem szeretnél róla negatív kritikát olvasni, akkor ez a bejegyzés nem feltétlen neked szól. Ugyanakkor, <b>ha egy többségtől eltérő véleményt is meghallgatnál</b>, ami nem csak a pozitívumokat emeli ki, <b>akkor mindenképp görgesd végig a posztot!</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;">Hogy ne legyen nagyon szétszórt ez a poszt, vizsgáljuk meg elsőnek a cselekményt. Ahogy a fülszöveg is sejteti velünk, <i>Delia Owens</i> a történetét fejlődésregénynek szánta, egy krimi-szállal kiegészítve. A fejlődésregény stimmel, a krimi szó viszont itt abszolút megtévesztő és nem helytálló. Hogy miért? Mert bár a gyilkosság már a legelső oldalaktól jelen van, abszolút nem voltam türelmetlen (jó értelemben), nem éreztem azt a nyomasztó feszültséget, amelyet általában krimiknél szoktam. Sőt, <b>aki már találkozott ehhez hasonló történetekkel</b>, vagy ilyen témájú könyvekkel, <b>annak a megoldás a legelső fejezeteknél</b> (vagy már a fülszöveg ismertetése után) <b>kirajzolódik</b>. De ennél talán nagyobb probléma az, hogy a hangsúly a gyilkosságról a történet vége felé fokozatosan lekopik, az utolsó 2-3 oldalon kapjuk meg a választ, viszont azt nem tartom eléggé indokoltnak. <b>Kicsit olyan érzésem volt, mikor <i>Kosztolányitól</i> az <i>Édes Annát</i> olvastam</b>: kapizsgálom, hogy az a bizonyos szereplő miért hajtott végre gyilkosságot, viszont a bemutatott tények és a karakter gondolatai alapján ezt mégsem találtam száz százalékban alátámasztottnak. <i>Ahol a folyami rákok énekelnek</i> című könyv esetében is ez történt, ugyanis az indok szerintem gyenge volt, nem volt számomra elég erős a tett végrehajtásához.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #666666; font-family: georgia; font-size: large;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31); text-align: start;"><i>„Miért a sérülteknek, a még mindig vérzőknek kell magukra vállalni a megbocsátás terhét?”</i></span></span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;">Ahogy a fülszöveg harmadik sorában is olvashatjuk, a könyv nagy részét a szerelmi szál tölti ki. Már ennél a mondatnál észbe kellett volna kapnom, sajnos a romantikus történetek azok, amelyeket csak kis dózisokban, reális keretek közt bírok elviselni, de egyébként szándékosan kerülöm őket. Persze a regényt nem hibáztathatom ezért (hiszen a rövid leírás is ezt ígéri), de azt már nem találtam helyénvalónak, ahogy ez az egész ki volt fejtve. Az írónő a nehezen kialakuló kötődés problémáját szerette volna bemutatni, de ezt annyi más, nem agyonrágott módon meg lehetett volna tenni! Például testvér-testvér, vagy anya-gyerek kapcsolaton keresztül, amelyek bár előkerültek a cselekményben, nagyon egyszerűen elsiklott felettük <i>Delia Owens</i>, és folyamatosan romantikus jelenetekkel és gondolatokkal bombázta az olvasókat. <b>A szerelmi szál egyébként semmi újdonságot nem tartogatott</b>, ismétlem önmagam: aki már olvasott ehhez hasonló köteteket, az egyből kitalálja a végkifejletet ezen a téren is. <b>Ráadásul így olyan érzésem volt, mintha egy young adult könyvet tartanék a kezemben, ami viszont sehogy sem passzolt a komolyabb részekhez</b>, mint a családon belüli erőszak, vagy a rasszizmus.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;">Sajnos számomra nem csak a krimi részt, vagy a kapcsolatokat, de <b>az egész történetet a kiszámíthatóság jellemezte</b>. Annyira egyértelműek voltak a végkifejletek, hogy néha kifejezetten untam az olvasást, és a végén sem lepődtem meg, csak nyugodtan konstatáltam, hogy minden úgy ért véget, ahogyan az előre látható volt.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31); text-align: start;"><span style="color: #666666; font-family: georgia; font-size: large;"><i>„Menj jó messzire, amilyen messze csak tudsz, és még azon is túl, oda, ahol a folyami rákok énekelnek.”</i></span></span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;">Az utolsó észrevételeim egyike az írói stílusra vonatkozik. Nem vártam el az írónőtől, hogy szépirodalmi stílusban írjon, hiszen <i>Delia Owens</i> főállású biológus, és ezzel a regényével debütált a nagyközönségnek. Viszont egy olyan regénytől, amelyik már több, mint 2 milló példányszámban elkelt, és neves sikerlisták első helyét vezette, elvárnám, hogy ezen a téren is benyomást gyakoroljon rám, természetesen jó értelemben. <b>A párbeszédek néhol végtelen egyszerűre sikeredtek</b>, mintha tankönyvi példákat olvasnék fel. Ehhez kapcsolódnak még <b>a versbetétek</b> is, <b>amelyeket teljesen feleslegesnek és csöpögősnek éreztem</b> a cselekmény szempontjából. De ami jobban zavart, az a szöveghez való illesztésük volt, mindegyik a következő mondatok egyikével kapcsolódott a történethez: „[...] egy Amanda Hamilton-vers jutott az eszébe”, „[...] egy Amanda Hamilton-vers sorait suttogta magában”, „Amanda Hamilton verse jól megfogalmazta ezt” stb. Ha ezen a kis szépséghibán túllépünk, és már kezdünk lemondani arról, hogy megtaláljuk ezeknek az értelmét a cselekmény lefolyásának szempontjából, akkor kapaszkodjunk meg, mert az írónő ezzel kapcsolatban is beiktatott egy „fordulatot”, amelyre szintén csak a legutolsó oldalakon derül fény.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;">Ezután a bejegyzés után biztos sokatokban felmerülhet, hogy azt kívánom, bárcsak el sem olvastam volna ezt a kötetet... De ez egyáltalán nem így van. <b>A nyár utolsó, fülledt napjaihoz tökéletesen illett egy lápon, mocsáron játszódó olvasmány</b>, arról nem is beszélve, hogy olvasás nélkül sokáig nem hagyott volna nyugodni az a kérdés, hogy vajon mi a titka ennek a könyvnek, hogy ilyen nagy rajongótábora lett? Sajnos ezt a titkot azóta sem találtam meg, de ez nem jelenti azt, hogy másnak ne lennének teljesen ellentétes érzelmei és nézetei, mint nekem, ezért ha Ti is kíváncsiak vagytok az <i>Ahol a folyami rákok énekelnek</i> című könyvre, olvassátok el, és ne hagyjátok, hogy bármilyen vélemény is befolyásoljon Titeket.</span></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;">A borító: 100%</span></div></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;">A cselekmény: 70%</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;">A karakterek: 80%</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;">A szókincs: 70%</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #666666; font-family: georgia;"><u><b>Összesen: 80%</b></u></span></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-43532583259629401262020-07-24T00:00:00.005+02:002021-06-28T13:31:30.318+02:00Ötödik blogszületésnapi nyereményjáték | 2020<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieXE47ZLrRo-cPrIu-dc46O4hBl2sK1xpnb_EzQzoeYFEU6NHFCnZg438wTjuM6JII8oBWhe2blAtebFtkTtTcTBJaQTlaFBtD5QU0UmAKimxmFeMjvE-d0viPwJzA6jUEVsjT_he2X95i/s700/20200723_144840_0000.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieXE47ZLrRo-cPrIu-dc46O4hBl2sK1xpnb_EzQzoeYFEU6NHFCnZg438wTjuM6JII8oBWhe2blAtebFtkTtTcTBJaQTlaFBtD5QU0UmAKimxmFeMjvE-d0viPwJzA6jUEVsjT_he2X95i/w640-h360/20200723_144840_0000.png" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Amikor a legelső könyvértékeléseim sorait kezdtem el írni, el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen messzire jutok a <i>Varázstinta</i> bloggal, és ennyi mindent köszönhetek majd az oldalamnak. Rengeteg kaland történt velem az elmúlt öt évben, rengeteg embert (blogger társat, írókat, olvasókat) megismerhettem, és úgy érzem, hogy többek között az íráskészségem, önbizalmam is sokat javult, hála ennek a hobbinak, ami szépen lassan átalakult az egyik szenvedélyemmé. Ezzel a bejegyzéssel és nyereményjátékkal szeretnék köszönetet mondani a támogatásotokért, pozitív és építő jellegű véleményekért, amelyek hatalmas segítséget nyújtottak nekem az évek során!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Mivel számomra ez egy különleges és nagy szám, <b>egy olyan csomaggal szerettelek volna meglepni Titeket, amely kicsit eltér a megszokott könyv és könyvjelző párostól, illetve kiegészíti azt</b>. Úgy gondoltam, hogy készítek, kihímzek egy vászontáskát, amely mérete miatt tökéletes társ lehet egy antikváriumos, könyvesboltos, vagy éppen könyvtáros túránál. Egy <i>Lord Byron</i> idézetet választottam mintának, amelyet igazán közel éreztem magamhoz, és valamennyire illeszkedik a blog nevéhez, hangulatához, kinézetéhez is. <b>A táska mellett egy <i>Szabó Magda</i> kötetet nyerhettek meg</b>, amelyre szintén nem véletlen esett a választásom, hiszen aki rendszeresen olvassa az írásaimat, az biztosan tudja, hogy ebben az évben teljesen belemerültem az írónő munkásságába, több könyvet is sorra kerítettem tőle az elmúlt hónapokban. És végül a <i>Csigaházat</i> <b>két könyves, blogos könyvjelzővel, és egy <i>Magink</i>-es kitűzővel egészítettem ki</b>, amelyek elengedhetetlen kellékei az igazi, varázstinta blogos nyereményjátéknak. ↓↓<span><a name='more'></a></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A játékban bejegyzés legalján tudtok részt venni, de előtte szeretnék pár statisztikai adatot megemlíteni az elmúlt egy évből, ezzel zárnám le, illetve nyitnám meg az oldal következő időszakát:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><u><br /></u></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><u>Legolvasottabb bejegyzések (tavalyi blogszülinaptól számítva):</u></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">1. <a href="http://varazstinta.blogspot.com/2019/09/legyel-te-is-hangoskonyvek-felolvasoja.html" target="_blank">Legyél Te is hangoskönyvek felolvasója | Interjú az ötletgazdával</a> (<b>784 megtekintés</b>)</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">2. </span><span style="text-align: left;"><font face="georgia"><a href="http://varazstinta.blogspot.com/2019/09/egy-disztopia-az-elszigetelodesrol.html" target="_blank">Egy disztópia az elszigetelődésről § Sigrídur Hagalín Björnsdóttir: A sziget</a> (<b>672 megtekintés</b>)</font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><font face="georgia">3. </font></span><span style="text-align: left;"><font face="georgia"><a href="http://varazstinta.blogspot.com/2019/08/ezeket-konyveket-tennem-kotelezo.html" target="_blank">Ezeket a könyveket tenném kötelező olvasmányokká | Back to School 2019</a> (<b>661 megtekintés</b>)</font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><font face="georgia"><br /></font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><font face="georgia">Összes oldalmegtekintés: <b>147.765</b></font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><font face="georgia">A blognak jelenleg <b>1619</b> követője van facebookon és <b>497</b> követője instagramon.</font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><font face="georgia">Rendszeres olvasók száma az oldalon: <b>331</b></font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><font face="georgia"><b><br /></b></font></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJQxFtI7-IRtnd9-FkkYMBMW9RVgg1XeFa_pJYaoo6Jm220ahmy4kaSMAk8TuqbRNSKbGplM7Jw1FzgGvYExCRbYGy6PZ-RSmtemcPPgKVL9Wt62EPaAsYX44VxY6t_Brsj0-27MVrZMJq/s700/Untitled+design+%25281%2529.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJQxFtI7-IRtnd9-FkkYMBMW9RVgg1XeFa_pJYaoo6Jm220ahmy4kaSMAk8TuqbRNSKbGplM7Jw1FzgGvYExCRbYGy6PZ-RSmtemcPPgKVL9Wt62EPaAsYX44VxY6t_Brsj0-27MVrZMJq/w400-h225/Untitled+design+%25281%2529.png" width="400" /></a></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><font face="georgia"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><u>A részvétel feltételei, nyereményjáték menete:</u></font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><font face="georgia">✽ A játék <b>július 24-én kezdődik és július 31-én ér véget.</b></font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><font face="georgia">✽ A részvétel a Rafflecopter dobozon keresztül történik, amelyet a bejegyzés legalján találtok meg.</font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><font face="georgia">✽ Az <b>eredményt augusztus 1-én teszem közzé</b>, amelyet a Rafflecopter dobozban, ebben a bejegyzésben láthattok majd.</font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><font face="georgia">✽ A nyereményjátékban csak az vehet részt, aki magyarországi címre kéri majd a postázást.</font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><font face="georgia"><br /></font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><font face="georgia"><i>Sok szerencsét kívánok minden résztvevőnek! Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok az elmúlt öt évben, kíváncsian és izgatottan várom, milyen kalandokat tartogat az eljövendő időszak!</i></font></span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><a href="http://www.rafflecopter.com/rafl/display/d0e2e42e17/?" target="_blank"><font face="georgia"><b><i>Rafflecopter doboz</i></b></font></a><br /></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-87362358658543887492020-07-14T19:35:00.001+02:002021-06-28T13:31:46.206+02:00Az Éhezők viadala előzménykötete § Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája<p style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"></p><div style="text-align: justify;"><font face="georgia"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSO5XpPpFStzkrYbwkd7EsVjCXtNLHcKe3wQ8PK9b-ZdzDc5hhE5zujDIvTK49M0uhJ827sP8i2ujUaWjW1nNdFQ36qV58nUeMxiEta6AtNii0sJZ0sLUvkCWv2KFzKlf-HwNObisLPPZ7/s700/20200714_155025_0000.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSO5XpPpFStzkrYbwkd7EsVjCXtNLHcKe3wQ8PK9b-ZdzDc5hhE5zujDIvTK49M0uhJ827sP8i2ujUaWjW1nNdFQ36qV58nUeMxiEta6AtNii0sJZ0sLUvkCWv2KFzKlf-HwNObisLPPZ7/w640-h360/20200714_155025_0000.png" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></font></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia"><span style="font-style: italic;">A becsvágy hajtja. </span><span style="font-style: italic;">A küzdelem élteti. </span><span style="font-style: italic;">De a hatalomnak megvan az ára. </span><span style="font-style: italic;">Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából. </span><i>Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül. </i>↓↓<span><a name='more'></a></span></font></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia"><br /></font></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia">Ahogy más rajongók, én is izgatottan vártam az előzménykötet megjelenését. Szerintem az írónőre nagy súly és felelősség nehezedhetett, hiszen a trilógia világsiker lett (ahogyan annak a filmadaptációi is), utólag, évekkel később pedig nehéz lehetett egy újabb résszel kibővíteni a sorozatot, amelynek a kötetek színvonalához, hangulatához, de legfőképp cselekményéhez kell illeszkednie. Úgy gondolom, hogy ezt mind sikerült <i>Suzanne Collins</i>-nak teljesítenie, de <b>az <i>Énekesmadarak és kígyók balladája </i>tagadhatatlanul különbözött egy-két lényegesebb dologban a trilógiához képest</b>, amelyet a bejegyzés során bővebben is ki fogok fejteni.</font></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia">Egy újabb viadal, újabb vérengzés, de ezúttal <i>Coriolanus</i> (a későbbi <i>Snow elnök</i>) karakterével a középpontban. A cselekmény számomra lassabban indult be, valahogy arra számítottam, hogy itt is a viadal lefolyásán lesz a hangsúly. Tévedtem, ugyanis ennél a kötetnél sokkal inkább a viadal körülményei, a háború utáni épphogy talpra állt kapitóliumi élet, és a szereplők jellemábrázolása volt lényegesebb. Így <b>nem érdemes egy pörgős, harcokkal teli jelenetekre számítani; ugyanakkor a cselekményt a váratlan és kiszámíthatatlan fordulatok lendítik a végkifejlet felé</b> (aminek az írónő már mestere lett). Éppen ezért a történet nem volt száraz, ráadásul <b>a lassú kibontakozásnak köszönhetően lehetőségünk van megfigyelni <i>Coriolanus</i> jellemének átformálódását, alakulását</b>. Tehát ez egy alapozó / bevezető kötetként szolgált, ami nagyszerűen előkészíti és többlettudással egészíti ki a jövő (a trilógia) történéseit. De számomra nem a cselekmény miatt volt megnyerő a regény, hanem <i>Coriolanus Snow</i> karaktere miatt.</font></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia"><br /></font></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: start;"><font face="georgia" size="5"><i>„Nyugodtan hibáztasd a körülményeket, a környezetedet, de a te döntéseidet te hoztad meg, senki más.”</i></font></span></div><div style="text-align: justify;"><span face="arial, helvetica, sans-serif" style="font-size: 14px; text-align: start;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia">Sok értékelés született már erről a könyvről, és rengetegen írták azt, hogy nagyszerűen bemutatja <i>Suzanne Collins</i> azt, hogyan válik a jó ember gonosszá, antihőssé. Nos, lehet, hogy a következő okfejtésemmel sokan nem fognak egyet érteni, de szerintem ez az állítás ebben az esetben nem helytálló. Ahogy már említettem, az írónő nagyon részletesen bemutatta a fiú alakját: gondolatait (még a legjelentéktelenebb és legapróbb dolgokat is) megismerhettük, a jelleme is nagyon pontosan rajzolódott ki a szemünk előtt. És aki már a regény kezdetétől figyelte ezeket, az láthatta, hogy alapvetően <b><i>Coriolanusban</i> mindig is ott bujkált nagyratörés, hatalomvágy hajlama </b>(amely még a jelentéktelen, hétköznapi döntésekben is befolyásoló erőnek számított), és rengeteg szituációban csak a saját érdekeit vette figyelembe, még akkor is, ha másoknak ezzel kifejezetten ártott. Nem azt állítom, hogy velejéig gonosz volt, hiszen többször is bizonyította az előbb felsoroltak ellenkezőjét; ráadásul egy emberben nem csak rossz, hanem jó tulajdonságok is lapulnak. Inkább <b>azt szeretném megcáfolni, hogy a környezete, illetve a körülmények változtatták meg őt</b>. Véleményem szerint nem a körülményeink, más emberek, intézmények befolyásolnak minket: a minket érő események lehetnek egyszerre jók és rosszak is, attól függően, hogy azokra hogyan reagálunk, hogyan kódoljuk azokat le önmagunkban, és mit adunk vissza válaszként. Ezeket mind saját magunk alakíthatjuk, tehát az események a saját lényünkön, gondolkodásunkon keresztül nyernek színezetet, így <b>nem jelenthetjük ki teljes egészében azt, hogy egy tragikus történés hatására alakul ki az antihős</b>. Ha így lenne, akkor minden bánatot, árulást, vagy tragédiát megtapasztaló ember rossz lenne, bántana másokat, ami egy roppant hamis állítás. Én úgy éreztem, hogy a könyv is erre van kihegyezve, hiszen <i>Coriolanus</i> minden egyes negatív, vagy káros tette után egyből elkezdte az „öntisztogatást”, vagyis a döntésének következményeit, a felelősséget a környezetére ragasztani, így a lelkiismerete egyre érzéketlenebb lett. Tehát a jövendőbeli elnökben mindig is ott volt a nagyratörés vágya, és mivel gyenge volt a jelleme, az akarata, engedte, hogy a környezete azt megerősítse, nem állt ellen a negatív befolyásnak. Ezért volt számomra különleges ez a könyv, hiszen <i>Suzanne Collins</i> nem feketén-fehéren ábrázolta a karaktereket, nem voltak jók és rosszak; <b>a különböző tulajdonságok mindenkiben vegyesen fordultak elő, és ez tette élethűvé a kötetet, hozzánk hasonlóvá a szereplőket.</b></font></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia"><br /></font></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: start;"><font face="georgia" size="5"><i>„Mindennek jelentősége van, vagy semminek sincs, a világnézeted függvényében.”</i></font></span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia">Nagyon örültem annak, hogy <b>rengeteg párhuzamot találtam az előzménykötet és a trilógia között</b>. Szerintem fantasztikus fogás volt <i>Suzanne Collinstól</i>, hogy még <i>Coriolanus</i> és <i>Katniss</i> alakja, helyzete között is fennállt némi kapcsolat, viszont ez sokszor ellentétes volt; sok olyan szituáció volt a regényben, ami megindokolja, miért viseltetik <i>Snow elnök</i> ekkora ellenszenvvel a későbbiekben <i>Katniss</i> iránt. De talán, <b>ami a legjobban tetszett, az a múlt (tehát ennek a könyvnek a cselekménye) és a jövő (trilógia történései) összefonódása volt</b>: ami a múltban történt, annak később hatalmas jelentősége lesz, sőt, ami / aki egyszer elbukott, az fog visszaütni, csak más formában.</font></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia">Bevallom, egészen a könyv feléig nem tetszett annyira az <i>Énekesmadarak és kígyók balladája</i>. Nem láttam bizonyos történéseknek az értelmét, vontatottnak találtam a narrációt, nem éreztem azt a sodró lendületet, amit a sorozatnál. Viszont előre haladva egyre több párhuzamot fedeztem fel, és egyre jobban beleástam magam <i>Coriolanus</i> alakjának megfigyelésébe. Miután befejeztem az utolsó oldalakat is, rengeteg gondolatom támadt, csak úgy zakatoltak a fejemben a fogaskerekek... <b>Szerintem ez a jó könyv egyik ismérve: olvasás után sem ereszt a történet.</b></font></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><font face="georgia">A cselekmény: 80%</font></div><div style="text-align: center;"><font face="georgia">A szókincs: 90%</font></div><div style="text-align: center;"><font face="georgia">A karakterek: 95%</font></div><div style="text-align: center;"><font face="georgia">A borító: 98%</font></div><div style="text-align: center;"><font face="georgia"><b><u>Összesen: 90.75%</u></b></font></div><p></p>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-83886826281768632842020-07-08T09:38:00.001+02:002021-06-28T13:32:04.743+02:00Olvasós bakancslista az idei nyárra | 2020<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5CtSygeuakYWaOelgqVDHTTyBjmDLYEiadPC0rH14SJ0YZ0kYWEnHn77Kdp-aHCue0ln08ejvGJcCKZIH14cGJaYLU-9g3BRzvmSYt_2N76i0J0hinTVznFxUZbJ-5hqJCOwIgeXji9hr/s700/20200707_165709_0000.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5CtSygeuakYWaOelgqVDHTTyBjmDLYEiadPC0rH14SJ0YZ0kYWEnHn77Kdp-aHCue0ln08ejvGJcCKZIH14cGJaYLU-9g3BRzvmSYt_2N76i0J0hinTVznFxUZbJ-5hqJCOwIgeXji9hr/w640-h360/20200707_165709_0000.png" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Nem is tudjátok elképzelni, mennyit gondolkodtam az idei tanévben arról, milyen köteteket kellene nyáron sorra kerítenem... Hihetetlenül vártam, hogy végre a tankönyveken és tanuláson kívül legyen időm és energiám igazi regényeket olvasni, olyan könyveket kézbe venni, amelyeket én választok ki. Ez a bejegyzés egyrészt segítség a számomra, hiszen rengeteg olvasmányötlet van a fejemben, amelyet ebben az elkövetkezendő két és fél hónapban szeretnék sorra keríteni, de mivel ismerem magamat, ezért tudom, ha ezeket nem írom le, akkor biztosan megfeledkezem valamelyikről. Ugyanakkor ez a poszt nektek is hasznos lehet esetleg egy olyan alkalomra, amikor tanácstalanok vagytok, hogy milyen kötetet vegyetek következőnek kézbe. Nem is szaporítanám tovább a szót, lássuk azokat a könyveket, amelyeket 2020 nyarán szeretnék sorra keríteni. ↓↓<span><a name='more'></a></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"> <b> 1. Philip Pullman: A Titkos Birodalom (A Por könyve 2.)</b><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Az idei év egyik legjobban várt könyvmegjelenése... Egy olyan fantasy sorozat létezik számomra, amelyért hihetetlenül rajongok, ez pedig nem más, mint a sokak számára filmadaptációban és sorozatfeldolgozásban is ismert <i>Úr Sötét Anyagai trilógia</i>. A <i>Titkos Birodalom</i> a trilógia után játszódik jó pár évvel, de amiért különösképpen felkeltette az érdeklődésemet, az nem más, mint a cselekmény egy lényeges eleme, vagyis a daimónok közelebbről megismerése. Biztos vagyok abban, hogy ezt a regényt még nyáron sorra fogom keríteni, hiszen nagyon kíváncsi vagyok a történetre, és a hosszúsága miatt évközben nem tudnék annyira belemerülni, mint a mostani időszakban.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span> <b>2. Maja Lunde: Kékség</b><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><i>A méhek története</i> után nem volt kérdés, hogy folytatom <i>Maja Lunde</i> könyveinek olvasását. Ebben a kötetben az ívóvíz problémájára helyeződik a hangsúly, kíváncsian várom, hogy lesznek-e közös elemei <i>A méhek történetével</i>. A fülszöveg abszolút megnyert magának, biztos, hogy ezt is el fogom olvasni a nyári hónapokban.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span><span><br /></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span><span><span> </span><b>3. Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája</b></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span>Nem is kérdés, hogy hatalmas <i>Éhezők viadala</i> rajongóként sorra kerítem-e ezt az előzménykötetet... Az olvasás éppen folyamatban van, így csak annyit árulok még el, hogy meglepett ez a kötet minden szempontból, nem ilyenre számítottam. Bővebben egy bejegyzés formájában szeretnék majd róla írni, de a lényeg az, hogy ez is rajta van az olvasós listámon, és úgy tűnik, hamarosan már ki is húzhatom.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span><span><br /></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span><span><span> </span><b>4. Pszichológiai olvasmányok - Ryan Holiday: Az ego az ellenség; Anthony R. <span> </span><span> </span><span> </span>Pratkanis és<span> </span>Elliot Aronson: A rábeszélőgép</b></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span><span>A következő félévemre hangolódva a pszichológia szakon biztosan ezt a két vékonyabb kötetet fogom elolvasni. Mindkettő nagyon érdekes témát dolgoz fel: a személyiség (azon belül is az ego), illetve szociálpszichológiai jelenségek bemutatása (vásárlási szokások, marketing, manipuláció stb.). Valószínűleg szeptember első napjaiban fog ezekre sor kerülni, hiszen a lista még hosszú, ahogy az előbb felsorolt regények oldalszáma is...</span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span><span><br /></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span><span> </span><b><strike>5. Jodi Picoult: Második látásra</strike> ✓</b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span>Az első kötetet a listáról időközben sikerült kipipálnom, a róla készült bejegyzést <i><a href="http://varazstinta.blogspot.com/2020/07/az-eugenika-termeszetfeletti-kontosbe.html" target="_blank">ide kattinta </a></i>elérhetitek.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span><b><span> </span>6. Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!</b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Az egyik kedvenc könyvem, amelynél tökéletesebbet nem is találhatnánk egy forró, nyári délutánra, vagy hűvösebb estékre. Ha idén belefér majd a sorba, akkor most olvasnám el már harmadszorra... Meglátjuk, hogy sikerül-e beillesztenem a nyári időszakba, mindenesetre igyekszem, hogy így legyen, mert ez egy fantasztikus történet, ami mindig tartogat számomra újabb és újabb lényeges tanítást, mondanivalót. A róla készült bejegyzést <i><a href="http://varazstinta.blogspot.com/2017/06/alabama-legtanulsagosabb-tortenete.html" target="_blank">itt tudjátok elolvasni</a></i>.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ez lenne az idei olvasós bakancslistám. Sokaknak ez kifejezetten kevés, másoknak talán rengeteg, mindenesetre nagyon várom, hogy belemerülhessek a könyvek világába... <b>Ti írtatok magatoknak nyárra egy listát? Mely köteteket szeretnétek a következő hónapokban sorra keríteni?</b></span></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-10452585589769139032020-07-03T13:58:00.002+02:002021-06-28T13:32:28.758+02:00Az eugenika természetfeletti köntösbe csomagolva § Jodi Picoult: Második látásra<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjByXpSeVnvveB_o7AStsTiuddiv5zZL4mfH1PPiqIYPsGUe3LfIvt0mvAUmkGYYj7hevH8WjHPJ9ftFLccrDwzUeIdNb_jZ6blniUbYtz4SZryqbYTxrPJFLmJpo2sIX5z2YSqynt91F6G/s700/20200703_141143_0000.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjByXpSeVnvveB_o7AStsTiuddiv5zZL4mfH1PPiqIYPsGUe3LfIvt0mvAUmkGYYj7hevH8WjHPJ9ftFLccrDwzUeIdNb_jZ6blniUbYtz4SZryqbYTxrPJFLmJpo2sIX5z2YSqynt91F6G/w640-h360/20200703_141143_0000.png" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: georgia; font-style: italic;">Vermont államban egy kisváros élete teljesen felbolydul, amikor az egyik lakó eladja a telkét, hogy egy modern üzletközpontot építhessenek rá. A helyi abenaki indiántörzs tiltakozik, hiszen hitük szerint a föld a törzs ősi temetkezési helye. Amikor sokasodnak a természetfeletti jelenségek a környéken, a befektető, hogy lenyugtassa a kedélyeket, egy szellemvadászt bíz meg, hogy kiderüljön: kísértetek márpedig nincsenek. A megbízott szellemvadász, Ross, kísértetek helyett egy gyilkossági nyomozásban találja magát, miközben ő maga is legszívesebben megszabadulna az életétől. Nyolc éve ugyanis menyasszonyát, Aimee-t halálos autóbaleset érte – a férfi azóta próbálja eldobni magától az életet, de furcsa módon egyik próbálkozása sem jár sikerrel. Egyetlen reménye, hogy egy nap még viszontláthatja élete szerelmét. A kisvárosban megismeri a titokzatos Lia Beaumont-t, akinek Rosshoz hasonlóan minden vágya átjutni azon a láthatatlan határon, amely elválasztja az élők és a holtak világát. </span><span style="background-color: white; font-family: georgia; font-style: italic;">Végleg elszakítja-e a halál azokat, akik összetartoznak? </span><span style="background-color: white; font-family: georgia;"><i>Picoult eddigi talán legsejtelmesebb regénye a szellemvilág témája mellett olyan kérdéseket is feszeget, mint az a kevéssé ismert eugenetikai projekt, amelynek során az 1920-as és 1930-as években Vermontban több száz kényszersterilizálást hajtottak végre. </i>↓↓<span><a name='more'></a></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: georgia;"><i>Jodi Picoult</i> magyarul megjelent újdonságait mindig szívesen veszem kézbe, mert tudom, hogy izgalmas történetet fogok kapni, és egy nehezebb, talán nem olyan sokat vitatott témát ismerek meg jobban, mindezeket pedig különböző élethelyzetű és sorsú szereplők mutatják be az olvasónak. Az előbb említett „recept” a mostani kötetre is érvényes, a felsorolt összetevők mindegyikét tartalmazta ez a könyv, ugyanakkor egy kicsit más volt, mint az eddigi olvasmányélményeim az írónőtől. A bejegyzés során erre mindeképp szeretnék kitérni, de most lássuk sorjában a gondolataimat, tapasztalataimat a <i>Második látásra</i> című regényről.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: georgia;">Az egyik nagy erőssége ennek a történetnek a szereplői voltak. Sajnos az írónő nem minden kötetében tudott pártatlan maradni a központi témában, de most úgy éreztem, hogy az „erőviszonyok” (amelyeket a karakterek képviselnek), megfelelően ki voltak egyenlítve. Egy sok szereplős kötetről van szó, így az első pár oldal sokaknak, ahogy nekem is, kicsit nehézkesen haladt, néha el lehetett veszni a karakterek kavalkádjában. Viszont a történetben előrehaladva a kép folyamatosan kitisztult, a kirakósdarabok a helyükre kerültek. Ahogyan pedig már említettem, a sok szereplőn keresztül rengeteg nézőpontot be lehetett mutatni, így az eugenika és a természetfeletti erők témáját több szempontból is megismerhettük, amely kifejezetten hasznos megosztó kérdéseknél. De nem csak ebből a szempontból hasznos ez az összetevője a könyvnek: <b>a szereplők egytől-egyig színesek, különbözőek, de ami a legfontosabb, hogy egymás komplementerei voltak</b>: találkozhatunk hitetlennel, hinni akaróval, olyannal, aki a mulandóságot már megtapasztalta, túlvilágra érzékeny személlyel, realistával... És hogyan viszonyultam ezekhez a karakterekhez olvasás során? Az érzelmeim feléjük dinamikusan változott... Rég olvastam már olyan történetet, amely során ennyire átértékelődött volna a viszonyom a szereplők felé, szinte fejezetről fejezetre máshogy álltam hozzájuk. Ez talán annak is köszönhető, hogy a történet is lassabban, fokozatosan bontakozik ki a szemünk előtt, egy-egy apró részlet képes volt megváltoztatni az összképet.</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white;"><span style="text-align: start;"><font face="georgia" size="5"><i>„(…) a világ olyan hely, ahol a különlegest és a hétköznapit csak egy halvány vonal választja el egymástól (…)”</i></font></span></span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia">Olvasás közben végig olyan érzésem volt, mintha <i>Alice Hoffman: Átkozott boszorkák</i> című könyvébe, vagy <i>Sarah Addison Allen</i> írónő regényeinek világába csöppentem volna. <b>A mágia és a természetfeletti erők erős részét képezik ennek a kötetnek</b>, a történésekre is erőteljes hatást gyakorolnak. Nem sokszor találkozni olyan <i>Jodi Picoult</i> regénnyel, ahol ez megfigyelhető lenne. Bár a <i>Csodalány</i>, és az <i>Ítélet</i> erősen hajaz erre az atmoszférára, még ott sem kapnak ilyen nagy szerepet a természetfeletti elemek. Így aki kézbe veszi a <i>Második látársa</i> című könyvet, annak nyitottnak kell lennie a természetfeletti jelenségekre, úgy gondolom, hogy csak ennek elfogadásával lesz igazán élvezhető és átélhető a történet.</font></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia"><i>Jodi Picoult</i> könyveiben azt szeretem az egyik legjobban, hogy gyorsan és lendületesen lehet haladni velük. Mestere az információk megfelelő mértékű adagolásának, <b>nem áraszt el minket már az első oldalakon fontos mozzanatokkal, hanem azok a lassan bontakoznak ki, és mézesmadzagként húzza el az orrunk előtt az izgalmas, fordulatot hozó történéseket.</b> Annak ellenére, hogy inkább a nyugalmas tempójú olvasók táborát erősítem, amikor leültem ezt a kötetet olvasni, nem bírtam letenni, aznapra egyértelmű volt az egész délutános programom. Ezért aki olyan kötetet keres a forró, nyári időszakra, ami sodró lendületű és izgalmas, annak ez tökéletes választás lehet.</font></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia">A <i>Második látásra</i> regénynek <b>szintén erőssége az időkezelés</b>. A múlt és jelen eseményei felváltva kerültek bemutatásra, amelyek kiegészítették egymást, hiszen csak akkor érthettem meg bizonyos mozzanatokat a jelenben, ha ismertem azoknak a hátterét, illetve a szereplők tettei mögött meghúzódó szándékokat, és az eseményeket előidéző változásokat. Az különösen tetszett, hogy bár egy-két fordulatot hamarabb megtudtunk a szereplőknél az időkezelésnek köszönhetően, <b>rengeteg apró részletre csak akkor derült fény, amikor a karakterek számára is, így nem éreztem laposnak, vagy vontatottnak a könyvet</b>, hiszen nem voltam minden „kirakósdarab” birtokában.</font></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia"><br /></font></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; text-align: start;"><font face="georgia" size="5"><i>„(…) nem lehet úgy leélni az életet, hogy ne hagynánk nyomot valaki másban.”</i></font></span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia">És mi volt az a téma, az egyik elengedhetetlen „összetevő”, amely köré a regény íródott? Nos, ennél a pontnál is rendhagyó ez a kötet, hiszen nem egy, hanem <b>két fontos és megosztó kérdés is nagy szerepet kapott</b>: az eugenika helyessége, és a természetfeletti lények, elemek létezése. Az eugenika és a transzcendencia szinte versenyzett egymással a reflektorfényért, és bevallom, <b>ezt néha zavarónak tartottam</b>, mert bár a kettő összefonódott a könyvben egymással, a kapcsolatot közöttük nem éreztem elég erősnek, vagy néha megfelelően indokoltnak. Tisztában vagyok azzal, hogy az egyik téma elhagyásával, vagy háttérbe szorításával nem lenne ugyanolyan erős hatású a történet, de szerintem <i>Jodi Picoultnak</i> a zsúfolt történetszál elkerülésének érdekében néha alkalmaznia kellett volna az előbb említett megoldásokat.</font></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia">Ugyanakkor szeretnék egy ellentétes példát is megemlíteni: az indiánoknak hangsúlyos szerepe van a cselekményben, de nagyon csekélynek éreztem az életmódjukról, hitükről, vagy világfelfogásukról való részeket. Az írónő csak egy-két szóban tesz ezekről utalást, pedig úgy gondolom, hogy nagyszerűen és látványosan össze lehetett volna az életüket, gondolkodásukat kapcsolni egy-egy fontos mozzanattal a kötetben. De azt is aláírom, hogy egy indiános szál beemelésével a történet még ennél is zsúfoltabb lett volna, érthető, hogy valahol meg kellett húzni a határt.</font></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia">Összességében egészen az utolsó fejezetekig a pozitívumok voltak túlsúlyban a negatív észrevételeimmel szemben. <b>Viszont az utolsó 50 oldal számomra mélyrepülés volt...</b> Úgy éreztem, hogy az addig gondosan felépített struktúra egy szempillantás alatt összeomlik. A lezárást leginkább egy gyengébb akciófilm-jelenethez tudnám hasonlítani, amelyet teljesen feleslegesnek éreztem a történet szempontjából, ráadásul még fizikai képtelenségek is jellemezték azt (amelyeket még a természetfeletti erők jelenléte sem tud megmagyarázni). Tehát számomra ez a lezárás igen lehúzta az olvasmányélményt, sajnáltam, hogy így kellett a történetnek véget érnie. <b>Ugyanakkor senkit nem szeretnék eltántorítani a könyv elolvasásától, hiszen voltak benne nagyon izgalmas és érdekfeszítő részek, és az is lehet, hogy nem feltétlen lesz hozzám hasonló véleményetek a befejezéssel kapcsolatban</b>. Akárhogy is lesz, én nagyon szívesen elolvasnám a Ti gondolataitokat is a kötetről! Írjátok meg nekem hozzászólásban, hogy nektek mi tetszett és mi nem!</font></div><div style="text-align: justify;"><font face="georgia"><br /></font></div><div style="text-align: center;"><font face="georgia"><i>Hálásan köszönöm az Athenaeum kiadónak a recenziós példányt! A könyvet <a href="139481621" target="_blank">itt tudjátok megrendelni</a> -20% kedvezménnyel!</i></font></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">A borító: 90% (-10%, mert bár gyönyörű a kép, nem sok köze volt a történethez)</span></div><div style="text-align: center;"><font face="georgia">A karakterek: 80% (-20% az ambivalens viszonyok miatt)</font></div><div style="text-align: center;"><font face="georgia">A szókincs: 100%</font></div><div style="text-align: center;"><font face="georgia">A cselekmény: 70% (-30% a történet lezárása miatt)</font></div><div style="text-align: center;"><font face="georgia"><u><b>Összesen: 85%</b></u></font></div>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-7032091999132272312020-06-21T19:44:00.002+02:002021-06-28T13:32:46.962+02:00Ókút, Alvók futása, Hullámok kergetése | Három Szabó Magda könyvről röviden<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkK81xQALyYb0SVN4iq6pT7uxWbWOjByXqyI8gtmYVsUTUEoJ3Q9zMVJZTcn2sP1CiJVDOMzwX1xWM2VqDDDGgeb1gK5tu-GfOQWVMnrSa6RzfUbE7F_v-0dMundBwo0UOq6eAFP6x8Yox/s700/20200621_184825_0000.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkK81xQALyYb0SVN4iq6pT7uxWbWOjByXqyI8gtmYVsUTUEoJ3Q9zMVJZTcn2sP1CiJVDOMzwX1xWM2VqDDDGgeb1gK5tu-GfOQWVMnrSa6RzfUbE7F_v-0dMundBwo0UOq6eAFP6x8Yox/w640-h360/20200621_184825_0000.png" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></div><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;">Előfordult már veletek, hogy egy író teljesen hatalmába kerített titeket? Amikor a külvilág megszűnik létezni, az írott szavak pedig rabul ejtenek és nem eresztenek... Velem nem sűrűn szokott ehhez hasonló, szinte eksztatikus élmény előfordulni, de ha igen, akkor még napokig az író könyveinek hatása alatt állok. Az elmúlt hetekben ugyanez a szituáció játszódott le bennem, a „fogvatartóm” pedig nem volt más, mint <i>Szabó Magda</i>.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;"><i>Szabó Magdát</i> nem szükséges semelyik könyvmoly társamnak bemutatnom, azt hiszem, nincs még egy olyan magyar író, aki ilyen meghatározó alakja lett volna nem csak a hazai, de a külföldi irodalomnak is. Bár sokaknál a könyvei nem tartoznak a kedvencek kategóriájába, a stílusa a védjegyévé vált, a jellemábrázolásai hajszálpontosak, a történetei pedig keserédes benyomást keltenek az olvasóban, olykor fájdalmasan realisták. A karantén első heteiben szomjaztam az írásaira, így történhetett meg az, hogy egymás után elolvastam három könyvét is. Most ezekről szeretnék röviden írni nektek, és talán a bejegyzés végére sikerül egy kis kedvet varázsolnom az írónő köteteihez. ↓↓<span><a name='more'></a></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;"><b>1. Szabó Magda: Hullámok kergetése</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;"><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdnoa-H-InYrMrWvFzOwtDGMt3PTV1jZ-G7wRNbpCZf6zXtCi1_5vBOv40MgRizI2K4oNHq6fNKaF0s5r5GjUPTV5rbkHkOAMw38NAvDFAd-fpCHEuP3SzEpuBMUTcUiYDYZid3OZhy5Pe/s500/covers_452017.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="351" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdnoa-H-InYrMrWvFzOwtDGMt3PTV1jZ-G7wRNbpCZf6zXtCi1_5vBOv40MgRizI2K4oNHq6fNKaF0s5r5GjUPTV5rbkHkOAMw38NAvDFAd-fpCHEuP3SzEpuBMUTcUiYDYZid3OZhy5Pe/w141-h200/covers_452017.jpg" width="141" /></a></div>Milyen lehet úgy bejárni és felfedezni a világot, hogy azt egy író alakján keresztül tesszük? A <i>Hullámok kergetése</i> pontosan ezt a lehetőséget ajándékozza az olvasóinak. Ez a kötet több, mint egyszerű útleírások összessége; műfajok egész tárházából épülnek fel ezek a személyes jellegű beszám</span><span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;">olók. A táj, a látnivalók és emberek mind <i>Szabó Magda</i> lényén keresztül elevednek meg: olyan apró részleteket is észreveszünk, amelyeket magunktól nem látnánk, olyan gondolatok jutnak eszünkbe, amelyek birtokában mi, olvasók, nem vagyunk, és olyan színesen, elevenen, szinte nem is evilágian tekinthetünk a világ természetesnek tűnő dolgaira, ahogyan csak egy korlátlan fantáziával rendelkező ember tehet. Különböző kultúrákkal találkozhatunk, különböző országokat barangolhatunk be, amelyeknek van egy közös vonása: úgy fogjuk érezni, mintha mi is a pillanat részesei lennénk, mi lennénk az útleírások narrátora; ezt nem másnak, mint az eleven és különleges írói stílusnak köszönhetjük. Ezek a rövidebb, vagy esetleg hosszabb beszámolók tökéletesen megszínezik a hétköznapok szürkeségét, illetve csillapítják a jelenlegi helyzetben a külföldi utazás iránti vágyunkat. Egy fárasztó nap után délután, vagy este nem is kívánhatnánk jobb társat </span><span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;">magunknak.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;"><font face="georgia"><br /></font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; text-align: start;"><font face="georgia" size="5"><i>„Micsoda két mesebeli nádszál volt az én apám meg anyám, csak akkor hajladoztak, ha szilárd volt a talaj, ha nem fújt a szél, s a rengő talajon, katasztrófák és valóságos veszedelmek időszakaiban úgy álltak, olyan rendíthetetlenül, mint a hegyek.” </i></font></span><i style="font-family: georgia;">- Szabó Magda: Ókút</i></div><div style="text-align: justify;"><span face="arial, helvetica, sans-serif" style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 14px; text-align: start;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;"><b>2. Szabó Magda: Ókút<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKYXhSJnBPmDbHbwJRu3BCZjPaWW5tXInkeznUt9futC7BCyjRTzzQShPLH3dNv-esKXgLPJBKf7LPoyjaOJUYI_x5F5DLa0VgSgE7tHQ6ufHg7cYd7a_DDsxTPqeyaYaL-Pi9N1SQrUJ4/s500/covers_381789.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="350" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKYXhSJnBPmDbHbwJRu3BCZjPaWW5tXInkeznUt9futC7BCyjRTzzQShPLH3dNv-esKXgLPJBKf7LPoyjaOJUYI_x5F5DLa0VgSgE7tHQ6ufHg7cYd7a_DDsxTPqeyaYaL-Pi9N1SQrUJ4/w140-h200/covers_381789.jpg" width="140" /></a></div></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;">Most pedig következzen a három kötet közül a kedvencem... Nem véletlenül hangoztatják sokan azt, hogy érdemes az <i>Ókút</i> című kötetet elsők között elolvasnunk <i>Szabó Magdától</i>, hiszen rengeteg fontos információt, kiegészítést, vagy éppen háttértörténetet tartalmaz a többi regényére nézve. Ez az írás nem más, mint visszaemlékezés a gyermekkorra, azoknak meghatározó pillanataira. Érdekes volt ez a kötet, mert bár a narrátor a felnőtt írónő volt, mégis egy gyermek szemén tekinthettünk a világ eseményeire: az egyszerű dolgokat varázslatos elemek szőtték át és mozgatták, amelyek elengedhetetlen részét alkották az olykor fájdalmas és túlságosan is realista életnek. De ami a legjobban megfogott, illetve akik felejthetetlenné tették számomra ezt a kötetet, azok a kis <i>Magda</i> szülei voltak. Ha csak fele annyi történet lenne igaz a leírtakból, akkor is azt mondanám, hogy én ilyen furcsa szülőkről és emberekről még nem olvastam. A fülszövegnek igaza van: tényleg olyanok, mintha tündérek lennének; képesek voltak egy párhuzamos, mesébe illő világban élni, abba lányukat bevonni, annak részesévé tenni őt; szerintem ez az egyik legnagyobb ajándék, amelyet neki adhattak. Néha meglepően álltak hozzá a való élet dolgaihoz, vagy különösen orvosolták a felmerülő problémákat, de biztos vagyok abban, hogy az írónő <i>Szabó Magdában </i>akkor és ott formálódott, a szülők nevelése és fantáziája által. Ha csak egy könyvet szeretnétek a felsorolt kötetekből sorra keríteni, vagy még nem tudjátok, hogy mely írást kerítsétek sorra legelőször a <i>Sz.M. </i>gyűjteményből, akkor ez legyen az.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; text-align: start;"><font face="georgia" size="5"><i>„Hogyan lesz az ember odabent öreg?”</i></font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; text-align: start;"><font face="georgia"><i>- Szabó Magda: Alvók futása</i></font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: start;"><font face="georgia"><i><br /></i></font></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;"><b>3. Szabó Magda: Alvók futása</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPEMuKCQnKp4qkLwJdWsxuO75MbNLQ4jtT4Dkeb5ZYQzU1buz1avQoJyeiOQKAwLr7_OPDn6mcDit8UOzNlgYSUYsbaV8TFVBltPJEH_sT_qtUf0M7plL4awBGfg3V5egouU9siAV94OrC/s500/covers_441580.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="351" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPEMuKCQnKp4qkLwJdWsxuO75MbNLQ4jtT4Dkeb5ZYQzU1buz1avQoJyeiOQKAwLr7_OPDn6mcDit8UOzNlgYSUYsbaV8TFVBltPJEH_sT_qtUf0M7plL4awBGfg3V5egouU9siAV94OrC/w141-h200/covers_441580.jpg" width="141" /></a></div>Ezt az írásgyűjteményt olvastam legutoljára a három kötet közül. Bevallom, kicsit vaciláltam, hogy ezzel a kötettel </span><span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;">folytassam-e a sort, vagy válasszak inkább másik olvasmányt, mert anniyra magával ragadott az előző kötetekre jellemző sodró lendület, hogy féltem, ezek a rövid novellák már nem lesznek ugyanolyan erőteljes hatással rám. Hogy én mekkorát tévedtem! Alkalmanként emlékeztetnem kell magam arra, hogy nem a hosszúság számít, hanem mindig a szavak ereje a meghatározó. Ez ebben az esetben is érvényes volt: <i>Szabó Magdának</i> a stílusa a fegyvere, hihetetlen pont</span><span style="font-family: georgia, "times new roman", serif;">ossággal képes élethelyzeteket, bizonyos jellemvonásokat ábrázolni, mégha pár oldalról is van szó, nem pedig hosszú fejezetekről. Volt köztük megrázó történet, volt, ami különös fordulatot vett, és volt olyan, ami azokat érzéseket öntötte szavakba, amelyek bennük nem körülhatárolva, foszlányként, elmosódva léteznek csak; az írónő ennek ellenére mégis birtokában volt annak a képességnek, amely segítségével ezeket tökéletesen megfogalmazta.</span></div>
Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-78793776613165154922020-04-07T17:29:00.002+02:002021-06-28T13:33:06.218+02:00A nagy pszichológiai könyv-, és filmajánló #1<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1YttAJKH7hHLbcF5GfsOGr_sqVPQ77cr-Et3fk4ctcalRpM7WrKMEZ0uG2RD_ufPhLpW6MNjy65MrqsPG-03RFYv0WjvoAw3NU46HXRHRmxW2wybK02_JPj5Ul18xEUAE-PlHsoKD3CFo/s1600/Untitled+design-27.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1YttAJKH7hHLbcF5GfsOGr_sqVPQ77cr-Et3fk4ctcalRpM7WrKMEZ0uG2RD_ufPhLpW6MNjy65MrqsPG-03RFYv0WjvoAw3NU46HXRHRmxW2wybK02_JPj5Ul18xEUAE-PlHsoKD3CFo/w640-h360/Untitled+design-27.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A pszichológia világa mindig is ámulattal töltött el, amióta pedig felvettek pszichológia szakra az egyetemen, azóta rengeteg ilyen témájú könyvet és filmet kerítettem sorra. Nem mindegyiket mutattam még be bejegyzés keretein belül, úgy terveztem, hogy ezekről egy külön posztot szeretnék írni, hiszen ez a terület most már hivatalosan is életem egyik szerves részévé nőtte ki magát. Azt gondolom, hogy a pszichológia hihetetlen sebességgel fejlődik, a friss kutatásoknak hála rengeteg (eddig bizonytalan, vagy megkérdőjelezett) jelenségre fény derül. Így nagyon fontosnak tartom, hogy a tanórák mellett is tájékozódjak a témában, egyrészt, mert nagyon érdekel ez a tudományág, másrészt így nem csak a látókörömet és tudásomat szélesítem, de a fontos újdonságokról is hallok, ami szerintem elengedhetetlen a pszichológia bármelyik szakmájában.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Filmajánlókat csak elvétve olvashattatok tőlem, így most biztosan sokatoknak meglepetést szerzek, hiszen a bejegyzés másik nagy része azokról a pszichológiai sorozatokról és filmekről fog szólni (a kötetekhez hasonlóan), amelyeket mindenképp meg kell néznetek, ha Ti is érdeklődtök a téma iránt. ↓↓</span><br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>1. Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét</b></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A 2020-as évet ezzel az olvasmánnyal indítottam, ami egy hihetetlen ütős kezdetnek bizonyult. <i>Oliver Sacks</i> bár orvosként (ideggyógyász-professzor) dolgozott, pácienseit mégsem betegnek, hanem „embernek” látta, a betegséget pedig egy sokszor különleges és páratlan tulajdonságként jellemezte, nem pedig átokként. Ez nagyon különlegessé teszi a kötetet, hiszen nem sok olyan orvosi-pszichológiai olvasmánnyal találkozhatunk, amelyben az előbb említett szemléletmód foglal el kiemelt helyet. Rengeteg testi és szellemi fogyatékosságról kaptam részletes (de laikusok számára is könnyen érthető) bemutatást, ráadásul a személyes beszámolók hatására ezek meg is ragadtak a fejemben, így nemcsak többlettudást biztosítottak a tanulmányaim mellé, de az órákra és vizsgákra is sokkal egyszerűbben készültem fel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ha esetleg Te is pszichológiat tanulsz az egyetemen, akkor ez egyértelműen alapmű, ha a közeljövőben fogsz erre a szakra járni, akkor az első félév során kerítsd sorra, nagy segítség lesz a tanulásban! A bővebb könyvértékelésemet <i><a href="http://varazstinta.blogspot.com/2020/01/betegseg-mogott-meglatni-az-embert.html" target="_blank">itt tudjátok elolvasni.</a></i></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">✽✽✽</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>2. Jo Hemmings: Mindent a pszichológiáról</b></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A legjobb ismeretterjesztő könyv, amivel eddig találkoztam! Nagyon részletes betekintést nyújt a pszichológia minden alapterületébe, fontosabb ágaiba, alapfogalmakat és jelenségeket magyaráz meg, betegségeket vesz górcső alá, és még sorolhatnám... A kötet nem csak belül, hanem kívül is nagyon tartalmas, hiszen a grafikák ötletesek, így sokkal jobban megmaradnak a fejünkben az olvasott információk. A borsosabb ára ellenére is megéri könyvespolcunk tagjának tudni, hiszen tényleg széleskörű betekintést ad az olvasóknak, ráadásul az előállítás sem lehetett olcsó, hiszen a kötet nem fekete-fehér, a hatalmas alakjáról pedig ne is beszéljünk. Az érdeklődőknek szintén kötelező olvasmány! Aki már pszichológiát tanul az egyetemen, vagy már végzett, annak nem sok új infomáció lesz benne, de aki esetleg még a tanulmányai előtt áll, annak tökéletes választás, jól ráhangol a pszichológia világára.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqz9Hf4fSncaorKRcbPHTbKBzgxc81I2kbRngHcghyphenhyphenimvfcDTQoCWM9f4BCEwFK6eWHjMKe3hpMbI-YBqHCPM58pRxem0d5BFLZXqsKT4H_VCYGkQtjxA1YlWEpGx4TFEUIdz_hxU3bdXj/s1600/Untitled+design-26.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqz9Hf4fSncaorKRcbPHTbKBzgxc81I2kbRngHcghyphenhyphenimvfcDTQoCWM9f4BCEwFK6eWHjMKe3hpMbI-YBqHCPM58pRxem0d5BFLZXqsKT4H_VCYGkQtjxA1YlWEpGx4TFEUIdz_hxU3bdXj/s400/Untitled+design-26.png" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>3. Al Ghaoui Hesna: Félj bátran!</b></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Azt hiszem, nem is tudtam volna jobb időpontban sorra keríteni ezt a könyvet, mint ezekben a koronavírusos, karanténos napokban. Bár az elvárásom csupán az volt, hogy csökkentse bennem a kötet a szorongást, amit az új helyzet alakított ki, de valami sokkal többet kaptam: életre szóló tanácsokat és tényeket olvashattam a félelemmel kapcsolatban, de olyan életutakat is megismertem, amelyek mindenki számára példamutatóak és motiválóak lehetnek. A <i>Félj bátran!</i> című könyv nem csak emiatt illik ebbe a tematikus könyvajánlóba, hanem a felépítése miatt is, amely szorosan és elválaszthatatlanul fonódik a szociálpszichológia köré. Főleg a kötet vége felé, érdekes interjúkat olvashattunk pszichológusokkal (mint például a híres és nevezetes <i>Zimbardóval</i>), és nagyon tanulságos és aktuális kísérletekről is. Bár ezek között már nem volt számomra újdonság, hiszen tanultam már őket az egyetemen, ugyanakkor a félelemmel és az érzelmekkel kapcsolatban rengeteg új dolgot megtudtam, amelyek biztos segítséget fognak nyújtani a vizsgákra való felkészülés során.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">✽✽✽</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>1. Spinning Out (2020)</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A balett iránti rajongásomat a jégkorcsolya iránti szeretetem követte, ami azóta sem szűnt meg... Rengeteg versenyszámról láttam már videót, ismerem a fontosabb lépéseket és ugrásokat, a híres versenyzőkről szóló híreket pedig mindig figyelemmel kísérem. Így majd kiugrottam a bőrömből, amikor megtudtam, hogy a Netflix korcsolyás sorozatot készít egy kis pszichológiai csavarral (!!) megspékelve. A 2020-as év számomra jól kezdődött, hiszen ez a sorozat január 1-jén debütált, pár nap kellett csak ahhoz, hogy ledaráljam a részeket (legnagyobb sajnálatomra a vizsgaidőszak miatt nem tudtam maratont tartani). Találhatunk benne mindent, mi szem-szájnak ingere: híres színészeket (<i>Kaya</i> <i>Scodelario</i>, <i>Willow</i> <i>Shields</i> - bizony, az <i>Éhezők</i> <i>Viadala</i> üdvöskéje; <i>January</i> <i>Jones</i> stb.), mentális zavart (ami lassan és titokzatosan bontakozik ki a szemünk előtt), profi sportolók megpróbáltatásait, romantikát, családi problémákat... És bár ezek alapján sokak számára katyvasznak tűnhet a sorozat, higgyétek el, hogy nem az: én is nagyon meglepődtem, milyen letisztultan halad előre a történet, minden szál alaposan ki van dolgozva. Az utolsó képkockák voltak a kedvenceim, minden tökéletes volt benne... Nagyon sajnálom, hogy nem adtak neki második esélyt, és nem következik folytatás egy második évaddal, főleg amiatt, mert függővéggel zárták le a sorozatot, volt benne még potenciál. Mindenkinek csak ajánlani tudom! <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=AmdnhR1Ie7g" target="_blank">Az előzetest itt tudjátok megnézni.</a></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6T0lFqq6kfSHmMwvzIny_LMHcBMYgLvqe8_PkEYqolCinB_rnlXB_7zm-1Ru1n7gq40PiFdu4C0xLXbxMQQeO1_5lzyPuxv1HPFfrMCJVayOJF8VXYHRdcqFJLsaJMfU2HV9yfMJloXp6/s1600/original.gif" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6T0lFqq6kfSHmMwvzIny_LMHcBMYgLvqe8_PkEYqolCinB_rnlXB_7zm-1Ru1n7gq40PiFdu4C0xLXbxMQQeO1_5lzyPuxv1HPFfrMCJVayOJF8VXYHRdcqFJLsaJMfU2HV9yfMJloXp6/s320/original.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>2. A Játsz/ma (1997)</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Senkit ne tévesszen meg az évszám a film címe mellett, garantálom, hogy ennél jobb és nyomasztóbb (jó értelemben) pszichológiai thrillert keresve sem találtok. A film nem csak a csavaros és letaglózó történetével nyeri meg magának a nézőt, hanem a felvételeivel, vágóképeivel is, ami miatt simán beleillene a művészfilmek kategóriájába (ez is csak fokozza a feszültséget, és sejtelmessé teszi az atmoszférát). Hihetetlenül egyedi forgatókönyvvel állunk szemben, biztos vagyok benne, hogy aki még nem látta a filmet, az nem fogja kitalálni a hatalmas fordulatot, ami után teljesen máshogy fogunk tekinteni az egész sztorira, és szereplőkre egyaránt. Nehéz úgy írnom róla, hogy ne áruljak el semmi lényegeset, minden összefügg mindennel. Így akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését, <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=dLauqDChQGs" target="_blank">az nézze meg az előzetest</a></i>, aztán mindenképp a filmet is! Azt hiszem, az csak pontot tesz az i-re, ha elárulom, hogy a főszerepet a híres és nevezetes<i> Michael Douglas</i> kapta meg...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh62w30tbJVeHyZnKIYdn7lRGACYMrG2kyaPAyNhX_B_AXbCnpFYBfApJ2f-JRNTxHvKw-1irwfD_GKyvHpS3Vrzsu0B1rXpoBiTnRKYBZLIw9UMDpx-hs7-BGF8_GGDKi9JQ0RP6zjKkEk/s1600/source.gif" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="208" data-original-width="500" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh62w30tbJVeHyZnKIYdn7lRGACYMrG2kyaPAyNhX_B_AXbCnpFYBfApJ2f-JRNTxHvKw-1irwfD_GKyvHpS3Vrzsu0B1rXpoBiTnRKYBZLIw9UMDpx-hs7-BGF8_GGDKi9JQ0RP6zjKkEk/s320/source.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>3. Fractured (2019)</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Az utolsó film, amit ebben a bejegyzésben ajánlanék, az szintén egy netflixes alkotás. Megfigyeltem egyébként, hogy a Netflix vagy hihetetlenül jó és élveztes filmeket, sorozatokat gyárt, vagy pedig vállalhatatlanul rosszakat, nincs a kettő közt átmenet. A <i>Fractured</i> az előbbi kategóriába tartozik, amit egyáltalán nem gondolnánk az előzetesből. Én legalábbis egy izgalmas, de felejthető akciófilmre számítottam, semmiképp sem arra, hogy egy hátborzongató, pszichológiai thrillerrel állok szemben. Ahogy haladt előre a cselekmény, egyre jobban éreztem, hogy valami nincs rendben, egy fontos információ bár ott sejlik a dolgok hátterében, még nem láthatjuk, ahogy a film szereplői sem szembesülnek vele, egészen az utolsó percekig. Onnantól kezdve aztán szó szerint elszabadul a pokol, és itt is olyan nagy fordulattal találkozunk, amit senki sem láthatott előre. Számomra nem a forgatókönyv és látványvilág tette felejthetetlenné ezt a filmet, hanem az, hogy a bemutatott szituáció bárkivel megtörténhet. Velem is, veled is. Akárkivel. Meglepődnénk, ha tudnánk, hogy kikkel vagyunk körülvéve valójában, mert a dolgok általában sosem azok, amiknek elsőre látszanak... Ne hagyjátok ki,<i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=sCimThZW-Ew" target="_blank"> itt van egy kis ízelítő</a></i>. És még egy jó tanács: késő este, egyedül, elalvás előtt, csak a bátraknak ajánlott!</span></div>
</div>
Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-4690028889151112532020-03-08T14:27:00.001+01:002021-06-28T13:33:26.448+02:00Könyvek, amelyek hatására garantáltan többet fogsz sportolni | Edzett agy & Futni, enni, élni & Miről beszélek, amikor futásról beszélek?<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB33Eh8O9Ea8vVwT_xf4xxMgUNEk0ousu-3FJ23N15Pzz5xvT9tKnLOEWo9BcMLisTPmMRdCjYOllc9dia1y8yd0AQxaum64EwfG-KYBsPrZOSL8eiEKLZdeWvW43FO3VdvXkPUNbBvk33/s1600/Untitled+design-25.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB33Eh8O9Ea8vVwT_xf4xxMgUNEk0ousu-3FJ23N15Pzz5xvT9tKnLOEWo9BcMLisTPmMRdCjYOllc9dia1y8yd0AQxaum64EwfG-KYBsPrZOSL8eiEKLZdeWvW43FO3VdvXkPUNbBvk33/w640-h360/Untitled+design-25.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A tavalyi év során rengeteg olyan kötetet kerítettem sorra, amelyek a sport, de főleg futás köré szerveződnek. Bár ezek nem a szerethető karaktereikről és az izgalmas cselekményről híresek, hihetetlen sok mindent tanultam a testem működéséről és a mozgás jótékony hatásairól. Ezek a (sokszor személyes hangvételű) történetek mind arra ösztönöztek, hogy még aznap, vagy a következő nap felvegyem a futócipőmet, és menjek el egy kicsit mozogni, akár volt hozzá kedvem, akár nem... Hatalmas motivációt kaptam tőlük, és az olvasásuk óta is azt vettem észre, hogy kitartásom nemhogy csökkent volna, hanem egyre jobban nőtt a futások számával. Tehát kijelenthetjük azt, hogy ezek a könyvek betartatják velünk az újévi fogadalmainkat, amelyek általában február végére titokzatos módon eltűnnek? A válaszom igen, ennél jobb motivátorokat keresve sem találhatunk... ↓↓</span><br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHjAnO-NCKqFn1yfcDaoCUXVzvmIi6ebP5atO84dHGPYkSTdzAIF3U-mM9RqpnI0IIrHAknQlX1GzURJ0pqsRYLbEqxsXkQBvCeoRs77ncR89FwemBco04xkBWhUGy0E8dphXRMBza_-V4/s1600/covers_577479.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="327" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHjAnO-NCKqFn1yfcDaoCUXVzvmIi6ebP5atO84dHGPYkSTdzAIF3U-mM9RqpnI0IIrHAknQlX1GzURJ0pqsRYLbEqxsXkQBvCeoRs77ncR89FwemBco04xkBWhUGy0E8dphXRMBza_-V4/s200/covers_577479.jpg" width="130" /></a><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>1. Anders Hansen: Edzett agy</b></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A 2020-as évet két hihetetlen ütős könyvvel indítottam: az<i><a href="http://varazstinta.blogspot.com/2020/01/betegseg-mogott-meglatni-az-embert.html" target="_blank"> egyikről már született bejegyzés</a></i>, a másik pedig nem más, mint az <i>Edzett agy</i>. Nagyon örülök, hogy többek között végül ezt vettem meg Anyukámnak karácsonyi ajándéknak (ugye milyen jó, ha több könyvmoly is él a családban?), visszagondolva bántam is volna, ha máshogy döntök. <b>Még sosem olvastam olyan könyvet, ami ekkora hatással volt rám</b>, illetve azon belül is a mindennapi mozgásmennyiségemre. Bár ezt biztos sokan kétkedve olvassák majd, de konkrétan <b>nem tudtam kézbe venni úgy a kötetet, hogy előtte ne mozogtam volna legalább egy minimális szintet...</b> Annyira megdöbbentett az a sok érdekes és hihetetlen tény, amellyel <i>Anders Hansen</i> szembesített, hogy onnantól teljesen máshogy állok már a futáshoz. Az író bemutatja, hogy milyen jótékony hatása van a testmozgásnak az agyunkra, érzelmeinkre, koncentrációnkra, tulajdonképpen az egész életünkre, még akkor is, ha ez nem tudatosul bennünk. A tényeket nagyon érdekes és friss kutatásokkal támasztotta alá, amelyek bár tartalmaztak tudományos magyarázatokat, azok abszolút érthetőek voltak még a laikusok számára is. Rövid, egymástól független fejezetekből áll, így bármilyen élethelyzetben előkapható és lerakható. A könyv végén pedig nemcsak gyakorlati tippeket olvashatunk arra nézve, hogyan tegyük a mozgást még jobban a hétköznapok szerves részévé, de egy fogalomlistával is találkozhatunk, amely a bonyolultabb agyi, illetve testi folyamatokat magyarázza meg újra, így nem kell félnünk, ha például nem emlékszünk arra, miért is felelős a hippokampusz. </span><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>Ha csak egy könyvet választotok a listáról, ez legyen az. </b></span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">✽✽✽</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjQ56tELb8i-9xzcst0ztSPNtwrj-PzLd0niJ4PJKuXBId4OvhDcFENPNNUVjKUPhGGzb_8L3gJsioP6Pp6l10z04Y18611bCftFfBu_g5GICDMd9FrhFcrUrcQigsxXB-oKFh35HQDQ5B/s1600/covers_476157.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="338" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjQ56tELb8i-9xzcst0ztSPNtwrj-PzLd0niJ4PJKuXBId4OvhDcFENPNNUVjKUPhGGzb_8L3gJsioP6Pp6l10z04Y18611bCftFfBu_g5GICDMd9FrhFcrUrcQigsxXB-oKFh35HQDQ5B/s200/covers_476157.jpg" width="135" /></a><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>2. Scott Jurek és Steve Friedman: Futni, enni, élni</b></span></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A nyár olvasmányélményei közül abszolút kiemelkedett ez a kötet, még most is eszembe jut a rengeteg izgalmas történet <i>Scott Jurek</i> életéből. Bár ismeretterjesztő könyvként van kategorizálva, senki ne egy száraz leírásokkal teli kötetre számítson. <i>Scott Jurek</i> nem más, mint egy híres ultrafutó, akinek egészen a kezdetektől megismerhetjük az életútját, egészen a napjainkig. <b>A legizgalmasabb versenyeiről is beszámol</b> az olvasóinak (pl. a Halál-völgyben és életveszélyes gleccserek közt megtett távokról), amelyeket nagyon élénken sikerült megtennie: miközben a történeteit bújtam, <b>úgy éreztem, hogy én is részese lehetek a versenyeknek, sőt, én vagyok az, aki megküzd a szeszélyes anyatermészettel, az emberi test véges határaival és a futó legnagyobb ellenségével, a saját elméjével.</b></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Már csak ezek miatt is hihetetlen inspiráló ez a kötet, de számomra az tette fel a pontot az i-re, hogy az ultrafutóvá válás folyamatát is átélhettem, így ez a világ sokkal kézzel foghatóbb lett számomra. Ha még esetleg ezektől sem jött meg a kedvünk egy kis futáshoz, a gyakorlati tippek, illetve az ízletesnek tűnő, ugyanakkor energizáló és szuper egészséges receptek biztosan megteszik a hatásukat, és felkapjuk magunkra azokat az edző cipőket.</span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">✽✽✽</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJlrhsuluUqFxLmtjFaGyvdiL4Wa322yF_cVLpgJtKEBWsRNfjrKzSm_rqyeC0GjaJNy6wwAkg9izqyLi2R9AE5Zdf3gR2QD8hZzOuXRLq3I2vBvlIOvOxeXcE-PCg8BviYFL16a1yVl7W/s1600/covers_572304.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="319" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJlrhsuluUqFxLmtjFaGyvdiL4Wa322yF_cVLpgJtKEBWsRNfjrKzSm_rqyeC0GjaJNy6wwAkg9izqyLi2R9AE5Zdf3gR2QD8hZzOuXRLq3I2vBvlIOvOxeXcE-PCg8BviYFL16a1yVl7W/s200/covers_572304.jpg" width="127" /></a><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>3. Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?</b></span></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Nem lehet úgy könyvmolyként élni, hogy <i>Murakami Haruki</i> nevét ne hallanánk, regényeit pedig legalább ilyen nehéz kikerülni. Bár kötetei nem tartoznak bele teljesen az én világomba, ez a bizonyos beszámolója, memoárja már évek óta kerülget, és amikor megtudtam, hogy zsebkönyv formában is elérhető lesz, tudtam, hogy elérkezett az olvasás megfelelő pillanata. <b>Egy memoárt tarthattam kezemben</b>, amely <b>bemutatja az író életútját, az elmúlt éveinek meghatározó pillanatait</b> (mint például az íróvá válást), <b>ezeket a szálakat pedig nem mással fűzi össze, mint a futással</b>, amely ugyanolyan meghatározó életében, mint a regényírás. Bár <i>Murakami Haruki</i> már profibb sportolónak számít (teljesített ultramaratoni távot, triatlont, és számos maratoni távot is), mégsem tűnt számomra távolinak, megfoghatatlannak a lénye, hiszen beszámolt a kételyeiről, nehézségeiről, amelyek a futás közben merültek fel számára. Én úgy gondolom (vagy legalábbis nálam úgy áll a helyzet), hogy sokkal jobban tud motiválni egy olyan ember, aki nem csak a tökéletes életét és mindennapjait mutatja meg az embereknek. Néha sokkal jobban fel tud az tölteni, ha látom, hogy más is küzd nehézségekkel, de azokon még is túl tudott lendülni, felhasználva a saját erejét és kitartását. Személy szerint ezt kaptam én ettől a kötettől, de biztos vagyok benne, hogy sokan mások is így gondolják, akik már kézbe vették a <i>Miről beszélek, amikor futásról beszélek?</i> című rövid memoárt.</span></div>
Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-84743165498154683032020-01-29T13:46:00.001+01:002021-06-28T13:33:42.193+02:00Betegség mögött meglátni az embert § Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOiOV5O9FDm4ZRVs8Vyq-1yK0Hnj5vefR59oWQHpT4KE24kU3k8jxVLrAlyj8-ymsVOUjNrNdz7cLxIP95O6iCIR1pyJlliTSbCTEYc8cBf_5QKhl7-dukpZg898RbUlp9df0z_RKCOYsk/s1600/Untitled+design-24.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOiOV5O9FDm4ZRVs8Vyq-1yK0Hnj5vefR59oWQHpT4KE24kU3k8jxVLrAlyj8-ymsVOUjNrNdz7cLxIP95O6iCIR1pyJlliTSbCTEYc8cBf_5QKhl7-dukpZg898RbUlp9df0z_RKCOYsk/w640-h360/Untitled+design-24.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>A híres angol neurológus, Oliver Sacks meghökkentő orvosi esettörténeteiben a hangsúly nem a betegségek rémséges leírásán van. Amire Sacks kíváncsi, az a testi-szellemi fogyatékosságaival küszködő ember belső világa. Szerinte az orvos feladata az, hogy megtalálja betegének azt a közeget, a létezésnek azt a módját, ahol fogyatékosságai ellenére épnek, embernek érezheti magát. Nekünk, olvasóknak pedig ezek a történetek lehetőséget adnak arra, hogy rácsodálkozzunk az emberi természet hihetetlen gazdagságára, s egyben felülvizsgálhatjuk a fogyatékosságról alkotott elképzeléseinket. Oliver Sacks 1933-ban született Londonban, orvosi diplomáját Oxfordban szerezte.1965 óta New Yorkban él, ahol az Albert Einstein College of Medicine ideggyógyász-professzora. Eddig 22 nyelven kilenc könyve jelent meg. Ébredések (1973) című kötetéből Robert De Niro és Robin Williams főszereplésével nagy sikerű film készült, amelyet Oscar-díjra jelöltek. A The New York Times egyik kritikusa „az orvostudományok koszorús költőjének" nevezte. Sacks 2002-ben megkapta a Rockefeller Egyetem Lewis Thomas-díját, amellyel a természettudós írói életművének költői értékeit ismerték el. ↓↓</i></span></span><br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i><br /></i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ismeritek azt az érzést, amikor egy kevésbé izgalmasabb tanórán csak bámultok ki az ablakon, a gondolataitok pedig szerteszét cikáznak, csak éppen nem arra koncentrálva, amire kéne? Ha igen, akkor biztosan az is ismerősen csenghet, amikor hirtelen meghallotok egy szót, vagy egy érdekes mondatot, ami egyből visszarántja a figyelmeteket (<i>koktélparti jelenség</i> - csakhogy tudjak menőzni az újonnan szerzett tudásommal). Velem ugyanez a szituáció esett meg az egyik egyetemi tanórán, és az a bizonyos szó nem volt más, mint <i>Oliver Sacks</i> neve. Nagyon ismerős volt számomra a név, amikor pedig a tanár megemlítette a <i>prozopagnózia</i> betegséget, majd <i>A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét</i> című könyvet, sikerült összeraknom az infómorzsákat. Egyből meg is gugliztam a kötetet, kívánságlistáztam, és mivel töretlen lelkesedésem nem szűnt meg még hónapokig a könyv iránt, ezt kértem karácsonyra. És milyen jól tettem... Ugyanis <b>egy fantasztikus írással találtam magam szembe, ami igazán mély benyomást tett rám. A kötetnek köszönhetően egy nagyon ütős kezdettel indítottam a 2020-as év olvasmányainak sorát. Ha Ti is hasonló élményre vágytok, akkor hagyjátok, hogy meggyőzzön benneteket a könyvértékelésem!</b></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div style="caret-color: rgb(31, 31, 31); line-height: 1.5em; margin-top: 10px;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>„Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszíteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet… Emlékezetünk fűzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk…”</i></span></div>
<div style="color: #1f1f1f; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Bár furcsa lehet ez a kijelentésem, de nem nagyon szeretek olyan könyveket olvasni és filmeket nézni, amelyek középpontjában halálos betegség áll, vagy pedig egyértelműen nem pozitív a lezárás. Persze, néha ilyen is kell az ember lelkének, én sem mellőzöm őket száz százalékig, hiszen minden ilyen történet után csak még jobban becsülöm azt, hogy élek, egészséges vagyok, és azok is, akiket legjobban szeretek a világon. Viszont ez a könyv rádöbbentett arra, hogy talán eddig rossz szempontból közelítettem meg ezt a témát, vagy pedig azok tették így, akik egy betegségről írtak regényükben. Valójában egészen idáig az zavart, hogy annyira a szenvedésre és a negatív kicsengésre helyezték a hangsúlyt, hogy teljesen elvesztette a szereplő az emberi mivoltát, annak helyét a nagy betűs betegség vette át. Ahogyan a fülszöveg is említi, <i>Oliver Sacks</i> pont ezt szeretné elkerülni <i>A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét</i> írásgyűjteményével: ő <b>arra törekedett, hogy a lelkileg-testileg sérült emberek mindennapjait ne nyomja el a sérülésük, hanem azt használják fel eszközként arra, hogy életüket egy teljesen más szempontból szemlélhessék és élhessék</b>; olyan szempontból, ami egy egészséges ember számára nem adatott meg. Ez nem feltétlen rosszabb, vagy jobb; az biztos, hogy teljesen más, és ez nem mindig átok, hanem egy új lehetőség.</span><br />
<span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Elsőéves pszichológus hallgatóként rengeteg mindent tanultam, és még mindig tanulok a testünk felépítéséről, észlelésről, viselkedésmintákról. <b>Ha valakit érdekel a pszichológia</b> (és ne adj' isten, esetleg pont erre a szakra készül), <b>annak tökéletes választás ez a kötet.</b> Rengeteg olyan betegségről olvastam, ami előjött az órán, de nyilván nem szántunk mindegyikre egy teljes alkalmat, inkább az alapokra helyeztük a hangsúlyt. Így egy csomó olyan dolgot tudhattam meg a könyvnek köszönhetően, amikről csak nagy vonalakban volt fogalmam. Ráadásul ezt a kötetet legjobb döntés volt a vizsgáim előtt/közben olvasni: sokkal jobban megmaradtak a fejemben az információk, ráadásul a tételeimbe is be tudtam egy-két részt építeni belőle.</span><br />
<span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31); text-align: start;"><i>„A klasszikus mesékben archetipikus alakok jelennek meg: hősök, áldozatok, mártírok, harcosok. A neurológiai betegek egy személyben testesítik meg mindet – sőt, a saját történetükön belül még valami mást is…. Az én szememben utazók ők, akik fantasztikus világokat tárnak föl – olyan világokat, amelyekről máskülönben tudomásunk vagy elképzelésünk sem lenne.”</i></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A másik erőssége a kötetnek a stílusa volt. Senki ne féljen attól, hogy száraz, orvosi leírásokkal fog találkozni, ugyanis <b><i>Oliver Sacks</i> a tapasztalatait szépirodalmi stílusban tárja elénk</b>, ezzel is szélesítette olvasóközönségét. Szerintem ez nem csak az előbb említett indok miatt volt jó döntés, hanem azért is, mert <b>a szépirodalmi stílus sokkal alkalmasabb célja hangsúlyozására, tehát a beteg ember belső világának felderítésére, bemutatására.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Hogy mit adott számomra a könyv? Egy teljesen új perspektívát, amelynek segítségével most már biztosan máshogy fogok tekinteni nemcsak a fizikai és mentális betegségekre, de a gyógyításra, orvosokra, pszichológusokra, pszichiáterekre is egyaránt. Megterhelő munkájuk van, de ha a páciensben nem a diagnózist látják meg, hanem az embert, teljesen más lesz a hozzáállásuk nem csak embertársaikhoz, de az élethez egyaránt. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit az író tollából elolvastam, kíváncsian és lelkesen veszem majd kézbe a többi kötetét is.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A cselekmény: 90%</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A szókincs: 95%</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A szereplők: -</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A borító: 95%</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b><u>Összesen: 93.33%</u></b></span></div>
</div>
Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-20186999179185922522019-12-31T19:47:00.002+01:002021-06-28T13:34:05.756+02:00Személyes visszatekintés a 2019-es évre | 10 dolog, amire igazán büszke vagyok<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv8sqSjypXYKAdW0LxX9ylItgelVYQkZVJKIGDijs4IKhhB4kFAnIyoqe_e98ZDxQSvs3AjfkwcdH8aSVsqPSPV2ofRRfxFE-mhklXtoowvpFLltH6SGLSUOO1RyLhsh24my9k7r5CT5So/s1600/Untitled+design-21.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv8sqSjypXYKAdW0LxX9ylItgelVYQkZVJKIGDijs4IKhhB4kFAnIyoqe_e98ZDxQSvs3AjfkwcdH8aSVsqPSPV2ofRRfxFE-mhklXtoowvpFLltH6SGLSUOO1RyLhsh24my9k7r5CT5So/w640-h360/Untitled+design-21.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>2019</b>. Annyi érzelem és emlék tölt el, amikor meghallom ezt a számomra oly kedves évszámot. Csak a napokban tudatosult bennem, hogy hamarosan belépünk egy új évtizedbe, és hihetetlen örömmel tölt el az, hogy ezt egy gyönyörű zárással és motivált kezdéssel tehetem meg. Az elmúlt 12 hónapban rengeteg kihívás jött velem szembe, és úgy éreztem, mindegyiket sikerült teljesítenem, ami pedig nehézség volt, abból sikerült kihoznom a tőlem telhető legjobbat. Ha elkezdeném ezeket felsorolni, napokon keresztül ülhetnénk itt, így <b>szeretném kiemelni azt a 10 dolgot, eseményt, ami igazán rányomta a bélyegét erre az évre (természetesen csak pozitív értelemben), és gyökeresen átformálták a gondolkodásomat, hozzáállásomat</b>. Sorsfordító időszak volt ez, lássuk, hogyan alakult a 2019-es év: ↓↓</span><br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>1. Letettem németből a C1-es nyelvvizsgát.</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Hálás vagyok, hogy a gimnáziumomban volt arra lehetőségünk, hogy végzősként ingyen letehessünk egy igen nívós német nyelvvizsgát. Az írásbeli nem volt könnyű, ahogyan a szóbeli rész sem, hiszen rengeteg olyan témáról kellett folyékonyan írni és beszélni, amiről talán még magyarul sem társalgunk a hétköznapokban eleget. A szóbelit kiegészítette egy prezentáció, aminek témáját én választhattam meg, ugyanakkor a kritériumoknak eleget kellett tenni, hogy arra is magas pontszámot kaphassak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A vizsgát sikeresen teljesítettem, ráadásul sikerült megütnöm a C1-es fokozatot, így ez hatalmas motivációt és stabil alapot nyújtott a későbbiekre, főleg az emelt szintű német érettségire való felkészüléshez.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>2. Angol prezentációs verseny - második hely (C1-es szint).</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A másik nagy büszkeségem, ami az idegennyelvekhez kapcsolódik, az egy prezentációs versenyen elért eredményem. Szintén a volt iskolámban zajlott az esemény. Minden évben megrendezésre került egy nyelvi prezentációs verseny, amin egy általam választott témával indulhattam különböző „nehézségi kategóriákban”. Bár angolból még nincs felsőfokú nyelvvizsgám, és csak középszintű érettségit tettem le belőle, a C1-es szinten indultam azzal az előadással, amit még a német nyelvvizsgámra készítettem (természetesen átfordítottam a szöveget). A témám egyébként a méhek eltűnéséről, ennek következményéről és megmentésükről szólt. Nagyon meglepődtem, de igazán boldog voltam, mikor meghallottam, hogy második lettem. <i><a href="http://varazstinta.blogspot.hu/2018/03/toluk-fugg-az-eletunk-maja-lunda-mehek.html" target="_blank">Maja Lunde: A méhek története</a></i> inspirálta a témaválasztást.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>3. Először voltam meghívott előadó bloggerként.</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Erről a csodálatos élményről egy <i><a href="http://varazstinta.blogspot.com/2019/04/meghivtak-hogy-tartsak-eloadast.html" target="_blank">külön bejegyzés is készült</a>,</i> így nem szeretném tovább szaporítani a szót: ha esetleg még nem olvastátok a posztot, most itt van rá a tökéletes alkalom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>4. Futás minden mennyiségben.</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A futóversenyek sorozata idén sem maradhatott el, a kedvencem közülük az április <i>Vivicittá</i> volt. Sikerült az eddigi leghosszabb távomat (10 km) nagyon jó idő alatt lefutnom, így egy mérföldkövet sikerült kipipálnom gyermekkorom utolsó napján (ugyanis másnap hivatalosan is nagykorú lettem). Ugyanakkor ez volt az az év, amikor „futós karrierem” során a legtöbbet futottam: összesen 389 km-t számlál idénre az alkalmazás, jövőre az 500 km-t tűztem ki célul.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>5. Végre én is átélhetem, milyen érzés nagykorúnak lenni.</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Úgy bizony, ebben az évben volt a 18. születésnapom, ami nagyon különlegesre és felejthetetlenre sikeredett. Bár ez egy ugyanolyan nap, mint az év 365 napja közül bármelyik, mégis kicsit „felnőttesebbbnek” éreztem annak a bizonyos napnak az atmoszféráját.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1ZHLk3ju13wPdow9OKmQLLkYPb8sCcWQAx_MKUwSO-GzjcfvlrPH7inOZpzrHSvfZJsCqByTr8srb6ktpw3qrMafyE_nYQ_jw1JlkJ2jwW-JX8I5-yFlhwhz6qu0zm0cZi8mLgO2kG49H/s1600/Untitled+design-23.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1ZHLk3ju13wPdow9OKmQLLkYPb8sCcWQAx_MKUwSO-GzjcfvlrPH7inOZpzrHSvfZJsCqByTr8srb6ktpw3qrMafyE_nYQ_jw1JlkJ2jwW-JX8I5-yFlhwhz6qu0zm0cZi8mLgO2kG49H/s400/Untitled+design-23.png" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>6. Sikeresen leérettségiztem, meglepően magas pontszámmal.</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Alapvetően egy önbizalomhiányos személy vagyok (ami szerencsére egyre jobban javul), így elképzelhetitek, hogy egészen májusig azért izgultam, csak érjek el annyi pontot, hogy bejussak az első helyre... Mikor az érettségi bizonyítvány kiosztása után gyorsan kiszámoltam az összpontszámot, meglepődve láttam, hogy sokkal többet értem el, mint amire a kezdetek kezdetén számítottam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>7. Bejutottam az elsőként megjelölt egyetemre és szakra.</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A második hatalmas meglepetés és „örömbomba” akkor ért, amikor nyáron megtudtam, hogy szeptembertől pszichológiát fogok tanulni! Régóta volt már ez az álmom, és hihetetlen abba belegondolni, hogy ezt sikerült megvalósítanom... Ráadásul annyira élvezem ezt a szakot! Rengeteg érdekes dologról tanulok (még a legszárazabb tantárgyban is megtalálom az élvezetes részeket), és sok emberrel sikerült megismerkednem, akikkel igazán gyorsan megtaláltuk a közös hangot.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>8. A minimalizmus útjára léptem.</i></span></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Próbálok az élet minden szintjén csak a lényeges dolgokra koncentrálni, és minél több felesleges tárgyat kiszortírozni / elajándékozni / eladni. Bár még nagy út előtt állok, úgy érzem, egyre könnyebben tudok elengedni dolgokat, főleg tárgyakat.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>9. Megmentettük a kutyánkat egy életveszélyes betegségből.</i></span></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Október volt talán az év „mélypontja”, ugyanakkor az is jó befejzéssel végződött, így talán nem is megfelelő rá ez a kifejezés. A kutyánk egy nagyon komoly vírust elkapott (inkább le sem írom a pontos nevét, még az is borzalmasan hangzik...), amiben majdnem elvesztettük őt, olyan rossz állapotban volt. Majdnem egy héten keresztül minden nap vittük az állatklinikára, volt, hogy egész napra ott kellett hagynunk gyógyszeres kezelésre és folyamatos megfigyelésre. Amikor már azt hittük, hogy itt a vége, csoda történt, összegyűjtötte a kis tacskónk a megmaradt erejét (és hatalmas szeretetét): úgy döntött, hogy nincs még itt az ideje elmenni, velünk maradt. Bár sokan biztos megbotránkoznak ezen a kijelentésen, de én még olyan emberrel sem találkoztam, akinek ekkora akaratereje lett volna, így ragaszkodott volna hozzánk és a velünk töltött életéhez. Azóta csak még bújósabb lett, látszik rajta, hogy a közösen eltöltött pillanatokat értékeli a legjobban. Hihetetlen és egyben szomorú is, hogy az emberek nagy része ezeknek a fontosságát egyáltalán nem ismeri fel (vagy legalábbis túl későn)...</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>10. Elutaztunk Norvégiába, ami életre szóló élményekkel ajándékozott meg.</i></span></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Nyáron sikerült eljutnunk ebbe a lélegzetelállító északi országba, ami egy gyönyörű nyaralásra sikeredett. Az érintetlen és szinte nem evilági természetet örökké a szívünkbe zártuk, de az egyik legjobb dolog talán az volt, hogy a vendégszerető rokonunknak / barátunknak / idegenvezetőnknek köszönhetően a komfortzónánkat is sikerült tágítani a rengeteg hihetetlen kalanddal.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>Mi a helyzet a bloggal? Mi várható a 2020-as évben?</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Amikor a megfelelő évzáráson gondolkodtam, tudtam, hogy idén egy már megszokottnak számító blogos évösszegzés nem jöhet szóba. Biztos Ti is észrevettétek, hogy nem ez volt az írás és olvasás szempontjából a legkiemelkedőbb évem. Annyi bejegyzésemben részleteztem a különböző okokat, hogy nem szerettem volna egy szintén magyarázkodó lezárást, és nem túl jó statisztikai adatokat közzétenni. Ugyanakkor nem hagynám szó nélkül a 2019-es évet, hiszen láthattátok, hogy ez volt az egyik legszebb időszak az életemben. Így kiemeltem inkább a rengeteg pozitívumot, amit az elmúlt 12 hónap adott nekem.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Bár biztosan lesz még sűrű időszak 2020-ban is (például „izgalmas” lesz még négy vizsgát januárban teljesíteni), egyáltalán nem tervezem felfüggeszteni a blogolást! Sok megvalósítatlan ötlet lapul még a zsebemben, szeretnék közülük minél többet megalkotni. Személyesebb bejegyzéseket szintén tervezek írni, és kicsit beleásnám magam a pszichológia könyves és filmes világába is, ezzel kapcsolatban is vannak elképzeléseim.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Hamarosan találkozunk egy újabb bejegyzés keretén belül! Nagyon köszönöm minden „régi motoros” és új olvasómnak, hogy idén is olvastátok a bejegyzéseimet! </span><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Hálás vagyok azoknak a könyvkiadóknak is, akik fantasztikus recenziós példányokkal segítették írásaimat! Kíváncsian várom, mit hoz az elkövetkezendő bűvös időszak... Örömben és olvasásban gazdag új évet kívánok Nektek! Viszlát 2019, üdv 2020!</span></div>
</div>
Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-47608232033627101502019-12-26T11:44:00.002+01:002021-06-28T13:34:23.975+02:00Hogyan mentheti meg a futás az életünket? § Bella Mackie: Fuss tovább!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNhrgbZMpcaQqDeEY8nmT1pcSPkfPhE615YpsX5ZYD-16c_PBir3pygeXeIegaD3iBc3rYLmO9YMaSJaxB4yWuGRfJZIOQklW3OQFQIs_qW2LAQV1IAcMFWYhC6axp7HmMWdOl2ZarN9pF/s1600/Untitled+design-20.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNhrgbZMpcaQqDeEY8nmT1pcSPkfPhE615YpsX5ZYD-16c_PBir3pygeXeIegaD3iBc3rYLmO9YMaSJaxB4yWuGRfJZIOQklW3OQFQIs_qW2LAQV1IAcMFWYhC6axp7HmMWdOl2ZarN9pF/w640-h360/Untitled+design-20.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Bella Mackie a válását követően valódi mélypontra jutott, és a válságos élethelyzet közepén szembe kellett néznie a bénító erejű szorongásos depresszióval is. Eleinte ahhoz is alig volt ereje, hogy felkeljen a díványról; ám egy nap olyasmire szánta el magát, amiről sosem gondolta volna, hogy önerejéből valaha is megteszi. Felvette az edzőcipőjét, és kiment futni. Az első kísérlet elég rövidre sikeredett, de legnagyobb meglepetésére másnap is odakint találta magát. Eleinte ösztönösen, majd egyre tudatosabban a napi sporttevékenységgel kezdte gyógyítani sérült lelkét és szellemét. </i></span></span><i style="color: #666666; font-family: georgia, "times new roman", serif;">A Fuss tovább! kendőzetlenül őszinte és szellemes memoár a gyógyulás felé vezető útról, amely betekintést nyújt abba is, milyen együtt élni a mentális betegséggel, illetve felvenni vele a harcot. A szerző orvosok, pszichológusok, sportemberek és barátok segítségével gyűjtötte össze azokat az inspiráló történeteket, kutatási eredményeket és ötleteket, amelyek őt magát is rávezették a felismerésre: olykor a testmozgás a legjobb orvosság. A kedves, mozgalmas és motiváló erejű könyv arra bátorítja olvasóját, hogy „fusson tovább", át a problémákon, és a mozgás segítségével terelje helyes mederbe az életét. ↓↓</i><br />
<a name='more'></a></div>
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Hogy miért kerítettem sorra az utóbbi időben számtalan könyvet a futásról? Nos, aki ismer engem, az biztosan tudja a választ: </span><b style="color: #666666; font-family: georgia, "times new roman", serif;">ez a sportág mára ugyanolyan erősen és pótolhatatlanul jelen van az életemben, mint a blogírás és az olvasás</b><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">. Ódákat zenghetnék, és több oldalt írhatnék arról, hogyan kúszott be a mindennapjaimba egyre erőteljesebben a futás, de a lényeg csupán ennyi: az elmúlt időszakban akkora támaszt nyújtott és motivációt adott, hogy enélkül egy nagyon minimális szintet lettem volna képes kihozni magamból az életem bármely területén.</span></div>
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Amikor ennek a kötetnek a fülszövegét elolvastam, nagyon jó érzéssel töltött el az, hogy más ember is ugyanazt a véleményt képviseli, amit az előbb én leírtam. Sőt, <i>Bella Mackie</i>-nek még fontosabb a rendszeres mozgás, hiszen nemcsak feltölti, mint a futótársaink többségét, hanem segít neki mentális betegségének, a szorongásos depressziónak legyőzésében. Ahogy már az első sorokban is írtam, nem ez volt az első könyv, amelyet ebben a témában sorra kerítettem, de <b>ez volt az első olyan futós kötet olvasmányélményeim között, amely egy mentális betegséggel állt összefüggésben</b>. Így a <i>Fuss tovább! </i>könyv még egy indok miatt jobban kötődött hozzám, illetve érdeklődési területeimhez, ugyanis idén szeptembertől pszichológiát kezdtem el tanulni az egyetemen. Elég részletes betekintést kaphattam egy szorongással élő ember életébe, illetve általánosságban rengeteg új információt megtanulhattam a szorongás típusairól, a depresszióról, és az ezekből kivezető út nehézségeit is megismerhettem. Ebben a könyvben hatalmas hangsúlyt kap ez a téma, sőt, körülbelül a háromnegyed részt ez öleli fel. Ahogyan sejthetitek, én ezt nem sajnáltam, ugyanakkor akinek ez nem tartozik az érdeklődési körébe, az nem sok olyan fejezetet fog találni, amely csak a futásról szól, és egyáltalán nem jön szóba ez a betegség.</span></span><br />
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
</span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>„When you feel like you cannot go another step, that's when you give it everything you've got.”</i></span></span></div>
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Az egyik legfontosabb dolog, amit ki szeretnék emelni a kötetből, az az, hogy <i>Bella</i> <i>Mackie</i> hihetetlen alapossággal beleásta magát a témába, és elénk tárta az igaz tényeket. <b>Rengeteg érdekes és megdöbbentő, sportolással kapcsolatos kutatás eredményéről tájékozódhatunk</b> a <i>Fuss tovább!</i> kötetben, szerintem ez abszolút növelte a könyv színvonalát, hiszen az írónő nem légből kapott adatokkal bombázott minket. Ez csak még jobban elővarázsolta belőlem a kedvet és a motivációt a mindennapos mozgás felé (legyen szó egy hosszabb futásról, vagy sétáról), rávilágítottak az eredmények arra, mennyire bele vagyunk süppedve „kényelmes” életünkbe.</span></span><br />
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>Az egyetlen negatívum, amelyet olvasás során tapasztaltam, az a sok ismétlés volt. </b>Rengetegszer éreztem azt, hogy több fejezeten át ugyanarról mesél az írónő; néha jobban kifejtette ugyanazt a történetet, amit pár oldallal ezelőtt megemlített (de akkor sem túl szűkszavúan), néha pedig más „csomagolást” kapott a mondanivalója, de alapvetően többször is ugyanazt a konklúziót kívánta levonni. Nincs semmi problémám azzal, ha valamit nyomatékosítani szeretne, de ha esetleg ez már többször előfordul, akkor mindig belémvillan az az érzés, hogy ez egy nagyon jó taktika az oldalszámok bővítésére...</span></span><br />
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>Ugyanakkor kezdő futóknak ez a könyv talán tökéletes választás lehet!</b> Tetszett az, hogy <i>Bella</i> <i>Mackie</i> a kapcsolatát a sporttal nem egyből a jelentől kezdve, vagyis már a „haladó szinttől” kezdi el mesélni, hanem a kezdetekre nagy hangsúlyt helyezett. Így egyáltalán nem lehet olyan érzésünk, hogy Ő már magas lóról beszél, mert fitten és tapasztaltan sokkal egyszerűbben és lendületesen megy neki a futás, mint az első próbálkozásoknál... A legelső alkalmak (amiket garantáltan minden futó megtapasztal) gyönyörűen ki vannak fejtve, azokkal a gondolatokkal együtt, amelyek felvetődhetnek bennünk a kezdetek kezdetén. <b>Az írónő története nemcsak a mentális betegségének legyőzése, enyhítése miatt motiváló, hanem azért is, mert tökéletesen bemutatja, hogy neki is nagy utat kellett megtennie a hosszú futásokig.</b></span></span><br />
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A befejezés külön a kedvencem volt, ugyanis egy listát olvashatunk azokról a dolgokról, amelyek segítenek a kezdésben, illetve könyv-, és aplikáció-ajánlások is szembe jönnek velünk, amelyek nemcsak motiválnak, de tényleges segítséget, löketet is adnak az első, és talán legnehezebb lépésekhez.</span></span><br />
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
</span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Hálásan köszönöm a recenziós példányt a Partvonal kiadónak! A könyvet <a href="https://www.lira.hu/hu/jcbs/139478519" target="_blank">itt tudjátok megrendelni</a> -20% kedvezménnyel.</i></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A cselekmény: 70%</span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A borító: 100%</span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A karakterek: -</span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A szókincs: 90%</span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);"><span style="color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><u><b>Összesen: 86.66%</b></u></span></span></div>
</div>
<span style="background-color: white; caret-color: rgb(31, 31, 31);">
</span>Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2247322383989828002.post-73799900926922387162019-10-23T17:10:00.001+02:002021-06-28T13:34:46.937+02:00J.R.R. Tolkien: A két torony (Gyűrűk Ura 2.) értékelés + Tolkien book tag<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBu2dB1SZHTKvBGkCkXmsCPHkvHzwtyzOAOHkuKJUBlw19ZlpEvxgVhmI_ybrhqRDmZoTal7Bz7F97FwpeFQiyDrDctMb-IJmAVToBjHX-2DcHMlHS37NRFk4xj1Y1q6FE7MDQ8jarQhTB/s1600/Untitled+design-24.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="700" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBu2dB1SZHTKvBGkCkXmsCPHkvHzwtyzOAOHkuKJUBlw19ZlpEvxgVhmI_ybrhqRDmZoTal7Bz7F97FwpeFQiyDrDctMb-IJmAVToBjHX-2DcHMlHS37NRFk4xj1Y1q6FE7MDQ8jarQhTB/w640-h360/Untitled+design-24.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Hamarosan eldől Középfölde sorsa: a gonosz ereje egyre nő, mert szövetséget kötött a két torony: Barad-dúr, Szauron, a sötét úr vára és Vasudvard, mely Szarumán, az áruló mágus erődje. </span><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Frodó, a Gyűrűhordozó és hű barátja, Samu Mordor földje felé tart, hogy a tűzbe hajítsa terhét, ám egy újabb veszéllyel kell szembenézniük: felbukkan Gollam, aki visszaköveteli a kincset.</span><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"> </span><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Eközben a szövetség még élő tagjai a Kósza vezetésével újabb harcokba keverednek. Rohan lovasai mellett küzdenek és különös szövetségesekre lelnek: az entekre. Árnyék vetül a világra. A Sötét Úr hadseregei Gondor felé vonulnak. Kezdetét veszi a Gyűrűháború… ↓↓</span></span></i><br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b><i>Tolkien</i> ikonikus művei</b> (<i>A hobbit</i> és a <i>Gyűrűk Ura trilógia</i>) az évek során<b> különleges és ritka helyet kaptak az életemben</b>. Akárhányszor meglátok egy idézetet, elolvasom az egyik kötetet, megnézem az egyik filmadaptációt, vagy csak meghallom az oly kedves és ismerős dallamot a filmből, <b>egyből elfog az az érzés, hogy egy kicsit otthon vagyok, hazaérkeztem</b>. Nem sok mű tölt be nálam hasonló szerepet, és Középfölde történetének is idő kellett (illetve nekem kellett sokat fejlődnöm és változnom), hogy elérkezzenek erre a pontra. Ez az egyik ok, hogy elkezdtem elolvasni a trilógiát (noha tudtam hogy egy hihetetlen alapossággal kidolgozott könyves világgal állok szemben, amelynek „feltárására”, kutatására egy egész életet lehetne szentelni). A másik érv, ami az olvasás mellett szólt, az az évszakra, őszre való hangolódás. Valamiért mindig ősszel érzem aktuálisnak és igazán élvezhetőnek a történetet, így tudtam, hogy a tavalyi év kihagyása után mindenképp folytatni szeretném a <i>Gyűrűhordozó</i> sorsának megismerését.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ha jól értesültem, akkor <i>Tolkien</i> <i>A hobbit</i> című kötetet írta meg először, amelyet eredetileg gyerekeknek szánt, így a hangvétel, stílus és cselekmény is a felnőtt olvasók számára talán egyszerűbbnek érződik. Ezt tapasztaltam még a <i>Gyűrűk</i> <i>Ura</i> trilógia első részénél, a <i>Gyűrű</i> <i>szövetségénél</i>, így bevallom őszintén, hasonló élményre számítottam <i>A</i> <i>két</i> <i>toronynál</i> is. De legnagyobb döbbenetemre egy váratlan fordulat következett: <b>a kissé gyerekes stílus és egyszerű fogalmazásmód hirtelen átváltott nagyon is komoly, választékos és élvezhető nyelvezetre, amelyet a cselekmény is abszolút tükrözött</b>. A hosszú vándorlásokat harcok és próbatételek váltották fel, teljesen azt éreztem, mintha a film által is bemutatott világba csöppentem volna, nem pedig egy kisebbeknek szánt kalandosabb történetbe.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A karakterek jelleme is fejlődésnek indult, nagyon tetszett, hogy <b>már nemcsak az egyszerű érzelmek voltak jelen</b>, hanem megismerhettük egy-egy szereplő jó és rossz oldalát is, így egy kicsit közelebb hozta az író a realitáshoz a regényt.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ezt a részt abszolút egy átvezető kötetnek éreztem, amiben bár történtek a cselekmény szempontjából lényeges motívumok, úgy érzem, a harmadik, egyben befejező köteten lesz a hangsúly. Az utolsó oldalak is függővéggel zárultak, így kíváncsian várom, hogy keverednek ki a kalamajkából a hobbitok, és hogyan teljesítik a rájuk szabott küldetést.</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>1. Hogyan kezdődött az utazásod Középföldén?</b></span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Már egészen kicsiként része lehettem ennek a kalandnak, ugyanis Anyukám hatalmas <i>Tolkien</i> rajongó, így rengetegszer megnéztük együtt a trilógia filmfeldolgozásait. Bár akkor még a történetet nem nagyon értettem, nagyon élveztem a hobbitok dalait, <i>Gandalf</i> varázslásait és az izgalmas, vagy éppen otthonos jeleneteket. Pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg <i>A hobbit</i> könyvvel, illetve filmekkel, azok keltették fel igazán a figyelmemet <i>Középfölde</i> iránt.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>2. Melyik a kedvenc könyved, illetve filmadaptációd?</b></span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Hmm, ez egy nehéz kérdés, de ha választanom kellene, mindkettőből <i>A hobbitot</i> mondanám. Az sokkal közelebb áll valahogy hozzám, jobban tudok azonosulni <i>Bilbó</i> karakterével, és a történet sem olyan komor számomra.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>3. Melyik tetszik jobban: a könyvek vagy a filmek?</b></span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Szintén egy nehéz választás előtt állok, ugyanis szerintem a filmadaptációk páratlanok lettek, hihetetlen milyen részletességgel és pontossággal mintázták meg a készítők <i>Középfölde</i> világát és történetét. Ez lett az egyik legtökéletesebb feldolgozás, amivel csak találkoztam, szerintem még maga az író is büszke lenne arra, hogy milyen hűen sikerült megjeleníteni a történetet filmvásznon (már ami a <i>Gyűrűk</i> <i>Urát</i> illeti).</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Tudom, hogy bűn ilyet mondani könyvmolyként, de nekem jobban tetszenek a filmek, valahogy úgy érzem, hogy a fontos mondanivalókat jobban meg tudták szólaltatni, kihozni </span></span><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">a karakterekből.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>4. Melyik néphez tartoznál Középföldén?</b></span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Az az igazság, hogy engem még Isten is hobbitnak teremtett. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy kicsi vagyok, hanem a szokásaimban is: a kedvenc étkezésem a reggeli, egy ideális nap úgy néz ki számomra, amit otthon tölthetek el a könyveim és egy jó nagy adag forró tea társaságában, a nem várt látogatókról pedig ne is beszéljünk... Viszont az évek folyamán szerintem igen nagy változáson mentem keresztül: előmerészkedtem a komfortzónámból, egyre többször teszek olyan dolgokat, amelyeket esetleg régebben kerültem volna, az egyik lételemem pedig a kalandozás és utazás lett. Így az életem abszolút párhuzamba vonható <i>Bilbóéval</i>, talán ezért sem véletlen, hogy Ő a kedvenc szereplőm a történetből.</span></span><br />
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0Sz7DpXq9C0Cg6h8pXL4khxRUKE6ze0nNBN_s7fcmQOjk3TJxPC5tJtB4vzGj79ST3oDKm4NrNfBBBiDLeM3k_eXhxXO3slk7-ER8Xjj5B4HAgpNRer67n3yk6P5f9rRUvv9sgp61S957/s1600/tumblr_msi5rfthpI1rnw370o1_500.gif" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="230" data-original-width="500" height="147" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0Sz7DpXq9C0Cg6h8pXL4khxRUKE6ze0nNBN_s7fcmQOjk3TJxPC5tJtB4vzGj79ST3oDKm4NrNfBBBiDLeM3k_eXhxXO3slk7-ER8Xjj5B4HAgpNRer67n3yk6P5f9rRUvv9sgp61S957/s320/tumblr_msi5rfthpI1rnw370o1_500.gif" width="320" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>5. Melyik a hozzád legközelebb álló hely Középföldén?</b></span></span></div>
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ha választhatnék, biztosan <i>Rivendell</i>-ben telepednék le, mindig meg szerettem volna nézni, hogyan és milyen gyönyörű vidéken élnek a tündék. Azt hiszem, ott nem kerülne sor sok idegeskedésre: felfedezném a tájat, hallgatnám a tündék páratlan zenéjét, miközben olvasgatnék, finom és egészséges ételeket ennék. De az az igazság, hogy jóból is megárt a sok, így egy idő után biztosan útra kerekednék, és ellátogatnák a törpék királyságába, <i>Ereborba</i>. Ott nagyokat túráznék, és megismerhetnék egy teljesen más életű és kultúrájú ,a tündékkel pont ellentétes középföldi népet. Úgy érzem, mindkettő közel állna hozzám. Majd miután rengeteg élményt gyűjtenék, a hazafelé vezető útra lépnék, hogy visszatérjek a saját földbe vájt üregembe, a hobbit-házamba.</span></span><br />
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>6. Van kedvenc idézeted a könyvből vagy filmből?</b></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;">„I found it is the small everyday deeds of ordinary folk that keep the darkness at bay... Small acts of kindness and love.” - Gandalf (Hobbit)</span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;">„If more of us valued food and cheer and song above hoarded gold, it would be a merrier world.” - Thorin (Hobbit)</span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #666666;"><span style="background-color: white; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><span style="caret-color: rgb(31, 31, 31); text-align: start;">„Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét.” - Gandalf (Gyűrűk Ura)</span></span></span></div>
</div>
Lonettehttp://www.blogger.com/profile/08001446206823061724noreply@blogger.com2