Oldalak

2019. szeptember 21., szombat

Egy disztópia az elszigetelődésről § Sigrídur Hagalín Björnsdóttir: A sziget

Emlékszel, hol voltál, amikor megtudtad? Az elmúlt évek egyik legérdekesebb izlandi regénye izgalmas, valószerű és borzongató történet az elképzelt jövőnkről. Az általunk ismert világ megszűnik létezni. Izland, az egyik legszervezettebb ország egyik napról a másikra elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, és káosz lesz úrrá benne. Senki nem tudja, mi okozza a fennakadást, az állam, a jog és a társadalom építményei pedig repedezni kezdenek. A sziget a thriller, a politikai fikció és a disztópia remek kombinációja, ugyanakkor pontos kórkép is a modern világról. A szerző művével megdöbbentette Izlandot, és élénk vitát váltott ki az állam és a társadalom alapjainak fenntarthatóságáról. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir újságíró, az Izlandi Televízió munkatársa. E könyvét az Izlandi Női Irodalmi Díjra is jelölték. ↓↓

2019. szeptember 4., szerda

Legyél Te is hangoskönyvek felolvasója | Interjú az ötletgazdával


Augusztusban egy érdekes és váratlan levél fogadott a virtuális postaládámban, amely arra invitált, hogy legyek én is hangoskönyvek felolvasója! Helle Maximiliam a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének munkatársa és a Bodor Tibor Kulturális Egyesület alelnöke. Olyan önkénteseket keres, akik szívesen segítenének hangoskönyvek gyártásában (tehát művek felolvasásában), amelyeket a vakok és gyengénlátók hallgatnának meg. Szerintem ez egy fantasztikus kezdeményezés, így nem is volt kérdés, hogy én is részt szeretnék venni ebben a projektben. Viszont azt gondolom, hogy ehhez minél többen csatlakoznunk kellene, el sem tudjuk képzelni, mekkora segítséget tudnánk nyújtani csupán egy felolvasással is. Így született meg az interjú ötlete, amelyben Maximiliant kérdezgettem a felolvasás menetéről, a projekt fontosságáról és kialakulásáról, és hogy miért hasznos az önkéntesek munkája. Olvassátok szeretettel az interjút, remélem, hogy minél többeteket sikerült inspirálnunk, és Ti is belevágtok majd ebbe a kalandba! ↓↓

2019. augusztus 31., szombat

Nyári visszatekintő #13 | 2019

A Visszatekintő bejegyzések mindig is a kedvenceim közé tartoztak, jó volt áttekinteni az elmúlt három hónap eseményeit. Így egy elég részletes képet kaphattam arról, mennyire voltam produktív, és persze átélhettem újra a számomra kedves, bloggal, vagy netán a személyes életemmel kapcsolatos emlékeket. Sajnos ez a rovat legutoljára 2018 őszén jelent meg, aminek nagyon egyszerű oka van: annyira zsúfoltak voltak a hónapjaim, hogy az érettségire való felkészülésen kívül nemhogy az írásra, de a kötelezőkön kívül az olvasásra sem maradt elég időm. Szerencsére minden fontos vizsgát és eredményhirdetést a hátam mögött tudhatok, felvettek az elsőnek beírt szakomra, úgyhogy már boldogan, szabadon és jóval több szabadidővel pötyögöm most e sorokat. A nyárról mindenképp szerettem volna egy összefoglalót készíteni, hiszen rengeteg mindenben volt részem, ezt szeretném most megosztani veletek. ↓↓

2019. augusztus 27., kedd

Ezeket a könyveket tenném kötelező olvasmányokká | Back to School 2019

A kötelező olvasmányok igazi mumusok tudnak lenni, ha fáradt diákokról és napsütéses nyári szünetről van szó. Sok tanár megköveteli, hogy már nyáron átrágjuk magunkat a felírt könyveken, de valakinél elég az, ha csak a tanév során, egy bizonyos határidőre kerítjük sorra őket. Akár egy külön bejegyzést is lehetne arról írni, hogy vajon érdemes-e ezt a rendszert fenntartani, vagy nem jött-e el az idő arra, hogy ezt a listát felfrissítsük, illetve ha drasztikus szeretnék lenni, akkor eltöröljük? Úgy érzem, egy rövid és személyes válasz nélkül nem tehetném publikussá ezt a posztot. Szerintem hiba lenne eltörölni a kötelező olvasmányokat, hiszen rengeteg olyan művet kell elolvasnunk általuk, amelyek kihagyhatatlan elemei a műveltségnek, sőt, még az is lehetséges, hogy egy-egy felbukkanó regény igazán a szívünkhöz nő (volt már rá példa, higgyétek el). Ugyanakkor nem biztos, hogy jó ötlet már a gimnázium első napjaiban Odüsszeusszal és Íliásszal bombázni a gyanútlan diákokat, hiszen aki nem szeret olvasni, az biztosan nem ezek hatására fog változtatni véleményén...
Úgy gondolom érdemes fenntartanunk ezt a rendszert, de szükségünk van arra, hogy időről időre bővítsük a listát, vagy esetleg lecseréljünk bizonyos köteteket olyanokra, amelyek nemcsak jobban szólítják meg a tizenéveseket, de értéket és fontos tanulságokat is hordoznak magukkal. 
Ezen a gondolaton felbuzdulva összegyűjtöttem pár olyan olvasmányt, amelyek szerintem ugyanolyan szilárdan ott állhatnának a klasszikus művek mellett egy iskolás / gimnazista tanmenetében. Ti mivel egészítenétek ki az ötleteimet? Mit gondoltok a kötelező olvasmányokról? ↓↓
h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })