5 fontos készség, amit a pszichológia alapszakon sajátítottam el
augusztus 22, 2022.png)
Három évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan el fognak repülni az alapszakos éveim, és azt sem feltételeztem volna, hogy mennyi nem várt helyzettel és kihívással fogok találkozni. Júliusban kaptam kézhez az első diplomámat, ami azt jelenti, hogy a pszichológia alapszak elvégzésével hivatalosan is viselkedéselemző lettem! Ez a fő oka annak, hogy januártól inaktív voltam a blogon, hiszen rengeteg energiámat emésztette fel a több száz oldalas szakirodalmak elolvasása, az államvizsga tételek kidolgozása és tanulása, a „sima” vizsgákra való felkészülés, továbbá a védésre való gyakorlás... Gondoltam, jó lenne egy visszatérő poszttal indítanom újra a blogos tevékenységemet, amiben azt mesélem el, hogy mit is adott számomra az elmúlt három év. A pszichológia szak nagyon felkapott lett az elmúlt időben, így talán azoknak is segítséget nyújthatok, akik bizonytalanok abban, hogy ez az irány valóban nekik való-e. Természetesen a felsorolt pontok csupán a saját tapasztalataim, az is lehet, hogy más pszichológus hallgató más készséggel gazdagodott, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy a különböző egyetemek képzései is különböznek egymástól.
1. Egy teljes, önálló kutatás elkészítése
Az alapszak során arra voltam a legbüszkébb, hogy sikeresen véghezvittem életem első önálló kutatását (melyet a pszichológiai reziliencia, vagyis lelki ellenálló képesség és az olvasás kapcsolatáról készítettem el). A pszichológia szakon mindenkinek kötelező a szakdolgozat keretén belül egy olyan kutatási tervet megvalósítania, ami statisztikai elemzéseket és így a hipotézisek alátámasztását is tartalmazza. Természetesen kaptunk professzionális segítséget és útmutatást a munkánk során az oktatóinktól, hiszen rengeteg kérdés és dilemma merült fel bennünk; szerencsére a témavezetőim és konzulenseim segítőkészek és nyitottak voltak minden ötletemmel kapcsolatban. Nagyon élveztem a folyamatot, ami bár kemény munkát, illetve nagyfokú koncentrációt követelt, mégis izgatottan várom, hogy a további ötleteimet majd mesterszakon is megvalósíthassam.
2. Mérőeszközök helyes használata és kiértékelése
A szakdolgozat elkészüléséhez elengedhetetlen az, hogy megtanuljuk a különböző pszichológiai kérdőívek és mérőeszközök helyes használatát. Ennek részeként kötelező a hipotéziseinket pszichológusok által validált és ellenőrzött kérdőívekkel tesztelni (biztos találkoztatok ilyen felmérésekkel, talán Ti is kitöltöttétek őket, hiszen január-február környékén minden egyetemista facebookon hirdeti a kutatását 😉). De ennél talán izgalmasabbak voltak azok az órák, ahol egy-egy személlyel kellett különböző klinikai teszteket elvégeznünk és kiértékelnünk, amiket a valóságban is sokat alkalmaznak (három év során egy óvodás- és egy iskoláskorú gyermekkel, majd több felnőtt vizsgálati személlyel kellett találkoznunk). Nagyon örülök, hogy az egyetemem erre kifejezetten nagy hangsúlyt helyezett, hiszen a tesztfelvételeknél ténylegesen azokat a készségeket gyakorolhattuk, amiket majdnem minden pszichológus is alkalmaz a munkájánál, továbbá megtanultuk, hogyan kell egy-egy ilyen teszthelyzetben a megfelelő körülményeket biztosítani, a teszteket pontosan és precízen felvenni, kiértékelni, és a rapportot, vagyis a biztonságot nyújtó „terapeuta-kliens kapcsolatot” megteremteni (és az esetlegesen felmerült váratlan helyzeteket jól megoldani).
3. A pszichológia tudományának rendszerszintű szemlélete
Ezt nem sajátíthattam volna el egy szuper tanárom nélkül, aki hihetetlenül érdekesen mutatta be számunkra a pszichológia kialakulásának történetét, és annak folyamatos változását. Ez egy olyan óra volt, ahol célként a rendszerszintű szemléletmód elsajátítását tűztük ki: meg kellett tanulnunk, hogy milyen történelmi változások álltak összefüggésben a pszichológiatörténet egyes szakaszaival, milyen (ma is) elhallgatott előzményekkel rendelkezik ez a tudomány, és hogy egy-egy téma, gondolat, hogyan vonult végig a pszichológián, illetve az egyes elméletalkotók hogyan értelmezték azokat. Az összefüggések felfedezésével sokkal könnyebben meg tudtam tanulni az anyagot, és sokkal több mindenre emlékszem még most is, mintha egyszerű, egymástól elkülönülő anyagrészeket magoltam volna be (ahogyan az sajnos a magyar oktatás nagyobb részére, de még a felsőoktatásra is jellemző)... Biztos, hogy mesterszakos tanulmányaim során szintén törekedni fogok ennek a látásmódnak a használatára, hiszen hatalmas segítséget adott a rendszerszemlélet.
.png "Fotók a diplomaosztó ünnepség napjáról (2022. július, Esztergom)") |
| Fotók a diplomaosztó ünnepség napjáról (2022. július, Esztergom) |
4. Az emberi elme és lélek alapos és többszempontú megismerése
Ez a pont szervesen kapcsolódik az előzőhöz. Egy-egy jelenséget, viselkedésmódot több órán teljesen más szemszögből dolgoztunk fel, így egy fogalomhoz már az alapszak végére képes voltam több pszichológiai aspektust és több irányzat megközelítési módját is hozzákapcsolni. Ez főleg akkor csúcsosodott ki igazán, amikor az államvizsga tételeimen dolgoztam: annyira jó érzés volt, hogy egyes tételeket tartalmilag össze tudtam kapcsolni, egy-egy helyen több mindenre is utaltam, fogalmakat és kísérleteket több szempontból is megközelítettem. Ennek szintén része volt az is, hogy elkezdtem rendszerben látni a tananyagot. Végül pedig sokkal jobban el tudtam mélyülni egyes részekben, mint amennyire mondjuk azt a tankönyvek tették. Nagyon remélem, hogy ez hozzájárul majd ahhoz, hogy az embereket mélyebben meg tudjam ismerni és érteni, egy-egy viselkedést, vagy reakciót több perspektívából tudjak majd szemlélni, illetve ezáltal is jó szakember lehessek a későbbiekben.
5. A „tudományos fogalmazásmód” elsajátítása
Az egyik legnagyobb előnye volt a sok szakirodalom olvasásának, hogy megtanultam, hogyan kell tudományosan, objektíven, csupán a tényekre hagyatkozva fogalmazni. Még az egyetem elején nehezen szűrtem ki azokat a kifejezéseket, melyek érzelemmel, esetleg másodlagos jelentéssel rendelkeztek; nehéz volt eleinte úgy megválogatnom a szavaimat, hogy azok ne tükrözzenek semmilyen szubjektív véleményt (természetesen a „kevésbé hivatalos” beadandóknál, esszéknél, amiknél sokszor a saját véleményünket kérdezték, el kellett tekintenünk ettől). Biztos páran úgy gondolhatjátok, hogy borzalmas lehet az, hogy nem minden esetben mondhatjuk el a saját véleményünket, vagy legalábbis néhány esetben azokat kifejezetten mellőznünk kell... Nos, bizonyos esetekben valóban hátrány ez, hiszen hogyan tudhatnánk úgy beszélni és írni az emberekről, emberi viselkedésekről, ha kizárjuk magunkban azokat a tényezőket, melyek az igazi mozgatórugók mindannyiunkban, vagyis az érzelmeket, illetve a belső, szubjektív tartalmakat? Rengeteg vita folyik ennek a kettősségéről, és az az érzésem, hogy ez még nagyon sokáig egy megoldatlan dilemma marad... Ugyanakkor, csak úgy tudunk tiszta lappal, ítéletmentesen viszonyulni egy-egy jelenséghez, emberhez, ha az adott szituációban a saját érzelmeink és saját, személyes életünk tapasztalatai nem kapnak helyet; ekkor kifejezetten az egyénre, a körülményekre fókuszálunk, és felhasználjuk pszichológiai tudásunkat. Ez az elv ugyanúgy vonatkozik a tudományos munkák elkészítésére és megírására is, főleg a szakdolgozatok esetében.
Mindenki megnyugtatására írom, hogy ez nem minden esetben ennyire fekete és fehér szabály: a humanisztikus pszichológia azt vallja, hogy egy terápiás ülésen kifejezetten fontos szerepe van a terapeuta érzelmeinek (hiszen a pszichológusok is emberek), azok elfojtása csak nagyobb kárt okozhat a végkimenetelben; ehelyett a pszichológusnak tudatosítania kell magában a gondolatait, majd azokat a megfelelő időben és módon ki kell fejeznie a kliensnek.Viszont a saját, terápiával kapcsolatos érzelmeknek nem szabad az értelmezésben helyet kapniuk!! Látszik, hogy ez nem egy egyszerű folyamat, ha valakit érdekel ennek a menete, az mindenképp mélyedjen el Carl Rogers három terápiás alapelvének részleteiben.
Kicsit elkalandoztam a kiindulóponttól, de láthatjátok, hogy milyen nagy ereje van a szavainknak, különösen akkor, ha emberekkel foglalkozunk, vagy olyan munkánk, hivatásunk van, melyeknél nagy hatása van az egyéni véleményeknek.
Bár még rengeteget tudnék írni arról, hogy miért volt számomra jó döntés a pszichológia alapszakot választani, de akkor "kicsit" hosszabb lenne ez a bejegyzés. Remélem, hogy tetszett nektek ez a visszatérő-poszt, és ha eddig esetleg bizonytalanok voltatok az egyetemi jövőtökkel kapcsolatban, akkor sikerült valamennyi betekintést nyújtanom abba, hogy többek között mi vár azokra, akik a pszichológia alapszakot választják.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Ha bármi kérdésed van, írd meg nekem kérlek a komment szekcióban!
Csenge
.png)
0 megjegyzés