Balogh Boglárka világjáró újságíró, a National Geographic Magyarország bloggerének legizgalmasabb történetei a Föld ismeretlen szegleteibe kalauzolnak el bennünket. Bepillantást nyerhetünk az afrikai törzsek mindennapjaiba, a „fekete” albínók rejtett világába, egy belga csokoládémester titkaiba éppúgy, mint az illegális vadállat-kereskedelembe, az oroszlánok vadászatra szánt ipari tenyésztésébe vagy egy magyar orvoscsapat életmentő-akcióiba is… Kaphatunk baszkföldi szerelmi tanácsokat, de az indiai becsületgyilkosságokról is képet formálhatunk. Színes kaleidoszkóp ez a könyv, mely kultúrák és népek, vallások és emberek sokszínűségét mutatja meg az olvasónak. De megmutat mást is: mégpedig azt, hogy milyen gyönyörködtető is ez a sokszínűség, milyen nagyszerű, hogy EZERARCÚ A FÖLD! ↓↓

Április 22-én, kereken egy hét múlva nemcsak a Könyvfesztiválon, a könyvmolyok  egyik legnagyobb eseményén vehetünk részt, hanem a Föld napját is megünnepelhetjük. Szerintem ez a jeles alkalom sokkal kevesebb figyelmet kap, mint érdemelne, pedig ha jobban belegondolunk, bolygónk az egyetlen olyan hely, ahol teljes életet élhetünk. Mi mégis kizsákmányoljuk környezetünket, nem törődve sem az élővilággal, sem pedig a saját, illetve utódaink jövőjével.

Nem állítom, hogy ezzel a bejegyzéssel megválthatom a világot; én biztosan nem, de a felsorolt és bemutatott olvasmányok gyökeresen megváltoztathatják gondolkodásmódunkat. Tudjátok, ha mindenki csak a saját életmódját javítaná környezettudatosabbá, már akkor szebb és „egészségesebb” lenne a Földünk. ↓↓

A páratlan szépségű toszkán városban, Sienában a lóverseny, a Palio fontos része a kultúrának. Egy gyönyörű fiatal nő, Pia Tolomei jegyese is indul ezen a versenyen, és a menyasszony azért imádkozik, hogy a férfi veszítsen. Pia apja érdekházasságba kényszeríti lányát, hogy politikai szövetségeseinek eleget tegyen, akik a város irányítását akarják bármi áron megszerezni. Azonban a makacs és kivételes szépségű Pia beleszeret egy másik lovasba, Riccardo Bruniba. A Palio nem egyszerűen csak egy verseny a városok vezető kerületei között, hanem inkább halálos rivalizálás a szépség, a pompa és a maszkok mögött. A várost vezető Violante Beatrix de' Medici hercegnő és Pia Tolomei a Palio után önkéntelenül szövetségesekké válnak, s a sorsuk örökre összefonódik. A történetben keveredik a romantika és a politikai intrika, s betekintést nyerhetünk a Mediciek furcsa világába és szemtanúi lehetünk annak, hogy néhány erős akaratú jó szándékú ember, hogyan tudja megváltoztatni a tragikus következményekkel járó eseményeket. ↓↓

Pax és Peter azóta elválaszthatatlanok, hogy a fiú magához vette az elárvult kisrókát. Ám egy nap megtörténik az elképzelhetetlen: Peter apja bevonul a hadseregbe, és rákényszeríti a fiát, hogy szabadon eressze Paxot. Nagyapjánál, otthonától háromszáz mérföldnyire Peter rádöbben, hogy az ő helye nem ott van – hanem Pax mellett. Az egyre közeledő frontra fittyet hányva felkerekedik, hogy újra együtt lehessen barátjával. Hajtja a szeretet, a ragaszkodás és a keserűség. Eközben Pax, míg kitartóan várja, hogy kis gazdája visszatérjen, maga is kalandokba keveredik, és felfedezi a világot. Szívbe markoló története barátságról, hűségről és arról, hogyan találjuk meg helyünket a világban.

„Nincs mese: meg fogom szegni a szabályokat. Megint." Alice az egyik utolsó épen maradt édenkertben az elefántok viselkedését kutatja. Botswanában mindennapos rutin a küzdelem az orvvadászokkal, a tragédia azonban nem érintheti meg a kutató lelkét. A feladat: dokumentálni az eseményeket és nem befolyásolni ezeknek a csodálatos állatoknak az életét. Egy nap azonban Alice egy elárvult bébit talál anyja teteme mellett, és a következő napok örökre megváltozatják az életét. Jodi Picoult novellája elemi kérdéseket feszeget. Felülírhatja-e az anyai ösztön a tudós hozzáállását? Lehetséges, hogy egyetlen apró momentum elindíthat egy olyan lavinát, amely emberi sorsokat változtat meg?"

Teljesen tévedtem eddig Jodi Picoult írónővel kapcsolatban. Tudtam, hogy tehetséges író, ügyesen szövi a cselekményszálat, épp ezért soroltam a kedvenceim közé. Viszont miután elolvastam a Szelíd vadakat, akkor tudatosult bennem, hogy az, amit olvasás előtt tehetséges írói vénának véltem, az igazából már művészet. Most lehet, hogy többen is mosolyogtok ezen a soron, de ez az igazság. Soha nem találkoztam még olyan novellával, amely ennyi tanulságot összegzett volna ilyen kis terjedelemben. Nagyobb hatása volt rám, mint egy két 300-400 oldalas regény. Ebből is látszik, hogy egy igazán jó, mondanivalóval rendelkező történet nem függ össze a terjedelemmel.

A szemük, emberi szem farkaskoponyában, a vízre emlékeztet: mint a víz tiszta kéksége, úgy tükrözi a tavaszi eget, az esőben habzó patak barnáját, a nyári tó zöldjét, amikor az algák virágozni kezdenek, a hótól elfojtott folyó szürkéjét. Akkoriban csak Sam sárga szeme figyelt engem az esőáztatta nyírfák közül, de most az egész falka tekintetének súlya rám nehezedik. A tudott dolgok súlya, a kimondatlanoké.

Sajnos nem sikerült fotót csinálnom a könyvről, mivel a tacsink nagyon nem akart modellt állni a regény mellé...

​​A kétlábúak elég kiszámíthatatlan, ingatag lények, de ha megfelelően tudjátok kezelni, akkor könnyedén az uralmatok alá hajthatjátok őket. Ahogy én, az egész világot…” Demény, aki a szerénységet hírből sem ismeri, karizmatikus egyéniségének köszönhetően szinte fénysebességgel több tízezer hódolót szerzett. Jogosan. A négylábú diktátornak rengeteg ugatnivalója van, amit meg kell osztania a világgal. Az egyedi humorral fűszerezett sorok között kitűnik a felelős állat- és gazditartás fontossága, és hogy a boldogsághoz gyakran nem kell más, csak töpörtyű, béka, hosszúcombú csajok és egy melegszívű kétlábú. Demény nem csupán az első kortárs magyar íróvizsla, de egyben a deményista filozófia megalkotója, véleményvezér, gazditréner és békászó bajnok, de töpörtyű-minőségellenőrként is rövid idő alatt komoly elismertségre tett szert. Ráadásul celEB. 2009 körül született Fejér megyében, de kölyökkorát és családi hátterét homály fedi. Életének első hónapjait méltatlan körülmények között, rácsok mögött töltötte, ez meghatározta későbbi munkásságát. Valódi fordulatot az jelentett számára, amikor örökbe fogadta a kennelsorra tévedt, jobb sorsra érdemes kétlábút, Magos Juditot, akit ma már csak Gazdinak szólít, és aki egyben Demény korszakalkotó és humorral gazdagon átszőtt ugatásait lejegyezte. A négylábú írónak ez az első könyve, amelyről a tőle megszokott szerénytelenséggel állítja: ALAPmű. 

Magos Judit, a Gazdi, humoros, ámde lélekmelengető formában írta meg a magyar vizslája, Demény, az elbeszélő élettörténetét, amiről már szinte mindenki hallott országszerte. A könyvből megtanulhatjuk a deményizmus alapjait, hogyan építs fel egy diktatúrát, de ami a legfontosabb, hogyan bánj az állatokkal. Mert sok ember elfelejti, milyen bánásmódot érdemelnek ezek a védtelen, de szerethető lények a Földön. Demény egy időutazást tesz a múltba, hogy felkutassa a szupertitkos töpireceptet, ami a diktatúrájának fontos részét képezi. Ezalatt az utazás alatt újra átéli az élete fontos eseményeit, és tanácsokkal lát el minket (illetve négylábú barátainkat), hogy különböző helyzetekben milyen viselkedési szabályok érvényesek. 

Grace nem tud élni egy sárga szemű farkas borzongató közelsége nélkül. Sam két életet él: a nyárban és a télben… Aztán Grace találkozik egy sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete. Az ő farkasa! Csak ő lehet! De a tél itt van a nyakukon… Hagyd, hogy Maggie elbűvöljön a meséjével! Szeretni fogod.

Vannak olyan történetek, amiket nehéz szavakkal kifejezni, ez a könyv egy tökéletes példa volt erre. Maggie Stiefvater inkább az érzelmekkel, hangulatokkal, szavak összecsengésével játszott, ami engem teljesen elvarázsolt. Grace helyzetét, és a tél keserédes hangulatát is minden porcikámmal átéreztem. Hagytam magam sodródni a sorok áramlatával, az írónő született történetmesélő. Mikor az első oldalakat olvastam, akkor kicsit megijedtem, hogy egy újabb Twilight utánzattal van dolgom, de szerencsére ez a bajsejtelem hamar eltűnt a fejemből. Több éve kerülgetett engem ez a könyv, most végre elérkezett a tökéletes pillanat, amikor egy ilyen stílusú regényhez volt kedvem, ráadásul még a könyvtárban is bent volt.

Grace karaktere meglepett, nem számítottam arra, hogy ilyen erős, és bátor lesz az egész történetben. Egy esetlen szereplőnek hittem, jól meglepődtem, amikor kiderült, hogy teljesen félreismertem őt! Sam, a vérfarkas is szimpatikus volt, más volt, mint a társai. Nyitott volt az 'emberi élet' felé, igyekezett annyi tudást összegyűjteni, amennyit csak bírt. A legnagyobb karakterfejlődésen Isabel esett át, aki teljesen megváltozott az utolsó fejezetekre. Szőke szépségkirálynőből egy kedves, és őszinte barát lett, aki kitartott Grace mellett minden bajban. Remélem, hogy a második részben is sokat fog szerepelni, nagyon megkedveltem őt.

A világhírnek örvendő gyermekkönyvek bájos szereplői, Nyúl Péter és barátai megálmodójának különleges történetét meséli el a könyv. A viktoriánus Angliában Beatrix Potter belenyugvással élte a vénkisasszonyok eseménytelen életét, napjai mégsem szokványosan teltek: szobáját benépesítette rajzolt barátainak csintalan hada, Nyúl Péter és barátai. Egy napon felkerekedett, és hóna alatt szebbnél szebb meséivel és rajzaival bekopogott egy londoni könyvkiadó ajtaján. Az ismeretlen környezetben nem csupán az eddig elérhetetlennek tartott sikert, világhírt és függetlenséget találta meg, hanem a szerelmet is. Beatrix új világot fedezett fel, amelyet azonban egy váratlan tragédia alapjaiban rengetett meg… A történetet feldolgozó film Reneé Zellweger és Ewan McGregor főszereplésével a magyar mozikban is látható.

Amikor Lawrence Anthony dél-afrikai természetvédőt arra kérték, fogadjon be egy „rakoncátlanul” vad elefántcsordát a zuluföldi vadrezervátumába, a józan ész azt súgta neki, hogy ne tegye. Ám az állatok számára Anthony jelentette az utolsó esélyt: ha ő nem nyújt nekik menedéket, kilövik őket. 

Anthony befogadta a csordát, és az évek múlásával maga is az elefántcsalád része lett. Miközben azért küzdött, hogy megnyerje az állatok bizalmát, rájött arra, mennyi mindent tanult tőlük életről, hűségről, szabadságról. 

Életem egyik legjobb döntése az volt, hogy elolvastam ezt a könyvet. Nem, egyáltalán nem túlzok. Lawrence Anthony egy csodás író, aki kitűnően és gyönyörűen írta le a vele megtörtént eseteket. Bebizonyította, hogy az állatok is annyira értelmesek és ragaszkodók, mint az emberek (sőt, talán sokkal jóságosabbak is), csak mi ezt nem vesszük észre, vagy csak nem tudjuk értelmezni az általuk kiadott jeleket. Ebből a könyvből nagyon sok mindent meg lehetett tanulni. Bátran merem állítani, hogy ezután az olvasás után sokkal jobban megértem majd az állatok viselkedését.