Az előző bejegyzésnek óriási sikere volt (pár óra alatt többen tekintettétek meg, mint a nyereményjátékot), ezért úgy gondoltam, hogy hamar hozom is a második részt, amiben fan made (rajongói alkotások) borítókat mutatok be.

Egy új rovat van születőben, mégpedig a (Ki)Borító sztorik. Ezekben a bejegyzésekben könyvborítókat fogok bemutatni különböző szempontok alapján, és pár szót, illetve a véleményt is írok hozzájuk. Amikor megkérdeztem a szülinapi nyereményjáték alkalmával, hogy milyen típusú írásokat szeretnétek olvasni a blogon, a legtöbb szavazat erre érkezett.

Ennek a rovatnak az első részében "ikerborítókat" gyűjtöttem össze nektek. Nem biztos, hogy mindegyiknek ugyanaz lesz az alapja, vannak, melyek csak stílusban, illetve színekben hasonlítanak egymásra. Nem az a célom, hogy elvegyem bárkinek is a kedvét ezeknek a könyveknek az olvasásától. Annak ellenére, hogy a borítók azonosak, még lehetnek jó, izgalmas sztorik, és lehet, hogy teljesen más hangvételű, típusú történetet mondanak el a külső hasonlóságuk ellenére. Csupán a szórakozás céljából íródnak majd ezek a bejegyzések, van egypár ötletem a többi részre is...

Érdemes egyébként végigpörgetni a képeket, mert az utolsónak van a legnagyobb csattanója! (;

Éppen az interneten nézelődtem az angol könyvek között, amikor megakadt a szemem a The square root of summer borítóján. Valahogy olyan Déjà vu érzésem volt... Később eszembe jutott, hogy megjelent nálunk egy könyv, amin ugyanez a modell látható, csak kicsit más pózban. Ha jobban megnézitek, akkor nemcsak az arca, de még a pólója is teljesen hasonló!

Hogyan is telhetne el egy ünnep nyereményjáték nélkül (főleg, ha a blog történetében az egyik legnagyobb eseményről van szó)? Már jó régen kigondoltam, hogy ebbe a játékba valami különlegeset, egyedit szeretnék belevinni, nemcsak szimplán könyvet kisorsolni. Pár hete született meg az ötlet a fejemben, hogy esetleg csináltathatnék Varázstintás kitűzőket. Már csak az volt a kérdés, hogy milyen szöveget írjak rá, hiszen a blog neve elég hosszú lett volna, és kis méretű képet kellett szerkesztenem. Az is eszembe jutott, hogy angolra lefordíthatnám, de az meg hangzásra nem volt az igazi, illetve egy jó kis nyelvtörő lenne (Magic Ink). Anya fejlesztette ki ezt a zseniális rövidítést, ami az előbb említett név játékos összevonásából keletkezett: "Magink". Szerintem tökéletesen passzol az oldal hangulatához, ez a kis szócska is olyan varázslatos, mint az oldal címe.

A képen látható három csomagot lehet megnyerni, értelemszerűen három nyertes lesz. Balról az első képen a "romantikus csomag" látható, ami két, stílusban a kitűzőhöz passzoló könyvjelzőt tartalmaz, egy kitűzőt, és Julia Quinn-től a Herceg és én-t. Több hónapja rendeltem meg a könyvet hirtelen felindulásból, de egyszer sem vettem a kezembe. Nem azért, mert rossz lenne, sőt mindenki arról beszél, hogy mennyire humoros, és szórakoztató! Egyszerűen csak nem az én stílusom, mostanában tartózkodom a túlzottan "rózsaszín felhős" romantikus olvasmányoktól. Remélem, aki megnyeri, nagy örömét leli majd benne.

A következő képen a "könyvjelző csomag" látható, ami tartalmaz egy darab kitűzőt, és az összes típusú könyvjelzőt. Az idézetek, amik a könyvjelzőkön vannak, híres írók mondatai (Stephen King, Jane Austen, Neil Gaimann, George R. R. Martin). A romantikus csomagban Neil Gaimann és Jane Austen-osok vannak.

A legutolsó csomag talán a legérdekesebb, hiszen nemcsak egy sikerkönyv a nyeremény, hanem egy 10db-os Stabilo tűfilc készlet is. Így már semmi sem állíthat meg a színezésben!

Hogy miért nem egy "igazi" könyvet választottam? Nekem már több hónapja megvan ez a Titkos kert típusú színező, ami nagyon jól lenyugtat egy nehéz nap végén. Azt gondoltam, hogy ezt fogom megrendelni nektek, hiszen nekem is van egy példányom, és az nagyon jól bevált! Szerintem erre az utolsó képre a "kreatív csomag" elnevezés illik a leginkább.

Most, hogy már jó hosszan kiírtam magamból mindent, nézzük is a szabályokat, tudnivalókat:

Hogyan is kezdődött ez a csodálatos kaland?

Tavaly nyáron, július 20.-án, egy meleg nyári napon, amikor nem lehetett semmit sem csinálni a hőségtől, úgy döntöttem, hogy megnyitom a blogom "kapuját". Nem akkor fogalmazódott bennem meg ez a dolog, már régebben is azon járt az agyam, hogy egyes könyvekről alkotott véleményemet érdemes lenne megörökíteni valamilyen formában. A papír formátum ötletét hamar elvetettem, mivel nekem sosem mentek a naplóíráshoz hasonló folyamatok. Így maradt végül az internetes oldal gondolata, ami azért is tetszett nagyon, mert akkor a többi emberhez, könyvmolyhoz is eljutnak a véleményeim, kritikáim, így esetleg tudnék tanácsot adni másoknak, nemcsak a magam szórakoztatására írnék.

Napokig elszöszmötöltem az első design-nal, akkor még nem ismertem profibb képszerkesztőket, és oldalakat, ahol segítséget, praktikákat adnak a blogosoknak. De emlékszem, nagyon büszke voltam a munkámra, mivel a személyiségemet tükrözte. Ha gondoljátok, akkor tekintsétek meg az első fejlécképet ide kattintva.

Az oldalam indítását július 20.-ától számítom, mert akkor raktam fel az első könyvértékelésemet, Celia Rees-től a Farkasszemet. Jöttek az első kommentek, amiben arra bíztattak engem, hogy folytassam csak tovább a blogomat. A megjegyzéseket a feliratkozók követték, iszonyúan boldog és hálás voltam a bíztató szavakért.

Barátokkal is gazdagabb lettem, álmomban sem gondoltam volna, hogy interneten fogok beszélgetni ilyen kedves emberekkel, és találkozni fogok néhányukkal élőben is. Szeretném megköszönni a rengeteg támogatást Zsófinak és Beának, Annie-nek, és Babó Bucának. Rájuk mindig számíthattam, segítőkészek és kedvesek, a nevükre kattintva betérhettek az oldalaikra. (:
Na de most térjünk is rá a "mérföldkövekre", hiszen ennek a bejegyzésnek az a célja, hogy egy kis "időutazásra" hívjalak benneteket, és végigvegyük a blog legszebb pillanatait a nyitástól kezdve.

A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát… Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.

Hallottatok már olyat, hogy egy író a disztópikus és utópikus elemeket ötvözi? Hát igen, eddig még én sem. Most viszont megtapasztaltam a saját bőrömön, milyen is egy ilyen történetet olvasni. Egyszerűen hátborzongató érzés. Lois Lowry egy tökéletes és hibátlan társadalom képét mutatta be, ahol nem volt szenvedés, irigység, rosszindulat... Ha nem olvasnánk el a könyvet, akár még azt is kívánhatnánk, hogy mi is egy ilyen világban éljünk. Mivel én már megismerkedtem a könyvvel, mondanék egy nagyon fontos dolgot: minden közösségnek megvan a maga féltve őrzött titka.
A regény Jonas szemszögét mutatja be, aki még a könyv elején a ceremónián esik át. Nem egy szokványos munkát kap, Ő lesz az emlékek őrzője. Talán ez a legritkább foglalkozás, és csak nagy ritkán választanak ki rá jelölteket. Egyébként ezt a ceremóniát viszontláthatjuk egy másik híres trilógiában, ahol a szereplők szintén egy ilyen nagy horderejű eseményen vesznek részt (Beavatott trilógia). Nem szeretnék ujjal mutogatni semelyik disztópiára, viszont én úgy láttam, hogy elég sok elemet "elcsentek" ebből a sorozatból.

Mivel már hivatalosan is tombol a nyár, biztosan mindenki készülődik a nyaralásra, illetve a strandolásra. Ki ne szeretne a tengerparton olvasgatni, közben élvezni a napsütést, és hallgatni a tenger zúgását? A nyaralós programjaim közé ezt a pontot mindig felírom, gondoltam összegyűjtöm nektek azokat a könyveket, amiket ajánlanék nektek ilyen napokra.

Grace nem tud élni egy sárga szemű farkas borzongató közelsége nélkül. Sam két életet él: a nyárban és a télben… Aztán Grace találkozik egy sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete. Az ő farkasa! Csak ő lehet! De a tél itt van a nyakukon… Hagyd, hogy Maggie elbűvöljön a meséjével! Szeretni fogod.

Vannak olyan történetek, amiket nehéz szavakkal kifejezni, ez a könyv egy tökéletes példa volt erre. Maggie Stiefvater inkább az érzelmekkel, hangulatokkal, szavak összecsengésével játszott, ami engem teljesen elvarázsolt. Grace helyzetét, és a tél keserédes hangulatát is minden porcikámmal átéreztem. Hagytam magam sodródni a sorok áramlatával, az írónő született történetmesélő. Mikor az első oldalakat olvastam, akkor kicsit megijedtem, hogy egy újabb Twilight utánzattal van dolgom, de szerencsére ez a bajsejtelem hamar eltűnt a fejemből. Több éve kerülgetett engem ez a könyv, most végre elérkezett a tökéletes pillanat, amikor egy ilyen stílusú regényhez volt kedvem, ráadásul még a könyvtárban is bent volt.

Grace karaktere meglepett, nem számítottam arra, hogy ilyen erős, és bátor lesz az egész történetben. Egy esetlen szereplőnek hittem, jól meglepődtem, amikor kiderült, hogy teljesen félreismertem őt! Sam, a vérfarkas is szimpatikus volt, más volt, mint a társai. Nyitott volt az 'emberi élet' felé, igyekezett annyi tudást összegyűjteni, amennyit csak bírt. A legnagyobb karakterfejlődésen Isabel esett át, aki teljesen megváltozott az utolsó fejezetekre. Szőke szépségkirálynőből egy kedves, és őszinte barát lett, aki kitartott Grace mellett minden bajban. Remélem, hogy a második részben is sokat fog szerepelni, nagyon megkedveltem őt.

Terrortámadás éri az Amerikai Egyesült Államokat, mégpedig az egyik legrettegettebb módon, az elektromágneses hullámot (EMP) gerjesztő, pusztító fegyverrel. Egy háború, melyet egyetlen másodperc alatt elveszít Amerika, egy háború, mely a középkorba robbantja vissza a világ legerősebb országát. Nincs áram, nincs kommunikáció, leállt a közlekedés, fogyóban a gyógyszerek, őrjöngő bandák uralják az országot, az emberek éheznek és a túlélésért küzdenek. Mit tehet ebben a helyzetben egy volt katona, aki meg akarja menteni a családját, a hazáját, ha úgy tetszik, a modern civilizációt? Az amerikai Kongresszus folyosóin már megjelenése előtt úgy emlegették a regényt, mint az apokaliptikus thrillert, melyet minden amerikainak el kell olvasnia. A történetet a Pentagonban is reálisnak nevezték, a fegyvert pedig úgy tartják számon, mint amely egyetlen pillanat alatt térdre kényszerítheti az Egyesült Államokat.

Mindenki tudja, hogy BONE GAP tele van különös nyílásokkal – hasadékokkal, melyekbe könnyedén beletévedhetünk, melyeken átcsusszanhatunk, hogy aztán örökre eltűnjünk. Így amikor a fiatal és gyönyörű Rozának nyoma veszik, Bone Gap lakói egy cseppet sem lepődnek meg. Elvégre nem ez az első alkalom, amikor valaki köddé válik, és Finn és Sean O'Sullivan magára marad. Mindössze néhány év telt el azóta, hogy az anyjuk Oregonba költözött egy új fickóhoz, egy új élethez. Az emberek azt mondogatják, így megy ez. Kit is lehetne hibáztatni? Finn azonban tudja, hogy Rozával nem ez történt. Tudja, hogy elrabolták, elragadta a kukoricamezőkről egy veszélyes férfi, akinek az arcára nem emlékszik. Ám a kutatás nem járt eredménnyel, és már senki nem hisz neki. Még Sean sem, akinek bárki másnál nyomósabb oka lenne megtalálni a lányt, és minden oka megvan az öccsét hibáztatni, amiért hagyta elmenni. A Bone Gap története Rozáról, egy gyönyörű lányról szól, akit egy titokzatos férfi elrabol egy csendes, közép-nyugat amerikai kisvárosból. Finn az egyetlen szemtanú, aki képtelen megbocsátani magának, hogy nem tudta azonosítani az emberrablót. Miközben megismerkedhetünk szomorú múltjukkal, rémisztő jelenükkel és bizonytalan jövőjükkel. Laury Ruby szívszaggató mesét sző szerelemről és veszteségről, varázslatról és misztikumról, bűntudatról és megbocsátásról – egy történetet arról, hogy az arc, melyet a világ lát, soha nem minket mutat.