


Ha meghalljuk Beatrix Potter nevét, akkor a kedves történetei és állatai jutnak először az eszünkbe. De vajon azt is tudjuk, hogy milyen volt az élete? Milyen veszteségek és örömök érték az írónőt? Ez a regény nagyszerűen bemutatja Beatrix történetét, a maga egyszerű bájával az egyik kedvenc regényem lett.

Akárhányszor olvasom újra ezt a könyvet, mindig teljesen elvarázsol. Mary Hooper stílusa egyszerűen lenyűgöző, sosem használ a szövegkörnyezetbe nem illő szavakat, illetve szófordulatokat. Egy-két éve kaptam meg karácsonyra ezt a könyvet, azóta szinte minden évben újraolvasom. Beszereztem már a többi könyvét is, ami megjelent magyarul, sőt most nyáron megvásároltam németül az egyik trilógiájának az első részét. Sajnálom, hogy tönkrement az Orlando kiadó, aki kiadta Mary Hooper és más nagyon jó írók könyveit, ha találok valahol egy orlandos könyvet, azt mindenképp meg szoktam venni, mivel annyira keveset lehet kapni belőlük, hogy igazi kincsnek számítanak.

Nagyon boldog vagyok, hogy Zsófi és Bea gondolt rám, jó érzés volt a fárasztó nap után erre hazajönni. Itt is szeretnék nektek köszönetet mondani, sokszor gondolkoztam már azon, hogy milyen lehet ezt a "kitüntetést" megkapni.
Ez a díj olyasmi, mint a Liebster Blog Award, itt is kérdésekre kell majd válaszolnom, illetve pár szót írnom a blogomról. Nem is húzom tovább az időt, már neki is állok a kitöltésnek!
A szabályok:
1. Köszönd meg a díjat
2. Írj egy rövid kis szöszt az illető blogjáról.
3. Írj 12 dolgot a saját blogodról!
4. Válaszolj 12 kérdésre!
Zsófi és Bea blogja, avagy a Könyvutca, mint sikeres anya-lánya oldal
Aki szereti a könyves blogokat nézegetni, az biztos belebotlott már ebbe a nem mindennapi oldalba. Hogy miért is különleges? Elsősorban azért, mert (ahogy a címben is benne van) 2 írója, szerkesztője van a bejegyzéseknek. Az egyik író Zsófi, akinek kipattant a fejéből a Könyvutca elindításának ötlete, a másik nagyszerű alkotónk Bea, aki nemcsak büszke anya, de hivatásos könyvmoly is. (:
Friss bejegyzéseket szinte minden nap olvashatunk, a remek könyvkritikák mellett a rovatok is helyet kapnak. Ha nem tudod, hogy mit olvass, akkor mindenképp látogasd meg őket, nem egyszer segítettek nekem az olvasói válság elkerülésében. A blog linkjét itt találhatjátok meg.
Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye. 2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Crhristie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet. Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.
„A szereplők olyan elevenek, szinte lelépnek a lapokról. Elég néhány szó, és megtörténik a csoda: máris a múlt század fordulójának lüktető világvárosában találod magad, különös, borzongató kalandok kellős közepén. Szívből ajánlom egyhangú hétköznapokra és pihentető hétvégékre!” – Katona Ildikó, hivatásos könyvrajongó