Ez a könyv, pontosabban mostani új kiadása, több okból kivételes állomás írói életutamon: elsősorban amiatt, hogy míg készült, szüntelenül azt éreztem, hasztalan tettem papírra, senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc, még kevésbé az én nem is valami vonzó arcképemet rögzítő gyónás, mely összetört tükörcserepekből egybetákolt keretbe szorítja az írót és a megsérthetetlen, mégis megsértett igazságot. A mindig is mitológiai személyiségnek érzékelt Emerenc aztán megtette első csodáját: az első kiadás megjelenése utáni héten már nem volt kapható története, a könyv üzenetét, amelynél magánabb magánügy igazán nem volt elképzelhető, személyes ügyüknek vállalták fel azok, akik az írót élete minden buktatóján átsegítették: az olvasók. A sepregető öregasszony, aki ha teheti, mindenki útjából el iparkodott seperni a bajt, veszedelmet, áthágta a magyar határt, alakját éppúgy ismerik német földön, mint az Északi-tengernél vagy Svájcban, a Columbia Egyetem Kelet-európai Arcképek sorozatából holdtükör arcába nézhetnek az olvasni szerető New York-iak. Lakásomat vadidegenek keresik fel miatta, állnak az erkélyemen, ahonnan még látni egykori otthonát, kértek tőlem már fényképet róla és valami emléket Viola kutyáról.

Az első hullám nyomán sötétség támadt. A második hullámot csak a szerencsések élték túl. A harmadikat pedig a szerencsétlenek. A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

A világhírnek örvendő gyermekkönyvek bájos szereplői, Nyúl Péter és barátai megálmodójának különleges történetét meséli el a könyv. A viktoriánus Angliában Beatrix Potter belenyugvással élte a vénkisasszonyok eseménytelen életét, napjai mégsem szokványosan teltek: szobáját benépesítette rajzolt barátainak csintalan hada, Nyúl Péter és barátai. Egy napon felkerekedett, és hóna alatt szebbnél szebb meséivel és rajzaival bekopogott egy londoni könyvkiadó ajtaján. Az ismeretlen környezetben nem csupán az eddig elérhetetlennek tartott sikert, világhírt és függetlenséget találta meg, hanem a szerelmet is. Beatrix új világot fedezett fel, amelyet azonban egy váratlan tragédia alapjaiban rengetett meg… A történetet feldolgozó film Reneé Zellweger és Ewan McGregor főszereplésével a magyar mozikban is látható.

Hannah, a vidéki kislány, az Úr 1665-ik esztendejében Londonba kerül, nővére, Sarah édességboltjába, kisegítőnek. Életében először jár a nagyvárosban, de izgatott örömét lehűti a fogattatás - Sarah legszívesebben hazaküldené. London városában ugyanis felütötte fejét a rettenetes betegség, a pestis. A naiv vidéki lányka szemén keresztül látjuk a korabeli londoni életet, érzékeljük hangjait, illatait. Hannah izgatott érdeklődését kezdetben a nagyváros változatossága ragadja meg, s életében először találkozik a szerelemmel - ám napról napra növekszik a megállíthatatlannak tűnő veszedelem, ahonnan csak merész kaland árán sikerül a menekülés... A regény függelékében a legízletesebb korabeli édességek receptjeit is megtalálhatjuk.

A pusztító nukleáris háború óta az emberiség a Föld radioaktív hatáskörén kívül, egy űrhajón él. Most, 100 fiatal önkéntest – akiket a társadalom feláldozhatónak vél – indítanak el egy igazán veszélyes küldetésre: újra kell gyarmatosítaniuk a bolygót. Ez lehet a második esélyük az életre avagy öngyilkossági küldetésükké válhat. Clarke-ot árulásért tartóztatták le, ámbár őt magát rémként kísérti annak az emléke, ami valóban történt. Wells, a kancellár fia, szerelme miatt jött a Földre, de vajon meg tud majd valaha bocsátani neki a lány? A vakmerő Bellamy a transzportálás helyéig küzdötte el magát hogy megvédje húgát, akivel együtt ők az univerzum egyetlen testvérpárja. Glass pedig visszamenekült a hajóra, csupán arra nem számított, hogy az élet ott éppoly veszélyes, mint amilyennek a földi életet vélte. Belekerülve a vademberek világába, múltjuktól kísértve harcolniuk kell a túlélésért. Sosem akartak hősök lenni, mégis valószínűleg ők az emberiség utolsó reményei.

Nagyon boldog vagyok, hogy Zsófi és Bea gondolt rám, jó érzés volt a fárasztó nap után erre hazajönni. Itt is szeretnék nektek köszönetet mondani, sokszor gondolkoztam már azon, hogy milyen lehet ezt a "kitüntetést" megkapni.

Ez a díj olyasmi, mint a Liebster Blog Award, itt is kérdésekre kell majd válaszolnom, illetve pár szót írnom a blogomról. Nem is húzom tovább az időt, már neki is állok a kitöltésnek!

A szabályok:

1. Köszönd meg a díjat

2. Írj egy rövid kis szöszt az illető blogjáról.

3. Írj 12 dolgot a saját blogodról!

4. Válaszolj 12 kérdésre!

Zsófi és Bea blogja, avagy a Könyvutca, mint sikeres anya-lánya oldal

Aki szereti a könyves blogokat nézegetni, az biztos belebotlott már ebbe a nem mindennapi oldalba. Hogy miért is különleges? Elsősorban azért, mert (ahogy a címben is benne van) 2 írója, szerkesztője van a bejegyzéseknek. Az egyik író Zsófi, akinek kipattant a fejéből a Könyvutca elindításának ötlete, a másik nagyszerű alkotónk Bea, aki nemcsak büszke anya, de hivatásos könyvmoly is. (:

Friss bejegyzéseket szinte minden nap olvashatunk, a remek könyvkritikák mellett a rovatok is helyet kapnak. Ha nem tudod, hogy mit olvass, akkor mindenképp látogasd meg őket, nem egyszer segítettek nekem az olvasói válság elkerülésében. A blog linkjét itt találhatjátok meg.

Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye. 2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Crhristie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet. Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. 

És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

Ezrek élnek a föld alatt, maguk gyártotta börtönben. Régóta laknak ott, mostanra már csak legendák maradtak arról, hogy valaha másutt is éltek emberek. Az ilyen élet szabályokat kíván. Szigorú szabályokat. Bizonyos dolgokról tilos beszélni; ilyen a kimenetel is. Sose valld be, hogy esetleg ki szeretnél menni, vagy megkapod, amit akarsz. Kilátás nyílik a kinti világra, egy megrontott és rothadt világra, amelyet őseik maguk mögött hagytak. A kilátás azonban idővel elhomályosul: tönkreteszi a mérgező levegő, amely megöl mindenkit, aki bátorkodik kimenni. Így a bűnözőkre marad a dolog, azokra, akik megszegik a szabályokat, s akiket kiküldenek takarítani. Miért végzik el dolgukat ezek a halálra ítélt emberek? Ezen Holston seriff is mindig elgondolkodott. Most meg fogja tudni.

Budapest, 1896. 

A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész. 

Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon. 

A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

„A szereplők olyan elevenek, szinte lelépnek a lapokról. Elég néhány szó, és megtörténik a csoda: máris a múlt század fordulójának lüktető világvárosában találod magad, különös, borzongató kalandok kellős közepén. Szívből ajánlom egyhangú hétköznapokra és pihentető hétvégékre!” – Katona Ildikó, hivatásos könyvrajongó