Az ördögi játszma § M. J. Arlidge: Ecc, pecc (Helen Grace 1.)
augusztus 02, 2016
Valamilyen különös okból kifolyólag, nyáron mindig több thrillert, illetve krimit nézek és olvasok, nem tudom miért, talán így vezetem le a suli közben felgyülemlett feszültségemet... Mindenesetre emiatt esett erre a könyvre a választásom a kötelező olvasmányok mellett. Lehet, hogy most páran azt hiszik, hogy ilyen "erőszakos" olvasmányokat veszek a kezembe, pedig épp ellenkezőleg: általában kerülni szoktam az ilyeneket, most viszont a fent említett okok miatt mégis kivételt tettem.
Helen Grace, Southampton híres rendőrfelügyelője, egy nem mindennapi esettel találja szemben magát: egy elvetemült gyilkos párosával rabolja el az áldozatait, és egy elzárt helyre viszi őket, ahol sem élelem, és sem víz sincs. Az áldozatoknak csak úgy van esélyük a túlélésre, hogy egyikük pisztolyt ragad, és lelövi a másik elrabolt embert. De a túlélők vajon képesek-e egy ekkora lelki teherrel tovább élni az életüket? Helennek az a feladata, hogy minél előbb a gyilkos nyomára bukkanjon, ám arra még Ő sem számít, hogy nemcsak a jelennel, hanem a múlttal is szembe kell néznie...
Nekem csak egy elvárásom van a thrillerekkel (vagy esetleg horrorokkal) szemben: legyenek csavarosak, megdöbbentőek, és mozgósítsák az agysejtjeimet. Ki nem állhatom az olyan történeteket, amiben nincs semmi logika a gyilkos kilétére nézve, de azért szépen sorban megöli az áldozatait... Ennél a könyvnél ez a feltételem részben megvalósult, de bevallom, nem ilyen befejezésre számítottam. Nehéz úgy írni erről a történetről, hogy ne írjak bele spoilert, vagy esetleg utaló "jeleket", mindenesetre megpróbálom.
A váltott szemszöget emelném ki először, ami nagyon jót tett a könyv hangulatának, cselekményének. Sokkal izgalmasabb volt így a történet, hogy az áldozatok, rendőrök, egyszóval szinte minden szereplő gondolatát megismerhettük. Ez lehetőséget nyújtott még arra, hogy bepillantást nyerhettünk a rendőrségi folyamatokba. Engem ezek a részek nagyon érdekeltek, hiszen eddig nem nagyon tudtam elképzelni, hogyan is haladhat előre egy nyomozás, illetve milyen lépéseket kell tenni azért, hogy elkapják a gyilkost.
"Csak látszatra maradt életben – már nem ő irányítja az életét."
Ez az idézet nagyszerűen leírja az áldozatok szerepét. Ahogy a fülszövegben is említettem, csak egy ember menekülhet ki a fogságból, mégpedig úgy, hogy lelövi a másikat. Megdöbbentő volt olvasni, hogy mennyire elállatiasodhatunk, ha a helyzet úgy kívánja... Amitől eddig ódzkodtunk, vagy csak azt hittük, hogy ilyen csak a filmben van, velünk is megtörténhet. Lehet, hogy az egyik ember túléli, de szerintetek képesek lesznek ugyanúgy tovább élni az életüket?
Felvet még egy nagyon fontos kérdést a történet, mégpedig azt, hogy helyes-e, amit cselekszünk: ilyen helyzetekben megbocsátható-e az, ha elveszed egy ember életét?
Helen Grace karakterével nem volt gondom, ugyanakkor nem éreztem annak "mindent bele, és nem adom fel" típusú hősnőnek. Néha elhamarkodott döntéseket hozott, melyeknek nemcsak értelmük nem volt, hanem még a nyomozás folyamatát is akadályozta ezzel.
Mindenkinek van múltbéli szennyese... Hát, ennek a nőnek bőven volt. Nem is értem, hogyan választhatták meg rendőrnek a családi hátterének ellenére.
A történet végén mindenki készüljön fel a nagy csavarokra, mert nem lesz hiány belőlük! Ugyanakkor az egyetlen negatívum, amit kiemelnék, az a hirtelen befejezés. Én az író helyében biztos a végére fordítanék nagyobb hangsúlyt, nem pedig úgymond a "töltelék" részekre. Olyan hirtelen lezárta a cselekményt, hogy teljesen meg voltam döbbenve, amikor nem tudtam lapozni, mert elfogytak az oldalak. A gyilkos kilétével kapcsolatbab is voltak ellenvetéseim...
Nem volt ez olyan rossz olvasmány, egy alkalomra mindenkit tökéletesen kikapcsol.
"Amíg belül marad, addig ő áldozat. Ám amint kiteszi a lábát, gyilkos lesz belőle."
Mindenkinek van múltbéli szennyese... Hát, ennek a nőnek bőven volt. Nem is értem, hogyan választhatták meg rendőrnek a családi hátterének ellenére.
A történet végén mindenki készüljön fel a nagy csavarokra, mert nem lesz hiány belőlük! Ugyanakkor az egyetlen negatívum, amit kiemelnék, az a hirtelen befejezés. Én az író helyében biztos a végére fordítanék nagyobb hangsúlyt, nem pedig úgymond a "töltelék" részekre. Olyan hirtelen lezárta a cselekményt, hogy teljesen meg voltam döbbenve, amikor nem tudtam lapozni, mert elfogytak az oldalak. A gyilkos kilétével kapcsolatbab is voltak ellenvetéseim...
Nem volt ez olyan rossz olvasmány, egy alkalomra mindenkit tökéletesen kikapcsol.
A cselekmény: 80%
A borító: 100%
A szókincs: 100%
A karakterek: 85% (-15% Helen Grace miatt)
Összesen: 91.25%
.png)
0 megjegyzés