Élet a világvége után § M. R. Carey: Kiéhezettek
augusztus 11, 2016
Aki régebb óta olvassa a bejegyzéseimet, az biztosan tudja, hogy az egyik kedvenc könyves műfajom a disztópia, így nem volt kérdés, hogy ez a könyv is hamarosan sorra kerül. A Libri nagy könyves leárazását kihasználva rendeltem meg ezt a regényt, így szerencsére féláron jutottam hozzá. Visszanézve teljesen jól döntöttem, hogy erre esett a választásom, egy izgalmas, és különleges történetet szalasztottam volna el.
Az emberiség nagy része egy fertőzés áldozatává válik, ami átveszi a gazdatest idegrendszere felett az irányítást. Egy katonai bázison olyan fertőzött gyerekeket tartanak fogva, akik "kiéhezettek", mégis megőrizték az emberi tulajdonságukat, és nem mindennapos intelligencia szinttel rendelkeznek. A segítségükkel meg szeretnék találni az ellenszert, amellyel a kipusztulástól menthetnék meg a világot. Egy napon idegenek támadják meg a bázist, a katonák, orvosok, gyerekek pedig szétszóródnak... Melanie-nak, a legokosabb kiéhezett gyereknek pedig nemcsak magával kell szembenéznie, hanem a csapatával is, akik nem mindig a helyesebb utat választják.
Az író nagyszerű kezdést írt meg, az információkat lassan, de annál izgalmasabb formában csepegtette nekünk. Így történt, hogy már az első nap a feléig elolvastam a könyvet, onnantól viszont kicsit nehéz volt ilyen tempóban haladnom a történettel. A közepét kicsit vontatottnak találtam, bár sokak szerint akkor gyorsulnak be igazán a cselekmények. Valahogy hiányoltam belőle a "spirituszt", illetve azt az izgalmat, amit oly sok disztópiánál érzékeltem már. Szerencsére nem kellett sokat várni, hogy újra beinduljanak az események, engem viszont az előbb említett rész eléggé zavart.
"Meglehetősen szokatlan lány, sőt talán az egyedi jobb szó rá. De akkor is az, ami. Az teszi egyedivé, hogy ezzel ő is tisztában van."
A történet változatos, és egyedi szereplőgárdával büszkélkedhet, ami a mai könyvek esetében nagy teljesítménynek számít. Mostanában már nem számít újdonságnak, ha a főszereplő 16 és 20 év közötti, itt viszont az író átírta a "játékszabályokat": Melanie egy kb. 10 éves kislány, ahogyan a borítón is látszik. Először kicsit tartottam attól, hogy esetleg komolytalan gondolatai, vagy tettei lesznek, de az első oldalakon megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy Melanie nagyon is felnőtt, csak nem fizikailag, hanem lelkileg.
A váltott szemszög nem mindig a kedvencem, de ebben az esetben csak jót tett a történetnek. Teljesen különböző kaliberű, és gondolkodású emberek fejébe láthattunk bele, amit azért is élveztem nagyon, mert így megtapasztalhattuk, hogyan reagálnak a különböző személyiségek egy ilyen világrengető eseményre.
A váltott szemszög nem mindig a kedvencem, de ebben az esetben csak jót tett a történetnek. Teljesen különböző kaliberű, és gondolkodású emberek fejébe láthattunk bele, amit azért is élveztem nagyon, mert így megtapasztalhattuk, hogyan reagálnak a különböző személyiségek egy ilyen világrengető eseményre.
"Menet közben szétoszlanak az esőfelhők, és ismét kisüt a nap. [...] Valahogy a fény és a meleg nem fér össze ezzel a világgal."
Nem egy átlagos zombitörténetről van szó, aki azt hiszi, hogy össze-vissza menekülnek a szereplők az emberhúsra éhes zombik elől, akkor nagyon is tévednek... Jóval több mondanivalóval rendelkezik a könyv, mint amit a fülszöveg leír. Ellentétben a többi zombis regénnyel, itt nem egy náthás, vagy ehhez hasonló betegség okozta a világvégét. A vírust egy ismeretlen gombafajta terjeszti, ami tulajdonképpen az embereket "lakóhelyként" használja fel.
Szerintem a történet egy súlyos etikai kérdést is felvet: helyes-e, hogy félig kiéhezett gyerekek halálának árán megmentjük a világot? Egész végig ezen zakatolt a fejem, és bár egyáltalán nem pártolok semmilyen nemű gyilkosságot, azért felvet egy-két kérdést az, hogy kiéhezett gyerekekről, nem pedig egészségesekről van szó...
Egyszóval nagyon elgondolkoztató regény volt ez, a közepét leszámítva tökéletes volt! A felépítésében, karakterekben, leírásokban nincsen semmi kivetnivaló, aki egy izgalmas, és csavaros történetre vágyik, annak bátran merem ajánlani!
A borító: 80% (-20%, mert nem nagyon nyerte el a tetszésemet ez a sárgás színárnyalat)
A cselekmény: 90% (-10% a közepe miatt)
A szókincs: 100%
A karakterek: 100%
Összesen: 92.5%
.png)
0 megjegyzés