Oldalak

2017. október 8., vasárnap

100 éve született Szabó Magda írónő | Érdekességek, dedikált könyvem

Azt hiszem, egyáltalán nem túlzok azzal a kijelentésemmel, hogy Szabó Magda volt az egyik legtehetségesebb írónő, akire minden magyar ember büszkén tekinthet. Idén ünnepeljük születésének 100. évfordulóját, rengeteg programmal találkozhatunk, amelyet az Ő tiszteletére szerveztek/szerveznek, újra kiadják regényeit, és még számtalan más eseménnyel találkozhatunk. Ebben a bejegyzésben szeretném összegezni az előbb felsorolt dolgokat, bemutatnék pár fontos és érdekes dolgot az írónő életéről, illetve elmesélném az én nagy kalandomat, amely Szabó Magdához köthető, illetve az Abigél című történetéhez. Remélem tetszeni fog nektek ez a bejegyzés, Ti szeretitek az írónő könyveit? Van a kedvencetek? ↓↓

Legelső könyve a Bárány c. versgyűjteménye volt, amely 1947-ben jelent meg, vagyis 30 éves korában publikálta. A Für Elise-t számítjuk utolsó történetének, amelynek sosem készült el a tervezett folytatása. Összesen 51 könyvvel, 13 regénnyel, 10 gyermekkönyvvel, 10 színmű-, és drámakötettel, végezetül pedig 3 verseskötettel örvendeztette meg az olvasóit. Emellett még külföldi regények fordításain is dolgozott (főleg ismert, klasszikus művekről van szó). Munkájának meglett a gyümölcse, 22 nemzetközi és hazai díjat nyert történeteivel. De talán mégis az lehetett a legnagyobb öröm számára, hogy könyveit több, mint 40 nyelvre fordították le, és nemcsak a magyar, de a külföldi sikerlisták dobogós helyeit is sikerült meghódítania.
Az egyik legérdekesebb „mozaikdarab” az életében az volt, mikor a Baumgarten-díjnak csupán fél napig lehetett boldog tulajdonosa. 1949 január 10-én az írónő örömmel olvasta a nevét az újságban, amely a díjazottak között szerepelt. A Bárány c. verseskötetének hozta meg a sikert számára, megköszönte a bíráknak a döntést, még az újonnan megjelent könyvéből is küldött minden illetékesnek egy-egy példányt. A díjkiosztó napján már szép ruhában, izgatottan várakozott az irodájában indulásra készen, amikor megcsörrent a telefon. Közölték vele, hogy visszavonták a díjat, helyette pedig Kuczka Péter kommunista költőt jelölték. Rettenetesen elkeseredett, megfogadta, hogy soha többet nem fog verseket írni. Amit Ő megfogad, azt be is tart, végleg felhagyott a versekkel. Az volt az utolsó Baumgarten-díjátadó, néhány hónappal később felszámolták az egész intézményt.

„Akkor csak úgy érzékeltem a díj visszavevését, mint amikor a régi színházakban előadás kezdete előtt megütik a gongot, tudtam, nekem Révai miniszter üzent, s eldöntöttem, válaszolok neki. Tanulta az iskolában a latin mondást: cum tacent, clamant, mikor némák, akkor ordítanak. Hát én elnémultam, kerek tíz esztendőre, ez volt az én feleletem.”

Ha szeretnénk közelebbről is megismerni az írónőt, megtudni életének fontosabb mozzanatait, illetve ha kíváncsiak vagyunk a felmenőinek a történetére, akkor érdemes elolvasnunk Az ajtó, Régimódi történet és Ókút c. regényeit. Eddig Az ajtóhoz volt csak szerencsém ezek közül, de jelenleg a Régimódi történetet olvasom, amely a felmenőkkel foglalkozik. Nagyon érdekes könyv, a közeljövőben biztosan írok róla kritikát, rengeteg gondolat kavarog a fejemben a cselekménnyel kapcsolatban.
Tudtátok, hogy a Freskó c. regényét Herman Hesse, a híres német író fedezte fel elsők között, és Ő ajánlotta a német kiadók figyelmébe? Ha már fordításoknál tartunk, mindenképp szeretném megemlíteni, az Ajtónak is van egy különleges története. Amikor felkértek egy francia műfordítót, hogy készítse el a francia változatot, Ő már a kész fordítással tudott előállni. Ugyanis annyira megtetszett neki az írónő előbb említett története, hogy önszorgalomból lefordította azt.
Meg kell említenem, hogy Szabó Magdának az állatok iránti szeretete határtalan volt. Keresztfia, Tasi Géza elmondása szerint, volt olyan, amikor 14 macskát és 9-10 kutyát fogadott be a házába. Általában apróhirdetéseket böngészett árva kiskedvencek után kutatva. Egyszer a Kongresszusi központból hazafelé, egy esős napon egy husky-t látott meg, akit természetesen nem hagyhatott az utcán egyedül. Így most már érthető, hogy dedikált könyveibe miért rajzol kutyát, vagy macskát. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezt meg tudom mutatni nektek. Ugyanis van az írónőtől egy dedikált Abigél példányom.

 „(…) azon tűnődött, milyen furcsán és váratlanul következnek be az ember életében a legjelentősebb események. Nem úgy, nem is akkor, ahogy és amikor várja az ember, másképpen, más előzmény után, valahogy logikátlanul.”
- Szabó Magda: Abigél

Szabó Magda: Abigél c. története már ovis koromban nagy hatást gyakorolt rám. Bár akkor még nem tudtam elolvasni a regényt, a filmet rengetegszer megnéztük, imádtam minden percét. 10 évvel ezelőtt a szüleim felkeresték az írónő keresztfiát, hogy esetleg nem dedikálná-e Szabó Magda az egyik kedvenc történetemet. Az írónő akkor már kórházban volt, ezért összeállítottunk neki egy kis csomagot, amelyben benne volt egy rólam készült fénykép, egy levél, talán még rajz is, és egy finom édesség. Elmondhatatlanul boldog voltam, mikor teljesítette az egyik legnagyobb kívánságunkat, most „felnőttebb” fejjel döbbentem rá, hogy milyen szerencsésnek mondhatom magam.
Miért hiányoztam annyit szeptemberben a blogról? Elindultam egy országos versenyen, irodalom OKTV-n, amelyen felsős gimnáziumi osztályok szoktak részt venni, ha bekerülsz a legjobbak közé, nagyon sok plusz pontot lehet kapni a továbbtanuláshoz. Ezt azért említem meg, mert a beadandóm témájának Szabó Magdát választottam, az Ajtót és a Régimódi történetet kérdezhetik esszé formájában. Nagy felkészülést igényel ez a verseny, konkrétan négy év anyagát és verseit, olvasmányait kell felismerni. Emiatt maradt ki picit több bejegyzés a megszokottnál, de igyekszem visszarázódni, és közben persze ugyanúgy készülni mindenre...


Remélem, hogy tetszett nektek ez a különleges bejegyzés, nagyon sok munkám és kutatásom van benne. A forrásaimat belinkelem, ha még több információt és érdekességet szeretnétek megtudni az írónőről, mindenképp látogassatok el az alábbi oldalakra:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })