Mini könyvértékelések § Gyilkosság az Orient Expresszen, Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Arany ember
november 26, 2017
A „Mini könyvértékelések” rovat legújabb bejegyzését olvassátok, amelyben ismét három könyvről osztom meg veletek a gondolataimat. Biztos veletek is előfordult már, hogy képtelenek vagytok egy regényről hosszabb kritikát írni, akár bloggerként, akár olvasóként, ugyanis nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, illetve kifejezéseket, amellyel átadhatjátok az olvasmány hangulatát, mondanivalóját. Most én is ebben a cipőben járva írok értékelést a Gyilkosság az Orient Expresszen, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde, illetve a híres és nevezetes Arany ember című könyvről. Remélem, hogy ezek a rövid kritikák is meghozzák majd a kedveteket az alábbi történetek elolvasásához! ↓↓
Elsőként a legújabb filmfeldolgozás értékelése került fel a blogra, de már abban a bejegyzésben megemlítettem, hogy a könyvről is szeretnék majd pár szót mondani. Lehet, hogy ez nem fog tetszeni pár embernek (főleg Agatha Christie rajongóknak), de nem ez lett a kedvenc krimim az írónő tollából. Sokkal pörgősebb, izgalmasabb cselekményre számítottam, mind a két filmben nagyszerűen sikerült megjeleníteni a feszültséget, itt viszont szerintem elég laposra sikerült a nyomozás folyamata, és a végkifejlet is. A könyv fele tulajdonképpen csak Poirot által vezetett kihallgatásokról szól, minden egyes szereplő alibije, a gyilkosság ideje alatt való tartózkodása van leírva. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy valószínűleg azért nem nyerte el a tetszésemet ez az Agatha Christie könyv, mert a történetet már kívülről fújtam, így semmi váratlan fordulat nem volt számomra. Úgyhogy legfőképpen azoknak érdemes elolvasni ezt a már-már klasszikusnak számító történetet, akik nem annyira ismerik az alapsztorit, úgy biztosan sokkal jobban élvezni fogják ezt a krimit.
Legelőször akkor hallottam erről a klasszikusról, mikor májusban részt vettem Philip Zimbardo világhíres pszichológus könyvbemutatóján és előadásán. A kedvenc könyveként, és az egyik legelső gyermekkori olvasmányaként emlegette, már akkor biztos voltam abban, hogy valamikor én is sorra szeretném keríteni ezt az olvasmányt. Nagyon örültem, hogy a Helikon kiadó vállalkozott az újranyomásra, hiszen hónapok óta csak keresgéltem mindenhol, de sehol nem sikerült fellelnem ezt a könyvet...
Bevallom őszintén, meglepődtem, hogy mennyire magába szippantott a cselekmény. Alapvetően nem egy túl bonyolult történetről van szó, szerintem már mindenki kitalálja az első pár oldalnál a végső fordulatot. De nem is ez teszi a történetet fantasztikussá, hanem a borzongató leírások, és a az író tökéletes meglátásai az emberi természettel („kétarcúságával”) kapcsolatban. Mindenkinek tudom ajánlani ezt a rövidke történetet, főleg egy ködös, borongós napra lehet tökéletes választás.
El sem mondhatom, mennyire örülök, hogy a gimiben ezt a könyvet is feladták kötelező olvasmánynak. Sokan már eleve úgy állnak hozzá, hogy biztosan unalmas lesz, hiszen Jókai a több oldalas leírásokról híres, illetve ha kötelezőként kell sorra keríteni, akkor jó már nem lehet... Felejtsétek el ezeket, egyáltalán nem igaz állítások! Pont ugyanezekkel a gondolatokkal kezdtem el én is a történetet, és hatalmasat csalódtam magamban... Pedig nem is tudjátok elképzelni, hányszor megfogadtam, hogy nem fogok előítéletekkel nekiállni egy regénynek sem. A cselekmény rettentően izgalmas volt, nem is gondoltam volna, hogy nemcsak a régebbi kor is ilyen cselszövésekkel, és váratlan fordulatokkal teli. Igen, voltak benne leírások, de azok is fantasztikusak voltak, egyáltalán nem tartoznak az unalmasabb kategóriába. Jókai nagyszerűen ért ahhoz, hogy a természetet „emberien” és lenyűgözően ábrázolja, rengeteg érdekességet megtudhatunk a világunkról, vízről, állatokról, fákról, virágokról... Teljesen más szemmel tekintek ezek után azokra a dolgokra, amelyeket az író megjelenített az Arany ember regényében.
0 megjegyzés