Minden ​utazás egyben időutazás is. A világjáró táthatja a száját a jövő üvegtornyai között vagy fintoroghat az elmaradottság sikátoraiban, végül azonban az olcsó sci-fik hőseihez hasonlóan saját magával kell szembenéznie: Honnan jövök? Hová megyek? Ki vagyok? Mit keresek? Ezek a kérdések zakatoltak az immár húsz éve külföldön élő diplomata-tanácsadó szerző fejében egy fülledt péntek délután, a sanghaji kommunikációs tanácsadó cég irodájában, ahol részállású coachként...

A kedvenc olvasmányaim mindig is azok voltak, amelyek egy letűnt korba kalauzolnak el a történeteiken keresztül. Rengeteget tanulhatunk a történelemről, ha ilyen könyveket veszünk kézbe, ráadásul az a legjobb bennük, hogy egyáltalán nem érezzük őket unalmasnak, mint egy tankönyvben lévő leckét. Sőt, szerintem az izgalmat csak még jobban tudja fokozni az, ha a cselekményt nem a megszokott mindennapok környezetébe helyezzük, hanem a múlt...

1946 ​januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral...