Oldalak

2019. október 23., szerda

J.R.R. Tolkien: A két torony (Gyűrűk Ura 2.) értékelés + Tolkien book tag

Hamarosan eldől Középfölde sorsa: a gonosz ereje egyre nő, mert szövetséget kötött a két torony: Barad-dúr, Szauron, a sötét úr vára és Vasudvard, mely Szarumán, az áruló mágus erődje. Frodó, a Gyűrűhordozó és hű barátja, Samu Mordor földje felé tart, hogy a tűzbe hajítsa terhét, ám egy újabb veszéllyel kell szembenézniük: felbukkan Gollam, aki visszaköveteli a kincset. Eközben a szövetség még élő tagjai a Kósza vezetésével újabb harcokba keverednek. Rohan lovasai mellett küzdenek és különös szövetségesekre lelnek: az entekre. Árnyék vetül a világra. A Sötét Úr hadseregei Gondor felé vonulnak. Kezdetét veszi a Gyűrűháború… ↓↓

Tolkien ikonikus művei (A hobbit és a Gyűrűk Ura trilógia) az évek során különleges és ritka helyet kaptak az életemben. Akárhányszor meglátok egy idézetet, elolvasom az egyik kötetet, megnézem az egyik filmadaptációt, vagy csak meghallom az oly kedves és ismerős dallamot a filmből, egyből elfog az az érzés, hogy egy kicsit otthon vagyok, hazaérkeztem. Nem sok mű tölt be nálam hasonló szerepet, és Középfölde történetének is idő kellett (illetve nekem kellett sokat fejlődnöm és változnom), hogy elérkezzenek erre a pontra. Ez az egyik ok, hogy elkezdtem elolvasni a trilógiát (noha tudtam hogy egy hihetetlen alapossággal kidolgozott könyves világgal állok szemben, amelynek „feltárására”, kutatására egy egész életet lehetne szentelni). A másik érv, ami az olvasás mellett szólt, az az évszakra, őszre való hangolódás. Valamiért mindig ősszel érzem aktuálisnak és igazán élvezhetőnek a történetet, így tudtam, hogy a tavalyi év kihagyása után mindenképp folytatni szeretném a Gyűrűhordozó sorsának megismerését.
Ha jól értesültem, akkor Tolkien A hobbit című kötetet írta meg először, amelyet eredetileg gyerekeknek szánt, így a hangvétel, stílus és cselekmény is a felnőtt olvasók számára talán egyszerűbbnek érződik. Ezt tapasztaltam még a Gyűrűk Ura trilógia első részénél, a Gyűrű szövetségénél, így bevallom őszintén, hasonló élményre számítottam A két toronynál is. De legnagyobb döbbenetemre egy váratlan fordulat következett: a kissé gyerekes stílus és egyszerű fogalmazásmód hirtelen átváltott nagyon is komoly, választékos és élvezhető nyelvezetre, amelyet a cselekmény is abszolút tükrözött. A hosszú vándorlásokat harcok és próbatételek váltották fel, teljesen azt éreztem, mintha a film által is bemutatott világba csöppentem volna, nem pedig egy kisebbeknek szánt kalandosabb történetbe.
A karakterek jelleme is fejlődésnek indult, nagyon tetszett, hogy már nemcsak az egyszerű érzelmek voltak jelen, hanem megismerhettük egy-egy szereplő jó és rossz oldalát is, így egy kicsit közelebb hozta az író a realitáshoz a regényt.
Ezt a részt abszolút egy átvezető kötetnek éreztem, amiben bár történtek a cselekmény szempontjából lényeges motívumok, úgy érzem, a harmadik, egyben befejező köteten lesz a hangsúly. Az utolsó oldalak is függővéggel zárultak, így kíváncsian várom, hogy keverednek ki a kalamajkából a hobbitok, és hogyan teljesítik a rájuk szabott küldetést.

1. Hogyan kezdődött az utazásod Középföldén?
Már egészen kicsiként része lehettem ennek a kalandnak, ugyanis Anyukám hatalmas Tolkien rajongó, így rengetegszer megnéztük együtt a trilógia filmfeldolgozásait. Bár akkor még a történetet nem nagyon értettem, nagyon élveztem a hobbitok dalait, Gandalf varázslásait és az izgalmas, vagy éppen otthonos jeleneteket. Pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg A hobbit könyvvel, illetve filmekkel, azok keltették fel igazán a figyelmemet Középfölde iránt.

2. Melyik a kedvenc könyved, illetve filmadaptációd?
Hmm, ez egy nehéz kérdés, de ha választanom kellene, mindkettőből A hobbitot mondanám. Az sokkal közelebb áll valahogy hozzám, jobban tudok azonosulni Bilbó karakterével, és a történet sem olyan komor számomra.

3. Melyik tetszik jobban: a könyvek vagy a filmek?
Szintén egy nehéz választás előtt állok, ugyanis szerintem a filmadaptációk páratlanok lettek, hihetetlen milyen részletességgel és pontossággal mintázták meg a készítők Középfölde világát és történetét. Ez lett az egyik legtökéletesebb feldolgozás, amivel csak találkoztam, szerintem még maga az író is büszke lenne arra, hogy milyen hűen sikerült megjeleníteni a történetet filmvásznon (már ami a Gyűrűk Urát illeti).
Tudom, hogy bűn ilyet mondani könyvmolyként, de nekem jobban tetszenek a filmek, valahogy úgy érzem, hogy a fontos mondanivalókat jobban meg tudták szólaltatni, kihozni a karakterekből.

4. Melyik néphez tartoznál Középföldén?
Az az igazság, hogy engem még Isten is hobbitnak teremtett. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy kicsi vagyok, hanem a szokásaimban is: a kedvenc étkezésem a reggeli, egy ideális nap úgy néz ki számomra, amit otthon tölthetek el a könyveim és egy jó nagy adag forró tea társaságában, a nem várt látogatókról pedig ne is beszéljünk... Viszont az évek folyamán szerintem igen nagy változáson mentem keresztül: előmerészkedtem a komfortzónámból, egyre többször teszek olyan dolgokat, amelyeket esetleg régebben kerültem volna, az egyik lételemem pedig a kalandozás és utazás lett. Így az életem abszolút párhuzamba vonható Bilbóéval, talán ezért sem véletlen, hogy Ő a kedvenc szereplőm a történetből.


5.  Melyik a hozzád legközelebb álló hely Középföldén?
Ha választhatnék, biztosan Rivendell-ben telepednék le, mindig meg szerettem volna nézni, hogyan és milyen gyönyörű vidéken élnek a tündék. Azt hiszem, ott nem kerülne sor sok idegeskedésre: felfedezném a tájat, hallgatnám a tündék páratlan zenéjét, miközben olvasgatnék, finom és egészséges ételeket ennék. De az az igazság, hogy jóból is megárt a sok, így egy idő után biztosan útra kerekednék, és ellátogatnák a törpék királyságába, Ereborba. Ott nagyokat túráznék, és megismerhetnék egy teljesen más életű és kultúrájú ,a tündékkel pont ellentétes középföldi népet. Úgy érzem, mindkettő közel állna hozzám. Majd miután rengeteg élményt gyűjtenék, a hazafelé vezető útra lépnék, hogy visszatérjek a saját földbe vájt üregembe, a hobbit-házamba.


6. Van kedvenc idézeted a könyvből vagy filmből?
„I found it is the small everyday deeds of ordinary folk that keep the darkness at bay... Small acts of kindness and love.” - Gandalf (Hobbit)

„If more of us valued food and cheer and song above hoarded gold, it would be a merrier world.” - Thorin (Hobbit)

„Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét.” - Gandalf (Gyűrűk Ura)

2 megjegyzés:

  1. Nekem is A két torony volt a kedvencem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eddig nekem is abszolút ő viszi a prímet! (: Kíváncsi vagyok, hogy ez meg fog-e változni a harmadik résznél...

      Törlés

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })