Oldalak

2017. január 25., szerda

Az öt legjobb könyv a 2016-os évből

A 2016-os évet 70 jobbnál jobb könyvvel sikerült lezárnom. Szerencsére sokkal több kedvenc került fel az olvasmánylistámra, mint csalódás, amelynek nagyon örülök, mert eddig talán ez volt az egyetlen ilyen évem. Úgy gondoltam, hogy összegyűjtöm nektek azt az öt regényt, amelyek nagy hatást gyakoroltak rám. Nehéz volt ilyen kicsire leszűkítenem a kört, de akkor lássuk is, hogy mely olvasmányok voltak a tavalyi év legjobbjai! Remélem, hogy sikerül nektek ötleteket adnom az idei évre olvasmányok terén!


1. Sarah Addison Allen: A barackfa titka
Az írónővel tavaly ismerkedtem meg igazán, az első könyv, amelyet az Ő tollából olvastam, az a Barackfa titka volt. Még most is fel tudom idézni azt az érzést, amely akkor a hatalmába kerített, és elvarázsolt! Sarah Addison Allen olyan könnyedséggel tárja elénk a történetet, és olyan bájos és egyben elragadó párbeszédeket, történéseket sző a könyveibe, amellyel nagyon ritkán találkozik az ember olvasás közben. Igazi tavaszi regény, remekül ráhangolt az enyhébb napokra, illetve időjárásra. Pont a napokban gondoltam arra, hogy milyen jól esne valamilyen lélekmelengető történetet olvasni, úgyhogy hamarosan biztosan újraolvasom majd. A könyv egy amerikai kisváros életéről szól, amelyben semmi sem a megszokott kerékvágásban halad: a családokat, lakókat valami varázslatos dolog lengi körül, mely sorsokat fog megváltoztatni. A könyv bővebb értékelését ezen a linken érheted el. ↓↓↓

2. Anna Lyndsey: Lány a sötétben
Ez volt az első igazi memoár amit olvastam, és meg kell hogy mondjam, először megdöbbentem, majd a cselekmény vége felé elérzékenyültem. A könyv egy igaz történetet dolgoz fel, ami csak még elképesztőbbé teszi a regényt. De miért is mondom ezeket? A főszerepben egy nő áll, akinek egy érdekes és borzasztó bőrbetegsége alakult ki: rettentően érzékeny bármilyen fényre, legyen szó napsütésről, vagy pedig lámpavilágítástól. Vörös és égő foltok jelennek meg rajta amint valamilyen világos helyre megy. Igen, elég hihetetlennek hangzik, sajnos azonban mégis csak létezik ez a betegség. Nagyon ritka a világon, mindössze páran vannak csak, akiknek előjött ez az érzékenységük. Anna Lyndsey (ez egyébként egy írói álnév) bemutatja a mindennapjait fény nélkül, amelyet mi még csak el sem tudnánk képzelni... A könyv bővebb értékelését ezen a linken érheted el.


3. Amy Harmon: Arctalan szerelem
Általában nem szoktam romantikus regényeket olvasni (kivéve a viktoriánus korabeli történeteket, azokat egyenesen imádom), mert mindig tudni lehet mi lesz a végük, kiszámíthatóak a fordulatok is. Ezzel a könyvvel viszont teljesen máshogy volt, egy olyan lélekemelő utazást tehettem, amelyet többször is meg szeretnék ismételni. A szereplők érettek voltak, és olyan gondolatok jutottak az eszükbe, olyan dolgokat fogalmaztak meg, mondtak ki, amelyeken mindenkinek el kellene gondolkodnia. Nincsen a történetben szépfiú. Bár azt hisszük eleinte, hogy a lány egy arcba lesz szerelmes, a későbbiekben kiderül, hogy jóval komolyabb érzéseket táplál a fiú iránt, méghozzá olyanokat, amelyek felül tudnak emelkedni a külsőségeken. A könyv bővebb értékelését ezen a linken érheted el.

4. Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Be kell vallanom nem vagyok egy nagy Agatha Christie olvasó, eddig csak két könyvet kerítettem sorra az írónőtől, többek között a Tíz kicsi négert. Mindig is azt hittem, hogy régen nem tudtak izgalmas, igazi "mai krimiket" írni. Ez az olvasmány bebizonyította, hogy nagyon is tévedtem. A történet csavaros, kiszámíthatatlan, és a maga különleges hangulatával még félelmet keltőnek is mondható. Számtalan ötletem volt a lehetséges gyilkosjelöltre, de az igazság közelébe sem értek a találgatásaim... Minden olyan könyvmolynak ajánlom Agahta Christie főművét, akik hozzám hasonlóan nincsenek nagy barátságban a krimikkel, de szeretnének a műfajjal jobban megbarátkozni, illetve valami fordulatos és izgalmas regényt olvasni. A könyv bővebb értékelését ezen a linken érheted el. (+ a BBC-s minisorozat kritikáját is elolvashatjátok!).

5. Lois Lowry: Az emlékek őre
Hosszas gondolkodás után, végül az Emlékek őrét válogattam be ebbe a bejegyzésbe lezárásként. Voltak más 'jelöltjeim' is, de olyan nagy meglepetést okozott nekem ez a sajnos hosszúnak nem mondható könyv, hogy vétek lenne kihagynom a Top 5-ös listából. Bár sok disztópiát olvastam, közülük egyik sem volt olyan különleges, mint ez. A titok csak annyi, hogy az író a disztópikus és utópikus elemeket egyszerre ötvözte, így egy olyan világról olvashattam, amely kívülről tökéletesnek, irigylésre méltónak tűnik, viszont amikor már mélyebben megismertem azt a közösséget, amelyben a főszereplő, Jonas is élt, akkor rájöttem, hogy hiába szép egy alma, ha belül rohadt. A könyv bővebb értékelését ezen a linken érhetitek el. (+ a filmadaptáció kritikáját elolvashatjátok!).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })