Oldalak

2017. január 4., szerda

A hibátlan jövő § Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők


Zóra egy fiatal lány, aki géntervezett és tökéletes – lenne. Csakhogy selejtes, így kénytelen versenyt futni az idővel, pár hónap maradt már csak az életéből. Különleges bűnöző: más testébe töltik a tudatát, így végez küldetéseket. Új feladatot kap, az utolsó természetesen született kislányt kell megmentenie. Vajon igaz, hogy a szerelem mindent legyőz? És mi történik, ha a szerelmünk lesz az ellenségünk? A biotech cégek átvették a családok szerepét. Ardan csak egy virtuális szobában találkozik a gyerekét szimuláló programmal, nem ismeri a lányát, ám megtudja, hogy elrabolták. Mi a fontosabb, túlélni egy nehéz világban, vagy az ősi késztetés, maga a család? Tarik mélyen sebzett. Öt éve keresi hasztalan Zórát, képtelen elfogadni, hogy elvesztette őt. Elrabolja az utolsó természetesen született gyereket, ám a helyzet kicsúszik az irányítása alól. Képes lesz jó döntést hozni? Szembeszállni a saját elveivel? A kemény világ kemény hősöket kíván. Vajon sikerül megmenteni a jövőt? 

Az az igazság, hogy nagy gondban állok ezzel a könyvvel és az értékelésével. Általában amikor megtudom egy történetről, hogy disztópia műfajú, akkor mindig szívesen veszem kézbe, mert imádom a pörgős és a lázadós, elnyomás ellen forduló cselekményeket. Viszont ez a regény számomra nem egészen ezt jelentette.
A 2100-as években járunk, amikorra teljesen kifordult önmagából a világ: a családi kötelékek megszűnnek, az embereket laboratóriumokban tervezik és persze mindenféle szuperkütyü kerül előtérbe.
A könyv három szereplő szemszögéből játszódik: Ardanéból, aki a természetes úton született gyermekét keresi, Zóráéból, aki selejtes tervezésű, és végül Tarikéból aki titkon még mindig szerelmes Zórába. Hármuk útja összefonódik egészen a történet végéig.

Az első pár oldal teljesen kusza volt számomra: nem tudtam beazonosítani a szereplőket név és cselekedet alapján... Csak a történet közepe felé tisztult le minden, amit nagyon bánok, mert így élvezhetetlen volt az első ötven oldal.
Az is szúrta még kicsit a szememet, hogy túlságosan is futurisztikusra sikerült. Ezt persze nem róhatom fel hibának, hiszen mindenki máshogyan játszadozik el a jövő gondolatával. Én mégsem tudom elképzelni, hogy pár évtized múlva annyira megváltozzon a világ, hogy az emberek között ne legyen családi kötelék, se szerelem. Arról már nem is beszélve, hogy ne természetesen hozzunk világra gyermeket. Egyébként a géntechnológiás részekkel teljes mértékben egyet tudok érteni, hiszen már a kísérletek most is megdöbbentő eredményeket mutatnak.

Ahogy az előbb is említettem, nem ilyesfajta disztópiákhoz szoktam. Igaz, volt benne fegyveres harc, menekülés és szöktetés, mégsem rázott meg vagy gondolkodtatott el annyira, mint más regények ebben a műfajban. Nem egy kalandos történetként emlékezek vissza rá, Bartos Zsuzsa inkább az új világot fejtette ki bővebben. Úgyhogy jó lenne egy olyan folytatás, amelyben kicsit félretesszük a jövő részletezését, és inkább a cselekményre koncentrálunk.
A regény két különböző borítóval jelent meg, én a színesebbet választottam. Szerintem nagyon jó ötlet volt ez a kiadótól, mert így mindenki megtalálja a saját stílusához illőt. A címválasztást nem nagyon értem, és így utólag visszagondolva sem találok semmi vonatkozást vagy mondatot, amely indokolná az Alkonyőrzők címet.
Összességében jó volt az alapkoncepció, csak a kidolgozása nem tetszett annyira. Viszont biztos vagyok benne, hogy Bartos Zsuzsa további történetei jobbnál jobbak lesznek, hiszen ha Ő is mélyebben megismerkedik a karaktereivel és világával, akkor sokkal ügyesebben ki tudja majd fejteni a cselekményszálakat. 

Hálásan köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak, a könyvet ITT tudjátok megrendelni 16% kedvezménnyel!
A borító: 100%
A karakterek: 75%
A cselekmény: 68%
A szókincs: 90%
Összesen: 83.25%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })