Hófehérke története új köntösben § C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő
január 07, 2017
Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire. A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét. A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.
Szerintem egy meseátdolgozás attól lesz igazán jó és különleges, hogy az alapkoncepciót megtartva, esetleg egy kicsit megváltoztatva képes elrugaszkodni az eredeti szereplők jellemétől és az eredeti cselekményszáltól. Ebben a könyvben nem volt hiány egyediségből és új dolgokból, Hófehérke története csak töredékként szerepelt az Árnyékkirálynőben, éppen annyi elemet használt fel az írónő a meséből, amennyi szükséges.
„A lány bőre fehér, mint a hó, ajka piros, mint a rózsa, hosszú haja ébenfekete.”
Hófehérkét egy törékeny, mindenkivel udvarias és kedves lánynak ismerhettük meg, Lorelai viszont ennek pont az ellenkezője. Ki nem állhatta, amikor gyengének nézik, mindig megmutatta, hogy mennyire erős, igazi harcos szív lakozik benne. Kol, aki tulajdonképpen félig ember és sárkány volt, plusz még király is, egy másik országból jött, hogy segítséget kérjen a gonosz királynőtől Irinától, mivel népét megtámadták az ogrék. Kol a vadász szerepét kapta meg az írónőtől, Lorelai pedig ebből értendően az áldozat lett. Elkezdődött egy kis macska-egér játék, amelyben Kol próbálja magáról levetkőzni a gyilkos szerepét. Gondolom senkinek sem mondok újdonságot azzal, hogy kialakult egy romantikus szál is, amely végigvezeti az egész cselekményt. A kedvenc szereplőm Sasha, vagyis Lorelai barátja, a sas volt. Beleláthattunk a gondolataiba, eszméletlen, hogy milyen párbeszédek zajlottak le közte és a lány között.
„A szívem már a tiéd. Gyere, és vedd el.”
Bár a Hófehér és a Vadász című filmnek csak az első felét láttam, azért így is felfedeztem egy-két olyan hasonlóságot, amely mellett nem lehet elmenni észrevétlenül. Amikor Irina átvette a hatalmat Lorelai országában, akkor minden növény elpusztult, ahogyan a filmben is. A gonosz királyné úgy szerette volna növelni az erejét (a filmben a fiatalságát), hogy kiszívta az emberekből az életet. És még egy példát hozok fel: mindkét trónbitorlónak volt egy hűséges szolgája, az egyiknek a testvére a másiknak a szeretője, a két "apród" viszont nagyon is hasonlított egymásra. Nem tudom, hogy ezek tényleg szándékosak-e, vagy esetleg csak a véletlen művei, mindenesetre nem szeretném sem az írónőt, sem a film készítőit megvádolni másolással, hiszen a könyv és a film történetben különböznek egymástól.
Összességében tetszett a regény, tökéletesen kikapcsolt délutánonként. Egy-két klisés résztől eltekintve egyedi cselekmény volt, és persze aki szereti a romantikus, boldogan végződő történeteket, annak mindenképp ajánlom az Árnyékkirálynőt.
Összességében tetszett a regény, tökéletesen kikapcsolt délutánonként. Egy-két klisés résztől eltekintve egyedi cselekmény volt, és persze aki szereti a romantikus, boldogan végződő történeteket, annak mindenképp ajánlom az Árnyékkirálynőt.
Hálásan köszönöm a recenziós példányt a Twister Media könyvkiadónak!
A borító: 100%
A cselekmény: 80%
A karakterek: 95%
A szókincs: 100%
Összesen: 93.75%
.png)
0 megjegyzés