Oldalak

2017. július 12., szerda

Egy élet fordított hazugságokkal § Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?

Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők mesékkel, izgalmas hazugságokkal helyettesítik az unalmas valóságot. A gramofon egész nap Nina Simone Mr. Bojangles című számát harsogja a hatalmas lakásban, a kibontatlan leveleket pedig a sarokba dobják. De mi történik akkor, amikor a valóságot már nem lehet többé kizárni az életükből? Az elsőkönyves író meglepetésszerű, hatalmas európai sikere egy szomorú és elszánt szerelmeslevél az álmokhoz. ↓↓
Így elsőre nem is tudom, hogy mit mondhatnék erről a könyvről. Még a nagymamám adta nekem ajándékba azzal a felszólítással, hogy mindenképp olvassam el, mert biztos benne, hogy szeretni fogom. Végül igaza lett.
Olivier Bourdeaut első könyves író, noha a történetéből komoly tapasztaltság és érettség árad. Teljesen magába szippantott, illetve elvarázsolt ez az aprócska regény. Érzelmek egész skálájával találkozhattam, igazi lelki utazás volt számomra. Tulajdonképpen olvasás előtt állva nem nagyon tudtam, hogy miről is fog szólni igazából ez a történet, de ez így is volt jól. Úgy gondolom, nem kell minden olvasmányhoz részletes fülszöveget csatolni, mert akkor nem érvényesül a szavak, fejezetek varázsa. De annyit mégis elmondanék, hogy mindannyiunk álmairól szól. Biztos vagyok benne, hogy minimum egyszer megfordult már a fejedben, milyen érzés lehet úgy élni, hogy a befizetendő számlákat bontatlanul gyűjtjük egy nagy kupacban, vagy esetleg utazások által tanuljuk a földrajz leckéket, illetve hirtelen felindulásból kiruccanunk Spanyolországba. Illetve ha ezek az őrült ötletek meg sem fordultak a fejedben, száz százalék, hogy voltak helyettük más bolond gondolatok...
De azért valljuk be őszintén, ezeknek általában gátat szabott a kegyetlen valóság. Félünk attól, hogy mit fognak gondolni rólunk mások, hogyan fogunk a magas költségeket felemésztő kiadások után újra egyenesbe jönni, és még sorolhatnám... Sokszor mi magunk hiúsítjuk meg elképzeléseinket, de azért van egy egészséges határ mindannyiunkban, amelyhez tartjuk magunkat. Hát, ez a határ a főszereplőknél egész biztosan nem létezik, ugyanis ők mindent megengedtek maguknak.

„Apám azt mesélte, születésem előtt azzal kereste a kenyerét, hogy szigonnyal legyekre vadászott. Meg is mutatta a szigonyt, és egy széttrancsírozott legyet.”

Szerintem pont abban rejlik a siker kulcsa, hogy a szereplők minket, illetve egy szabadabb, gondtalanabb részünket testesítik meg. Engem igazán magukkal ragadtak, megtapasztalhattam azt az életet, amelyről álmodozni szoktunk.
De azért a bolondos ünneplések közepette a háttérben felfedezhetjük a bajlós jeleket. Az író egy-két célzást ejtett el a fejezetekben, amely titokzatossá tette a cselekményt. Aztán a könyv háromnegyed részénél ezek az elejtett megjegyzések szépen kibontakoztak. Mivel szimpatikus volt számomra ez a család, annak ellenére is, hogy nem értettem egyet egy-két döntésükről, illetve nevelési módszerükről, elég nehéz volt úgymond a „bukásukról” olvasnom. Ráadásul mire az olvasmány legvégére értem, Olivier Bourdeaut még egy utolsó késdöfést is adott a lezárásként... A regény hangulata számomra ismerős volt, mintha egy picit a Balszerencse áradására c. sorozatra hasonlítana. Az is ugyanilyen bolondos, ámde sötét történet.
Nehéz lenne tovább úgy írnom, hogy nem árulok el semmilyen fontos momentumot, úgyhogy lassan útjára engedném ezt a bejegyzést. Főleg azoknak ajánlanám, akik vágyaik világában élnek, vagy élnének. De egyébként mindenki meg fogja benne találni a neki címzett gondolatot, úgyhogy aki el szeretné olvasni, azt csak támogatni tudom!
A borító: 85%
A cselekmény: 95%
A szereplők: 90%
A szókincs: 100%
Összesen: 92.5%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })