Oldalak

2017. július 15., szombat

Jenna Evans Welch § Love & Gelato - Firenzei nyár

Lina ​az idei nyarat Toszkánában tölti, jóllehet, eleinte semmilyen érdeklődést nem mutat az ország napsütötte, varázslatos tájai iránt. Csupán édesanyja utolsó kívánságának eleget téve érkezett addig nem látott apjához. De milyen apa az olyan, aki tizenhat évig a gyereke felé sem néz? Lina ezért nem is vágyik másra, mint hazatérni, amilyen gyorsan csak lehet. Aztán a kezébe kerül egy napló, amit édesanyja az itáliai tartózkodása idején vezetett. A lány előtt hirtelen feltárul egy csodás világ, amely titkos románccal, műalkotásokkal és eldugott pékségekkel van teli. Mindez arra ösztönzi Linát, hogy újdonsült barátjával, Rennel, anyja nyomdokain haladva felfedjen egy titkot, melyről már rég tudomást kellett volna szereznie. A titok pedig azonnal más megvilágításba helyezi az anyjáról, az apjáról, sőt még az önmagáról alkotott képet is. Valaki egyszer azt mondta neki, hogy az emberek a szerelem és a fagylalt miatt mennek Olaszországba – néha azonban ennél sokkal többet találnak. ↓↓
A könyvet Richard Paul Evans oldalán fedeztem fel, akinek a lánya Jenna Evans Welch, vagyis a történet írónője. Az édesapjának az összes magyarul megjelent, karácsonyi regényeit olvastam már, imádom R. P. Evans stílusát, és a könyveinek a témáját, mondanivalóját. Ő az egyik kedvenc íróm, így nem is volt kérdés, hogy megszeretnék-e ismerkedni a lánya munkásságával, illetve felmérni, van olyan tehetséges-e, mint az édesapja. Mielőtt elkezdeném felsorolni a pró és kontra érveket, azért le szeretném szögezni, hogy bár a Firenzei nyár c. könyv bemutat egy napjainkra jellemző igen komoly témát, összességében egy „limonádé történetről” van szó. Tehát ne világmegváltó gondolatokkal teli cselekményre számítsatok, inkább élvezzétek ki Firenze bemutatását, és tapasztaljátok meg milyen is az igazi olasz hangulat!

„Az élet szerelem nélkül, olyan mint az esztendő nyár nélkül.”

Történetünk szomorúan kezdődik, ugyanis a főszereplő, Lina, azért költözik Olaszországba, mert elveszítette édesanyját egy súlyos betegségeben. Nemcsak egy szeretett személy hiányával kell megbirkóznia, de meg kell ismernie az apját, akivel életében most találkozik először. Miközben próbál beilleszkedni az idegen környezetbe, váratlanul egyre több rejtély és titok bukkan fel, és újra át kell értékelnie a régi életét. Az események közben persze egy romantikus szál is kialakul, az írónő pedig párhuzamot von Lina és az édesanyja döntései, élete közt.
Bevallom, az első pár oldal elriasztott, mivel tipikus tiniregényként kezdődött a történet, amitől a falra tudok mászni... De szerencsére ahogy haladtunk előre, a cselekmény is valamennyire komolyodott, illetve egy átfogó képet kaphattunk Firenzéről. Jó húzás volt Jenna Evans-tól, hogy a történelmet, híresebb épületeket, illetve városi legendákat is bemutatta, sokkal élvezhetőbbé tette a könyvet. Viszont az eléggé idegesítő volt számomra, hogy Lina konkrétan semmit sem tudott Olaszországról... Nem azt vártam, hogy felsorolja az olasz csatákat, vagy ilyesmi, de mégis, azért egy 17-18 éves gimnazistától elvárná az ember, hogy tudja mit jelent az a gelato, illetve ismerje a Medici család jelentőségét. Szóval alapműveltségi problémák azért akadtak, de szerencsére a reneszánsz kor behatárolása még sikerült... De sajnos nemcsak ebben nem volt szimpatikus a főszereplő. Valahogy túl gyorsnak találtam azt a vonzalmat, amely közte és egy másik szereplő között kialakult. Bár még egy hetet sem töltött el Olaszországban, már érzi, hogy megtalálta a „Nagy Őt”. Szerintem öt nap alatt nem igazán lehet ennyire belehabarodni valakibe, főleg nem teljesen megismerni, hogy milyen is valójában.

„Talán az olasz ételeket tündérporral szórják be, amitől sokkal jobb lesz az ízük, mint az amerikai megfelelőiknek?”

Ahogy feljebb is említettem, egy olyan témát boncolgat az írónő, amelynek szerintem nagy szerepe van a mai világban, ez pedig nem más, mint a család. Lina elkezd nyomozni az anyukája firenzei élete után, szeretné megtudni, hogy miért csak most szerzett tudomást az apjáról, miért nem találkozott vele már gyerekként. Ahogy várható volt, megjelenik a könyv háromnegyedénél egy fordulat, amely érdekes vizekre tereli a történetet. Nem gondoltam volna, hogy lesznek benne drámai részek, pedig ilyenek akadtak bőven. A vége szerintem igazán izgalmasra sikeredett, a kirakós darabkái mind a helyükre kerültek.
Megérte kézbe venni ezt a könyvet, tökéletes egy nyári naphoz, strandhoz, illetve nyaraláshoz. Ha pihenni szeretnétek egy nehéz hét után, akkor ahhoz jó választás lenne a Firenzei nyár, pár órára teljesen kikapcsol minket a történet.
A cselekmény: 80%
A karakterek: 80%
A szókincs: 95%
A borító: 100%
Összesen: 88.75%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })