Oldalak

2018. február 7., szerda

Ismerkedés a modern irodalommal, szabadversekkel | Anna Gavalda, Milk and honey

Azokhoz a könyvmolyokhoz tartozom, akik előnyben részesítik a jól bevált „regénytípust”, szépirodalmi alkotásokat a modern költészettel, és egy mai, aktuális helyzetet feldolgozó  írással szemben. Ne értsen senki se félre, egyáltalán nincs bajom a 21. századi műfajokkal, csak valahogy nem tudok teljesen azonosulni a néha már végletekig leegyszerűsített írói stílussal, a mondanivaló nehezebben jut el hozzám például a szabadverseken keresztül. Talán túl maradi vagyok, éppen ezért határoztam el, hogy többször fogok kilépni a komfortzónámból, és új dolgokkal megismerkedni, mert biztos vagyok abban, hogy a friss tapasztalatok nemcsak negatív élményekként rögzülhetnek bennem.
Az év első olvasmánya Anna Gavalda egyik frissen megjelent novellásgyűjteménye volt, amely napjainkban játszódik, és különleges, sorsdöntő találkozásokat jelenít meg. A milk and honey-t azt hiszem senkinek sem szükséges bemutatnom, tavaly ez volt az utóbbi időszak egyik legsikeresebb megjelenése. Szabadversek, pársoros, egy-két szavas költemények az író rajzaival párosítva (nagyon hasonló a felépítése Simon Márton: Polaroidok c. „könyvéhez”). ↓↓


1. Anna Gavalda: Életre kelni
Nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhez, illetve az írónőhöz, a környezetemben (és moly.hu-n is) rengeteg dicsérték Gavalda munkásságát. Úgy gondoltam, hogy  megismerkedésünk első állomásához tökéletes választás lesz az Életre kelni, hiszen rövid történetek, novellák vannak benne, amelyek betekintést nyújtanak az írónő világába. Nem tudom, hogy rossz olvasmánnyal kezdtem-e, vagy csak velem van a gond, de bevallom őszintén, nem nyerte el a tetszésemet.
Nem a „megjelenítéssel”, hanem magával a történetekkel van a bajom. A szereplők nem voltak szimpatikusak, sokszor el sem tudtam képzelni, hogy mi is valójában az okuk a panaszkodásra (mert valljuk be, abból volt bőven...). Biztos vagyok, hogy a korom is közrejátszott abban, hogy nem tudtam azonosulni a karakterekkel, hiszen mindig olyan felnőttek álltak a középpontban, akiket óriási veszteség ért, elváltak szerelmüktől, és zűrös párkapcsolati életük volt... De nem szeretném teljesen lehúzni a könyvet, találtam nagyon aranyos, szívhezszóló szösszeneteket is, csak sajnos ezek aránya igen kevés volt a csalódásokhoz képest. Többen is mondták, hogy nem ezzel a Gavalda-írással kellett volna először megismerkednem, úgyhogy úgy döntöttem, nem hagyom annyiban a dolgot, és a következő regény az Együtt lehetnénk lesz. A könyv fülszövegét itt tudjátok elolvasni.

✽✽✽

2. Rupi Kaur: milk and honey
Ezzel a könyvvel is bajban vagyok, mert úgy érzem, ez sem az én közönségemnek íródott. Rupi Kaur terápiás célból írta meg ezeket a szabadverseket, amivel nem is lenne baj, de néha elég betolakodónak éreztem magam, mintha belelátnék az írónő legintimebb, legbensőségesebb gondolataiba. Szerintem az ilyen típusú olvasmányok kiadásával mindig vigyázni kell, és tény, hogy a New York Times Bestsellers listáján első helyen is állt, még is azt gondolom, nem kellett volna a nyilvánosság elé tárni.
Voltak benne nagyon jó meglátások, ki is írtam magamnak pár idézetet (ami tényleg ritka, általában nem szokásom könyvekből kijegyzetelni részeket, csak ha valami nagyon megtetszik), de még ennek ellenére sem sikerült teljesen megkedvelnem. Nagyobb a füstje, mint a lángja, nem éreztem volna magam kevesebbnek, ha nem kerítek sort rá. Nyilván itt is közrejátszott az élethelyzetem és korom (nem volt részem családi erőszakban, nem éltem át egy párkapcsolat tönkremenését), amiért higgyétek el csak hálálkodni tudok, de pont emiatt nem tudtam átérezni teljes szívvel-lélekkel Rupi Kaur múltbéli szenvedését, illetve jelenbeli gyógyulását. A könyv fülszövegét itt tudjátok elolvasni.

A első tapasztalatok a modern irodalommal nem voltak túl sikeresek, de ettől függetlenül nem adom fel, mert tudom milyen jól meg lehet írni egy ilyen típusú könyvet (pl. Sarah Crossan: Egy). Kíváncsian várom, mit hoz a jövő ezen a téren, a későbbi olvasmányélményeimet mindenképp megosztom majd bejegyzés formájában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })