Bebarangoltam Ázsiát, Afrikát, Közép-Amerikát és Európát § Balogh Boglárka: Ezerarcú Föld

május 14, 2018

Balogh Boglárka világjáró újságíró, a National Geographic Magyarország bloggerének legizgalmasabb történetei a Föld ismeretlen szegleteibe kalauzolnak el bennünket. Bepillantást nyerhetünk az afrikai törzsek mindennapjaiba, a „fekete” albínók rejtett világába, egy belga csokoládémester titkaiba éppúgy, mint az illegális vadállat-kereskedelembe, az oroszlánok vadászatra szánt ipari tenyésztésébe vagy egy magyar orvoscsapat életmentő-akcióiba is… Kaphatunk baszkföldi szerelmi tanácsokat, de az indiai becsületgyilkosságokról is képet formálhatunk. Színes kaleidoszkóp ez a könyv, mely kultúrák és népek, vallások és emberek sokszínűségét mutatja meg az olvasónak. De megmutat mást is: mégpedig azt, hogy milyen gyönyörködtető is ez a sokszínűség, milyen nagyszerű, hogy EZERARCÚ A FÖLD! ↓↓

Szavakba önteni a bennem kavargó érzéseket igencsak nehéz. Egy egész világ tárult fel előttem, számomra eddig ismeretlen kultúrákat, városokat, országokat és emberi sorsokat ismerhettem meg, ráadásul még csak ki sem mozdultam a biztonságot és kényelmet nyújtó szobám falai közül. Az év egyik legjobb olvasmánya volt ez, de az is lehet, hogy ennél jobb utazós könyvvel nem fogok találkozni az életben. Nehezen hiszem, hogy bármi is le tudná körözni, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez az alkotás már mesterműnek számít. 
De miért is szerettem meg ennyire ezt a könyvet? Balogh Boglárka (magyar blogger, újságíró, író) a magyarok kultúrájától nagy mértékben eltérő, különböző helyekre repít minket útleírásaival: Indiába, Afrikába, mexikói kisvárosba és még sorolhatnám… Különböző hagyományú országok, városok elevenednek meg, de egy valami összeköti ezeket: az írónő érzékeny, sokszínű, őszinte és valóságot tükröző leírásai, amelyeken keresztül nemcsak egy turista szemén láthatunk, hanem betekintést nyerhetünk a közösség mindennapjaiba, amelyeket körülölelt a néha már (sőt, legtöbbször) kegyetlen múlt, bizonytalan jelen és jövő.

„Szeretem úgy élni az életemet, mintha a saját barlangomban járnék, ami tele van mások történetével és lábnyomával, azzal a kacajjal és csönddel, mely találkozásaink után emlékként megmaradt, s melynek lényeges vagy lényegtelen voltát az idő szűri majd meg.”

Az Ezerarcú Föld című kötetben négy földrészt barangolhatunk be: Ázsiát, Afrikát, Közép-Amerikát és Európának egy kis részét. Főleg Ázsiáról (azon belül is Indiáról) és Afrikáról olvashatunk bővebben. Nekem személy szerint ezek voltak a kedvenc részeim, főleg az indiai fejezetek nyűgöztek le teljesen! A helyszínek látnivalói mellett helyet kaptak a népszokások, kasztrendszerek, a hitvilág, spiritualitás is. Ahogy már az előbb is említettem, ezek által jobban megérthetjük és elfogadhatjuk a kultúrát, illetve az ottani emberek gondolkodásmódját is. Sajnos elég jól ismerem magam ahhoz, hogy tudjam, soha nem tudnám átlépni annyira a komfortzónám határát, hogy ilyen messzi, és az életkörülményeimtől, szokásaimtól teljesen eltérő országba elutazzak. De Balogh Boglárkának hála olyan különleges és magas szintű bepillantást kaptam az ott élő emberek életébe, amelyet oda utazva sem tudtam volna jobban megtapasztalni. 
Végtelenül elkeserített az, hogy milyen nyomorban élnek a világ egy másik részében az emberek, és bár mindennap hallhatunk megrázó híreket, történeteket, szerintem mégsem tudjuk teljesen átérezni helyzetüket. Ugyanakkor a csalódottság mellett megjelent bennem a hála is. Hálás vagyok, hogy biztonságban, jólétben, szabadságban és boldogságban élhetek. Mert az Ezerarcú Föld egyik legnagyobb tanulsága az volt, hogy ami számunkra már természetes, arról mások még legvadabb álmaikban sem mernek álmodni.
De senki ne aggódjon, ez az „útiregény” az élet öröm-, és reményteljes oldalát is megismerteti velünk: magyar hősök mentőakcióiról, a csokoládékészítés aprólékos folyamatáról, az állatmentésről is bőven olvashatunk. 
A könyvet az írásmódja teszi még felejthetetlenné. Balogh Boglárkának nagy tehetsége van abban, hogy gondolatait, történeteit valóságossá, kézzelfoghatóvá tegye leírt szavai által. A szépirodalmi stílus remek választás volt, így élvezhetőbbek az útleírások, mintha egy száraz ismeretterjesztő anyagot olvasnánk. Ezért bátran kézbe vehetik azok is ezt az olvasmányt, akik kalandosan, izgalmasan megírt, de ugyanakkor földhöz ragadt írásokra vágynak.


„Sajnos ma már annyira anyagias világban élünk, hogy sokan elfelejtik annak szépségét vagy azt a vágyat, hogy másokon segítsünk. Túlzottan elhisszük azt, ami ömlik ránk a médiából, hogy akkor vagyunk valakik, akkor érünk sokat az életben, ha mindenből a legújabbat, legjobbat és legszebbet akarjuk. Nem vesszük észre, hogy mik a fontos dolgok az életben.”

Mit is mondhatnék lezárásként? Úgy érzem, nem lehet szavakkal kifejezni azt, amit ez a könyv adott nekem. Rengeteg mindent megtanultam, és nemcsak érdekességeket a történetekben felsorolt emberek világáról, hanem magáról az életről is. Mert ahogyan mi, európai emberek élünk, az hatalmas luxusnak számít, és azt veszem észre másokon és sajnos magamon is, hogy nem becsüljük meg eléggé helyzetünket.
Nagyon kíváncsi vagyok Balogh Boglárka további regényeire, újságcikkeire, a jövőben biztosan figyelni fogom az írónő munkáját! Annyira örülnék, ha írna még az Ezercarcú Földhöz hasonló könyvet, amelyben a további történeteit mesélné el olvasóinak (biztos vagyok abban, hogy rengeteg mondanivalója lenne), illetve az Európában, Közép-Amerikában történt további kalandozásaira, tapasztalataira is természetesen vevő lennék.
Hálásan köszönöm a recenziós példányt a Scolar kiadónak! A könyvet itt tudjátok megrendelni -20% kedvezménnyel!

A borító: 100%
A cselekmény: 98%
A karakterek: -
A szókincs: 100%
Összesen: 99.33%

You Might Also Like

0 megjegyzés

Legolvasottabb bejegyzések

A blog rendszeres olvasói

Facebook oldal