Könyves kalandjaim Finnországban | Utazókönyv megtalálása, csodálatos könyvtár, vásárlásaim | 2018
július 28, 2018
Amikor elindultunk az ezer tó országába, Finnországba, nem gondoltam volna, hogy összegyűlik majd annyi könyvekhez kapcsolódó emlékem, amely elég lenne egy ilyen bejegyzés írásához. Viszont legnagyobb szerencsémre és boldogságomra, a félelmem egyáltalán nem igazolódott be, sőt, nem várt meglepetések tarkították az egy hetes kikapcsolódásunkat. Ebben a posztban elmesélem az előbb említett izgalmakat, és természetesen nem hagyom ki a sorból a beszerzéseimet sem! ↓↓
1. Végre én is találtam egy „utazókönyvet” a BookCrossing kezdeményezés keretein belül!
Éppen egy fákkal, bokrokkal körülvett ortodox templom felé sétáltunk Turkuban, amikor észrevettem, hogy a lépcsőn valaki otthagyott egy csomagot. Kíváncsiságomnak engedve közelebb mentem, hogy megszemlélhessem, vajon mi is lehet az, de miután megláttam a feliratot, örömöm határtalan lett! Ugyanis végre találkoztam életem legelső utazókönyvével, méghozzá egy idegen országban! Ennek az egész kezdeményezésnek az a lényege, hogy minél több emberhez eljusson egy adott regény. Megtalálod, elolvasod, majd pedig te is elhagyod egy szimpatikus helyen... Ráadásul a könyv útját és előző tulajdonosait a BookCrossing weboldalán nyomon tudod követni. Szégyen, vagy nem, az az igazság, hogy nem volt szívem a kötetet továbbadni, még úgysem, hogy egy kukkot sem értek belőle, ugyanis finnül van... Számomra ez egy gyönyörű emlék, és akárhányszor ránézek, mindig eszembe jut, milyen boldog voltam a megtalálás pillanatában.
 |
| A csomagban egyébként Sara Gruen: Vizet az elefántnak című olvasmánya lapult finn nyelven. |
Hogy bebizonyítsam, nem vagyok én ilyen „rossz ember”, muszáj elmesélnem a következő könyves kalandomat, amely szervesen kapcsolódik az előbb elmesélthez. Anyával éppen egy hangulatos kávézóban ülünk, mikor szemfülesen sikerült felfedezni egy újabb utazókönyvet! Az is a BookCrossing része volt, viszont azt már nem vittük magunkkal, csupán pár fotó erejéig ragadtuk magunkhoz.
2. Életem egyik legcsodálatosabb és legizgalmasabb könyvtárában jártam!
Turku könyvtára szerintem páratlan szerte a világban, nemcsak a lenyűgöző felépítése miatt, hanem a forradalmi újítások is elismerést érdemelnek. Az épület tulajdonképpen két részből áll: a régi, csupán rendbe hozott, kupolás szobából; a másik, modern rész pedig utólag lett felépítve. A két teret egy olyan folyosó köti össze, amelynek a falai üvegből vannak, így bárki nyugodtan szemmel tarthatja az utcán zajló életet.
A kedvenc újításom egyértelműen azok az asztalok voltak, ahol megengedett volt az evés-ivás. Pár ilyen hely volt kijelölve, de természetesen előfordult „tiltott zóna” is. Ezt fantasztikus kezdeményezésnek tartom, meg lehet előzni azt, hogy mindenki titokban csipegessen, ráadásul arra sem kell rástresszelni, mit csináljon egy anyuka ebédidőben, ha éppen a kisgyerekével látogatja meg a könyvtárat. De ez még semmi! A könyveket magad tudod kikölcsönözni önkiszolgáló pultoknál, sőt, mivel egy hatalmas házról beszélünk, a visszahozott köteteket föld alatt szállítják, tulajdonképpen egy mini-lift segítségével.
A gyerekrészlegre abszolút nem lehet semmi panasz, mindenhol kényelmes ülőalkalmatosságok, olvasó-sarkok, mesejelenetek berendezve vitrin mögött... Anya kedvence a kötő-fotel volt. Egy hihetetlen hosszú sálon bárki dolgozhatott, aki értett a kötéshez.
A bejáratnál egy olyan polc volt kihelyezve, ahonnan ingyen könyveket vihetett el bárki (ez a magyar könyvtáraknál is szokás). Viszont nem olyan olvasmányok voltak kirakva, amelyek rossz állapotúak lettek volna, vagy csak szimplán senkinek sem kellettek. Én egyik nap egy olvasatlan, angol kiadású Büszkeség és Balítéletet szereztem be, másnap pedig láttam sokak kedvencét, J.L.Armentrout: Luxen című sorozatát (az összes részt!!), szintén angol nyelven ezen a polcon.
A kedvenc újításom egyértelműen azok az asztalok voltak, ahol megengedett volt az evés-ivás. Pár ilyen hely volt kijelölve, de természetesen előfordult „tiltott zóna” is. Ezt fantasztikus kezdeményezésnek tartom, meg lehet előzni azt, hogy mindenki titokban csipegessen, ráadásul arra sem kell rástresszelni, mit csináljon egy anyuka ebédidőben, ha éppen a kisgyerekével látogatja meg a könyvtárat. De ez még semmi! A könyveket magad tudod kikölcsönözni önkiszolgáló pultoknál, sőt, mivel egy hatalmas házról beszélünk, a visszahozott köteteket föld alatt szállítják, tulajdonképpen egy mini-lift segítségével.
A gyerekrészlegre abszolút nem lehet semmi panasz, mindenhol kényelmes ülőalkalmatosságok, olvasó-sarkok, mesejelenetek berendezve vitrin mögött... Anya kedvence a kötő-fotel volt. Egy hihetetlen hosszú sálon bárki dolgozhatott, aki értett a kötéshez.
A bejáratnál egy olyan polc volt kihelyezve, ahonnan ingyen könyveket vihetett el bárki (ez a magyar könyvtáraknál is szokás). Viszont nem olyan olvasmányok voltak kirakva, amelyek rossz állapotúak lettek volna, vagy csak szimplán senkinek sem kellettek. Én egyik nap egy olvasatlan, angol kiadású Büszkeség és Balítéletet szereztem be, másnap pedig láttam sokak kedvencét, J.L.Armentrout: Luxen című sorozatát (az összes részt!!), szintén angol nyelven ezen a polcon.
3. Ilyen jó árakon még sosem vásároltunk könyveket, regényekhez kapcsolódó tárgyakat!
Hiba lenne azt állítani, hogy Finnországban ne lehetne olvasmányt vásárolnia egy finnül nem tudónak, ugyanis a leleményes könyvmolyok számára sehol sincs akadály! Egy könyvesboltba betérve meglepődve láttuk, hogy rengeteg kötetet kettő, vagy öt euróért vásárolhatunk meg! Ez azért is volt számunkra furcsa, mert nem voltak „lejárt lemezek”, illetve hibásak, sőt, többségük sikerkönyveknek számítottak. Pár kézimunkás könyvvel lettünk gazdagabbak (hiszen a minták megalkotásához nem szükséges finnül tudnunk, nem igaz?!), illetve egy angol regénnyel, amely a híres, finn írónő (a Moomin-ok teremtője) Tove Jansson téli történeteit, emlékeit tartalmazza egy nagyobb korosztálynak, nem a gyerekeknek. Kíváncsi leszek rá, biztosan gyönyörűen elénk tárul a finn, havas és mesebeli táj, a novellák pedig szerintem igazán elgondolkodtatóak és tanulságosak lesznek. Egy szó, mint száz, az eredeti ár (százhét euró!!!) helyett csak huszonnyolcat kellett fizetnünk... Erre mondja valaki, hogy nem vagyunk hihetetlen szerencsések!
Pár könyvjelzővel is kibővült a gyűjteményem, olyan gyönyörű darabokat tudhatok tulajdonomban, amelyekkel itthon nem nagyon találkoztam.
Végére értem könyves kalandjaim elmesélésének... Nem mondhatok mást, csak azt, hogy ez az utazás csodaszépre sikeredett, kivétel nélkül minden szempontból! Gyönyörű helyeken jártunk, új barátokat szereztünk, talán lelkileg is átformálódtunk és felfrissültünk. Nemrég megnyitotta kapuit a személyes, anya-lánya blogunk (Kerek Perec blog), ahová hamarosan felkerülnek az élménybeszámolóink és további érdekességek Finnországgal kapcsolatban.
.png)
2 megjegyzés
Gratulálok az anya-lánya blogotokhoz, kíváncsian várom a közös bejegyzéseket, ez a finnországi beszámolód is nagyon tetszett. :)
VálaszTörlésBoldog blogszülinapot is kívánok! :) Bea
Köszönjük szépen, már gőzerővel dolgozunk rajta! (: ♡
Törlés