Amikor a zene elmeséli a történetet #4
március 29, 2019
Igazán fárasztó és unalmas lenne, ha minden felbukkanó bejegyzésemben hosszasan ecsetelném, hogy miért jelentkezem ritkábban a blogos felületeken, mikor fogok újra visszatérni a rendes kerékvágásba stb... Így csupán egy szószerkezetet szeretnék megemlíteni, amely tömören és velősen kifejezi a jelenlegi állapotomat: érettségi tételek alatt keressetek... Viszont már annyira hiányoltam a bejegyzések írását, fotózást és ezt az egész folyamatot, hogy úgy gondoltam, jelentkezem a blog egyik legkedveltebb rovatával, amelyben történetekhez illő zeneszámokat válogattam össze, most már a negyedik alkalommal. Ha van esetleg a tarsolyotokban egy olyan dallam, amely szerintetek tökéletesen illik egy olvasmányélményetekhez, ne féljetek velem megosztani, a stresszes napokban különösen jól esnek az ilyen különlegességek! ↓↓
1. Alice Hoffman: Átkozott boszorkák - Florence + the Machine: Seven devils
„Az orgona csak néhány kornya bimbót hozott májusban, de most igazán kivirágzik, pedig nincs itt az ideje, és egyetlen éjszaka alatt, egyetlen hatalmas lendülettel olyan illatos virágokat bont, hogy maga a levegő is lila és édes lesz tőle. Nem sok kell hozzá, hogy a méhek elbóduljanak. A madarak nem repülnek tovább észak felé. Az embereket heteken át mintha mágnes vonzaná majd Sally Owens háza elé, ki a konyhájukból, az ebédlőjükből, az orgonaillat felé, mely vágyra, igaz szerelemre és még egy sor rég elfeledett dologra emlékezteti őket, melyekről ma is úgy gondolják, hogy jobb lett volna, ha megmaradnak a felejtés homályában.”
„Seven devils all around you
Seven devils in my house
See they were there when I woke up this morning
I'll be dead before the day is done”
Seven devils in my house
See they were there when I woke up this morning
I'll be dead before the day is done”
✽✽✽
2. Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma - Abba: Waterloo
„Elöl maga Pongrácz István lépkedett Waterloo nevű fekete angol kancán, Zrínyi-nyakú magyar köntösben, kócsagos kalpaggal; villogó, kivont kardján pajkosan futkostak a napsugarak.”
„The history book on the shelf
Is always repeating itself
Waterloo I was defeated, you won the war
Waterloo promise to love you for ever more
Waterloo couldn't escape if I wanted to
Waterloo knowing my fate is to be with you
Waterloo finally facing my Waterloo”
Is always repeating itself
Waterloo I was defeated, you won the war
Waterloo promise to love you for ever more
Waterloo couldn't escape if I wanted to
Waterloo knowing my fate is to be with you
Waterloo finally facing my Waterloo”
✽✽✽
Colm Tóibín: Brooklyn - Liza Anne: Ireland
„Amikor a dűlőút végére értek, és lebámultak a szirt pereméről, látták, hogy odalenn a tenger nyugodt, szinte sima. A parti homok sötétsárga volt a víz közelében. Egy sor tengeri madár szállt alacsonyan a hullámok fölött, amelyek mintha csak megduzzadtak volna, mielőtt halkan, szinte nesztelenül megtörtek. Enyhe köd mosta el a horizont meg az ég közti vonalat, de egyébként tiszta kék volt az ég. Georgenak az utolsó távot a sziklanyílásban lévő homokban kellett futva megtennie. Várta, hogy Nancy kövesse, és ő kitárt karral fogadhassa.”
0 megjegyzés