Interjú Kemese Fanni írónővel

november 18, 2015

Kemese Fanni 2012-ben adta ki első regényét, a Napszemű Pippa Kenn-t. Ezt követte a Viharszívű Mya Mavis könyve, ami szintén nagyon nagy sikert aratott. A trilógia befejező kötetét jövőre vehetjük a kezeinkbe, a megírása már folyamatban van.
Az írónő részt szokott venni könyvfesztiválokon, ahol személyesen is találkozhatunk vele, emellett még vezet facebook oldalt, instagram profilt, pinterest felhasználót, és blogot is ír. Az elérhetőségeit belinkelem a bejegyzés végére, így Ti is egyből értesülhettek a legfrissebb hírekről, tudnivalókról.
Fogadjátok szeretettel az interjút, Fanni olyan kérdésekre válaszol, melyekre biztos, hogy nem csak én, hanem a többi rajongó is kíváncsi. (:

1. Mikor, és hogyan döntötted el, hogy a gondolataidat, történeteidet, megírod egy könyvben?

Igazából időről időre próbálkoztam írással. Az első történeteket azonban sosem fejeztem be, volt olyan regénykezdemény, amelyet háromszor kezdtem újra, és háromszor hagytam abba. Egyszerűen nem bírtam befejezni, nem ment.
Pippa története is egy újabb próbálkozásnak indult, először a húgomnak meséltem a lányról, aki a semmi közepén egyedül élt, és a sok miértre adott válaszból bontakozott ki lassan az őt körülvevő világ.
Ez volt az első hosszabb történet, amelyet be is tudtam fejezni.


2. A családod és barátaid mit szóltak, hogy elkezdtél írni? Támogatták, örültek neki?

A család eleinte csak egy újabb hóbortnak tartotta, mivel láttak már hasonló lelkesedést nálam más témák kapcsán. Akkor kezdték el komolyan venni, amikor ténylegesen be is fejeztem a Pippa regényt és leadtam az Aranymosás Pályázaton, ahol nagyon hamar megérkezett az első pozitív lektori, majd a második is.
A kéziratot azonban sosem fejeztem volna be egy barát lelkesítése nélkül, a Pippa könyv ajánlása ezért is szól Melindának. Maggie Stiefvater a budapesti látogatásán kihúzta mindkettőnk nevét, és így mindketten együtt vacsoráztunk az amerikai írónővel. Tulajdonképpen egy véletlen miatt találkoztunk, és igazából ennek a véletlennek köszönhetem a könyvet is.

3. Mi inspirál téged?

Bármi, amit látok, olvasok, hallok, megtapasztalok. Bármiből lehet olyan asszociáció vagy gondolat, amely aztán egy történetben landol. De legjobban talán a képek inspirálnak. Pinteresten a Pippa Kenn-trilógiához már több, mint ezerháromszáz képet gyűjtöttem.

4. Milyen helyeken szoktál írni? Van valamilyen dolgozós kuckód?

Igazából bárhol tudok írni: otthon, kávézóban, könyvtárban, ha arról van szó a metrón is. Fontos, hogy ne egyetlen helyhez vagy a csillagok kedvező együttállásához kössem az írást. Mivel hétköznapokon alapvetően nem írással foglalkozom, ezért a szabadidőmet a lehető legoptimálisabban kell kihasználnom, ha szeretnék befejezni egy történetet. Ebbe nem fér bele, hogy csak egy bizonyos helyen tudjak írni.


5. Továbbgondolod a karaktereid jövőjét, hogy mi lesz velük a későbbiekben?

Jelenleg a harmadik kötetet írom, és van egy elképzelésem arról, hogy a történetet hogyan szeretném lezárni. Mindössze egy-egy gondolatom van arról, hogy mi történhet azután, de még sok minden változhat a "vége" szócska leírásáig – ez az első és a második rész megírásának a tapasztalata. Emiatt inkább csak a harmadik részig tekintek előre.

Lonette, a blog írója, és Kemese Fanni
a Könyvfesztiválon. (:
6. Pippa Kenn története hogyan jutott az eszedbe? Esetleg valami esemény, vagy film adta az ihletet?

Abban az időszakban több regény és film is nagy hatással volt rám. Tisztában voltam azzal, hogy a tengerentúlon éppen milyen YA regények jelennek meg, milyen trendek dübörögnek, mely szerzők regényei foglalkoztatják a közönséget. Itthon ezek a regények csak késéssel jelentek meg, és persze csak egy válogatott szelete a kinti tortának. Tudtam, hogy YA regényt szeretnék írni, és utólag belegondolva elképzelhetetlennek tűnik, hogy a világvégét mint mozgatórugót kihagyjam.


7. A könyveid disztópia műfajúak, kipróbálnál más stílusú írást is?

Persze, jó pár másik ötletem vár megvalósításra. Néhányban eljön a világvége, néhányban nem. :) A pinterest oldalamon már van néhány képgyűjtemény, amelyeket ezen ötletkezdeményeknek szenteltem.

8. Sok kérdést tettem fel eddig a munkáddal kapcsolatosan, de biztos sokan kíváncsiak arra is, hogy mit csinálsz, amikor nem dolgozol? Mi a hobbid?

Ami azt illeti, az írás is az egyik hobbim, hétköznapokon egészen mással foglalkozom. Mostanság elég sok szabadidőmet veszi el az aktívabb, sportosabb életmód és a nagyvilág megismerése. :)



9. Közeleg az év egyik legnagyobb és legszebb ünnepe, a karácsony. Van valami különleges dolog, amit csak ilyenkor teszel meg? Szoktál saját készítésű ajándékokat adni? 

Igen, szoktam és szeretek saját készítésű ajándékokat adni és kapni, de tény, hogy az utóbbi években egyre kevesebbszer kerül erre sor. Mostanság inkább csak képeket készítek, ha éppen kézműves ajándékot szeretnék adni valakinek.

10. Amikor olyan idős voltál, mint most én (14 és fél éves), hogyan képzelted el magad felnőttként?

Ami azt illeti már több, mint tíz éve volt, így nemigen emlékszem rá, hogy akkor éppen milyen foglalkozást képzeltem el magamnak. :) Elég gyakran változott, hogy mi szeretnék lenni ha nagy leszek, és az író is biztosan közöttük volt (ahogy a régész, paleontológus, agrármérnök, művészettörténész, ügyvéd, bankár és vulkanológus is előfordult az évek során :D).
Végül közgazdász lettem, és igazából remekül megvagyok.

10+1. Van olyan kedvenc könyved, regényed, vagy esetleg íród, akitől mindig "segítséget várhatsz" életed egy-egy nehéz pillanatában?

Nem igazán szoktam újraolvasni regényeket. Szerintem egy kezemen bőven meg tudnám számolni, hogy hány sztorival fordult ez elő.
Másrészről szeretem más szerzők írásról szóló tanácsait olvasgatni, így például Maggie Stiefvater írásai sokat segítettek. De szerencsére itthon is bátran fordulhatok tanácsért írótársakhoz, például Helena Silence-szel a könyvtárazós, írós délutánjainkon sokszor beszélgetünk arról, hogy éppen mi történik a sztoriban amit írunk, de a szerkesztőmmel, Moskát Anitával, is átrágjuk néha egy-egy olyan nagyobb döntés pro és kontra érveit, amely hatással lehet komplett cselekményszálakra. Az pedig már csak rajtam múlik, hogy ténylegesen mi kerül papírra.

Köszi szépen a kérdéseket, Csenge. :)

Én köszönöm az érdekes válaszokat, és a lehetőséget, hogy megtudhattunk egy-két "kulisszatitkot". Azt is köszönöm, hogy szakítottál időt rám és az olvasókra a sűrű hétköznapokban. (:

Fanni elérhetőségei

Pinterest - Pinterest profil
Blog - A blog oldala

You Might Also Like

0 megjegyzés

Legolvasottabb bejegyzések

A blog rendszeres olvasói

Facebook oldal