Minden idők legjobb filmadaptációi | Amikor egy könyvmoly film-, és sorozatnézős napot tart #1
film október 17, 2018
Könyvmolyként szeretek nemcsak a legfrissebb regénymegjelenésekkel tisztában lenni, hanem nyomon követni a filmipar azon ágát, amely könyveket vesz alapul munkájuk elkészítéséhez. Egy jó olvasóhoz híven természetesen sorra kerítem a kedvenc történeteimről készített feldolgozásokat, az érzelmeim skálája igen széles szokott lenni ezzel az üggyel kapcsolatban, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Csodálatos érzés, amikor sikerül a rendezőknek ügyesen és hitelesen megjeleníteni egy-egy szívedhez közel álló olvasmányt, de ugyanennyire elkeserítő tud lenni, ha valamit nagyon elszúrnak a forgatás során... Senki ne ijedjen meg, a jó tapasztalataimat szeretném ebben a bejegyzésben közszemlére tenni, és pár szót mesélni az eddigi legjobbra sikerült alkotásokról. Legnagyobb meglepetésemre rengeteg ilyen filmet tudtam összegyűjteni, úgyhogy a közeljövőben esetleg várható a bejegyzés folytatása... ↓↓
Mary Ann Schaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság értékelése + Filmadaptáció kritikája
film szeptember 16, 2018
1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története. ↓↓
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, szerető, bár kissé zűrzavaros család. A Leonidesek boldogan éltek kis, ferde házukban… Egészen addig, míg a családfő, a milliomos Aristide meg nem halt. Valaki a családból inzulin helyett mérget tett a fecskendőjébe. Ki a gyilkos, és miért ölt? Szerelemből, pénzvágyból vagy tán bosszúból? A rejtély nyomába eredő fiatalember indítóoka legalább világos: Sophia, az áldozat legidősebb unokája addig nem hajlandó kitűzni esküvőjük napját, míg ki nem derül az igazság… ↓↓
Agatha Christie § Gyilkosság az Orient Expresszen filmadaptáció kritikája | 2017-es verzió
film november 19, 2017
Elsőként szeretném megemlíteni, hogy a készítőknek, de legfőképpen talán a színészeknek, rettentően nehéz munka lehetett az új filmváltozat elkészítése. Nagy fába vágja a fejszéjét az, aki egy kultfilmet szeretne újra vászonra vinni, ilyen esetekben számítani lehet a sok-sok negatív kritikára, és lehúzásra is... Itt a legnagyobb elvárásaik az AC-rajongóknak volt, hiszen a fejükben él a tökéletes kép Poirot-ról (leginkább az eredeti filmekben a detektívet alakító David Suchet-ról), és nehéz elképzelniük máshogy ezt a világhíres könyvkaraktert. Nem is tudjátok elhinni, hány ilyen rajongóval vagyok körbevéve, szerintem mindenki ismertségi körében van legalább három nagy fanatikus.
Már a film előzetesére is záporoztak a különböző megjegyzések (főleg szegény bajuszkára, pedig már az ötödik perc után simán meg lehet szokni), illetve arra, hogy mennyire alkalmatlan Kenneth Branagh a főszerepre. Nos, ezt ebben az értékelőben szeretném megcáfolni, és felhívni a figyelmet arra, hogy nem szabad első előzetes alapján ítélkezni, hamar véleményt alkotni, mert van olyan helyzet, amikor egyáltalán nem érdemli meg egy újraforgatott filmadaptáció a lebecsmérlő kritikákat. ↓↓
Bár a blogon legfőképpen könyvértékeléseket és könyvekkel kapcsolatos bejegyzéseket találtok, egy igazi molyhoz híven én is mindig kíváncsian lesem a moziújságok azon kínálatait, amelyek regények alapján készültek. Idén rengeteg jó újdonság fog a vásznakra kerülni, legnagyobb meglepetésemre pedig a legtöbbet kedvenc olvasmányaim alapján forgatták le. Ez a poszt nemcsak magamnak, hanem nektek is tájékoztatást fog nyújtani, az előzetesek mellé pedig írok egy-két sort, és persze a premier dátumát is mellékelem! Remélem, hogy sikerül nektek sok-sok jó ötletet adnom, idén ősszel a könyvmolyoknak mindenképp moziban a helyük! ↓↓
A zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget. Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatárasaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt. Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról és a derengő fényről az alagút végén. E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező. Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják az olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé. Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború.↓↓
Egy igazi őszi, borongós napokra ajánlott könyvről szól ez a bejegyzés, amelyet nem először vettem kézbe. A Coraline a kedvenceim között foglal helyet, már kívülről tudom a párbeszédeket, hogy mely részek jönnek egymás után, de mégsem tudom megunni. Ebben a bejegyzésben nemcsak a regényről, hanem a filmadaptációról alkotott véleményemet is elolvashatjátok. Halloween napjára mindkettő tökéletes választás!
Coraline-nak és családjának új házában minden legalább 100 éves. Unalmas képek, unalmas szomszédok, és valljuk be, unalmas, nemtörődöm szülők... Egyik nap viszont egy ajtóra bukkan, ami titokzatos módon teljesen be van falazva. Vajon mi van a fal másik oldalán? Pontosan a lakásuk másolata, egy "apró" különbséggel: az ételek jobbak, a játékok különlegesek, a szülők pedig éhesek a gyermekük szeretetére. Talán túlzottan is. Nem akarják őt visszaengedni, a másik világban akarják tartani bármi áron. Coralina-nak meg kell küzdenie velük, ha vissza akarja szerezni a normális életét és az igazi szüleit.
A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát… Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.
Hallottatok már olyat, hogy egy író a disztópikus és utópikus elemeket ötvözi? Hát igen, eddig még én sem. Most viszont megtapasztaltam a saját bőrömön, milyen is egy ilyen történetet olvasni. Egyszerűen hátborzongató érzés. Lois Lowry egy tökéletes és hibátlan társadalom képét mutatta be, ahol nem volt szenvedés, irigység, rosszindulat... Ha nem olvasnánk el a könyvet, akár még azt is kívánhatnánk, hogy mi is egy ilyen világban éljünk. Mivel én már megismerkedtem a könyvvel, mondanék egy nagyon fontos dolgot: minden közösségnek megvan a maga féltve őrzött titka.
A regény Jonas szemszögét mutatja be, aki még a könyv elején a ceremónián esik át. Nem egy szokványos munkát kap, Ő lesz az emlékek őrzője. Talán ez a legritkább foglalkozás, és csak nagy ritkán választanak ki rá jelölteket. Egyébként ezt a ceremóniát viszontláthatjuk egy másik híres trilógiában, ahol a szereplők szintén egy ilyen nagy horderejű eseményen vesznek részt (Beavatott trilógia). Nem szeretnék ujjal mutogatni semelyik disztópiára, viszont én úgy láttam, hogy elég sok elemet "elcsentek" ebből a sorozatból.
A regény Jonas szemszögét mutatja be, aki még a könyv elején a ceremónián esik át. Nem egy szokványos munkát kap, Ő lesz az emlékek őrzője. Talán ez a legritkább foglalkozás, és csak nagy ritkán választanak ki rá jelölteket. Egyébként ezt a ceremóniát viszontláthatjuk egy másik híres trilógiában, ahol a szereplők szintén egy ilyen nagy horderejű eseményen vesznek részt (Beavatott trilógia). Nem szeretnék ujjal mutogatni semelyik disztópiára, viszont én úgy láttam, hogy elég sok elemet "elcsentek" ebből a sorozatból.
Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt. Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek… Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő – életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést. Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.










.png)