Neil Gaiman: Coraline + Filmadaptáció kritikája

október 21, 2016

Egy igazi őszi, borongós napokra ajánlott könyvről szól ez a bejegyzés, amelyet nem először vettem kézbe. A Coraline a kedvenceim között foglal helyet, már kívülről tudom a párbeszédeket, hogy mely részek jönnek egymás után, de mégsem tudom megunni. Ebben a bejegyzésben nemcsak a regényről, hanem a filmadaptációról alkotott véleményemet is elolvashatjátok. Halloween napjára mindkettő tökéletes választás!


Coraline-nak és családjának új házában minden legalább 100 éves. Unalmas képek, unalmas szomszédok, és valljuk be, unalmas, nemtörődöm szülők... Egyik nap viszont egy ajtóra bukkan, ami titokzatos módon teljesen be van falazva. Vajon mi van a fal másik oldalán? Pontosan a lakásuk másolata, egy "apró" különbséggel: az ételek jobbak, a játékok különlegesek, a szülők pedig éhesek a gyermekük szeretetére. Talán túlzottan is. Nem akarják őt visszaengedni, a másik világban akarják tartani bármi áron. Coralina-nak meg kell küzdenie velük, ha vissza akarja szerezni a normális életét és az igazi szüleit.

Talán ez volt az első igazi, horrorisztikusabb és elvontabb témát feszegető történet, amelyet legelőször olvastam. A filmhez előbb volt szerencsém, mint a könyvhöz, viszont emlékszem, hogy később annyira tetszett, amennyire maga a filmfeldolgozás. Azóta biztos vagyok benne, legalább háromszor kézbe vettem, illetve többször is bele-beleolvasgattam a történetbe.
Tudjátok mi a legjobb dolog szerintem az újraolvasásokban? Hogy mindig újabbnál újabb dolgokat fedezünk fel, amelyek mellett régebben egyszerűen csak elsiklattunk. Ilyen például az, hogy az író nem szeret bonyolultan fogalmazni, túlcifrázni a mondatokat. Az első oldalakon ez eléggé zavaró volt számomra, hiszen nem ilyenekhez vagyok szokva. A végére viszont egész jól belelendültem, fel sem tűnt ez a kis apróság.

Aki nem ismeri annyira a történetet, illetve nem volt még szerencsére Neil Gaiman-hoz, az biztosan azt hiszi, hogy 'ugyan már, miért olvassak el egy gyerekkönyvet?' Először is szeretném elmondani, hogy ez egyáltalán nem gyerekeknek szóló könyv. Egy kisiskolás biztosan elrettenne a másik világtól és lényeitől, amelyek a lezárt fal mögött rejtőzködnek. Ha belelapozgattok a könyvbe, akkor nem túl kedves rajzok fogadnak titeket. Általában nem szeretem az olyan regényeket, amelyekhez illusztrációk is vannak mellékelve, jobb szeretem saját magamnak elképzelni a szereplőket és a környezetet. Viszont kivételes esetekben (jelen esetben is beszélhetünk erről) kifejezetten jót tesznek a történetnek a rajzok. Valahogy a hangulat is teljesen más lesz tőlük.

Hogy miért választja Coraline a másik világot a valóság helyett? Nemcsak azért, mert nincs semmi érdekes az új házukban... A szülők elhanyagolják a gyermeküket. Mikor felkeresi a lány őket, hogy csináljanak valami programot közösen, egyszerűen csak elküldik őt valamilyen okra hivatkozva. Elég szomorú, hogy már a megfoghatatlan dolgokban keresi a kiutat.
Talán 2012-ben, vagy még előbb találkoztam a filmmel, amikor megvettük DVD-n. Emlékszem, teljesen elvarázsolt, másnap újra megnéztem, aztán pár héttel később megint, majd pedig újra... Egyértelműen a hatása alá kerültem, nemcsak a történet, hanem a látványvilág, illetve a hangulata is teljesen levett a lábamról. Általában nem az animációs filmek tartoznak a kedvenceim közé, viszont be kell látni, hogy ezt élő szereplősen nem lehetett volna ilyen jól megvalósítani.


A zenéje is fantasztikusan jó, titokzatos, sejtelmes és egyben csodálatos. Általában őszi napokon ez szokott a szobámban menni háttérzajként. Ha még nem ismeritek, érdemes belehallgatnotok, tényleg nem fogtok benne csalódni!
Természetesen voltak olyan részek, amelyeket megváltoztattak a könyvhöz képest. Akkor lepődtem meg a legjobban, amikor a regényben sehol sem véltem felfedezni Wybie-t, akinek jelentős szerepe van ellenben a filmben. Ez volt a legnagyobb dolog, amelyet "beleírtak" az alkotók, plusz még azt vettem észre, hogy a regénybeli történet kevesebb időt ölel magába játszódik. Ezeket leszámítva viszont nem vettem észre semmi jelentősebb eltérést.

Ha választanom kéne a regény és a könyv között? Bevallom őszintén, egyiket sem tudnám a másik fölé helyezni. Mindkettő a maga hangulatában különleges. Sokkal különbözőbb érzések kerítenek hatalmukba attól függően, hogy éppen olvasom-e a könyvet, vagy nézem-e a filmet. Adnék nektek egy jó tanácsot: először a könyvvel ismerkedjetek meg, mert mégiscsak az az eredeti változat. Viszont semmiképp se hagyjátok ki a filmadaptációt, hiszen az is egy jó értelemben maradandó élménnyel gazdagít titeket.
A cselekmény: 80%
A szereplők: 100%
A szókincs: 100%
A borító: 85%
Összesen: 91.25 %

You Might Also Like

0 megjegyzés

Legolvasottabb bejegyzések

A blog rendszeres olvasói

Facebook oldal