Magyar könyvborítók, amelyek sokkal szebbek az eredeti, külföldi verziónál | (Ki)Borító sztorik #5
március 25, 2018
A blog egyik legfelkapottabb rovata a (Ki)Borító sztorik, amelynek középpontjában (ahogy az elnevezés is mutatja) a könyvborítók állnak. Volt már szó rajongók által készített alkotásokról, ikrekről, tematikus válogatásról is, de még nem írtam az egyik legizgalmasabb témáról, a magyar borítókról (egészen mostanáig).
Ez a terület szerintem elég megosztó, ugyanis születtek már borzalmas képek, de legnagyobb örömünkre egyre több van azokból a könyvborítókból, amelyek sokkal jobban sikerültek, mint az eredeti, külföldi párjuk. Ebben a bejegyzésben ilyeneket szeretnék bemutatni, ha esetleg van még ötletek, hogy mit lehetne ebbe a posztba beválogatni, ne habozzatok kommentben megírni a javaslataitokat!
Az egyik nagy kedvencem Az elveszett tárgyak őrzője, szerintem mérföldekkel sikerült megelőzni a külföldi verziót! Az angol borító sem rossz, de valahogy nem illik össze a farmerszín a rózsák és virágok rikító színeivel. A magyar változaton a lila sokkal jobb választás volt, azért pedig külön dicséret jár, hogy rászerkesztettek egy-két „elveszett tárgyat”, így a fülszöveghez is jobban illeszkedik. ↓↓
Köszönöm szépen Hennának (Papírfecnik Hennától blog), hogy megjelölt engem ebben is a kihívásban, nélküle most nem olvashatnátok ezt a blogposztot! Ha van kedvetek, töltsétek ki Ti is, szerintem fantasztikus ez a feladatsor, a kérdések nagyon elgondolkodtatóak, érdekesek. ↓↓
A tavasz az újjászületés időszaka, de nemcsak a természeté, hanem az embereké is. A hosszú, hideg hónapok után fantasztikus érzés az ébredező föld illatát magunkba szippantani, kellemesen meleg napsugarakkal feltöltődni. A naptár mellett talán már a környezetünk is változni kezdett, a néhol előbukkanó szibériai hidegfrontok ellenére is. Úgyhogy arra a döntésre jutottam, ideje lenne a tavaszt egy tematikus és igen aktuális könyvajánlóval megnyitni. Összegyűjtöttem azokat a számomra kedves regényeket, amelyek garantáltan meghozzák a kedvet egy kis kerti, vagy szabadban való olvasáshoz! ↓↓
Anglia, 1852: William, a biológus és vetőmag-kereskedő hetek óta az ágyat nyomja. Úgy érzi, kutatóként kudarcot vallott, mentora elfordult tőle, és boltja is üresen áll. Ekkor azonban eszébe jut valami, ami talán mindent megváltoztat… Ohio, USA, 2007: George, a méhész keményen küzd: azt szeretné, ha a tanya bővülne, és fia, Tom egyszer majd átvenné tőle. Tom viszont az újságírásról álmodik. Mígnem egy nap bekövetkezik, amit senki sem hisz el… Kína, 2098: Tao, a munkásnő a fák kézi beporzásán dolgozik, mivel a méhek már régen eltűntek a földről. Taonak minden vágya, hogy fia, Vej-Ven számára jobb életet teremtsen. Amikor azonban a fiát rejtélyes baleset éri, egyszerre veszélyben forog minden… Minden mindennel összefügg. Maja Lunde megrendítően mesél veszteségről és reményről, küzdelemről, kudarcról és győzelemről, valamint az emberek és a méhek közötti láthatatlan kapocsról, amelyen fajunk fennmaradása is múlhat. A fordulatos regény korunk néhány legégetőbb kérdését teszi fel: hogyan bánunk a Földdel és annak teremtményeivel? Milyen jövőt hagyunk gyermekeinkre? Mi az, amiért készek vagyunk harcolni? ↓↓
.png)
