Kedvenc íróink és szerelmi életük #3 | Valentin-nap 2019

február 15, 2019

Bár a Valentin-napot sokan nem szívlelik (én magam is ebbe a táborba tartozom), minden évben igyekezni szoktam valami érdekes, nem mindennapi bejegyzéssel különlegessé tenni február 14-ét. Idén megkérdeztelek titeket a blog facebook oldalán, hogy milyen bejegyzést olvasnátok szívesebben: a legtöbb szavazat arra a rovatra érkezett, amelyben híres írókat és szerelmi életüket veszem górcső alá. Az idei kiadásban Szabó Magda és Lucy Maud Montgomery került sorra, mindketten a kedvenceim közé tartoznak, de kutatásom során még én is belebotlottam egy-két váratlan és meglepő információba. ↓↓


1. Lucy Maud Montgomery - Vajon Anne Shirley mesébe illő életét a saját mindennapjairól mintázta?
Miután az írónő nagyapja elhunyt, Cavendish-be költözött a nagyanyjához, hogy ápolja őt, akinek nem volt pénze bejárónőre. A haláláig, tizenhárom éven keresztül segítette, de 1911-ben elhunyt. Még ebben az évben Montgomery házasságot kötött egy presbiteriánus lelkésszel, Ewan MacDonalddal, akibe nem volt szerelmes, de tisztelte intellektuális és társadalmi helyzetét. Ontario államba költöztek, Leaksdale-be, ahol a férje lelkészként kapott állást. Született két gyermekük (Chester és Stuart), egy tragédia viszont beárnyékolta életüket: 1915-ben születéskor meghalt az egyik gyermekük (később ezt a bánatot szőtte bele az Anne férjhez megy című regényébe).
A bajok viszont 1919-ben kezdődtek. Az egyik unokatestvére és igen közeli barátja meghalt, ami megviselte Montgomery-t. Viszont pár hónap múlva a férje teljes idegösszeroppanáson ment keresztül, depressziós hangulati zavarokkal küzdött. A kitörései hirtelen jöttek, kiszámíthatatlanok voltak. Az írónő aggódott érte, a családjáért, helyzetükért, ugyanis abban az időben a mentális betegségek tabunak számítottak, így megpróbálta eltitkolni helyzetüket. A család elköltözött Norval-ba, de a szituáció egyre rosszabb lett... A gyermekük, Chester, lopott és hazudozott, Ewan pedig nem érezte jól magát, még a munkájáról is le kellett mondania. Montgomery próbálta elterelnie a figyelmét azzal, hogy írásokba kezdett, felolvasóesteket tartott, könyvklubokhoz csatlakozott. Viszont hamar viták alakultak ki az ilyen összejöveteleken, a két fiával is további problémák merültek fel, a férje állapota pedig súlyosbodott. Egyre többször hallott hangokat, téveszméi is voltak. Az írónő élete is kezdett kicsúszni: gyógyszereket kezdett szedni férjével (főleg rengeteg nyugtatót), meghalt unokatestvérét és barátját, Campbell-t kereste, nem tudott írni, a napló bejegyzései is zavarosak voltak abból az időszakból. 1937/38 telén egy influenzán és Ő is egy idegösszeroppanáson ment keresztül. 1941-ben már írni és olvasni sem tudott, egy évvel később végső nyugalomra tért.


Ewan MacDonald & L.M.Montgomery, Szobotka Tibor & Szabó Magda

2. Szabó Magda - Együtt tűzön-vízen át
Szabó Magda 1947-ben, vagyis 30 évesen találkozott legelőször Szobotka Tiborral. Érdekes arra gondolni, hogy az írónő első látásra beleszeretett a férfiba, pedig a feljegyzései ezt igazolják: „Sosem hittem volna, hogy van ilyen. Kinevettem, aki azt írta, jöhet az életben olyan pillanat, amikor egy másodperc töredékére megáll a forgásban a világ, s hirtelen megváltozik minden - velem ez történt. Csak álltam, néztem rá; minden sejtem azt mondta, én erre az emberre vártam egész életemen át. (…) Miatta hárítottam el a házassági ajánlatokat, én ennek az ismeretlennek a kedvéért születtem.”
Ismerősei viszont figyelmeztették, hogy vigyázzon a férfival, aki nagy nőcsábász hírében állt, egyszerre több nővel is találkozgatott. A következő találkozásuk egy rádióban történt, ahol Szobotka is dolgozott. Szabó Magda bevitte hozzá a verseit, viszont a találkozónál jelent volt a szerkesztőnő is, aki éreztette vele, hogy Tibor már kapcsolatban áll valakivel. Az írónő elviharzott, viszont másnap a férfi kereste meg, hogy egy vacsoránál beszélhessenek Magda verseiről. A nő tudta, hogy mit mondanak a férfiról, nem szeretett volna Ő is egy lenni Tibor kedvesei közül. Így az első közeledésre Szobotka egy pofont kapott az írónőtől, hogy azzal „kijelölje a határokat”. Fél év után sikerült egymás közt tisztázni kapcsolatukat, karácsonykor az eljegyzés, nyáron pedig az esküvő következett.
Szinte közvetlen az esküvőjük után nekik is egy nehezebb időszakon kellett átesniük. Szobotka elveszítette állasát, az írónőt bár jelölték a Baumgarten-díjra, csupán pár óráig lehetett boldog: törölték jelölését, erre rá pedig szintén elvesztette munkáját. Ezután majdnem tíz évig nem is publikálhatott. De a hosszú hallgatás alatt férje tartotta benne a lelket, Szabó Magda neki írta regényeit, ugyanis az évek folyamán költőnőből regényíróvá alakult. Az 1960-as évektől pedig elindult a siker útján, egyre több olvasóhoz jutottak el alkotásai.
Érdekes, de nemcsak Szabó Magda, hanem Szobotka Tibor is próbálkozott írással. Elkezdte az önéletrajzi könyvét, amelyet sajnos nem fejezhetett be: 1982-ben agyvérzést kapott, amibe belehalt. Talán mi sem bizonyítja jobban a szerelmüket, hogy a felesége befejezte neki a kötetet, amely Megmaradt Szobotkának címmel jelent meg.
„Hogy én? Hogy énvelem mi lesz? Ezzel most ne törődj. Harmincnégy éven át csak azon törted a fejed, nekem hogy legyen könnyebb, hogy bírjam elviselni a magam sem éppen problémáktól mentes akadályversenyét, most magaddal foglalkozz, az én életművem kész. A szertartás is kész, hallod az éneket? Nincs már szívem félelmére nézni sírom fenekére... Ne félts, én a szó minden értelmében hiszek a feltámadásban. Hát csak várj majd rám a Katalin utcán, ahogy megbeszéltük, „majd jövök”, ahogy Encsy Eszter az Őz-ben ígérte. Holtbiztos, jövök, olyan biztos, mint ahogy meghaltál, holtbiztos, hogy jövök, olyan biztos, mint ahogy nem haltál meg.” - Megmaradt Szobotkának

You Might Also Like

0 megjegyzés

Legolvasottabb bejegyzések

A blog rendszeres olvasói

Facebook oldal