Hogyan mentheti meg a futás az életünket? § Bella Mackie: Fuss tovább!
december 26, 2019
Bella Mackie a válását követően valódi mélypontra jutott, és a válságos élethelyzet közepén szembe kellett néznie a bénító erejű szorongásos depresszióval is. Eleinte ahhoz is alig volt ereje, hogy felkeljen a díványról; ám egy nap olyasmire szánta el magát, amiről sosem gondolta volna, hogy önerejéből valaha is megteszi. Felvette az edzőcipőjét, és kiment futni. Az első kísérlet elég rövidre sikeredett, de legnagyobb meglepetésére másnap is odakint találta magát. Eleinte ösztönösen, majd egyre tudatosabban a napi sporttevékenységgel kezdte gyógyítani sérült lelkét és szellemét. A Fuss tovább! kendőzetlenül őszinte és szellemes memoár a gyógyulás felé vezető útról, amely betekintést nyújt abba is, milyen együtt élni a mentális betegséggel, illetve felvenni vele a harcot. A szerző orvosok, pszichológusok, sportemberek és barátok segítségével gyűjtötte össze azokat az inspiráló történeteket, kutatási eredményeket és ötleteket, amelyek őt magát is rávezették a felismerésre: olykor a testmozgás a legjobb orvosság. A kedves, mozgalmas és motiváló erejű könyv arra bátorítja olvasóját, hogy „fusson tovább", át a problémákon, és a mozgás segítségével terelje helyes mederbe az életét. ↓↓
Hogy miért kerítettem sorra az utóbbi időben számtalan könyvet a futásról? Nos, aki ismer engem, az biztosan tudja a választ: ez a sportág mára ugyanolyan erősen és pótolhatatlanul jelen van az életemben, mint a blogírás és az olvasás. Ódákat zenghetnék, és több oldalt írhatnék arról, hogyan kúszott be a mindennapjaimba egyre erőteljesebben a futás, de a lényeg csupán ennyi: az elmúlt időszakban akkora támaszt nyújtott és motivációt adott, hogy enélkül egy nagyon minimális szintet lettem volna képes kihozni magamból az életem bármely területén.
Amikor ennek a kötetnek a fülszövegét elolvastam, nagyon jó érzéssel töltött el az, hogy más ember is ugyanazt a véleményt képviseli, amit az előbb én leírtam. Sőt, Bella Mackie-nek még fontosabb a rendszeres mozgás, hiszen nemcsak feltölti, mint a futótársaink többségét, hanem segít neki mentális betegségének, a szorongásos depressziónak legyőzésében. Ahogy már az első sorokban is írtam, nem ez volt az első könyv, amelyet ebben a témában sorra kerítettem, de ez volt az első olyan futós kötet olvasmányélményeim között, amely egy mentális betegséggel állt összefüggésben. Így a Fuss tovább! könyv még egy indok miatt jobban kötődött hozzám, illetve érdeklődési területeimhez, ugyanis idén szeptembertől pszichológiát kezdtem el tanulni az egyetemen. Elég részletes betekintést kaphattam egy szorongással élő ember életébe, illetve általánosságban rengeteg új információt megtanulhattam a szorongás típusairól, a depresszióról, és az ezekből kivezető út nehézségeit is megismerhettem. Ebben a könyvben hatalmas hangsúlyt kap ez a téma, sőt, körülbelül a háromnegyed részt ez öleli fel. Ahogyan sejthetitek, én ezt nem sajnáltam, ugyanakkor akinek ez nem tartozik az érdeklődési körébe, az nem sok olyan fejezetet fog találni, amely csak a futásról szól, és egyáltalán nem jön szóba ez a betegség.
Az egyik legfontosabb dolog, amit ki szeretnék emelni a kötetből, az az, hogy Bella Mackie hihetetlen alapossággal beleásta magát a témába, és elénk tárta az igaz tényeket. Rengeteg érdekes és megdöbbentő, sportolással kapcsolatos kutatás eredményéről tájékozódhatunk a Fuss tovább! kötetben, szerintem ez abszolút növelte a könyv színvonalát, hiszen az írónő nem légből kapott adatokkal bombázott minket. Ez csak még jobban elővarázsolta belőlem a kedvet és a motivációt a mindennapos mozgás felé (legyen szó egy hosszabb futásról, vagy sétáról), rávilágítottak az eredmények arra, mennyire bele vagyunk süppedve „kényelmes” életünkbe.
Az egyetlen negatívum, amelyet olvasás során tapasztaltam, az a sok ismétlés volt. Rengetegszer éreztem azt, hogy több fejezeten át ugyanarról mesél az írónő; néha jobban kifejtette ugyanazt a történetet, amit pár oldallal ezelőtt megemlített (de akkor sem túl szűkszavúan), néha pedig más „csomagolást” kapott a mondanivalója, de alapvetően többször is ugyanazt a konklúziót kívánta levonni. Nincs semmi problémám azzal, ha valamit nyomatékosítani szeretne, de ha esetleg ez már többször előfordul, akkor mindig belémvillan az az érzés, hogy ez egy nagyon jó taktika az oldalszámok bővítésére...
Ugyanakkor kezdő futóknak ez a könyv talán tökéletes választás lehet! Tetszett az, hogy Bella Mackie a kapcsolatát a sporttal nem egyből a jelentől kezdve, vagyis már a „haladó szinttől” kezdi el mesélni, hanem a kezdetekre nagy hangsúlyt helyezett. Így egyáltalán nem lehet olyan érzésünk, hogy Ő már magas lóról beszél, mert fitten és tapasztaltan sokkal egyszerűbben és lendületesen megy neki a futás, mint az első próbálkozásoknál... A legelső alkalmak (amiket garantáltan minden futó megtapasztal) gyönyörűen ki vannak fejtve, azokkal a gondolatokkal együtt, amelyek felvetődhetnek bennünk a kezdetek kezdetén. Az írónő története nemcsak a mentális betegségének legyőzése, enyhítése miatt motiváló, hanem azért is, mert tökéletesen bemutatja, hogy neki is nagy utat kellett megtennie a hosszú futásokig.
A befejezés külön a kedvencem volt, ugyanis egy listát olvashatunk azokról a dolgokról, amelyek segítenek a kezdésben, illetve könyv-, és aplikáció-ajánlások is szembe jönnek velünk, amelyek nemcsak motiválnak, de tényleges segítséget, löketet is adnak az első, és talán legnehezebb lépésekhez.
„When you feel like you cannot go another step, that's when you give it everything you've got.”
Az egyik legfontosabb dolog, amit ki szeretnék emelni a kötetből, az az, hogy Bella Mackie hihetetlen alapossággal beleásta magát a témába, és elénk tárta az igaz tényeket. Rengeteg érdekes és megdöbbentő, sportolással kapcsolatos kutatás eredményéről tájékozódhatunk a Fuss tovább! kötetben, szerintem ez abszolút növelte a könyv színvonalát, hiszen az írónő nem légből kapott adatokkal bombázott minket. Ez csak még jobban elővarázsolta belőlem a kedvet és a motivációt a mindennapos mozgás felé (legyen szó egy hosszabb futásról, vagy sétáról), rávilágítottak az eredmények arra, mennyire bele vagyunk süppedve „kényelmes” életünkbe.
Az egyetlen negatívum, amelyet olvasás során tapasztaltam, az a sok ismétlés volt. Rengetegszer éreztem azt, hogy több fejezeten át ugyanarról mesél az írónő; néha jobban kifejtette ugyanazt a történetet, amit pár oldallal ezelőtt megemlített (de akkor sem túl szűkszavúan), néha pedig más „csomagolást” kapott a mondanivalója, de alapvetően többször is ugyanazt a konklúziót kívánta levonni. Nincs semmi problémám azzal, ha valamit nyomatékosítani szeretne, de ha esetleg ez már többször előfordul, akkor mindig belémvillan az az érzés, hogy ez egy nagyon jó taktika az oldalszámok bővítésére...
Ugyanakkor kezdő futóknak ez a könyv talán tökéletes választás lehet! Tetszett az, hogy Bella Mackie a kapcsolatát a sporttal nem egyből a jelentől kezdve, vagyis már a „haladó szinttől” kezdi el mesélni, hanem a kezdetekre nagy hangsúlyt helyezett. Így egyáltalán nem lehet olyan érzésünk, hogy Ő már magas lóról beszél, mert fitten és tapasztaltan sokkal egyszerűbben és lendületesen megy neki a futás, mint az első próbálkozásoknál... A legelső alkalmak (amiket garantáltan minden futó megtapasztal) gyönyörűen ki vannak fejtve, azokkal a gondolatokkal együtt, amelyek felvetődhetnek bennünk a kezdetek kezdetén. Az írónő története nemcsak a mentális betegségének legyőzése, enyhítése miatt motiváló, hanem azért is, mert tökéletesen bemutatja, hogy neki is nagy utat kellett megtennie a hosszú futásokig.
A befejezés külön a kedvencem volt, ugyanis egy listát olvashatunk azokról a dolgokról, amelyek segítenek a kezdésben, illetve könyv-, és aplikáció-ajánlások is szembe jönnek velünk, amelyek nemcsak motiválnak, de tényleges segítséget, löketet is adnak az első, és talán legnehezebb lépésekhez.
Hálásan köszönöm a recenziós példányt a Partvonal kiadónak! A könyvet itt tudjátok megrendelni -20% kedvezménnyel.
A cselekmény: 70%
A borító: 100%
A karakterek: -
A szókincs: 90%
Összesen: 86.66%
.png)
0 megjegyzés