Személyes visszatekintés a 2019-es évre | 10 dolog, amire igazán büszke vagyok
december 31, 2019
1. Letettem németből a C1-es nyelvvizsgát.
Hálás vagyok, hogy a gimnáziumomban volt arra lehetőségünk, hogy végzősként ingyen letehessünk egy igen nívós német nyelvvizsgát. Az írásbeli nem volt könnyű, ahogyan a szóbeli rész sem, hiszen rengeteg olyan témáról kellett folyékonyan írni és beszélni, amiről talán még magyarul sem társalgunk a hétköznapokban eleget. A szóbelit kiegészítette egy prezentáció, aminek témáját én választhattam meg, ugyanakkor a kritériumoknak eleget kellett tenni, hogy arra is magas pontszámot kaphassak.
A vizsgát sikeresen teljesítettem, ráadásul sikerült megütnöm a C1-es fokozatot, így ez hatalmas motivációt és stabil alapot nyújtott a későbbiekre, főleg az emelt szintű német érettségire való felkészüléshez.
2. Angol prezentációs verseny - második hely (C1-es szint).
A másik nagy büszkeségem, ami az idegennyelvekhez kapcsolódik, az egy prezentációs versenyen elért eredményem. Szintén a volt iskolámban zajlott az esemény. Minden évben megrendezésre került egy nyelvi prezentációs verseny, amin egy általam választott témával indulhattam különböző „nehézségi kategóriákban”. Bár angolból még nincs felsőfokú nyelvvizsgám, és csak középszintű érettségit tettem le belőle, a C1-es szinten indultam azzal az előadással, amit még a német nyelvvizsgámra készítettem (természetesen átfordítottam a szöveget). A témám egyébként a méhek eltűnéséről, ennek következményéről és megmentésükről szólt. Nagyon meglepődtem, de igazán boldog voltam, mikor meghallottam, hogy második lettem. Maja Lunde: A méhek története inspirálta a témaválasztást.
3. Először voltam meghívott előadó bloggerként.
Erről a csodálatos élményről egy külön bejegyzés is készült, így nem szeretném tovább szaporítani a szót: ha esetleg még nem olvastátok a posztot, most itt van rá a tökéletes alkalom.
4. Futás minden mennyiségben.
A futóversenyek sorozata idén sem maradhatott el, a kedvencem közülük az április Vivicittá volt. Sikerült az eddigi leghosszabb távomat (10 km) nagyon jó idő alatt lefutnom, így egy mérföldkövet sikerült kipipálnom gyermekkorom utolsó napján (ugyanis másnap hivatalosan is nagykorú lettem). Ugyanakkor ez volt az az év, amikor „futós karrierem” során a legtöbbet futottam: összesen 389 km-t számlál idénre az alkalmazás, jövőre az 500 km-t tűztem ki célul.
5. Végre én is átélhetem, milyen érzés nagykorúnak lenni.
Úgy bizony, ebben az évben volt a 18. születésnapom, ami nagyon különlegesre és felejthetetlenre sikeredett. Bár ez egy ugyanolyan nap, mint az év 365 napja közül bármelyik, mégis kicsit „felnőttesebbbnek” éreztem annak a bizonyos napnak az atmoszféráját.
6. Sikeresen leérettségiztem, meglepően magas pontszámmal.
Alapvetően egy önbizalomhiányos személy vagyok (ami szerencsére egyre jobban javul), így elképzelhetitek, hogy egészen májusig azért izgultam, csak érjek el annyi pontot, hogy bejussak az első helyre... Mikor az érettségi bizonyítvány kiosztása után gyorsan kiszámoltam az összpontszámot, meglepődve láttam, hogy sokkal többet értem el, mint amire a kezdetek kezdetén számítottam.
7. Bejutottam az elsőként megjelölt egyetemre és szakra.
A második hatalmas meglepetés és „örömbomba” akkor ért, amikor nyáron megtudtam, hogy szeptembertől pszichológiát fogok tanulni! Régóta volt már ez az álmom, és hihetetlen abba belegondolni, hogy ezt sikerült megvalósítanom... Ráadásul annyira élvezem ezt a szakot! Rengeteg érdekes dologról tanulok (még a legszárazabb tantárgyban is megtalálom az élvezetes részeket), és sok emberrel sikerült megismerkednem, akikkel igazán gyorsan megtaláltuk a közös hangot.
8. A minimalizmus útjára léptem.
Próbálok az élet minden szintjén csak a lényeges dolgokra koncentrálni, és minél több felesleges tárgyat kiszortírozni / elajándékozni / eladni. Bár még nagy út előtt állok, úgy érzem, egyre könnyebben tudok elengedni dolgokat, főleg tárgyakat.
9. Megmentettük a kutyánkat egy életveszélyes betegségből.
Október volt talán az év „mélypontja”, ugyanakkor az is jó befejzéssel végződött, így talán nem is megfelelő rá ez a kifejezés. A kutyánk egy nagyon komoly vírust elkapott (inkább le sem írom a pontos nevét, még az is borzalmasan hangzik...), amiben majdnem elvesztettük őt, olyan rossz állapotban volt. Majdnem egy héten keresztül minden nap vittük az állatklinikára, volt, hogy egész napra ott kellett hagynunk gyógyszeres kezelésre és folyamatos megfigyelésre. Amikor már azt hittük, hogy itt a vége, csoda történt, összegyűjtötte a kis tacskónk a megmaradt erejét (és hatalmas szeretetét): úgy döntött, hogy nincs még itt az ideje elmenni, velünk maradt. Bár sokan biztos megbotránkoznak ezen a kijelentésen, de én még olyan emberrel sem találkoztam, akinek ekkora akaratereje lett volna, így ragaszkodott volna hozzánk és a velünk töltött életéhez. Azóta csak még bújósabb lett, látszik rajta, hogy a közösen eltöltött pillanatokat értékeli a legjobban. Hihetetlen és egyben szomorú is, hogy az emberek nagy része ezeknek a fontosságát egyáltalán nem ismeri fel (vagy legalábbis túl későn)...
10. Elutaztunk Norvégiába, ami életre szóló élményekkel ajándékozott meg.
Nyáron sikerült eljutnunk ebbe a lélegzetelállító északi országba, ami egy gyönyörű nyaralásra sikeredett. Az érintetlen és szinte nem evilági természetet örökké a szívünkbe zártuk, de az egyik legjobb dolog talán az volt, hogy a vendégszerető rokonunknak / barátunknak / idegenvezetőnknek köszönhetően a komfortzónánkat is sikerült tágítani a rengeteg hihetetlen kalanddal.
Mi a helyzet a bloggal? Mi várható a 2020-as évben?
Amikor a megfelelő évzáráson gondolkodtam, tudtam, hogy idén egy már megszokottnak számító blogos évösszegzés nem jöhet szóba. Biztos Ti is észrevettétek, hogy nem ez volt az írás és olvasás szempontjából a legkiemelkedőbb évem. Annyi bejegyzésemben részleteztem a különböző okokat, hogy nem szerettem volna egy szintén magyarázkodó lezárást, és nem túl jó statisztikai adatokat közzétenni. Ugyanakkor nem hagynám szó nélkül a 2019-es évet, hiszen láthattátok, hogy ez volt az egyik legszebb időszak az életemben. Így kiemeltem inkább a rengeteg pozitívumot, amit az elmúlt 12 hónap adott nekem.
Bár biztosan lesz még sűrű időszak 2020-ban is (például „izgalmas” lesz még négy vizsgát januárban teljesíteni), egyáltalán nem tervezem felfüggeszteni a blogolást! Sok megvalósítatlan ötlet lapul még a zsebemben, szeretnék közülük minél többet megalkotni. Személyesebb bejegyzéseket szintén tervezek írni, és kicsit beleásnám magam a pszichológia könyves és filmes világába is, ezzel kapcsolatban is vannak elképzeléseim.
Hamarosan találkozunk egy újabb bejegyzés keretén belül! Nagyon köszönöm minden „régi motoros” és új olvasómnak, hogy idén is olvastátok a bejegyzéseimet! Hálás vagyok azoknak a könyvkiadóknak is, akik fantasztikus recenziós példányokkal segítették írásaimat! Kíváncsian várom, mit hoz az elkövetkezendő bűvös időszak... Örömben és olvasásban gazdag új évet kívánok Nektek! Viszlát 2019, üdv 2020!
.png)
6 megjegyzés
Nagyon örülök Neked, nekünk! Kalandra fel, a 2020-as évünket is megcsináljuk!!! Büszke vagyok Rád! A. 🙋♀️😊🌌
VálaszTörlés❤️❤️❤️
TörlésGratulálok a nyelvvizsgához, nagyon ügyes vagy!
VálaszTörlésA kiskutyádat pedig innen is puszilom, nagyon kitartó tünemény, teljesen meghatott, ahogy olvastam róla. A családban három tacskó is van, a legkisebbet kb. egy hónapja fogadtuk be, és olyan hálás, bújós ő is :) A kutyák a legszebb ajándékok!
Köszönöm szépen, mindenképp átadom neki! ((: Óó, három tacskóval az élet maga lehet a mennyország... ♥
TörlésTeljesen egyetértek veled, annyira unalmasak és szürkék lennének nélkülük a mindennapjaink. Hihetetlen, mennyi szeretet fér beléjük, amit minden gátlás és ítélkezés nélkül képesek nekünk adni...
Gratulálok minden egyes elért sikeredhez. Ugye DSD-ztél németből, ha nem tévedek. Nem vagy semmi, egyszerre két nyelvet is magas szinten beszélni :*
VálaszTörlésAnnyira büszke vagyok rád, hogy sikerült megvalósítanod az álmodat és bekerülnöd az egyetemre. Kitartást a vizsgákhoz. Menni fognak :)
Egy régi motorosod ^^
Nagyon szépen köszönöm, nem is tudom elmondani, mennyit jelent a támogatásod! ❤️
TörlésÉn is annyira örülök, hogy visszatérsz a blogos platformra (igen, olvastam ám én is az évzáró bejegyzésed)! (:
Lelkesen várom az új posztokat és könyvajánlókat!
Illetve gratulálok én is a múlt évhez, Te is nagyon ügyesen vetted az akadályokat! (:
Szintén egy régi motorosod... ❤️