Az olvasás pozitív és bizonyított pszichológiai hatásai
augusztus 24, 2021
Biztosan Ti is fel tudnátok sorolni olyan tulajdonságokat, képességeket, amelyek megerősödésében és létrejöttében elengedhetetlen szerepe van az olvasásnak. Bejegyzésemben ezeket nemcsak megemlítem, hanem mindegyik tulajdonsághoz egy-egy érdekes pszichológiai kutatást is kapcsolok (illetve megmagyarázom, milyen tényezők állhatnak ezek hátterében). A pozitív hatásokat három nagy terület mentén szeretném kifejteni (az alapján, hogy mely területeket befolyásolja az olvasás): szociális és érzelmi, kognitív, végezetül pedig élettani. Mielőtt belevágnék az ismertetésbe, úgy gondolom, hogy Vekerdy Tamás pszichológus meglátása elengedhetetlen a bejegyzés szempontjából, amivel biztosan minden könyvmoly könnyen tud azonosulni!
„Az a jó olvasó, akinek az olvasás örömöt, élvezetet okoz, mert át tudja élni a hősök sorsát,
azonosulni tud velük, ez megmozgatja, felidézi érzelmeit, és ebben az érzelmileg megragadott
állapotban tágul a világról való tudása és önmagáról való tudása is. [...] Tudjuk, hogy azok a
felnőttek, kamaszok, akik jó olvasók, sikeresebben dolgozzák fel konfliktusaikat, bajaikat,
sokkal kevésbé vannak kiszolgáltatva lelki (és testi) megbetegedéseknek vagy netán
személyiségüket roncsoló ön – és közveszélyes sodródásnak. Az olvasás – ha élvezetet okoz
– segít élni. Átélni és túlélni is.” (Vekerdy Tamás, 2010)
I. Szociális és érzelmi terület
1.1 A fikciós könyvek olvasása bizonyítottan fejleszti az empátiánkat
Talán az empátia az a tényező, amit a legtöbben kapcsolatba hoztak már az olvasással. Rengeteg különböző kutatás létezik, ami a két konstruktum közötti kapcsolatot vizsgálja, ugyanakkor a vizsgálatok közös pontja, hogy a legtöbbször az erős empátiát csak a fikciós olvasmányokkal sikerült pozitív kapcsolatba hozniuk. Tehát a fő eredmény így szól: minél több fikciós (vagyis nem valós történeteket bemutató) könyveket olvasunk, annál erősebb lesz az empátiánk (vagyis könnyebben értjük meg mások gondolatait és érzéseit)! Bal és Veltkamp (2013) szerint ez az eredmény már egy hét intenzív olvasás után is megmutatkozhat, de csak abban az esetben, ha a résztvevők érzelmileg bevonódtak a történetbe! Ez az eredmény nem volt megtalálható azoknál, akik nem fikciós könyvet olvastak (vagyis valós eseményeket bemutató történetekkel ismerkedtek meg).
De miért pont a fikciós történeteknek van ilyen hatása? Goldstein (2009) szerint ezek a könyvek olyan biztonságos teret nyújtanak, ahol az egyén gátlások nélkül kifejezheti az érzelmeit, és nem kell a környezete esetleg bíráló reakciójától tartania. Vagyis megszűnnek azok a szorongások, amelyeket a valóságban élünk át, miközben az érzelmeinket feltárjuk mások előtt.
Fontolgatják az eredmények hasznosítását a mindennapi életben is: külföldön több börtön is szorgalmazta, hogy könyvtárukat minél több fikciós olvasmánnyal bővítsék ki (így azok pozitív hatással legyenek a rabok empátiájára).
1.2. Az olvasás befolyásolja a szelfünk fejlődését
A szelf a pszichológia egyik legfontosabb fogalma, mely az önmagunkra vonatkozó tudatos és tudattalan mentális reprezentációkat foglalja magába (vagyis az „én ilyen vagyok” érzést). Mi, olvasók képesek vagyunk arra, hogy a történetek morális vonatkozásait beépítsük a saját életünkbe, így fejlesztjük önmagunkat. Hogy ennél messzebbre menjek, abban is létrejöhet a változás, ahogyan saját magunkról gondolkodunk, saját magunkra tekintünk. Ross 1999-es vizsgálatában kimutatta, hogy 60%-a azoknak, akik élvezetből olvasnak, változásokat tapasztalnak a szelfükben! Bár ez hangzatos eredmény, sok kritikát kapott ez az állítás (pl. az olvasók lehet, hogy a változásokat a könyveknek tulajdonítják a külvilág eseményei helyett; mindenki mást ért az 'önmagunkban való változás' alatt stb).
Később elvégeztek egy jobban kontrollált vizsgálatot is, amely több validált teszten alapult, így a résztvevők személyéből adódó torzításokat sokkal jobban ki lehetett kerülni. Sikerült pontosítani Ross kutatásának eredményét: azzal, hogy belehelyezkedünk kitalált világokba és karakterekbe, sokkal több lehetőségünk nyílik arra, hogy formálódjon a személyiségünk és a szelfünk. A kísérlet nem egy kollektív irányt mutatott a résztvevők fejlődésével kapcsolatban (nem mindenki lett nyitottabb, extravertáltabb stb). Az eredményt tehát úgy sikerült finomítaniuk, hogy a résztvevők nem feltétlen a szelfükben tapasztaltak változásokat, hanem azokban a lehetőségekben, amelyekkel minél jobban meg tudták ismerni önmagukat (tehát olyan módszereket sikerült felfedezniük a vizsgálati személyeknek, amelyekkel bővíteni tudták a szelfük „tartalmát” - vagyis az önmagukról alkotott személyes benyomásaikat).
II. Kognitív terület
2.1. Az olvasás fejleszti a szóhasználat képességét és a szókincset
Azt hiszem, ez senkinek nem meglepő eredmény, de sokan talán nem tudják, hogy a szókincs exponenciális növekedését Matthew-effektusnak hívjuk (Stanovich, 1986). És hogy honnan kapta ez az effektus a nevét, ha nem Stanovich után? Az elnevezés a Bibliához köthető, pontosabban Máté 13,12 idézethez: „Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van”. Vagyis minél többet olvasunk, annál jobban gyarapodik a szókincsünk, ellentétben azzal, aki nagyon keveset vagy egyáltalán nem olvas.
Gondolom mindenki érzi, hogy milyen fontos, hogy jó fogalmazási készséggel és nagy szókinccsel rendelkezzünk, hiszen így az iskolai tanulmányokban és később bizonyos állásoknál is jobban fogunk teljesíteni, esetleg nagyobb eséllyel indulunk a többi pályázóval szemben.
2.2. Az érvelési képességben is változások lesznek
Azok a fiatalok, akik többet olvasnak, sokkal változatosabban érvelnek, sokkal több nézőpontot sikerül elsajátítaniuk egy-egy esetről, mint azok, akik nem olvasnak. Ugyanis a könyvekben olyan történésekkel szembesülnek, amelyek az ő életükben is általában megjelennek. Az események alapos feldolgozása, a különböző nézőpontokkal való szembesülés pedig segít nekik abban, hogy jól felépített és alapos érveket tudjanak a későbbiekben egy-egy témával kapcsolatban felsorakoztatni (Ivey és Broaddus, 2000).
III. Élettani hatások
3.1. Az olvasás megerősíti az agyi idegpályákat
Mi is tulajdonképpen a gondolkodás? Röviden és nagyon egyszerűen: különböző agyi idegpályákon (szinapszisokon) végigfutó ingerület. Ezek az idegpályák rendelkeznek a plaszticitás képességével: az idegpályák állandó alakulásban vannak, attól függően, hogy mennyit használjuk ezeket; így létre is jöhetnek, ugyanakkor el is pusztulhatnak idegpályák (a tanulás és emlékezés mechanizmusa tulajdonképpen a sokszor használt idegpályák következtében alakul ki). Ha szeretnétek látni, milyen ez a valóságban, akkor ajánlom ezt a csupán pár másodperces, de nagyon érzékletes videót.
Az olvasás rengeteg szinapszist hoz ingerületbe, hiszen képzeljük csak el, mennyi gondolat cikázik közben a fejünkben! Egy 2013-as kutatásban (Berns és mtsai) kimutatták egy MRI készülékkel, hogy már 9, intenzív olvasással eltöltött nap után is sokkal több agyterületünk lesz aktív! Főleg a szomatoszenzoros agyi területen történnek változások (ez a terület fogadja és továbbítja testünk által érzékelt fizikai ingereket, mint például a nyomásérzést és a fájdalmat).
3.2. Az olvasás csökkenti a stresszt és enyhíti a depressziós tüneteket
Rizzolo és mtsai (2009) diákok körében azt vizsgálták, hogy mely elfoglaltság nyújtja a leghatékonyabb megküzdési stratégiát a stresszes élethelyzetekkel szemben. Érdekes eredményt kaptak: már 30 perc olvasás is csökkentette a pszichológiai és fiziológiai stresszt egyaránt! De ugyanilyen eredményt kaptak a jóga és a jókedv esetében is. Ez azt jelenti, hogy a diákoknak alacsonyabb lett a pulzusa és vérnyomása, illetve jobb lett a közérzetük is. Ez nekünk, könyvmolyoknak nagyon jó hír, hiszen napi fél óra olvasás még egy sűrű, tanulós időszakba is könnyedén beilleszthető. Gondoljunk majd erre az eredményre, amikor a tankönyvek felett görnyedünk esténként, vagy pedig a vizsgáink miatt szorongunk!
És miért enyhíti az olvasás a depressziós tüneteket? Erre egyszerű a válasz: a könyvek lehetőséget adnak nekünk arra, hogy kilépjünk a valóságból, egy időre magunk mögött hagyjuk a problémáinkat, és más emberek bőrébe bújhatunk. Ez a tény már abszolút a biblioterápia határát súrolja... Szerencsére egyre többen felismerik annak lehetőségét, hogy milyen hasznos tud lenni mentális betegséggel küzdő emberek számára a könyvek végtelen világa. Nagy-Britanniában már indult ezzel kapcsolatban egy nagyobb kezdeményezés, mely keretein belül szakemberek különböző problémákra különböző könyveket ajánlanak (ezek nemcsak önsegítő olvasmányok, vannak köztük regények is). Ugyanis egy hasonló sorsú ember megismerése nagy segítséget nyújthat: példát mutathat nekünk abban, hogyan érdemes egy-egy kihívással megküzdenünk, milyen lehetőségeink állnak rendelkezésünkre, és nem utolsó sorban az az érzés járja át a lelkünket, hogy nem vagyunk egyedül (Edith Eger is hasonló módszerrel tudta feldolgozni az őt ért traumákat). Ha kíváncsiak vagytok erre az oldalra, akkor kattintsatok a linkre.
A bejegyzésben felhasznált szakirodalom:
→ Vekerdy Tamás: A meséléstől az olvasásig. In.: Az olvasás védelmében. Olvasáskutatási tanulmányok., Pont Kiadó, Bp., 2010. Összeáll., és szerk.: Szávai Ilona. p.27-39.
→ Bal, P. M. & Veltkamp, M. (2013). How Does Fiction Reading Influence Empathy? An Experimental Investigation on the Role of Emotional Transportation. PLOS ONE, 8(1), e55341.
→ Goldstein TR (2009). The pleasure of unaldulterated sadness: experiencing sorrow in fiction, nonfiction, and “in person”. Psychology of Aesthetics, Creativity, and the Arts 3: 232–237.
→ Ross, C. S. (1999). Finding without seeking: the information encounter in the context of reading for pleasure. Information Processing & Management, 35(6), 783-799.
→ Stanovich, Keith E. (1986). Matthew effects in reading: Some consequences of individual differences in the acquisition of literacy. Reading Research Quarterly, 22, 360-407.
→ Ivey, G., & Broaddus, K. (2000). Tailoring the Fit: Reading Instruction and Middle School Readers. The Reading Teacher, 54 (1), 68-78.
→ Berns, G. S., Blaine, K., Prietula, M. J., Pye, B. E. (2013). Short- and Long-Term Effects of a Novel on Connectivity in the Brain. Brain Connectivity, 3(6), 590-600.
→ Rizzolo, Denise & Zipp, Genevieve & Simpkins, Susan & Stiskal, Doreen. (2009). Stress Management Strategies For Students: The Immediate Effects Of Yoga, Humor, And Reading On Stress. Journal of College Teaching and Learning, 6. 79-88.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Ha bármi kérdésed van a leírtakkal kapcsolatban, írd meg nekem kérlek a komment szekcióban!
Csenge
.png)
2 megjegyzés
Először a facebookon akartam hozzászólást írni, de rájöttem, hogy íróként maradandóbb élmény lenne, ha a bejegyzés alatt kapnék visszajelzést, így itt írok :-).
VálaszTörlésKöszönöm az írásod, mindenkinek csak ajánlani tudom, kifejezetten örülök a forrásmegjelenítéshez :-)
A fantáziavilág igen sok hatással van az emberekre úgy fizikailag mind szellemileg, s hát még lelkileg. Ha nem bánod, és remélem nem veszed tolakodásnak - de ha mégis, akkor nem szükséges válaszolnod :-) - egy pár kérdést tennék fel, amik eszembe jutottak bejegyzésed olvasása közben.
Honnan tudjuk, hogy élvezzük az olvasást? (Megj. bár számomra nem csak a könyvi, hanem a képes, illetve filmes fiktív világ is képbe kerül).
Van olyan határ, amikor az élvezet menekülésbe fordul, így már drogként funkcionál a fantáziavilág? Ha igen, akkor van kiút ebből?
Valószínűleg több kérdés merült fel bennem, de mire ezeket leírtam csak ennyi maradt meg :-)
Még egyszer köszönöm az írást. :-)
Szia! 🙂
TörlésDehogy veszem tolakodásnak, nagyon örülök, hogy írtál nekem!! Köszönöm a kérdéseidet, megpróbálok rájuk a tőlem telhető legjobban válaszolni! 😊
Szerintem mindenkinél más a kritérium az olvasás (vagy esetleg filmek, sorozatok) élvezetére. Érdekes, hogy nem találkoztam eddig olyan kutatással, ami ezt a vizsgálná, és külön definiálná, hogy mit is értenek ezalatt (pedig minket sokszor óva intenek a szakon, hogy minden vizsgálati konstruktumot pontosan meg kell határozni...). Ugyanakkor szerintem az élvezet mindenkinél magába foglalja azt az élményt, hogy a külvilág megszűnik létezni a tevékenység alatt, hiszen annyira belemerülünk a történetbe, hogy csak arra koncentrálunk, amit ténylegesen látunk (a filmek, sorozatok esetében), vagy ami megjelenik a lelki szemeink előtt (ezt az élményt hívják flow-nak, ami bármilyen tevékenységet lefed, amit élvezettel végzünk). Ez még magában nem kóros, hiszen a flow csak egy bizonyos ideig tart, nem jelent káros hatást az egyénre, és a kontroll képességével is rendelkezik a személy. Sajnos arról nem olvastam, hogy mikor billen át ez a "menekülés" egy káros irányba, de én valami olyanra tippelnék, hogy amikor az valamilyen szinten és valamilyen területen korlátozza az egyént bizonyos mindennapi feladatok végrehajtásában, kapcsolatok kialakításában stb. Szerintem amíg rendelkezünk a kontroll képességével (vagyis amíg mi döntjük el, hogy ennek a "menekülésnek" mikor legyen vége), illetve képesek vagyunk a valóságot szétválasztani a fantáziától, addig nem lehet nagy gond. Egyelőre még csak tanulom a pszichológiát, így valószínűleg ennél sokkal árnyaltabb és pontosabb magyarázatot tudnék adni pár évvel később (illetve ezek csak a saját gondolataim, megérzéseim).😊
És hogy van-e kiút ebből? Biztosan van, ma már rengeteg terápia létezik, különböző gyakorlatok és szakterületek, amik tényleg minden problémára tudnak választ adni és segítséget nyújtani!
Remélem, hogy sikerült megválaszolnom a kérdéseidet, ha bármi más felmerülne benned, nyugodtan írj! Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! 🙂