Edith Eva Eger: A döntés & ismertető a pszichológiai rezilienciáról, vagyis a lelki ellenálló képességről
életrajz augusztus 12, 2021
Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt – jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk. ↓↓
Érdekes módon sodorta az élet utamba ezt a könyvet. Éppen a szakdolgozatom kérdőívének válaszait dolgoztam fel, amikor arra lettem figyelmes, hogy a Mely könyv segített a nehéz élethelyzetben, és az miért adott reményt és erőt egy kihívásokkal teli időszakban? című kérdésnél toronymagasan A döntés című könyv állt első helyen. Bár nem volt ismeretlen számomra ez a kötet, hiszen könyvmolyként ki ne hallott volna már róla, illetve a sikeréről, mégsem olvastam el részletesebben addig a pillanatig a fülszöveget. Talán a hirtelen felkapottsága miatt nem mertem belevágni az olvasásba, már nem tudom, mindenesetre megdöbbentett kutatásom során ez a tény, és akkor eldöntöttem, hogy márpedig én is szeretnék ezzel a könyvvel megismerkedni (anya is bátorított elhatározásomban, akinek szintén nagy segítségére volt ez a könyv). Vigyázat, spoiler: egyáltalán nem bántam meg a döntésemet.
Egy kifejezetten nehéz és néhol igen megrázó olvasmánnyal állunk szemben, én mégis azt gondolom, hogy ez az a könyv, amit legalább egyszer minden felnőttnek el kellene olvasnia. Az írónő nagyon sok életigazságra mutat rá, olyan dolgokkal kapcsolatban nyitotta fel a szememet, amelyek már bennem mélyen megvoltak, de ennek a könyvnek a segítségével fogalmazódtak meg szavakban. Úgy érzem, nagyszerűen passzol hozzá a Forrest Gump című film egyik híres mondata: „Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja mit vesz belőle.” Nem tudtam, mit tartogatnak a következő oldalak és fejezetek, nem tudtam, hogy azok milyen élethelyzetre fognak vonatkozni, de biztos voltam benne, hogy értékes és mély gondolatok lesznek (és ezt a könyvnek egyszer sem sikerült megcáfolnia).
„A túlélők nem érnek rá megkérdezni: Miért én? A túlélők szempontjából az egyetlen lényeges kérdés ez lehet: Miért most?”
Szerintem az a jó könyv egyik ismérve, hogy képes vagy a tartalmát a saját életedre vonatkoztatni. Persze ezzel vigyázni kell, hiszen bizonyos szituációk bár első pillantásra hasonlónak tűnhetnek, lehet, hogy más dologból gyökereznek; vagy esetleg a szituációdban élő emberek mások, mint a könyvben... Én több helyen is úgy éreztem, hogy bizonyos esetek megjelentek az én életemben és környezetemben is, amik segítettek a lehetséges megoldások felismerésében, vagy esetleg ténylegesen elindítottak egy olyan úton, amiről úgy érzem, hogy a végén helyes döntéshez vezet engem. Biztos vagyok abban, hogy sokan másoknak is ez volt a benyomásuk; így ha olyan élethelyzetben vagy, hogy szükséged van más perspektívára, esetleg megoldási javaslatra (legyen az szituációt megváltoztató tényleges cselekedet, vagy esetleg egy bizonyos gondolkodásmód elsajátítása), akkor mindenképp érdemes megismerkedned ezzel a kötettel.
Ha a könyv pszichológiai aspektusáról beszélünk, az kifejezetten tetszett, hogy hallhattuk az írónő és egyben pszichológusnő, Dr. Eger gondolatait egy-egy páciense esetéről. Nem olvastam még olyan könyvet, amiben a pszichológus-páciens kapcsolat áll a középpontban, így már régóta foglalkoztatott az a dilemma, hogy egy pszichológus hogyan tud ráhangolódni a segítségkérőre úgy, hogy megértő és empatikus legyen, ugyanakkor ne vonódjon be teljesen érzelmileg egy-egy ügybe? Nos, bár a könyv nem erre a kérdésre kereste a választ, nagyon meglepett az, hogy Edith Eger néha igenis személyesen érintett volt egy-egy ügyben, és ő sem tudta sokszor elkerülni, hogy a páciensei esetét ne a saját életére vonatkoztassa (ezeket mind már elismert és tapasztalt pszichológusként tette). Ugyanakkor képes volt végül a szubjektív és személyes tapasztalatait és érzelmeit a háttérbe szorítani, hogy teljes egészében a másik emberre koncentráljon. Ezzel párhuzamosan sokszor a páciens esetei és érzelmei adtak neki bátorságot, vagy nyitották fel a szemét egy-két dologgal kapcsolatban. Többször is tett arra említést a könyvében, hogy neki a lelki gyógyulásban és traumák feldolgozásában kifejezetten sokat segített az, hogy megismerte más, hasonló vagy esetleg ugyanolyan cipőben járó sorstársak életét: ez elindította benne is a feldolgozás hosszú, nehézségekkel teli, de eredményes folyamatát. Szeretnék egyszer én is egy ilyen szakember lenni, igazi példakép számomra ebből a szempontból (is).
„A harag nem egy érték - mondtam Agnesnek. - Hanem egy érzelem. Nem jelenti azt, hogy maga rossz. Csak azt jelenti, hogy él.”
A könyv négy részre van osztva, így az írónő élete is: börtön, szökés, szabadság és gyógyulás. Nagyon részletesen megismerhetjük Edith E. Eger életét, így az Auschwitzban történteket is. Ez volt számomra a legnehezebb rész a könyvből: bár olvastam már holokauszt-témában íródott könyveket, egyik sem volt olyan szókimondó és brutális, mint az itt bemutatott történések. Ezzel semmi baj nincs, hiszen ez volt a valóság, amit baj lenne cukormázzal fedve tálalni az olvasóknak. De kicsit kevésnek találtam ehhez képest a gyógyulás-részt. Bár a többi fejezet során is tesz kitérést bizonyos gyógyulási folyamatokkal kapcsolatban, nagyon szívesen olvastam volna még hasznos módszerekről, technikákról és belső folyamatokról. Ki tudja, talán egy következő könyv formájában erre is sor kerülhet majd...
A cselekmény: 95% | A borító: 100% | A szókincs: 100% | A karakterek: - | Összesen: 98.33%
✽✽✽
Mit jelent pontosan a reziliencia, vagyis a lelki ellenálló képesség? Bár sok definíció létezik a meghatározására, a legáltalánosabb talán így hangzik: A reziliencia viszontagságos
körülményekkel szemben megnyilvánuló képesség, ami segíti a boldogulást, éretté válást és a
kompetenciák fejlődését; tehát segíti a pozitív kimenetel kialakulását a nehéz körülmények
ellenére (Gordon, 1995). Két alapvető feltétele van tehát a rezilienciának: rizikónak való kitettség és kedvező fejlődési kimenetel. Vagyis a reziliencia nem csupán azt jelenti, hogy túléljük a minket ért traumákat, hanem „vissza is vágunk” azáltal, hogy megerősödünk és fejlődik a személyiségünk (ezt a folyamatot hívjuk idegen szóval bounce back-nek).
Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy ez nem egy adottság, amivel csak a mentálisan erős egyének rendelkeznek, hanem egy kiterjedt humán jelenség! Tehát mindenki rendelkezik ezzel a képességgel. A különbség csupán annyiban van, hogy ennek a mértéke / erőssége egyénenként és szituációként változik. Ezt a felfogást erősíti az ökológiai megközelítés (Ungar, 2008), amit ma már a pszichológusok többsége támogat: a reziliencia nemcsak az egyénből fakad (mint bizonyos személyiségvonások megléte), hanem a környezetből, valamint az öröklött biológiai tényezőkből és a pszichológiai adottságokból is.
De talán a kérdés, ami mindenkit érdekel, a következő: milyen protektív tényezők és mechanizmusok segítik a reziliencia kialakulását egyéni, társas és családi szinten? A következő grafika a teljesség igénye nélkül bemutat ezek közül párat:
A grafika megalkotásában és a reziliencia kialakulásának megértésében rengeteget segített Kiss Enikő Csilla és Sz. Makó Hajnalka: Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana című könyve. Szerintem minden pszichológia iránt érdeklődőnek érdemes belenéznie. Ha van hozzáférésetek internetes adatbázisokhoz (általában erre bizonyos egyetemi szakokon ingyenes lehetőséget biztosítanak a diákoknak), akkor például innen tudjátok a könyvet letölteni.
Igen, ez mind szép és jó, hogy tudjuk, mi is az a reziliencia és milyen „összetevői” vannak. De hogyan derítsük ki, hogy nekünk milyen erős a saját rezilienciánk? Nos, a jó hír az, hogy nem kell a megbízhatatlan internetes tesztekre hagyatkoznunk, ugyanis léteznek olyan pszichológiailag validált mérőeszközök, amelyeket könnyű használni és ingyen elérhetőek bárki számára. Véleményem szerint az egyik legjobb kérdőív ebben a kategóriában, ami ingyen elérhető, az a 10 tételes (vagyis 10 állításból álló) Connor-Davidson Reziliencia kérdőív (amely 2015-ben jelent meg Járai és mtsai-nak köszönhetően magyar fordításban). A kérdőívet (illetve a hozzá tartozó szakmai cikket) az előbbi linkre kattintva tudjátok elérni, a kérdőív maga pedig a cikk legalján található meg kitöltési segédlettel együtt. Így ezt elvégezve Ti is meg tudjátok nézni, hogy a teszten elérhető maximális ponthoz képest milyen a reziliencia-értéketek.
Ha felkeltette az érdeklődéseteket A döntés című kötet, vagy szívesen olvasnátok a rezilienciáról, a következő könyveket tudom ajánlani:
A bejegyzésben felhasznált szakirodalom:
→ Gordon, K. A. (1995). The self-concept and motivational patterns of resilient African
American high school students. Journal of Black Psychology, 21, 239-255.
→ Ungar, M. (2008). Resilience across cultures. British Journal of Social Work, 38(2), 218-235.
→ Kiss, E. (2015). A lelki ellenálló képesség, a reziliencia jelensége a pszichológiában. In Kiss, E. and Sz. Makó H. (szerk.), Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana (pp. 352-368). Pro Pannonia Kiadói Alapítvány.
→ Járai, R. és mtsai (2015). A Connor-Davidson Reziliencia Kérdőív 10 itemes változatának
jellemzői. Alkalmazott pszichológia, 15(1), 129-136.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Ha bármi kérdésed vagy esetleg javaslatod van az új iránnyal kapcsolatban, írd meg nekem kérlek a komment szekcióban!
Csenge
.png)