Oldalak

2015. július 26., vasárnap

Celia Rees § Kalózok!


„Nagyszerű kalandregény a kalóztörténetek minden elengedhetetlen kellékével: csatákkal, párbajokkal, elbűvölő kalandorokkal, igaz szerelemmel, és néhány betört fejjel. Lebilincselő elbeszélés, amely úgy képes az olvasó elé tárni a kalózok korát, hogy közben nem vész el a részletekben…Egy elragadó hősnő izgalmas kalandjai.” THE GUARDIAN – Nagy Britannia „…a történelmi-ifjúsági regények tehetséges írója: egyedülálló módon képes erős, intelligens nőalakokat teremteni, akik szembeszállnak koruk kegyetlen szabályaival. Rees könyvében megelevenedik a kalózok világa, s komolyan körbejárja a rabszolgák és nők helyzetének kérdéskörét is. Rees kiváló kutató, akinek írásaiban a legapróbb részlet is történelmi hűséggel bír.” NEW YORK TIMES BOOK REVIEW – USA

Ismét egy Celia Rees könyvvel érkeztem, ami ezúttal a kalózok világába repít el minket.
A történet maga, nekem nagyon tetszett. Mindig pörgött a cselekmény, sosem volt olyan, hogy azt néztem, hány oldal van hátra a fejezetből. Szerintem ez egyáltalán nem sablonkönyv, ehhez hasonlót még nem olvastam. Jónak találtam még azt, hogy a rabszolgákat is beleírta, mert így jobban meg lehetett ismerni az akkori körülményeket.

Nancy kalózként
Érdekes belegondolni, hogy az egész cselekménysort egy kiskori szerelem indít el. Nancyt mindig is tiszteltem, és szerettem a történet alatt, mert soha nem volt olyan helyzet, amit ne tudott volna megoldani. Természetesen segítségére volt Minerva, aki a kedvenc szereplőm lett. Képes volt az anyukáját elhagyni, és a barátnőjével elmenekülni. Erre én biztosan nem lettem volna képes. A történet során, még más hőstettei, és áldozatai voltak, de nekem ez volt a legönzetlenebb cselekvése.


A nagy hajófosztások után, sok arany halmozódott fel a fedélzeten. Talán ez volt az a rész, amikor a legjobban volt bemutatva a kalózok természete. A kincsek utáni sóvárgásuk őrültté tette őket, csak a gazdagságot és a pénzt látták. Még sajnos a kapitány is beleesett ebbe a hibába, közbe neki igazán nem szabadott volna. Viszont nagyon tiszteltem őt, hogy a rabszolgákon is próbált segíteni, és a társaival is igazságosan bánt. 

A környezetek, és a helyszínek, élethűen voltak bemutatva. Szinte éreztem a sós víz ízét, és a nap finom, simogató sugarait. A történet végét kicsit kidolgozatlannak éreztem, de annyira nem volt zavaró. Tipikusan egy olyan befejezés, amikor az olvasónak kell kitalálnia a szereplők sorsát. (:

Ajánlom azoknak, akik szeretnének egy jó kis tengeri utazásra elindulni, és megtapasztalni a kalózok igazi életét. Mert a kalózok is tudnak becsületesek lenni! :D

-Lonette

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })