Oldalak

2015. július 22., szerda

Philip Pullman § Északi fény (Az Úr Sötét Anyagai 1.)

Lyra Belacqa kalandvágyó, fékezhetetlen kislány. Miután szülei meghalnak, nagybátyja a Jordan-kollégium tudósainak gondjaira bízza. Lyra a kollégium Mesterétől titokzatos tárgyat kap, az aletiométert, s ezzel kezdetét veszi egy rendkívüli utazás, mely a messzi északra vezet ahol boszorkányok és harcos jegesmedvék vívják csatáikat. Lyra küldetése nem pusztán a saját világára jár mérhetetlen következményekkel, de a párhuzamos világok sorsát is meghatározza, melyeknek létezéséről nem is tudunk…

A fülszöveg alapján mindenki arra számít, hogy ez gyerekeknek való könyv, tele boszorkányokkal és beszélő állatokkal. Nos, a második fele igaz is, de az első fele egyáltalán nem!
Én még 2007-ben láttam a filmet, akkor még csak 6 éves voltam. Emlékszem nagyon élveztem, nagyon izgatottan jöttem ki a moziból. Majd pár évvel később megtaláltam a könyvet a könyvtárban, amit azonnal ki is vettem. Botor módon elég hamar abbahagytam, és visszavittem. Aztán később újra kedvet kaptam az elolvasásához, ezért ki szerettem volna kölcsönözni. A könyvtárosok nem tartották meg a sorozatot, arra már nem emlékszem, hogy miért. Könyvesboltokban sem lehetett már kapni, ezért nem is kutattam utána tovább. Majd csodával határos módon, a múlt héten a kezeim közé került, mivel beiratkoztam még egy könyvtárba, ahol a többi része is ott volt. Gondolhatjátok, hogy mennyire megörültem neki!
Vissza térve a mondandóm elejéhez, akkor is olvassátok el, ha úgy gondoljátok, titeket ez a történet annyira nem tudna lekötni. Higgyétek el, ez nem így lesz! A cselekmény pörgős, izgalmas, és nem kiszámítható. Meglepve tapasztaltam, hogy a filmtől teljesen különbözik, még a nagyon fontos részek is mások.

Lyra karakterén nem nagyon tudtam kiigazodni. Egyik pillanatban még olyan dolgokat csinál, amiket én felnőtt koromban sem fogok, a másik pillanatban meg fel szeretné adni. Minden esetre nagyon bátor dolgokat tett a történet során.
Lord Asrielt titokzatosság jellemezte. Még az elején nagyon szimpatikus volt, szigorú, de igazságos embernek tartottam. Aztán a könyv végén olyat tett, amire szerintem senki, aki olvasta ezt a regényt, nem számított. Nem szeretnék spoilerezni, elég legyen csak annyit mondanom, hogy nagyon mélyen csalódtam benne. Mrs. Coulter nem nőtt a szívemhez, de nem is utáltam őt. Számomra semleges karakternek számított. Mivel eddig csak rosszakat mondtam szegény szereplőkről, és nem szeretném senkinek sem elvenni a kedvét az olvasástól, ezért most jöjjön a kedvenc karakterem, Iorek Byrnison, a páncélos medvénk. A filmben is Ő volt a legszerethetőbb karakter, a félelmét mindig sikerült legyőznie, és mindig kiállt a barátaiért. Szerintem mindenki szeretne ilyen társat, ha nem is jegesmedve, akkor ember formájában. (:
A helyszínválasztás kitűnő volt, már csak ezért is érdemes elolvasni ezt a könyvet. A cselekmények Oxfordból indulnak, ahová mindig is el szerettem volna menni egyszer. Igaz, élőben még nem láttam, de most már gondolatban el utaztam oda. (:
Ezután szépen, lassan meglátogattuk az Északi sarkot. Jól esett 40 fokban átélni hóviharokat, és belélegezni a fagyos levegőt.

Most fogok kitérni a legérdekesebb részre, a daimonokra. Nagyon sokat gondolkoztam olvasás közben, hogy nekem vajon milyen daimonom lenne. Szerintem a legvalószínűbb az, hogy mókus lenne, de persze ezt sosem lehet tudni... (:
Maradt még néhány megválaszolatlan kérdésem velük kapcsolatban, de remélem, hogy a többi részben ki fognak derülni. A másik nagy kedvenceim a nevek voltak. Annyira gyönyörű a hangzásuk és csengésük! Ilyen volt pl. Stelmaria, Pantalaimon, pansenbjorne... Ezek szerintem csodálatos norvég eredetű elnevezések. Az írónak ezeket nagyon jól sikerült eltalálnia.

Ezt a könyvet, az tette különlegessé, hogy semmi nem szokványos és megszokott volt benne. Az aletiométer (más néven arany iránytű) és a Por a mozgató rugója tulajdonképpen ennek az egész könyvnek. Köréjük épül minden fontosabb cselekmény, ezeknek a titka foglalkoztat minket, miközben olvasunk. Sok kérdésre választ kapunk, de sok másra viszont nem. Én minden korosztálynak nagyon szívesen ajánlom, mert ez tipikusan egy olyan könyv, amit kicsik és nagyok is olvashatnak, de minden ember más tanulságot, illetve mondanivalót talál benne.

Remélem tetszett nektek a második könyvkritikám ,hamarosan jelentkezem a következővel! :D

-Lonette

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })