Oldalak

2015. augusztus 8., szombat

Philip Pullman § A titokzatos kés (Az Úr Sötét Anyagai 2.)


Lyra az előző kötet végén átlép egy ismeretlen világba. A kísérteties, elhagyatott városban egy fiúval találkozik. Will és Lyra sorsa szorosan összefonódik: közösen kell megszerezniük egy rejtélyes erővel bíró tárgyat: a titokzatos kést. Sokan ölni is képesek lennének azért, hogy megkaparinthassák…


Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, hogy milyen meglepetéseket rejteget.
Sajnáltam, hogy nem filmesítették meg a trilógia többi részét, csak az elsőt, de persze ennek van előnye is. Így legalább az új szereplőket nem színészek alapján képzelem el.
Serafina Pekkala
Örültem, hogy Serafina Pekkala több, és jelentősebb szerepet kapott, mint az előző könyvben. A boszorkányokat, és az Angyalokat tartottam a legérdekesebbnek, még ha az utóbbikról keveset is olvashattam. Remélem, hogy a befejező részben többet meg fogok tudni róluk. Ruta Skadi boszorkány annyira nekem nem volt szimpatikus, nem szeretem a túl forrófejű karaktereket. Ebben a kötetben színre lépett a másik főszereplő, Will. Nagyon érettnek és okosnak találtam a kora ellenére, emellett sajnáltam is szegényt, hogy miket kellett kiállnia. Soha nem volt normális családja, és emiatt hiányzott neki a biztonságot nyújtó szeretet. Én nem tudom, hogy én ezt hogyan bírtam volna ki több évig... Tipikusan ez az a fajta könyv volt, amiben olyan dolgok történnek, amiktől égnek áll a hajad. Több olyan rész is volt, amikor legszívesebben hangosan ordítottam volna, hogy "Miért? MIÉRT?". De sikerült visszafogni magamat, ezért csak a fejemben kiabáltam... Amiket az író művelt a kedvenc szereplőimmel... az egyszerűen megbocsáthatatlan. Most nem szeretném lelőni a poént azoknak, akik nem olvasták, csak annyit mondok: az érzékenyebb lelkűek készítsenek maguk mellé egy csomag zsepit. Én is majdnem elsírtam magam, mikor elolvastam azt a részt, utána csak bámultam a lapokat döbbenetemben, és egy pár másodperc kellett, hogy tovább tudjak lapozni. Egy szóval kiszámíthatatlan volt a cselekmény. Annyira viszont nem volt izgalmas, és pörgős, mint az Északi fény. Erre inkább a csattanások voltak jellemzőek. Azt nem tudom, hogy miért kellett újra egy olyan tárgyat beleírni a történetbe, amit szintén mindenki meg szeretne kaparintani. De lehet, hogy később még nagy szerepe lesz. A harmadik részre, a Borostyánlátcsőre nagyon kíváncsi vagyok, mert akkor lesz a nagy összecsapás, a háború.
A titokzatos kés
Úgyhogy összefoglalva, csattanósnak tartottam a könyvet, remélem, hogy a trilógia befejező részében sem fogok majd csalódni. És nagyon, de nagyon ajánlom az írónak, hogy a továbbiakban tartózkodjon attól, hogy a kedvenc szereplőimet bántja... !
Remélem tetszett nektek ez a kis értékelés, ha még nem olvastátok az előző rész elemzését, akkor itt van a linkje:  Philip Pullman: Északi fény

-Lonette

3 megjegyzés:

  1. Most találtam rá a blogodra, nekem nagyon megtetszett. A kinézete is szép, igényes, az általad olvasott könyvek pedig érdekesek. Celia Rees könyveit imádtam 14 évesen, Az Úr Sötét Anyagai pedig régóta várólistánvan. Szerintem a blogod pedig jó lesz, sok sikert a továbbiakhoz! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira jól esnek az ilyen hozzászólások! Mindig megerősítenek, hogy jó amit csinálok, és hogy érdemes ezt a jövőben is tovább folytatnom. Köszönöm szépen a dicséreteket, igyekszem az elkövetkezendő bejegyzéseket, és kinézeteket érdekesre, illetve igényesre megcsinálni! :)

      Törlés
    2. Csak így tovább! Én már várom a következő bejegyzésedet :)))

      Törlés

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })