Philip Pullman § A titokzatos kés (Az Úr Sötét Anyagai 2.)
augusztus 08, 2015
Lyra az előző kötet végén átlép egy ismeretlen világba. A kísérteties, elhagyatott városban egy fiúval találkozik. Will és Lyra sorsa szorosan összefonódik: közösen kell megszerezniük egy rejtélyes erővel bíró tárgyat: a titokzatos kést. Sokan ölni is képesek lennének azért, hogy megkaparinthassák…
Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, hogy milyen meglepetéseket rejteget.
Sajnáltam, hogy nem filmesítették meg a trilógia többi részét, csak az elsőt, de persze ennek van előnye is. Így legalább az új szereplőket nem színészek alapján képzelem el.
Sajnáltam, hogy nem filmesítették meg a trilógia többi részét, csak az elsőt, de persze ennek van előnye is. Így legalább az új szereplőket nem színészek alapján képzelem el.
 |
| Serafina Pekkala |
Örültem, hogy Serafina Pekkala több, és jelentősebb szerepet kapott, mint az előző könyvben. A boszorkányokat, és az Angyalokat tartottam a legérdekesebbnek, még ha az utóbbikról keveset is olvashattam. Remélem, hogy a befejező részben többet meg fogok tudni róluk. Ruta Skadi boszorkány annyira nekem nem volt szimpatikus, nem szeretem a túl forrófejű karaktereket. Ebben a kötetben színre lépett a másik főszereplő, Will. Nagyon érettnek és okosnak találtam a kora ellenére, emellett sajnáltam is szegényt, hogy miket kellett kiállnia. Soha nem volt normális családja, és emiatt hiányzott neki a biztonságot nyújtó szeretet. Én nem tudom, hogy én ezt hogyan bírtam volna ki több évig... Tipikusan ez az a fajta könyv volt, amiben olyan dolgok történnek, amiktől égnek áll a hajad. Több olyan rész is volt, amikor legszívesebben hangosan ordítottam volna, hogy "Miért? MIÉRT?". De sikerült visszafogni magamat, ezért csak a fejemben kiabáltam... Amiket az író művelt a kedvenc szereplőimmel... az egyszerűen megbocsáthatatlan. Most nem szeretném lelőni a poént azoknak, akik nem olvasták, csak annyit mondok: az érzékenyebb lelkűek készítsenek maguk mellé egy csomag zsepit. Én is majdnem elsírtam magam, mikor elolvastam azt a részt, utána csak bámultam a lapokat döbbenetemben, és egy pár másodperc kellett, hogy tovább tudjak lapozni. Egy szóval kiszámíthatatlan volt a cselekmény. Annyira viszont nem volt izgalmas, és pörgős, mint az Északi fény. Erre inkább a csattanások voltak jellemzőek. Azt nem tudom, hogy miért kellett újra egy olyan tárgyat beleírni a történetbe, amit szintén mindenki meg szeretne kaparintani. De lehet, hogy később még nagy szerepe lesz. A harmadik részre, a Borostyánlátcsőre nagyon kíváncsi vagyok, mert akkor lesz a nagy összecsapás, a háború.
 |
| A titokzatos kés |
Úgyhogy összefoglalva, csattanósnak tartottam a könyvet, remélem, hogy a trilógia befejező részében sem fogok majd csalódni. És nagyon, de nagyon ajánlom az írónak, hogy a továbbiakban tartózkodjon attól, hogy a kedvenc szereplőimet bántja... !
Remélem tetszett nektek ez a kis értékelés, ha még nem olvastátok az előző rész elemzését, akkor itt van a linkje: Philip Pullman: Északi fény
-Lonette
.png)
3 megjegyzés
Most találtam rá a blogodra, nekem nagyon megtetszett. A kinézete is szép, igényes, az általad olvasott könyvek pedig érdekesek. Celia Rees könyveit imádtam 14 évesen, Az Úr Sötét Anyagai pedig régóta várólistánvan. Szerintem a blogod pedig jó lesz, sok sikert a továbbiakhoz! :D
VálaszTörlésAnnyira jól esnek az ilyen hozzászólások! Mindig megerősítenek, hogy jó amit csinálok, és hogy érdemes ezt a jövőben is tovább folytatnom. Köszönöm szépen a dicséreteket, igyekszem az elkövetkezendő bejegyzéseket, és kinézeteket érdekesre, illetve igényesre megcsinálni! :)
TörlésCsak így tovább! Én már várom a következő bejegyzésedet :)))
Törlés