Oldalak

2015. szeptember 11., péntek

Jodi Picoult § Csodalány


Mariah White életében másodszor kapja rajta férjét egy másik nővel, lányuk, a hétéves Faith pedig életének minden fájdalmas másodpercében vele van. A gyors válást követően Mariah depresszióval küzd, Faith azonban új barátra lel. Egy képzeletbeli barátra, aki lehet, hogy mégsem annyira képzeletbeli… 
Faith folyamatosan beszélget az „őrzőjével”, s hamarosan a Bibliából kezd idézni – a könyvből, amelyet sem ő, sem egyetlen rokona nem olvasott. Mariah pánikba esik, pszichiáterek hada vizsgálja a kislányt, de nem találnak nála semmit. 

Egy nap aztán Faith kezén stigmák jelennek meg, és csodás gyógyulások követik az útját. Mariah-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy Faith – a kislány, aki sosem kapott vallásos neveltetést – talán tényleg Istennel beszélget. 
Ahogy lenni szokott, Faith csodálatos gyógyító ereje nem marad titokban. A hívők és a médiacápák hordái ostromolják a házat, és ha ez nem lenne elég, a kislány apja, Colin gyermekelhelyezési pert indít volt felesége ellen. 
A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Hol a határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a vallás? Lehet-e, kell-e választani az anyaság és az élet között?

Jodi Picoult könyvei engem mindig is érdekeltek, már régen is olvasgattam a fülszövegüket, csak nem mertem elkezdeni őket. Talán azért, mert féltem, hogy olyan történeteket fogok olvasni, melyekben csupa szenvedés, és bánat van. Ha van, aki hasonlóan érez, akkor annak szeretném eloszlatni a kételyeit, mert egyáltalán nem így van! Rájöttem, hogy attól még, hogy nehéz témákat dolgoz fel az írónő, nem feltétlenül kell a szereplőknek szenvedniük. Ha mégis találunk benne ilyen részeket, akkor sem a szomorúságot vesszük észre, hanem a tanulságokra és a bölcs mondanivalókra figyelünk fel. Ezentúl bátran fogok belekezdeni bármelyik Jodi Picoult könyvbe!

Nagyon érdekelnek azok a könyvek, amik a hittel és a vallással foglalkoznak. Megtetszett ebben a könyvben az, hogy a hit kérdését többféle szempontból láthatjuk. Itt most arra gondolok, hogy elolvashattuk egy rabbi, egy katolikus pap, egy ateista, és egy vallását nem gyakorló ember véleményét is. A szereplők korábbi életébe is bepillantást nyerhettünk, így megérthettük, hogy miért lett a viselkedésük és a személyük olyan, amilyen.
Mariah azt gondolja magáról, hogy nem megfelelő személy az anyaság betöltésére. A könyv elején talán tényleg egy kicsit ügyetlen, de ahogy haladunk előre, kitörnek belőle az anyai ösztönök, amiket nem is vesz észre. Ez azt bizonyítja, hogy nem kell minden dolgon görcsölnünk, néha csak hallgatnunk kell a megérzéseinkre. Ő volt számomra a legszimpatikusabb szereplő. Akit nagyon nem szerettem, az Colin volt. Gyenge jelleműnek tűnik, aki ahelyett, hogy megbeszélné a problémáit, megcsalja a feleségét. Faith egy nagyon aranyos kislány volt, áradt belőle a jóindulat, és a kedvesség. Talán Ian Fletcher ment át a legnagyobb változáson. Már nem utasított el mindent, hanem elkezdte egyre jobban meghallgatni az embereket, és a nézeteiket. A nagyi alakját viccesnek találtam, Ő aztán megmondta másoknak a véleményét... (:
A történetvezetés is nagyon jó. Az írónő már szinte "bábozott" a hangulatommal, érzéseimmel. A fejezetek legvégén a csattanós mondatok is tetszettek. A borító is varázslatos, örülök, hogy a kiadó újra kiadja szebb változatban az írónő könyveit. A következő könyvem Jodi Picoult-tól a "Szelíd vadak" lesz. Sajnos, csak e-könyv formátumban van, de legalább most rá fogom magam venni, hogy elolvassam életem első elektronikus könyvét. Már a sztorira is nagyon kíváncsi vagyok, az elefántok mostanában eléggé a szívemhez nőttek. A "Tizenkilenc percre" is nagyon vágyakozom, szerintem a közeljövőben azt is be fogom szerezni valahonnan... (:
Összefoglalva, imádtam ezt a regényt, kellemes élmény volt számomra. Köszönöm szépen még egyszer a lehetőséget és a bizalmat az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a csodás történetet. Remélem tetszett a kritikám, és máskor is el fogjátok majd olvasni őket. Legyen szép napotok!

-Lonette

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })