Jodi Picoult § Csodalány
szeptember 11, 2015

Faith folyamatosan beszélget az „őrzőjével”, s hamarosan a Bibliából kezd idézni – a könyvből, amelyet sem ő, sem egyetlen rokona nem olvasott. Mariah pánikba esik, pszichiáterek hada vizsgálja a kislányt, de nem találnak nála semmit.
Egy nap aztán Faith kezén stigmák jelennek meg, és csodás gyógyulások követik az útját. Mariah-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy Faith – a kislány, aki sosem kapott vallásos neveltetést – talán tényleg Istennel beszélget.
Ahogy lenni szokott, Faith csodálatos gyógyító ereje nem marad titokban. A hívők és a médiacápák hordái ostromolják a házat, és ha ez nem lenne elég, a kislány apja, Colin gyermekelhelyezési pert indít volt felesége ellen.
A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Hol a határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a vallás? Lehet-e, kell-e választani az anyaság és az élet között?
Jodi Picoult könyvei engem mindig is érdekeltek, már régen is olvasgattam a fülszövegüket, csak nem mertem elkezdeni őket. Talán azért, mert féltem, hogy olyan történeteket fogok olvasni, melyekben csupa szenvedés, és bánat van. Ha van, aki hasonlóan érez, akkor annak szeretném eloszlatni a kételyeit, mert egyáltalán nem így van! Rájöttem, hogy attól még, hogy nehéz témákat dolgoz fel az írónő, nem feltétlenül kell a szereplőknek szenvedniük. Ha mégis találunk benne ilyen részeket, akkor sem a szomorúságot vesszük észre, hanem a tanulságokra és a bölcs mondanivalókra figyelünk fel. Ezentúl bátran fogok belekezdeni bármelyik Jodi Picoult könyvbe!
Nagyon érdekelnek azok a könyvek, amik a hittel és a vallással foglalkoznak. Megtetszett ebben a könyvben az, hogy a hit kérdését többféle szempontból láthatjuk. Itt most arra gondolok, hogy elolvashattuk egy rabbi, egy katolikus pap, egy ateista, és egy vallását nem gyakorló ember véleményét is. A szereplők korábbi életébe is bepillantást nyerhettünk, így megérthettük, hogy miért lett a viselkedésük és a személyük olyan, amilyen.

A történetvezetés is nagyon jó. Az írónő már szinte "bábozott" a hangulatommal, érzéseimmel. A fejezetek legvégén a csattanós mondatok is tetszettek. A borító is varázslatos, örülök, hogy a kiadó újra kiadja szebb változatban az írónő könyveit. A következő könyvem Jodi Picoult-tól a "Szelíd vadak" lesz. Sajnos, csak e-könyv formátumban van, de legalább most rá fogom magam venni, hogy elolvassam életem első elektronikus könyvét. Már a sztorira is nagyon kíváncsi vagyok, az elefántok mostanában eléggé a szívemhez nőttek. A "Tizenkilenc percre" is nagyon vágyakozom, szerintem a közeljövőben azt is be fogom szerezni valahonnan... (:
Összefoglalva, imádtam ezt a regényt, kellemes élmény volt számomra. Köszönöm szépen még egyszer a lehetőséget és a bizalmat az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a csodás történetet. Remélem tetszett a kritikám, és máskor is el fogjátok majd olvasni őket. Legyen szép napotok!
-Lonette
0 megjegyzés