Lawrence Anthony § Elefántsuttogó
szeptember 04, 2015
Amikor Lawrence Anthony dél-afrikai természetvédőt arra kérték, fogadjon be egy „rakoncátlanul” vad elefántcsordát a zuluföldi vadrezervátumába, a józan ész azt súgta neki, hogy ne tegye. Ám az állatok számára Anthony jelentette az utolsó esélyt: ha ő nem nyújt nekik menedéket, kilövik őket.
Anthony befogadta a csordát, és az évek múlásával maga is az elefántcsalád része lett. Miközben azért küzdött, hogy megnyerje az állatok bizalmát, rájött arra, mennyi mindent tanult tőlük életről, hűségről, szabadságról.
Az Elefántsuttogó szívet melengető, izgalmas, mulatságos és felemelő krónikája mindannak, amit Anthony e hatalmas testű, ám mélyen érző teremtmények mellett átélt és megtanult. A felejthetetlen emberi és állati portrékat felvonultató egzotikus történet kötelező olvasmány minden állatbarát és kalandvágyó olvasó számára.
 |
| Lawrence Anthony a feleségével |
Életem egyik legjobb döntése az volt, hogy elolvastam ezt a könyvet. Nem, egyáltalán nem túlzok. Lawrence Anthony egy csodás író, aki kitűnően és gyönyörűen írta le a vele megtörtént eseteket. Bebizonyította, hogy az állatok is annyira értelmesek és ragaszkodók, mint az emberek (sőt, talán sokkal jóságosabbak is), csak mi ezt nem vesszük észre, vagy csak nem tudjuk értelmezni az általuk kiadott jeleket. Ebből a könyvből nagyon sok mindent meg lehetett tanulni. Bátran merem állítani, hogy ezután az olvasás után sokkal jobban megértem majd az állatok viselkedését.
A fejezetek mind viccesek, de tanulságosak voltak. Nagyon tetszett, hogy minden egyes részt egy adott téma köré írt, tehát nem ugrált össze-vissza az időben.
Hivatalosan is új kedvenc állatommá avattam az elefántot. Meglepődtem, hogy mennyi szeretet lakozik bennük, még az emberrel is képesek nagyon szoros kapcsolatot kialakítani. Ez a könyv több évet foglal magába, tehát természetesen az elmúlásnak is szerepet kell kapnia. Én egy olyan ember vagyok, aki nem szereti a változást, szeretek a régi kerékvágásban maradni. De ezzel szerintem nem csak én vagyok így, mindenki ragaszkodik valamilyen szinten a megszokott dolgaihoz. Ezért nehéz volt elviselnem, amikor a szívemhez nőtt szereplők elpusztulnak a könyvben. Még mindig úgy sajog a szívem értük... Sajnos ez is az élet része. Néha elgondolkodom azon, hogy milyen jó lenne, ha az életben csak kellemes dolgok érnének minket, és nem lenne körülöttünk semmi rossz. De aztán mindig oda lyukadok ki, hogy a rossz dolgok nélkül nem tudnánk értékelni a csodálatos és egyben ritka pillanatokat, amiket azokkal töltünk el, akiket szeretünk. Na jó, most térjünk vissza a történethez, mert megint sikerült elkalandoznom... (:
Thula Thula az én szememben egy olyan világ, ami semmihez sem hasonlítható. Ezt a vadasparkot a természet, és nem az emberek uralják. Nagyon szimpatikus volt az számomra, hogy nem avatkoznak bele az állatok életébe, hanem hagyják, hogy a problémáikat ők maguk oldják meg. Ezzel azt érik el, hogy az élőlények szabadok és önállóak lesznek. Egyszer szívesen elutaznék a rezervátumba, bár kicsit nehéz lenne kigyógyulnom a pók- és kígyófóbiámból. (:
Minden tiszteletem Anthony-é, nagyon, de nagyon sajnálom, hogy már nem találkozhatok vele. 2012-ben itt hagyott minket, és az elefántbarátait, de azt gondolom, hogy csodálatos élete lehetett. Szeretnék majd én is ilyen tartalmas életet, bár, ha jobban belegondolok, már most is rengeteg olyan dolog ért, amiket biztos, hogy nem fogok elfelejteni, és hálás lehetek értük. Ha köztünk lenne, akkor biztos írnék neki egy levelet, amiben köszönetet mondanék azért, hogy megírta a történetét, és mi is megismerhettük. Remélem, hogy most hallja a gondolataimat.
Köszönöm szépen Zsófi és Bea blogjának, mert nélkülük soha nem tudtam volna meg, hogy létezik ez a könyv. Szerintem érdemes a véleményüket elolvasni, ha kíváncsiak vagytok rá, akkor klikkeljetek IDE.
Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés, próbáltam minden gondolatomat leírni. (:
Nemsokára újra jelentkezem, egy "tanácsadós" írással. Szép estét/napot nektek!
-Lonette
.png)
5 megjegyzés
Nagyon örülünk, hogy téged is elvarázsolt ez a könyv, éppen annyira, mint bennünket. Az is nagy öröm, hogy bejegyzésünk hatására jutottál el a könyvhöz, így ez egy igazi elismerés, visszaigazolás nekünk, hogy a saját örömünkön kívül, amit a blog írása okoz, kicsit másokra is hatással lehetünk. :) Bea
VálaszTörlésMindig nagyon érdekes könyvekről írtok, csak folytassátok így tovább! (:
TörlésÖrülök, hogy most sikerült olyan könyvet kifognod, ami igazán tetszett! :) Nekem pedig muszáj lesz elolvasnom a könyvet, ha neked is ennyire tetszett. Csak be kellene valahonnan szereznem...
VálaszTörlésÖrülök, hogy el szeretnéd olvasni, szerintem mindenképp szerezed be valahonnan, mert garantálhatom, hogy Téged is elvarázsol majd... :)
TörlésMár várom a "tanácsadós írást" is nagyon! :)
VálaszTörlés