Oldalak

2016. január 14., csütörtök

Mary Hooper § Édességek kicsiny boltja

Hannah, a vidéki kislány, az Úr 1665-ik esztendejében Londonba kerül, nővére, Sarah édességboltjába, kisegítőnek. Életében először jár a nagyvárosban, de izgatott örömét lehűti a fogattatás - Sarah legszívesebben hazaküldené. London városában ugyanis felütötte fejét a rettenetes betegség, a pestis. A naiv vidéki lányka szemén keresztül látjuk a korabeli londoni életet, érzékeljük hangjait, illatait. Hannah izgatott érdeklődését kezdetben a nagyváros változatossága ragadja meg, s életében először találkozik a szerelemmel - ám napról napra növekszik a megállíthatatlannak tűnő veszedelem, ahonnan csak merész kaland árán sikerül a menekülés... A regény függelékében a legízletesebb korabeli édességek receptjeit is megtalálhatjuk.
Akárhányszor olvasom újra ezt a könyvet, mindig teljesen elvarázsol. Mary Hooper stílusa egyszerűen lenyűgöző, sosem használ a szövegkörnyezetbe nem illő szavakat, illetve szófordulatokat. Egy-két éve kaptam meg karácsonyra ezt a könyvet, azóta szinte minden évben újraolvasom. Beszereztem már a többi könyvét is, ami megjelent magyarul, sőt most nyáron megvásároltam németül az egyik trilógiájának az első részét. Sajnálom, hogy tönkrement az Orlando kiadó, aki kiadta Mary Hooper és más nagyon jó írók könyveit, ha találok valahol egy orlandos könyvet, azt mindenképp meg szoktam venni, mivel annyira keveset lehet kapni belőlük, hogy igazi kincsnek számítanak.


A történet a 17. században, Londonban játszódik. Akkor még nem számított a város ilyen higiénikusnak, Hannah is megemlítette az állandó bűzt és az utcán található emberi ürüléket. Ha nem lett volna a pestis, akkor sem mentem volna vissza az időben arra a helyre, szívesebben néztem volna meg a vidéknek számító területeket.
Az írónő csak a történet egy részének kialakításában hagyatkozott a képzeletére, a többi dolognak pl. helyszíneknek, boltoknak, egyes szereplőknek viszont utánanézett, így úgy éreztem magam, mintha én is ott lennék a testvérpárral.

Gondolom mindenki tudja, hogy mennyire súlyos és gyógyíthatatlan betegség a pestis, de így olvasni az emberek szenvedését szörnyű volt. Volt olyan nap, amikor 6000-7000 halott is volt és még kb. 1000 ember halálát "láznak" tulajdonították. Ezzel, hogy letagadták a halálesetek egy részét, csak az volt a céljuk, hogy nem akarták megijeszteni az embereket, de a végére már mindenki tudta, hogy milyen nagy baj van. Az elhunytakat kocsikon szállították egymásra halmozva, a temetőkben pedig mindenkit tömegsírokba tettek. Mikor teljesen betelt a gödör, leszórták mésszel a földet, hogy ne terjedjen a kór. Ha valaki megbetegedett, akkor őt bezárták a vele élőkkel együtt a házba, és az utolsó haláleset utáni 40 napig ki sem engedték őket (teszem hozzá, olyan nem nagyon volt, hogy valaki kijutott volna...). Az emberek mindenféle gyógymódot kerestek, de senki nem talált igazán hatásosat. Volt, aki a gyógynövényekkel próbálkozott és volt, aki meg a talizmánokkal.

Nagyon izgultam a két főszereplőnk sorsáért, még így is, hogy nem most olvastam először a regényt. Külön dicséretet az az ember, aki kitalálta, hogy minden egyes fejezet elejét egy rajzolt virággal díszítse. Ez most nem látszik valami nagy dolognak, de higgyétek el, sokat tud dobni az egész kinézeten, igényessé és kidolgozottá teszi a könyvet.

Hannah és Sarah édességboltot vezetnek, a Cukrozott Szilvát. A könyv végén megtaláljuk azokat a recepteket, amiket Ők használtak, így mi is ki tudjuk őket próbálni. A receptek mellett érdekességek is vannak a pestisről. A sorozat második része a következő évben, 1666-ban játszódik, amikor a londoni nagy tűzvész történt. A második könyv címe: Szirmok a hamuban. Azt is olvastam már egyszer-kétszer, lehet, hogy nemsokára arról is fog bejegyzés születni.
Aki szereti a történelmi romantikusokat, vagy csak szeretne betekintést nyerni az akkori körülménybe, akkor annak teljes szívvel ajánlom ezt az elgondolkodtató és izgalmas regényt!
A tartalom: 100%
A borító: 100% (nagyon passzol a történet stílusához!)
A szókincs: 100%
A karakterek: 100%
Összesen: 100%

Rendben, talán egy kicsit elfogult vagyok Mary Hooperrel, de egyszerűen nem tudok ennek a könyvnek kevesebb pontot adni, hisz az egyik kedvencem. (:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })