Oldalak

2017. február 4., szombat

A végső leszámolás § Rick Yancey: Az utolsó csillag (Az ötödik hullám 3.)

Az ​ötödik hullám végigtarolta a világot, és elpusztított szinte mindenkit, aki az első négy hullám után még életben maradt. A túlélők maroknyi csapatára már csak a világvége vár. Mindegy, hogy emberek vagy az Azok soraiból származó, hibás programozású lények, továbbfejlesztett szuperhősök. Öt napjuk van, aztán az égen lebegő zöld anyahajóból záporozni kezdenek a bombák, amelyek egyszer s mindenkorra eltakarítják a Föld felszínéről az emberi civilizáció minden nyomát – a fertőzést, aminek Azok az emberiséget tekintik. Cassie, Adu, Zombi, Evan, Dumbo és Sam együtt és egyenként is szembesül a dilemmával: vajon mi a fontosabb, menteni az életüket, vagy menteni azt, ami emberré teszi őket? Rejtőzködés vagy harc? Megküzdenek még egy-egy Némítóval, védelmezik a gondjaikra bízott gyerekeket, igyekeznek betartani régi ígéreteiket, és ráébrednek, hogy a szeretet a világvége fenyegetésétől sem sorvad el. Végül Cassie megpróbálkozik a lehetetlennel: egy utolsó küldetésben, akár az élete árán is megkísérli elpusztítani a mélyében bombákat rejtő anyahajót…
Az ötödik hullám a tavalyi év egyik legütősebb könyve volt amit olvastam, Rick Yancey olyan író, aki nagyon is ismeri a csavaros jelenetek titkát, és bátran meri is őket használni. A második rész, a Végtelen tenger már kicsit csalódás volt az elragadó sorozatindító részhez képest, így aggályokkal álltam neki a trilógia záró kötetének. Nem mondom, hogy tökéletes lezárás volt, de sokkal jobban tetszett, mint a második rész, amely szerintem csak töltelékként szolgált, hogy az író a történetéből egy trilógiát tudjon létrehozni.
Sikerült-e az Utolsó csillagnak újra azt a szintet ütnie, mint a kezdő kötetnek? A legelején nagyon reménykedtem benne, és úgy is látszott, mintha ez megvalósulna... Viszont a történet a könyv felétől sajnos zuhanórepülésbe kezdett, és a végére sem sikerült korrigálnia a "röptét".

„A sajnálat már több ember halálát okozta, mint a gyűlölet.”

Cassie-n valahogy nem sikerült igazán kiigazodnom... Mivel az Ő szemszögéből is olvashattam a történetet, ezáltal megismerhettem a gondolatait is. Hogy is mondjam, egyfolytában hisztizett. Nem értettem, hogy miért van kiakadva ennyire a többiekre, amikor nincsen is rájuk igazi, nyomós oka. Persze, biztosan nagy stressz lehet számára, hogy megvédje a testvérét, illetve saját magát is a rájuk leselkedő Némítóktól, illetve egyéb veszélyektől, ugyanakkor a többi főszereplő mégsem viselkedett ilyen "tini lányosan". Fordult a kocka, Adu ebben a részben sokkal szimpatikusabb volt, mint az előzőben. Nem tudom miért, valahogy jobban átláttam, megértettem a gondolkodásmódját. Sok szörnyű dolgot tett, de a kegyetlen világot csak azok élik túl, akik erősek maradnak, kitartanak a végsőkig. Evan Walkert sajnos jellemileg nem ismerhettem meg jobban, igen kevés szerepet kapott. Az író helyében biztosan az Ő régi életére nagyobb hangsúlyt helyeztem volna, illetve arra, hogy megértsem, hogyan is alakult ki a vonzódása egy ember iránt.

„Vincit qui patitur. Győz aki tűr.”

Azt hittem, hogy a befejező rész eseménydús lesz, fordulatokban bővelkedni fog. Az az igazság, hogy egy-két izgalmas jelenetet leszámítva tényleg nem tudta az Ötödik hullám szintjét hozni. Még az szerintem nem is lenne baj, ha a közepéig nem történne semmi fontosabb dolog, hiszen lehetne akár egy hatalmas csavarnak lassú a felvezetése. Sajnos azonban nem így történt... Számomra elég kiszámítható volt a végkifejlet, egy-két különbséggel teljesen helytállóak voltak a tippjeim. A legnagyobb fejtörést az epilógus okozta. Úgy éreztem, hogy Rick Yancey ezzel a plusz fejezettel nemcsak hogy tovább nyújtotta teljesen feleslegesen a cselekményszálat, hanem még a történetet el is rontotta vele. A tökéletes idillt (már amennyire lehetséges ez egy világméretű invázió után) szerette volna ábrázolni, ehelyett egy erőltetett, és egyáltalán oda nem illő lezárást kaptam.
Sokáig halogattam ezt az olvasást, félve attól, hogy egy történet, ami tökéletesen indult, rosszul fog végződni, csalódni fogok benne. Nem mondanám, hogy rossz volt ez a harmadik rész, jól döntöttem, hogy befejeztem a trilógiát. Lehetett volna persze jobb is, de úgy gondolom, hogy csak az Utolsó csillag elolvasásával kaphatunk teljes képet Cassie világáról. Szóval akik szintúgy bizonytalanok abban, hogy elolvassák-e ezt a kötetet, vagy sem, azok semmiképp se hagyják lezáratlanul a történetet.
A cselekmény: 70%
A szereplők: 85%
A szókincs: 100%
A borító: 100%
Összesen: 88.75%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })