Zsákos Bilbó a Megyéből . . . § J. R. R. Tolkien: A hobbit / Babó
február 17, 2017
Kicsiny, összkomfortos odújában, távol a világtól lakik Mr. Baggins, a babók népének tiszteletre méltó tagja. Különös népek a babók: apró teremtmények, nem törpék, de nem is egészen emberek. Rikító öltözetben járnak, viszont nem hordanak cipőt; hízásra hajlamosak, ami nem csoda, mert szeretik a békés, eseménytelen hétköznapokat, és mindennél jobban megvetik a kalandot. Mr. Bagginsot mégis utoléri a nagy kaland. Egy napon törpék csapata szállja meg a házát, hogy magukkal vigyék egy kalandos, nagy hadjáratra a sárkány ellen, aki emberemlékezet óta őrzi a törpék ősi kincsét. Hogy a botcsinálta hadvezér miképpen viszi diadalra ügyüket – nem is annyira bátorságával, mint furfangos eszével –, megtudja, aki ezt a mulatságos és egyben nagyon izgalmas meseregényt elolvassa. Felejthetetlen szép tájakon barangolhat, végigélheti hőseinkkel a vad csatákat, és jókat nevethet egy valószínűtlen világ fonák helyzetein.
Ha tudtam volna, hogy ilyen jó ez a könyv, akkor már előbb is elolvastam volna. Féltem, hogy nem fog az elvárásaimnak megfelelni, mivel nem egy ismerősöm mondta azt, hogy a történet unalmas és nem történik benne semmi csak vándorolnak, és vándorolnak a törpék... Szerintem ez egyáltalán nem igaz, nagyon izgalmas történet volt a javából! A Gyűrűk urával nem tudom, hogy meg merjek-e próbálkozni, nem tudom, hogy az mennyire ajánlott nem Tolkien-fanatikusoknak. Azt gondolom, hogy ez a könyv igazán jó olvasmány azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én: vagyis még nem vettek kezükbe Tolkien történeteket, viszont ennek véget szeretnének vetni minél előbb.
„Derűsebb lenne a világ, ha közülünk többen tartanák többre az evést, a jókedvet és a dalt, mint az arany halmait.”
Miután végére értem a könyvnek, rájöttem, hogy egy hobbit veszett el bennem. De tényleg. Az az igazság, hogy nálam egy jó nap nem telhet el úgy, hogy a saját kis kuckómban ne töltenék egy kis időt (vagy inkább órákat...) olvasgatással, filmnézéssel vagy inkább inspiráció gyűjtéssel. A másik dolog, melyben még szintén egy ilyen különleges apró lényre ütök: imádom a reggeliket. Oké, lehet, hogy ez így elég furcsán hangzik, de ezt az étkezést tartom a legfontosabbnak mind közül. Egy jó kis reggelivel lehetetlen, hogy ne induljon jól a nap! Zsákos Bilbó barátunk (másik nevén Mr. Baggings) is nagyra tartja ezeket a dolgokat, és be kell valljam, megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül a furcsábbnál furcsább szokásaimmal (a kalandokról pedig ne is beszéljünk...).
„Egyszerű, békés népek vagyunk, nem birizgál a kalandvágy. A kaland kellemetlen, zavaró, nehézkes. Lekéssük miatta az ebédet!”
Tolkiennak kiemelkedő tehetsége van mind a történetmeséléshez, mind pedig magához a karakter-, illetve világalkotáshoz. Lenyűgözött az, hogy egy embernek milyen végtelen és ötletekkel teli fantáziája lehet... Aki már olvasta a Gyűrűk urát, vagy esetleg magát a Hobbitot, az biztosan tudja, hogy miről beszélek. Az író nemcsak a karakterek jellemét alkotta meg felejthetetlenre és különlegesre, hanem még arra is nagy energiát is időt szánt, hogy a környezetet kidolgozza. A könyv első oldalain még egy térkép is volt található (gondolom az új fajta kiadásokban is megtalálható), amely a történet helyszíneit mutatta be. De nem olyan volt ám, mint amilyeneket mostanában a fantasy tiniregények elejére szoktak rakni! Minden kis pataknak, folyónak, völgykanyarulatnak külön neve van, ráadásul Tolkien maga rajzolta meg ezt a térképet.
Mint ahogy már az előbb is említettem, a történetmondásban sem találtam semmi kivetnivalót. Az író nem ragozza túl a dolgokat, nem halmoz jelzőt jelzőre, éppen csak annyi dolgot említ meg, amennyi szükséges, viszont egyáltalán nem éreztem emiatt kevesebbnek, vagy szófukarnak a könyvet. Sőt, épp ellenkezőleg. A karakterek rövid, de csattanós megnyilvánulásai még felejthetetlenebbé tették a cselekményt.
Gondolom a legtöbben tudjátok, hogy Tolkiennak közeli barátja volt C.S.Lewis, akinek a Narnia krónikái sorozatot köszönhetjük. Mivel egymást segítették nemcsak a hétköznapokban, hanem még az írásban is, akarva-akaratlanul átvették egy kicsit egymás stílusát. Néha pár jelenetnél érzékeltem ezt, és éreztem, hogy valahogy Lewis is ugyanúgy fogalmazna egy-két mondatot.
Összességében hatalmas nagy pozitív csalódás volt ez a regény, szeretnék majd a jövőben több Tolkien történetet olvasni. Semmiképpen se féljetek belevágni, ha eddig esetleg nem tettétek, ez egy olyan olvasmány, amely által csak élményekben gazdagabbak lehettek!
A borító: - (Mivel több kiadás van és azok eléggé különböző borítókkal rendelkeznek, ezt a pontot most kihagynám.)
A szókincs: 100%
A cselekmény: 90%
A karakterek: 100%
Összesen: 96.6%
.png)
2 megjegyzés
Ugye,mondtam, hogy milyen jó! Költözzünk Zsáklak környékére....!
VálaszTörlésRendben, én benne vagyok! :D
Törlés