Öt könyv, amelyek megtanítanak életed megbecsülésére
március 19, 2017
Sok bejegyzésötletem volt a hétvégére, a nyerő ötlet mégis ez lett. Gyakran futok bele olyan történetekbe, amelyek akarva vagy akaratlanul átformálják a világnézetemet, gondolkodásomat, pozitív irányba lendítenek tovább. Nem kell tartanotok attól, hogy ebben a könyvajánlóban csak olyan regényekről olvashattok, amelyek letargikusak. Olyanokat is beválogattam, amelyek felfrissítik egy könyvmoly lelkét! Remélem, hogy előbb-utóbb Ti is kézbe veszitek ezeket a csodálatos olvasmányokat, és legalább ugyanannyit fogtok belőlük tanulni, mint én!
1. Anna Lyndsey: Lány a sötétben
A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése volt ez a könyv. Egy fényérzékeny nőről szól a történet, aki ha érintkezik a fény bármelyik fajtájával (legyen szó képernyőről, lámpáról, vagy napsugarakról), egyből megjelennek rajta az égő fájdalommal járó vörös kiütések. Mielőtt még azt gondolnád, hogy milyen banális dolog ez, sajnos fel kell, hogy világosítsalak, ez bizony nem tréfa: az írónő álnéven a saját életét írta meg. Ebben neki az lehet a legborzasztóbb, hogy ez a kór csak felnőtt korában jelentkezett rajta először, gyermekkorában vagy fiatalon nem volt erre semmi utaló jel. Képzeljük el, milyen is lehet életünk végéig egy elsötétített szobában lenni, ahol tulajdonképpen semmit nem tudunk csinálni, hiszen mindenhez fény kell. Ezután az olvasmány után teljesen újraértékeltem a szerencsés helyzetemet: élek, teljesen egészséges vagyok, lehetőségem van egy gyönyörű tavaszi napon sétálni, vagy csak egyszerűen a kertben olvasni, és élvezni, ahogyan a napsugarak feltöltenek energiával. (A bővebb értékelésemet itt találod meg.) ↓↓
2. Lisa Genova: Megmaradt Alice-nak

3. L.M.Montgomery: Anne Shirley sorozat

4. Elenaor H. Porter: Az élet játéka

5. W. Bruce Cameron: Egy kutya négy útja
Sokat gondolkoztam, hogy melyik könyvvel lenne érdemes ezt a bejegyzést lezárnom, végül erre esett a választásom. Szerintem csodaszép és elgondolkodtató történet az ember és kutya igaz barátságáról. Akinek már volt kutyája, az tudja, hogy nagyon mély és szeretetteljes lehet egy ilyen kapcsolat. Elmondhatatlanul hálás vagyok azért, hogy én ezt megtapasztalhattam saját magamon, nyolc évig egy hűséges társ kísérte végig a mindennapjaimat. Nagyon sok mindent kaptam a mi kis tacskónktól, igaz, hogy szavakkal nem tudta kifejezni az érzéseit, viszont mindig sikerült megértenünk valamilyen úton-módon, hogy mit szeretne, mit érez éppen. Szóval ha eddig még nem tapasztaltátok meg, hogy milyen a világ egyik legerősebb barátsága és szeretete, akkor itt az idő, hogy befogadjatok egy négylábú jószágot az otthonotokba. Higgyétek el, csak gazdagabbak lehettek lelkileg általuk!

0 megjegyzés