A Nyugdíjas Liga bűntettei § Catharina Ingelman-Sundberg: Rablás uzsonnára
június 27, 2017
Mi késztethet arra öt nyugdíjast, hogy úgy döntsenek: bűnözőnek állnak? Märtha és barátai egy idősek otthonában élnek, ám az intézmény egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a reklámban bemutatták. Se finom ételek, se szórakozás, se szabad levegő, a vezetőség legfőbb jelszava ugyanis a takarékosság. Egy börtönéletről szóló dokumentumfilm megtekintése után a társaság felháborodva állapítja meg, hogy a raboknak bizony sokkal jobb soruk van, mint nekik. Elhatározzák hát, hogy bűnözőnek állnak, és ha törik, ha szakad, börtönbe fognak kerülni. De előtte azért kiélvezik kicsit az életet! Megszöknek az otthonból, és beveszik magukat egy luxushotelbe. Kihasználva azt, hogy aki járókerettel közlekedik, soha nem gyanúsítják semmivel, merész tervet szőnek a hotel gazdag vendégeinek megkopasztására, majd szóba kerülnek a közeli múzeum festményei is… És ez még csak a kezdet! Könnyed és szórakoztató krimikomédia mindazoknak, akik tudják, hogy az életben nem a kor számít, hanem a jókedv, a kezdeményezőkészség, no meg az áfonyalikőr. ↓↓
A svédek biztosan tudnak valamit, ami miatt ennyire élvezhetőek a regényeik. Bár még nem olvastam olyan sok történetet svéd írók tollából (ez volt idáig a harmadik könyv), biztos vagyok benne, hogy a további kötetekben sem csalódnék. Az igazi skandináv krimikhez egyelőre még nem volt szerencsém, viszont nagyon szeretnék abba a híres és hamisítatlan műfajba is valamikor belekóstolni.
Szóval még olvasás előtt biztos voltam abban, hogy egy igen mulatságos és izgalmas történet előtt állok, és láss csodát, a sejtésem beigazolódott. Imádtam a Nyugdíjas Liga bűntetteit nyomon követni, hihetetlen, hogy több kurázsi volt bennük, mint a „mai fiatalokban”. Senkiben nem keltettek gyanút, ugyanis ki merne egy csapat nyugdíjast lopással és más bűntettekkel gyanúsítani? Igazán nagy port kavarna, ha a rendőrség csúnyán bánna öt idős, és gyenge nagyszülő korú emberrel... Úgyhogy a Nyugdíjas Liga (ahogyan a tagok hívják magukat) feltűnés nélkül vihettek véghez mindenféle illegális és büntetendő dolgot. De mi volt ezzel a céljuk? Hát, legfőképpen az, hogy ki akartak szabadulni az idősek otthonából, ahol nagyon rossz ellátásban részesültek. A börtönbe szerettek volna jutni, ugyanis nem titok, hogy a skandináv fogdákban a rabok nem szenvednek semmilyen hiányt... Sőt, talán túl sok mindent megengednek a fogva tartottaknak.
„- A bankot és a többi szenvedő alanyt majd kiengeszteljük - szögezte le Märtha.
- A bankot muszáj? - tiltakozott Gereblye. - Nem akarok annak adni, aki mástól lop.”
A nyugdíjasokkal a történet közepénél, illetve végénél már teljesen elszaladt a ló, egyszerűen nem tudtak kitörni a lopás és más bűncselekmények körforgásából. Minél többet, és többet akartak maguknak, a cselekmény annál jobban felgyorsult. Viszont az nagyon tetszett, hogy a modoruk nem változott, ugyanolyan udvariasak maradtak, mint eredetileg voltak. A kárt szenvedő alanyoknak általában mellékeltek egy kis pénzt, illetve bocsánatkérő levelet is. Ez tette őket szerethető és kedves karakterekké, egyáltalán nem a gonosz, vagy kegyetlen szó jutott az eszembe, mikor a tetteikről olvastam. Ráadásul igazán humoros párbeszédeket folytattak egymással, így egy nehéz / zsúfolt nap után tökéletes kikapcsolódást jelenthet mindenkinek. Bármelyik korosztálynak bátran merem ajánlani, szerintem ugyanúgy fogják élvezni a kisebbek, nagyobbak és idősebbek is!
Hálásan köszönöm szépen a recenziós példányt az Animus könyvkiadónak!
A regényt itt tudjátok -20% kedvezménnyel megvásárolni!
A cselekmény: 88%
A karakterek: 100%
A szókincs: 100%
A borító: 95%
Összesen: 95.75%
.png)
0 megjegyzés