Oldalak

2020. június 21., vasárnap

Ókút, Alvók futása, Hullámok kergetése | Három Szabó Magda könyvről röviden

Előfordult már veletek, hogy egy író teljesen hatalmába kerített titeket? Amikor a külvilág megszűnik létezni, az írott szavak pedig rabul ejtenek és nem eresztenek... Velem nem sűrűn szokott ehhez hasonló, szinte eksztatikus élmény előfordulni, de ha igen, akkor még napokig az író könyveinek hatása alatt állok. Az elmúlt hetekben ugyanez a szituáció játszódott le bennem, a „fogvatartóm” pedig nem volt más, mint Szabó Magda.
Szabó Magdát nem szükséges semelyik könyvmoly társamnak bemutatnom, azt hiszem, nincs még egy olyan magyar író, aki ilyen meghatározó alakja lett volna nem csak a hazai, de a külföldi irodalomnak is. Bár sokaknál a könyvei nem tartoznak a kedvencek kategóriájába, a stílusa a védjegyévé vált, a jellemábrázolásai hajszálpontosak, a történetei pedig keserédes benyomást keltenek az olvasóban, olykor fájdalmasan realisták. A karantén első heteiben szomjaztam az írásaira, így történhetett meg az, hogy egymás után elolvastam három könyvét is. Most ezekről szeretnék röviden írni nektek, és talán a bejegyzés végére sikerül egy kis kedvet varázsolnom az írónő köteteihez. ↓↓

1. Szabó Magda: Hullámok kergetése
Milyen lehet úgy bejárni és felfedezni a világot, hogy azt egy író alakján keresztül tesszük? A Hullámok kergetése pontosan ezt a lehetőséget ajándékozza az olvasóinak. Ez a kötet több, mint egyszerű útleírások összessége; műfajok egész tárházából épülnek fel ezek a személyes jellegű beszám
olók. A táj, a látnivalók és emberek mind Szabó Magda lényén keresztül elevednek meg: olyan apró részleteket is észreveszünk, amelyeket magunktól nem látnánk, olyan gondolatok jutnak eszünkbe, amelyek birtokában mi, olvasók, nem vagyunk, és olyan színesen, elevenen, szinte nem is evilágian tekinthetünk a világ természetesnek tűnő dolgaira, ahogyan csak egy korlátlan fantáziával rendelkező ember tehet. Különböző kultúrákkal találkozhatunk, különböző országokat barangolhatunk be, amelyeknek van egy közös vonása: úgy fogjuk érezni, mintha mi is a pillanat részesei lennénk, mi lennénk az útleírások narrátora; ezt nem másnak, mint az eleven és különleges írói stílusnak köszönhetjük. Ezek a rövidebb, vagy esetleg hosszabb beszámolók tökéletesen megszínezik a hétköznapok szürkeségét, illetve csillapítják a jelenlegi helyzetben a külföldi utazás iránti vágyunkat. Egy fárasztó nap után délután, vagy este nem is kívánhatnánk jobb társat magunknak.

„Micsoda két mesebeli nádszál volt az én apám meg anyám, csak akkor hajladoztak, ha szilárd volt a talaj, ha nem fújt a szél, s a rengő talajon, katasztrófák és valóságos veszedelmek időszakaiban úgy álltak, olyan rendíthetetlenül, mint a hegyek.” - Szabó Magda: Ókút

2. Szabó Magda: Ókút
Most pedig következzen a három kötet közül a kedvencem... Nem véletlenül hangoztatják sokan azt, hogy érdemes az Ókút című kötetet elsők között elolvasnunk Szabó Magdától, hiszen rengeteg fontos információt, kiegészítést, vagy éppen háttértörténetet tartalmaz a többi regényére nézve. Ez az írás nem más, mint visszaemlékezés a gyermekkorra, azoknak meghatározó pillanataira. Érdekes volt ez a kötet, mert bár a narrátor a felnőtt írónő volt, mégis egy gyermek szemén tekinthettünk a világ eseményeire: az egyszerű dolgokat varázslatos elemek szőtték át és mozgatták, amelyek elengedhetetlen részét alkották az olykor fájdalmas és túlságosan is realista életnek. De ami a legjobban megfogott, illetve akik felejthetetlenné tették számomra ezt a kötetet, azok a kis Magda szülei voltak. Ha csak fele annyi történet lenne igaz a leírtakból, akkor is azt mondanám, hogy én ilyen furcsa szülőkről és emberekről még nem olvastam. A fülszövegnek igaza van: tényleg olyanok, mintha tündérek lennének; képesek voltak egy párhuzamos, mesébe illő világban élni, abba lányukat bevonni, annak részesévé tenni őt; szerintem ez az egyik legnagyobb ajándék, amelyet neki adhattak. Néha meglepően álltak hozzá a való élet dolgaihoz, vagy különösen orvosolták a felmerülő problémákat, de biztos vagyok abban, hogy az írónő Szabó Magdában akkor és ott formálódott, a szülők nevelése és fantáziája által. Ha csak egy könyvet szeretnétek a felsorolt kötetekből sorra keríteni, vagy még nem tudjátok, hogy mely írást kerítsétek sorra legelőször a Sz.M. gyűjteményből, akkor ez legyen az.

„Hogyan lesz az ember odabent öreg?”
- Szabó Magda: Alvók futása

3. Szabó Magda: Alvók futása
Ezt az írásgyűjteményt olvastam legutoljára a három kötet közül. Bevallom, kicsit vaciláltam, hogy ezzel a kötettel 
folytassam-e a sort, vagy válasszak inkább másik olvasmányt, mert anniyra magával ragadott az előző kötetekre jellemző sodró lendület, hogy féltem, ezek a rövid novellák már nem lesznek ugyanolyan erőteljes hatással rám. Hogy én mekkorát tévedtem! Alkalmanként emlékeztetnem kell magam arra, hogy nem a hosszúság számít, hanem mindig a szavak ereje a meghatározó. Ez ebben az esetben is érvényes volt: Szabó Magdának a stílusa a fegyvere, hihetetlen pontossággal képes élethelyzeteket, bizonyos jellemvonásokat ábrázolni, mégha pár oldalról is van szó, nem pedig hosszú fejezetekről. Volt köztük megrázó történet, volt, ami különös fordulatot vett, és volt olyan, ami azokat érzéseket öntötte szavakba, amelyek bennük nem körülhatárolva, foszlányként, elmosódva léteznek csak; az írónő ennek ellenére mégis birtokában volt annak a képességnek, amely segítségével ezeket tökéletesen megfogalmazta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })