Új kezdet a New Moon farmon § L. M. Montgomery: A tűzpróba (Emily 1.)
lucy maud montgomery február 02, 2018
Emily Starr szeretett édesapja haláláig nem tudja, mi a magány. Noha otthon tanul és játszópajtásai nincsenek, a könyvekben talál barátokat, elnevezi kedvenc fáit és növényeit, s úgy beszél hozzájuk, mintha barátok volnának. Amikor teljesen elárvul, anyja szőrösszívű rokonai sorshúzással döntik el, ki viselje gondját az érzékeny és gazdag képzelőerővel megáldott tizenegy éves kislánynak. Így kerül „nem szívesen látott” rokonként a New Moon farmra. A romantikus természetű, ám szókimondó Emilynek nem csupán a vaskalapos Elizabeth nénjével, de komiszkodó osztálytársaival is meggyűlik a baja. Akkor kezdenek jobbra fordulni a dolgok, amikor összebarátkozik a féktelen temperamentumú Ilsével, Teddyvel, a művésszel és Perryvel, a világot bejárt tengerésszel. ↓↓
Ha olvastátok a legutóbbi bejegyzéseket, akkor már biztosan tudjátok, hogy idén nyáron sikerült az egyik pontot kipipálni a bakancslistámról, ugyanis eljutottam Kanadába, méghozzá a Prince Edward szigetre. Hogy miért pont oda látogattunk el? A kedvenc írónőm, L. M. Montgomery szülőföldjéről van szó, ahol a csodálatos történetei (Anne Shirley, Váratlan utazás, Emily és még sorolhatnám...) is játszódnak. Felkerestük nemcsak az írónő szülőházát, illetve neki szentelt múzeumokat, hanem még a könyveiből készült sorozatok forgatási helyszíneit is.
Az ott töltött napokról készítettem egy videót, amelyben bemutatom a híres és nevezetes Zöldmanzárdos házat / Green Gables (amely az Anne Shirley regényekből lehet ismerős), a sziget látványosságait, mindennapjait, és azt is megnézhetitek, hogyan telt életem legelső külföldi dedikálása, amelyen részt vettem. Remélem, hogy tetszeni fog nektek ez a különleges élménybeszámoló, és Ti is kedvet kaptok Montgomery történeteinek az olvasásához!
Mintha csak tegnap lett volna az utolsó nap a suliban, amikor sportnapot tartottunk, majd pedig pár nappal később az évzáró, amit egy rózsafagyival ünnepeltünk meg... Hihetetlen érzés, hogy már az utolsó sorokat írom az idei nyár utolsó bejegyzéséből. A vártnál sokkal gyorsabban elszaladt ez a három hónap, még fel sem tudtam eszmélni, hogy a jövő tanév már itt toporog a küszöbön. De nem panaszkodom, ugyanis meg kell hagyni, ez volt életem eddigi legszebb nyári szünete. Egy igazi mesébe illő álmom vált valóra, amelyre mindig szívesen fogok visszaemlékezni... De lássunk minden fontos pillanatot, majd beszerzéseket, illetve őszi terveket csak szépen sorjában. ↓↓
Könyves kalandjaim Kanadában #1 | Váratlan utazás sorozat helyszínei, titkos antikvárium, L.M.Montgomery-házak
lucy maud montgomery augusztus 10, 2017
Már régóta szerepelt a bakancslistámon egy olyan pont, hogy elutazzak a Prince Edward-ra, Kanada legkisebb szigetére, és felfedezzem a kedvenc írónőm, L.M.Montgomery regényeinek a helyszíneit. Ez a vágyam idén teljesült, még mindig nem tudom elhinni, hogy velem történt meg ez a csoda... A szüleimtől kaptam ajándékba ezt az utazást szülinapomra, úgyhogy tavasz óta nagy tervezgetés zajlott nálunk. Két hétig voltunk kint Kanadában, nemcsak a szigetet néztük meg, hanem más gyönyörű helyeket, városokat is, sok szép emléket gyűjtöttünk. Viszont aminek nagyon örülök, az az, hogy egy-két „könyves kaland” is közrejátszott, ezeket szeretném ebben a bejegyzéseben megosztani veletek. Két részből fog állni ez a poszt-sorozat, ez az első „felvonás” képes élménybeszámoló lesz, a második rész pedig egy kis videót is tartalmaz majd! ↓↓
Még októberben jelentkeztem egy ehhez hasonló bejegyzéssel, csak akkor őszi hangulatú könyveket ajánlottam. Mivel már javában benne vagyunk a tavaszban (szerencsére az időjárás is most már ezt tükrözi), úgy gondoltam, hogy csinálok egy könyvajánlót, hisz oly sok kedvenc könyvem van ebben a témában.
Most nemrég olvastam ki ezt a könyvet, és hát meg kell mondjam, bekerült a kedvenceim közé. Akkor még nem volt ilyen szép meleg, tavaszi időnk, de én mégis átvettem a könyv hangulatát. Éreztem a barackfa és a frissen nyíló virágok illatát, amiket a lágy szellő hordozott magával.
Megjelent ebben a regényben a mágikus realizmus, ami sejtelmessé és titokzatossá tette a történetet. Egy relaxálós hétvégére pont megfelelő ez a könyv, csak azt bánom, hogy csupán 250 oldal. Az értékelésemet ide kattintva olvashatod el.
Lucy Maud Montgomery, a méltán népszerű Anne sorozat szerzője, fiatal olvasóik ezreit bűvöli el varázslatos történeteivel. Az arany út, amely A mesélő Lány folytatása, a Prince Edward-szigeti gyerekek, Bev, Felix, Dan, Felicity, Cecily, Sara Ray, Peter és a Mesélő Lány, életének kisebb-nagyobb eseményei elevenednek meg. Ám történeteiket ezúttal a gyerekek saját, házilagosan írt és szerkesztett újságjukban örökítik meg, ahol mindegyikük a neki leginkább megfelelő rovatban próbálhatja ki újságírói tehetségét. Természetesen a pálmát itt is a Mesélő Lány történetei viszik el a karácsonyi hárfásról, aki zenéjével békét hozott a világnak, a bátor és fortélyos Ursuláról, aki egy pamutgombolyagba rejtett levélkével ad jelzést a szerelmének, valamint a szép és fiatal Unáról, aki az esküvője tervezett napján hal meg. Értesülünk továbbá arról, hogyan tévesztették össze a kormányzó feleségét a süket Eliza nénivel, hogyan tette tönkre Sara Ray és Mesélő Lány előadását és hogyan látogatták meg a boszorkány hírében álló Peg Bowent, akinek jóslatai sorra valóra válnak: hiszen Olivia néni tényleg férjhez megy és Peter apja valóban hazatér. Megtudjuk, hogyan üldözte szerelmével Cecilyt egyik kis osztálytársa, és mi történt, amikor Peg Bowen megjelent a vasárnapi misén. A legszebb és legrészletesebben kidolgozott történet hőse a művelt, érzékeny és visszahúzódó Félszeg Ember, aki, ahogy a népmesékben szokás, végül elnyeri a környék legszebb és leggazdagabb hajadonának, Miss Reade-nek a kezét. Az újság utolsó száma búcsúszám: a Mesélő Lányért eljön édesapja, hogy magával vigye. Nem csupán a szigettől, a családtól, a barátoktól és az unokatestvérektől búcsúzik, hanem a boldog, felhőtlen, meséktől ragyogó aranykortól, a gyerekkortól is.
Sziasztok! (:
Arra gondoltam, hogy kitölthetném az őszi könyvkérdéseket, mert hivatalosan is beköszöntött az ősz. Remélem, hogy tetszeni fog nektek!
1. Mit szeretsz a legjobban az őszben?
Ez a kedvenc évszakom, talán a hangulata, és a színei miatt. Imádom az olyan napokat, amikor szakad az eső, és én otthon olvasgatok, teázgatok meleg, puha takarókkal körülvéve. Szeretek kötött pulcsikban és nagy sálakban sétálni az utcán, miközben átgázolok a gyönyörű, ropogós faleveleken. Szerintem, az egyik legfinomabb édesség a sütőtökös süti, ami erre az évszakra jellemző. A szelídgesztenye is abszolút kedvenc, mindig Anyával szoktuk gyűjteni őket. Még sorolhatnám, hogy miket szeretek csinálni, de akkor ez egy véget nem érő bejegyzés lenne... (:
Arra gondoltam, hogy kitölthetném az őszi könyvkérdéseket, mert hivatalosan is beköszöntött az ősz. Remélem, hogy tetszeni fog nektek!
1. Mit szeretsz a legjobban az őszben?
Ez a kedvenc évszakom, talán a hangulata, és a színei miatt. Imádom az olyan napokat, amikor szakad az eső, és én otthon olvasgatok, teázgatok meleg, puha takarókkal körülvéve. Szeretek kötött pulcsikban és nagy sálakban sétálni az utcán, miközben átgázolok a gyönyörű, ropogós faleveleken. Szerintem, az egyik legfinomabb édesség a sütőtökös süti, ami erre az évszakra jellemző. A szelídgesztenye is abszolút kedvenc, mindig Anyával szoktuk gyűjteni őket. Még sorolhatnám, hogy miket szeretek csinálni, de akkor ez egy véget nem érő bejegyzés lenne... (:




.png)