Szerintem az egyik legnagyobb dilemma a könyvmolyok körében az, hogy ciki-e a gyermekkor elmúlásával is a kezünkbe venni mesét, vagy valamilyen kalandos történetet. Nem tagadom, én is szembesültem már sokszor azzal, hogy ferde szemmel néztek rám csak azért, mert "nem mai" regényt olvastam. Elég rosszul esett, ezek után kicsit el is szégyelltem magam... Igen, ez egy nagyon nagy hülyeség volt részemről. Gondoljunk bele, csak azért éreztem magam kellemetlenül, mert nem olyat olvastam, amit a közösség elvárt tőlem. Ahogy egyre több ilyen eset fordult elő velem, a végén már nem is zavart, illetve nem érdekelt, hogy mások mit gondolnak rólam. Nem nőhetünk ki történetekből, éppen ez a jó az olvasásban. Mindig fogunk találni a cselekményben egy-egy olyan részt, ami igazán fontos lesz számunkra. Ezt a kis bevezetést egy idézettel zárnám le, a Kis herceg c. filmből. Ez elég jól összefoglalja azt, amit szerettem volna mondani.

"- Azt hiszem, már nem akarok felnőtt lenni.

- Nem a felnőtté válás a gond, hanem a felejtés."

Kemese Fanni 2012-ben adta ki első regényét, a Napszemű Pippa Kenn-t. Ezt követte a Viharszívű Mya Mavis könyve, ami szintén nagyon nagy sikert aratott. A trilógia befejező kötetét jövőre vehetjük a kezeinkbe, a megírása már folyamatban van.

Az írónő részt szokott venni könyvfesztiválokon, ahol személyesen is találkozhatunk vele, emellett még vezet facebook oldalt, instagram profilt, pinterest felhasználót, és blogot is ír. Az elérhetőségeit belinkelem a bejegyzés végére, így Ti is egyből értesülhettek a legfrissebb hírekről, tudnivalókról.

Fogadjátok szeretettel az interjút, Fanni olyan kérdésekre válaszol, melyekre biztos, hogy nem csak én, hanem a többi rajongó is kíváncsi. (:

Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.

Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.

Mostanában egyre többen írnak olyan könyvet, amiben a főszereplő amnéziás. Ez tényleg jó fogás a történet szempontjából, mivel lehet csűrni-csavarni az eseményeket. Az olvasó a szereplővel együtt emlékezik vissza a történtekre, ezzel is fokozni lehet a feszültséget. A Hazudósok erre nagyon jó példa, viszont annak az ötlete eredeti volt, nem pedig tömegsztori.

Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.