Oldalak

2015. november 9., hétfő

Karen Thompson Walker § Csodák kora

Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.


Valahogy mindig kételkedtem egy kicsi a disztópikus könyvekben. Egy fiktív világot nagyon nehéz felépíteni, és ez nem minden írónak szokott jól sikerülni. Nehéz eltalálni azt a pontot, amikor egy elképzelt világ, szinte már kézzel foghatónak, tapinthatónak tűnik. Természetesen sok olyan könyvet olvastam már, melyekre nem igaz ez az állítás (pl. Narnia sorozat, Kemese Fanni könyvei...). Ez a kötet teljesen valóságosnak tűnik. Az, hogy a Föld megszűnjön keringeni a Nap körül, az a mostani helyzetre nézve egészen reális. Annyit szennyeztük már a környezetünket, hogy egy ilyen esemény pontot tenne az i-re. A Föld egyre jobban kezd felmelegedni, elvileg már a mi országunk is kb. 30 év múlva mediterrán éghajlatú lesz. Vagy lehet, hogy nem is kell hozzá ennyi idő? Ki tudja...

Az előző részben is beszéltem már arról, hogy milyen zseniálisan építette fel ezt az életet az író. A következményeknek utánanézett, tényleg azok történnének meg (?), mint a könyvben. Először is az állatok előbb megéreznék a bajt, mint mi. A könyv is úgy kezdődött, hogy a madarak egyre nehezebben repültek, mivel a Föld forgásának lassulásával nagyobb lett a gravitációs erő is. A "gravitációs betegség" tünetei csak később jelentkeztek az embereken. Egyre több ember lett rosszul, váratlanul elájultak és szédültek. A napkitörések is egyre gyakoribbak lettek, a mágneses mező sem volt a régi. Mégis, a legnagyobb változást a napsütéses órák ideje jelentette. A nappalok hossza egyre csak növekedett, a könyv végén már 72 órán keresztül sütött szüntelenül a Nap. A bőrrák is gyakoribb lett, nagyon nagy volt a sugárzásveszély.

A legnagyobb tanulság számomra mégsem az volt, hogy nagyon kell vigyáznunk a bolygónkra. Persze, ez az egyik legfontosabb, bennem az emberi kapcsolatok alakulása maradt meg. Mit csinálnánk, ha tudnánk, hogy nincs sok idő az életünkből hátra? Ha szépen, lassan tönkremenne minden körülöttünk, míg végül csak mi maradnánk? Szerintem egyértelmű a válasz: minél több időt próbálnánk a családunkkal tölteni. Az emberek először még bejártak dolgozni, de aztán Ők is belátták, hogy nem ez a jó megoldás. Sokan mondták, hogy a tragédia miatt van, a családok széthullása, én ezt viszont nem nagyon hiszem el. Szerintem csak felismerték, hogy nem minden barátság vagy szerelem őszinte. Ilyen helyzetben tudjuk csak igazán értékelni a jó és igaz dolgokat.

Több szempontból is fontos lenne mindenkinek elolvasnia ezt a könyvet. Illik a történetre az a mondás, hogy Élj a mának. Ezt viszont nem úgy értelmezem, mint a legtöbben. Nem kell minden őrültséget kipróbálnunk, hogy szép és tartalmas életünk legyen. Néha meg kellene állnunk, és gyönyörködnünk azokban az apróságokban, amik mellet elsuhanunk nap, mint nap. Ha ezeket sikerül észrevennünk, és rácsodálkoznunk, akkor a válságos, rossz időkben elég lesz ezekre visszaemlékeznünk, és örülni fogunk, hogy megtapasztalhattuk az élet apró örömeit. Minél több ilyen emléket, "kincset" gyűjtünk, annál szebben fogjuk tudni élni az életünket. Én is próbálok mostanában odafigyelni ezekre a dolgokra. Egyre többször pillantok oda a naplementére (csakúgy, mint az emberek többsége a könyvben), és jobban megnézem a gyönyörű őszi lombkoronákat. Főleg ősszel láthatunk ilyen szép dolgokat, úgyhogy érdemes mindenkinek nyitott szemmel járnia. (:

A történetben csak egyetlen valami nem tetszett: lassú volt a lefolyása a cselekménynek. Nyilván ezzel az volt az írónak a célja, hogy jobban átérezhessük a társadalom helyzetét. Mivel nem nagyon szoktam ilyen stílusú könyveket olvasni, ezért ez egy kicsit szokatlan volt, de a végére már nem is zavart annyira.
Ha szeretnétek valami elgondolkodtató, ugyanakkor tanulságos regényt olvasni, akkor ezt mindenképpen ajánlom! (:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })