„Nagyszerű kalandregény a kalóztörténetek minden elengedhetetlen kellékével: csatákkal, párbajokkal, elbűvölő kalandorokkal, igaz szerelemmel, és néhány betört fejjel. Lebilincselő elbeszélés, amely úgy képes az olvasó elé tárni a kalózok korát, hogy közben nem vész el a részletekben…Egy elragadó hősnő izgalmas kalandjai.” THE GUARDIAN – Nagy Britannia „…a történelmi-ifjúsági regények tehetséges írója: egyedülálló módon képes erős, intelligens nőalakokat teremteni, akik szembeszállnak koruk kegyetlen szabályaival. Rees könyvében megelevenedik a kalózok világa, s komolyan körbejárja a rabszolgák és nők helyzetének kérdéskörét is. Rees kiváló kutató, akinek írásaiban a legapróbb részlet is történelmi hűséggel bír.” NEW YORK TIMES BOOK REVIEW – USA

Ismét egy Celia Rees könyvvel érkeztem, ami ezúttal a kalózok világába repít el minket.

A történet maga, nekem nagyon tetszett. Mindig pörgött a cselekmény, sosem volt olyan, hogy azt néztem, hány oldal van hátra a fejezetből. Szerintem ez egyáltalán nem sablonkönyv, ehhez hasonlót még nem olvastam. Jónak találtam még azt, hogy a rabszolgákat is beleírta, mert így jobban meg lehetett ismerni az akkori körülményeket.

Érdekes belegondolni, hogy az egész cselekménysort egy kiskori szerelem indít el. Nancyt mindig is tiszteltem, és szerettem a történet alatt, mert soha nem volt olyan helyzet, amit ne tudott volna megoldani. Természetesen segítségére volt Minerva, aki a kedvenc szereplőm lett. Képes volt az anyukáját elhagyni, és a barátnőjével elmenekülni. Erre én biztosan nem lettem volna képes. A történet során, még más hőstettei, és áldozatai voltak, de nekem ez volt a legönzetlenebb cselekvése.

A nagy hajófosztások után, sok arany halmozódott fel a fedélzeten. Talán ez volt az a rész, amikor a legjobban volt bemutatva a kalózok természete. A kincsek utáni sóvárgásuk őrültté tette őket, csak a gazdagságot és a pénzt látták. Még sajnos a kapitány is beleesett ebbe a hibába, közbe neki igazán nem szabadott volna. Viszont nagyon tiszteltem őt, hogy a rabszolgákon is próbált segíteni, és a társaival is igazságosan bánt. 

A környezetek, és a helyszínek, élethűen voltak bemutatva. Szinte éreztem a sós víz ízét, és a nap finom, simogató sugarait. A történet végét kicsit kidolgozatlannak éreztem, de annyira nem volt zavaró. Tipikusan egy olyan befejezés, amikor az olvasónak kell kitalálnia a szereplők sorsát. (:

Ajánlom azoknak, akik szeretnének egy jó kis tengeri utazásra elindulni, és megtapasztalni a kalózok igazi életét. Mert a kalózok is tudnak becsületesek lenni! :D

-Lonette