Ilyen az élet egy világpolgár szemén keresztül § Holch gábor: Ez a város egy távoli bolygó

szeptember 30, 2018

Minden ​utazás egyben időutazás is. A világjáró táthatja a száját a jövő üvegtornyai között vagy fintoroghat az elmaradottság sikátoraiban, végül azonban az olcsó sci-fik hőseihez hasonlóan saját magával kell szembenéznie: Honnan jövök? Hová megyek? Ki vagyok? Mit keresek? Ezek a kérdések zakatoltak az immár húsz éve külföldön élő diplomata-tanácsadó szerző fejében egy fülledt péntek délután, a sanghaji kommunikációs tanácsadó cég irodájában, ahol részállású coachként dolgozott. „A főnökök és befektetők eltűntek, a projektek megszakadtak, az ügyfelek pedig a pénzüket követelik", mondta sokadik cigarettájára gyújtva Wang, az értékesítési igazgató. „Arra gondoltam, hogy mi ketten átvehetnénk a céget." Holch Gábor önéletrajzi vallomása távoli városok hétköznapjaiba, ünnepeibe és konfliktusaiba enged bepillantást. Kalandozó Ázsia-kutatók, egykori kínai vörösgárdisták, ötcsillagos hajszában élő üzletemberek, hindu vallásos ünnepre és hongkongi utcai tüntetésre készülődő városlakók testközeli történetein keresztül érezteti az egyszerre mindenhová és sehová sem tartozás különös súlytalanságát. Azt, hogy mit jelent magyar világpolgárként hazánkra az ázsiai metropoliszok fényévnyi távolából visszatekinteni. Talán annak is segít ezt megérteni, akinek nincs kedve két bőrönddel nekivágni a nagyvilágnak. ↓↓

A legérdekesebb utazásról szóló könyv, amit eddigi életemben olvastam. Sőt, nem is lehet csupán egy szóval jellemezni ezt a kötetet, mert annyi témát, élményt és mondanivalót gyűjtött össze az író, hogy végtelenségig is sorolhatnánk, akkor sem érnénk a lista legvégére. Én végig azt vártam ettől az olvasmánytól, hogy bemutatja majd Kínát, illetve talán más ázsiai országokat is, megismerhetem a leírásokon keresztül a legfantasztikusabb turistalátványosságokat, ünnepeket és természetesen a lakosok mindennapjait. Erre aztán végképp ne számítsatok, mert bár olvashatunk az előbb felsoroltakhoz hasonló részeket, alapvetően Holch Gábor tapasztalatait, magyaroknak idegen tényezőkről való benyomásait tükrözik az oldalak. Tehát sokkal-sokkal több ez a könyv egy egyszerű útikönyvnél, hiszen nem Kína „mesél nekünk”, hanem egy világpolgár honfitársunk, így a visszaemlékezések személyesebb, elképzelhetőbb alakot öltenek fantáziánkban.
Olyan érzésem volt végig, mintha egy kacskaringós úton haladnék, amely elvisz a legkülönlegesebb helyekre, de az út vége egyben az út eleje is. Az író minden egyes fejezet elején előhozott egy témát, amelyet rengeteg nézőpontból körüljárt, és mikor azt hittem, hogy egy teljesen más irányba fogok eljutni, akkor hirtelen (de teljesen logikus módon) visszaérkeztem a kiindulási helyzetbe, de akkor már zsongott a fejem a sok-sok emléktől, „útravalótól”.

„Az ízlésekben, megérzésekben éppen az a jó, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül csaponghatunk közöttük. Szerintem inkább az a baj, ha ezt nem engedjük meg magunknak.”

Jogosan tehetitek fel azt a kérdést, hogy nem volt-e unalmas, vagy vontatott Holch Gábor gyermekkori emlékeiről, egyetemista éveiről, felnőttkoráról és munkájáról olvasni? Nem, ugyanis az önéletrajzi utalásokkal mutatott be egy-egy gondolatot, témát. Néha kicsit száraznak találtam a jelenlegi munkájáról szóló leírásokat (nem nagyon látom át az üzleti világot), de köztük is akadt olyan, amelyek teljesen felkeltették figyelmemet.
Tudjátok mi tetszett a legjobban ebben a könyvben? Az, hogy Holch Gábor tisztelettel és alázatosan beszélt nemcsak az idegen kultúrákról, hanem a sajátjáról is. Nemrég olvastam egy Kínáról szóló útinaplót (szintén magyar szerző tollából), de az egy teljesen borzasztó és idegesítő kötetnek maradt meg bennem. Úgyhogy egy rossz élmény után sokkal jobban meg tudtam becsülni azt, ha egy író megadja mindenkinek a tiszteletet, nem bonyolódik politikai fröcsögésbe, és végső soron, az igazi értéket ragadja meg és közvetíti az olvasók felé.
Olyankor kell kezünkbe venni ezt a könyvet, ha van türelmünk lassabb lefolyású történeteket, elmélkedéseket olvasnunk, mert különben nem éreznénk át fejezetek hangulatát. De tényleg, ha egyszer belemélyedünk ebbe az olvasmányba, onnantól nincs megállás... Bár én nem olvastam végig, egyrészt az előbb említett helyzet miatt, másrészt azért, mert ezt nem lehet egy-két nap alatt letudni. Vannak olyan könyvek, amelyek kimondottan hosszú olvasásra vannak szánva: kézbe vesszük, egy ideig pihentetjük, majd pedig egy következő és megfelelő alkalommal ismét folytatjuk őket. Nos, az Ez a város egy távoli bolygó című kötet abszolút ebbe a kategóriába tartozik.

Hálásan köszönöm a recenziós példányt az Athenaeum könyvkiadónak!
A kötetet itt tudjátok megrendeli -20% kedvezménnyel!
A cselekmény: 70%
A borító: 100%
A karakterek: -
A szókincs: 100%
Összesen: 90%

You Might Also Like

2 megjegyzés

  1. Nagyon jó leírás a könyvről, köszönet érte!

    Amúgy van egy ilyen kakukktojás is, igaz, nem Kínával kapcsolatos: "Japán-magyar kapcsolattörténet 1869-1913"

    http://gondolatkiado.hu/japan-ndash-magyar-kapcsolattortenet-1869-ndash-1913

    A szerző elő is szokott adni olykor, most pédlául a Történész Sörest vendége lesz:
    https://www.facebook.com/events/2210129432582975/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is köszönöm a kommentet és természetesen az ajánlást, mindenképp megnézem a linkeket! (: Japánról még nem sokat olvastam...

      Törlés

Legolvasottabb bejegyzések

A blog rendszeres olvasói

Facebook oldal