Anna normális életet élt: az ambiciózus brit lány keményen dolgozott köztisztviselőként, épp lakást vásárolt és szerelembe esett, amikor is nyomasztó tüneteket kezdett észlelni magán. Ahányszor csak bekapcsolta a komputerét, az arca égni kezdett, idővel pedig már semmilyen mesterséges fényt nem viselt el a szervezete, sőt a napfényre is allergiássá vált. Most, kilenc évvel az első szimptómák jelentkezése után, Anna – ha rosszabbodik az állapota – egy befüggönyözött lakásban él teljes sötétségben, és csak szürkületkor és hajnalban merészkedik az utcára. Hogy ez az ingerszegény élet milyen is valójában, arról vall az igaz történet alapján született Lány a sötétben. Az írói álnév mögött megnyilvánuló elbeszélő saját tapasztalatait osztja meg velünk, és miközben sötét gondolatait sem titkolja el előlünk, együtt fedezhetjük fel vele a színeket is ebben a kietlennek tetsző világban. Mi több, megláthatjuk a fényt is, hiszen a könyv nem csupán életrajzi regény, de egy csodás szerelem története is.
Sokan nem értik, hogy miért szeretek néha melankolikusabb, esetleg betegséggel foglalkozó könyvet olvasni. Nincsen bennem semmi mazochista hajlam, és nem lelem örömömet a szenvedéssel teli jelenetek olvasásában. Egyszerűen csak azért veszek a kezembe ilyen témájú regényeket, mert mindig megtanítanak az életem megbecsülésére. Ritka az olyan ember, aki a mindennapjait képes teljesen kihasználni, szinte óránként, hetenként olvasunk szörnyűbbnél szörnyűbb esetekről. Esténként hálát adok minden egyes boldog, nevetéssel teli pillanatért, még a rosszabb napjaimat is megköszönöm, hiszen azok nélkül nem tudnánk értékelni a jókat.
.png)
