Azokhoz a könyvmolyokhoz tartozom, akik előnyben részesítik a jól bevált „regénytípust”, szépirodalmi alkotásokat a modern költészettel, és egy mai, aktuális helyzetet feldolgozó írással szemben. Ne értsen senki se félre, egyáltalán nincs bajom a 21. századi műfajokkal, csak valahogy nem tudok teljesen azonosulni a néha már végletekig leegyszerűsített írói stílussal, a mondanivaló nehezebben jut el hozzám például a szabadverseken keresztül. Talán túl maradi vagyok, éppen ezért határoztam el, hogy többször fogok kilépni a komfortzónámból, és új dolgokkal megismerkedni, mert biztos vagyok abban, hogy a friss tapasztalatok nemcsak negatív élményekként rögzülhetnek bennem.
Az év első olvasmánya Anna Gavalda egyik frissen megjelent novellásgyűjteménye volt, amely napjainkban játszódik, és különleges, sorsdöntő találkozásokat jelenít meg. A milk and honey-t azt hiszem senkinek sem szükséges bemutatnom, tavaly ez volt az utóbbi időszak egyik legsikeresebb megjelenése. Szabadversek, pársoros, egy-két szavas költemények az író rajzaival párosítva (nagyon hasonló a felépítése Simon Márton: Polaroidok c. „könyvéhez”). ↓↓




.png)