Egy felejthetetlen illat varázsa § Sarah A. Allen - A barackfa titka
február 28, 2016
A harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.
Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást.
A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.
Hogy én mennyire rettegtem ettől a könyvtől! Kellemesen csalódtam szerencsére, a vártnál jobban megszerettem. Még most is teljesen a hatása alatt állok, ilyen regényt kerestem már mióta. Elvarázsolt, játszott az érzékszerveimmel, és egy másik világba repített el. A tavaszt idézte elő bennem, amire már régóta nagyon várok.
Végre nem egy olyan szerelmi történet, amiben tizenévesek a szereplők, és nem tudnak választani 2 fiú között... A történet harminc évesekről szól, akik még keresik önmagukat. Aztán mindent megváltoztat egy barackfa, és annak a titka, ami események sorozatát indítja el. A regény hangulata hasonlított Alice Hoffman: Átkozott boszorkák c. könyvéhez, csak egy jobb, színvonalasabb feldolgozásban.
Egy örökké tartó barátság sok mindenre képes. A két főhősnő, Willa és Paxton nagymamája elválaszthatatlanok voltak. Kiálltak egymás mellet mindig, és bármikor számíthattak a másik segítségére. Ki ne szeretne egy ilyen kapcsolatot? Ugyan Willának és Paxtonnak a felmenői jóban vannak egymással, a két lányról ez már nem nagyon mondható el. Vajon a történet végén rájönnek-e, hogy egy oldalon állnak, és sikerül nekik elfelejteni a múltbéli félrelépéseket?
Az írónőtől, Sarah Addison Allentől még csak ezt az egy regényét olvastam, ennek ellenére úgy érzem, hogy nem ez lesz az utolsó. Annyira hitelesen és gyönyörűen ír, hogy az már szinte lehetetlen! A hasonlatai és metaforái lenyűgözőek, a leírásairól már ne is beszéljünk... Végig éreztem a finom, simogató tavaszi szellőt, amibe néha bele-belekeveredik a barackillat ismerős és felejthetetlen illata. Kedvem támadt elmenni Walls of Waterbe, ahol a történet is játszódik. Nem találtam meg ezt a kisvárost az interneten sajnos, mindenesetre jó érzés elképzelni, hogy létezik egy ilyen hely, ahol megtalálható a sportbolt a kávézóval, és persze a híres és nevezetes Blue Ridge Madame, ahol minden elkezdődött...
A könyv nem sugallt világmegváltó gondolatokat, és még csak nem is volt annyira izgalmas és pörgős, mint egy krimi. Pont ezért volt olyan jó olvasni, mert kirántott a hétköznapokból, és teljesen kikapcsolta az agyam. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert felejthetetlen lesz a hatás, amit kivált az emberből. Még a kedvences listámra is felkerült.
A borító: 100% (Nekem jobban tetszik a magyar, mint az eredeti, külföldi borító.)
A karakterek: 100%
A cselekmény: 100%
A szókincs: 100% (Nem volt benne semmi kifogásolható, tökéletes volt!)
Összesen: 100%
.png)
5 megjegyzés
Nekem meg éppen az Átkozott boszorkák tetszett jobban...
VálaszTörlésSarah Addison Allen legjobb alkotása szerintem A csodálatos Wawerley-kert.
Ízlések és pofonok, talán az is közrejátszott abban, hogy nem tetszett nagyon a könyv, mert a filmet előbb láttam. (:
TörlésAzért azzal a Hoffman megjegyzéssel vitatkoznék :) Lehet, még fiatal voltál, amikor olvastad. Szerintem nagyjából egyidősek lehettünk, amikor először olvastam, és akkor nekem se tetszett annyira, de ez ízig-vérig amerikai mágikus realizmus ;) Azóta már háromszor olvastam, ahogyan más (angol, magyar) könyveit is, és imádom! Majd próbáld meg 25 évesen újraolvasni ;)
VálaszTörlésNem csoda, hogy a városkát nem találtad, mert az kitaláció :)
Lehet, hogy nagyon befolyásolt a film, mert az alapján más hangulatra számítottam. Mindenesetre megpróbálkozok további könyveivel is, van már pár kiszemeltem. ((:
TörlésUgyanígy voltam magam is... De aztán rájöttem, mi is a mágikus realizmus (kedvenc zsánerem, jómagam írtam egy ilyen témájú regényt, és szeretnék még többet), és a film meg inkább hálivúdi fantasy :D Szóval tök más a kettő, de külön-külön nagyon jó! Szerintem azért olvasd el megint. A többi könyve közül meg A tizenharmadik boszorkányt ajánlom még nagyom :)
Törlés