Egy csók egy pillanat. De ezer csók élethosszig kitart. Van egy fiú. És van egy lány. A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik. Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő. Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik. Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül? Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd… ↓↓
Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez? Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre. A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.
Ha valamit többször olvasunk el, akkor sok olyan dolog szembeötlik, amit eddig nem is vettünk észre. Velem is hasonló helyzet alakult ki, mivel már másodszorra vettem kézbe a sorozatot, így jobban bele tudtam élni magam a történetbe, Pippa életébe a kolónián.
Csak most tűnt fel igazán, hogy Kemese Fanni mennyire jól bánik a szavakkal. Nem viszi túlzásba a jelzők használatát, mégis olyan szófordulatokat, kifejezéseket használ, amik teljessé, izgalmassá és felejthetetlenné teszi a regényt. Sokszor belefutok olyan problémákba, hogy az író küszködik a leírásokkal, vagy csak egyszerűen tőmondatokat használ. Fanni a nagysikerű, külföldi társai közt is megállná a helyét, olyan, mintha ez lett volna a 6. vagy 7. könyve (mindenesetre biztos, hogy nem csak a második).
.png)
